Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 28. szám - A részvényes kereseti joga a német judicaturában

— 225 — birtok jó- vagy roszhiszemüsége és a tulajdon kérdése a rendes perutra tartozik. Ugyanez áll a kártérítési igényre ÍP, ha az 500 frtot meghalad s azt az ellenfél önkényt be nem ismeri. 4. A tárgyalási határnapot a biró a legrö« videbb időre a körülményekhez képest ugyanazon napra, s ha szükséges, a hely színére tűzze ki és csak ugy halaszthatja el, ha abba mindkét fél világosan beleegyezett vagy ha a tárgyalásnak elhárithatlan akadály áll útjában. Egyebekre nézve a sommás eljárás szabályai itt is alkalmazandók. 5. A biró a tárgyalás folyama alatt is tehet ideiglenes intézkedést a birtok oltalmára és a veszélyeztetett érdekek biztonságára nézve, ha azt egyik vagy másik fél kéri s a körülmények indokolják. 6. Az ítélet csak a megháborított tényleges birtokállapot visszaállítására czélzó ideiglenes intézkedéseket tartalmaz, ennélfogva nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a felek netaláni erősb jogaikat rendes per utján érvényesítsék. 7. A biró mind ideiglenesen mind az ítéletben szabhat pénzbüntetést a bírói intézkedések megsértőire. 8. Az ítéletet jogában áll ugyan a marasztalt félnek felebbezni, de ez által annak végrehajtását nem gátolhatja. Ha a másodbiróság az elsőbiróság ítéletét megváltoztatta, a viszvégrehajtást csak akkor lehet elrendelni, ha a másodbiróság ítélete jogerőre emelkedik. 9. Ha az eljárásban a büntető-törvények megsértésének jelei merülnek fel: e miatt az eljárás és ítélethozatal föl nem függesztethetik. A büntető-biróság azonban a tényállásról hivatalból értesítendő. A ki építkezni akar s magát bizonyos személynek magánjogi alapokon nyugvó kifogásai ellen biztosítani kívánja, jogosítva van az épitkezési terv közlése mellett az építkezési hely járásbírósága előtt ellenfelét indokolt kifogásainak előterjesztésére felhívni. A felhívási kereset fotytán a járásbíróság a kifogások beadására 30 napnál tovább nem terjedő határidőt rendel. Ha a felhívott ezen határidő alatt kifogását beadja, ezt a sommás eljárás szabályai szerint kell tárgyalni, a bíróság az iránt boz végzést: a felhívó tartozik-e per utján jogát, vagy a felhívott a kifogásokat érvényesíteni. Ha a felhívott a kifogásokat be nem adja, a bíróság a felhívó i további kérelmére ítéletet hoz s abban kimondja, hogy a felhívó fél az építkezési terv szerint építhet, s a felhívott fél az építkezés ellen többé kifogást nem támaszthat. Az építkezésekre vonatkozó közigazgatási zabályok ezen törvény által nem érintetnek. Nagyobb városokban az 1868. LIV. t.-cz. hatályba léptekor fenállott, vagy ezután alkotandó külön lakbérleti szabályok a lakbérleti ügyek tárgyalásánál, eldöntésénél a bíróságok eljárására nézve is kötelező erővel birnak, ha azok a bel- és igazságügyi miniszterek által helybenhagyattak s a hivatalos közlönyben szabályszerűen kihirdettettek. X Az angol jogrefom.*) Mind a common law, mind az equity law jogrendszere külön felebbezési forumokkal birt. A mi mindenekelőtt a common law jogorvoslatait illeti, itt két dolog választandó el. Egy részről az esküdtek közreműködése a ténybeli mozzanatok megállapításánál, a kártalanítási igény magasságának meghatározásánál; más részről a jogi megítélés. Az esküdtek magánjogi ügyekben hozott ítéletei több módon támadhatók meg, és pedig oly értelemben, hogy e téren formális végitélet nem hozatik. Az esetben, midőn az esküdtek verdiktje vagy az eljárás bizonyos feltételek alatt megtámadható, a megtámadás egészen a végtelenig meg van engedve, ha csak ezen feltételek fenforognak. Előfordult, hogy ugyanazon ügy négy ízben más és más esküdtszékhez utasíttatott, mivel az Ítéletnek törvényesen megtámadható hiánya volt. A mi azonban a jogi mozzanatokat illeti, az egyes-biró iléletc a plénum elé vihető. A plénum felebbezési fóruma akként alakíttatott, hogy a bá*) Az első közvéleményt 1. e lapok 27. számában. rom common law court közül azon kettőnek tagjai, melyek az eredeti itélethozásban nem vettek részt, bíróságot képeztek. Ha pl. a court of queens bench ítéletének felebbezéséről van szó, akkor a felebbezési fórum a másik két törvényszék, t. i a court of common pleas és a court of exchequer biráiból alakittatik. A.z ekként összeállított bíróság court of exchequer chamber-nek nevezik. Különbözik ettől a court of chancery-nak equity-eljárása. Ezen törvényszék mellé két külön felebbezési biró, az u. n. lord justices of appeal volt adva. Jogorvoslatok voltak: saját ítéletének revisiója vagy bizonyos ügyekben felebbezés a lordkanczellárhoz, más ügyekben a lord justices of appeal-hez. A court of exchequer chamber-től, valamint egyátalában Angol-, Skót- és Írország főtörvényszékeitől a jogkérdésekben való felebbezés rendszerint a felsőháshoz, house of lords, történt. Ezen bírói minőségében a felsőház a common law és az equity law alá tartozó ügyekben kevés kivétellel a legfőbb fórum, a nélkül hogy bárminemű elsőfokú bíráskodással bírna; az equity-ügyekben való legfőbb bíráskodása ujabb eredetű. A felsőház praejudiciumai az illető törvényszékre nézve kötelezők. A felsőház a rendes bírákat tanácsuk meghallgatása végett megidézheti, azonban nincs kötve azon bírák véleményéhez. Volt eset, hogy a felsőház mind a 12 biró egybehangzó véleményével ellenkezőleg döntött. Szokás szerint a birói teendők gyakorlásában csak a jogtudó lordok vesznek részt. A ház határozatképes, ha három tag jelen van, de nem alkotmányellenes, ha a nem jogtudó tagok is részt vesznek, a mire már volt is eset, a nélkül, hogy ez ellen valaki felszólalt volna. Az eljárás meglehetősen költséges. A felebbezőnek rendszerint mindenekelőtt 3000 frtnyi óvadékot kell letenni. A jogorvoslatnak, melylyel valamely panasz a felsőház elé vitetett, kettős alakja volt, melynek technikus neve vagy a writ of error vagy a felebbezés appellation petitio alakjában. Pelebbezésnek az neveztetik, midőn valamely equity-végzés megtámadásáról van szó; writ of error-nek neveztetik a common law-végzések elleni jogorvoslat és csak jogi tévedés ellenében van helye döntő ítéletekben. Writs of error jogorvoslata esetében a felsőház hoz ítéleteket, felebbezéseknél csak utasítást ad az ítélet kijavítására. A felsőház továbbá a paire-ség igénylése tárgyában dönt. Azonban a felsőházhoz való felebbezés különböző ügyekben a koronaügyész jóváhagyásától függ, és e tekintetben a jelenlegi reformtörvényhozás nem tett változtatást (39. 40. Vict. cap. 59 s. 10.) A felsőház mellett bizonyos más ügyekre nézve a titkos tanács (judicial commitee of the privy council) jogi osztálya a legfelsőbb forumot képezi, amennyiben a királynő ennek tanácsa sze- \ rint dönti el az ügyeket. A privy council ezen osztályának tagjai születésnél fogva a következők voltak: az elnök, a lord kancellár, a canterbury-i és a yorki érsek (ezek azonban csak egyházi fegyelmi ügyekben), a master of the rolls, a másodkanczellár, a lord-föbiró, a common pleas és az exchequer elnöke, a hagyatéki, az admiralitási bíróságok bírái és a titkos tanács mindazon tagjai, a kik előbb valamikor ezen állással birtak, azon kívül két nem jogtudó tag és egy indiai hivatalnok. Lássuk már most a legújabb reform fejlődési menetét. Miután számos kísérlet, melyek arra voltak irányozva, hogy a common law szerinti anyagi jog az equity law-val összeolvasztassék, meghiúsult, minthogy az ezen különböző joganyagok szerint elkülönített törvényszékek és pereljárások lényegükben fentartattak: végre az 1873. augusztus 5-iki 36. 37. Victoria cap. 66. egy uj legfelsőbb törvényszék, supreme court of judicature, felállítását határozta el, mely működését 1874. november 2-án volt megkezdendő. Ezen acta által a fentebb ismertetett törvényszékek — nevezetesen a court of chancery of England, a court of queens bench, a westninsteri court of common pleas (Lancarterben is létezik egy ily helyi biróság) a court of exchequer, a high court of admiralty, a court of probate, a court for divorce and matrimonial causes — egy legfelsőbb törvényszékké egyesittettek, ezen név alatt: »Supreme court of judicature.* Az angolországi csődbíróság ezen egyesítés bői 1875-ben kizáratott. Ezen legfőbb törvényszéknek két osztálya, van; az egyik a főtörvényszék, HerMayesty 'shigh court of justice, jobbára elsőfokú, és bizonyos ügyekben felebbezési bíráskodással, —• a másik osztály a felebbezési törvényszék, Her Mayesty's court of appeal, jobbára felebbezési és csak annyiban elsőfokú bíráskodással, amennyiben ez felebbezett ügyek elbírálásánál alkalmilag szükségesnek mutatkoznék. Az emiitett főtörvényszék tagjainak száma nem haladhatta volna meg a huszonegyet, ezen határozmányt azonban már az 1875-iki javitó acta hatályon kívül helyezte. A főtörvényszéket a lordkanczellár, az angolországi lord főbiró, a master of the rolls, a common pleas és a court of exchequer elnökei, a court of chancery másodkanczellárjai, a hagyatéki és a házasság-felbontó törvényszék tagja, az emiitett három common law court birái és az admiralitási biró; jövendő kinevezéseknél ezen speciális czimek elesnek; a mig a biróság tagjainak száma a tizenkettőt meghaladja, üresedés esetében a megüresedett állás nem töltetik be. Azonban az 1875-iki acta ezen határozmányt is hatályon kivül helyezte. Az 1875-iki acta szerint a lord-kanczellár nem állandó tagja ezen bíróságnak, és a tagok állására és czimére vonatkozó határozmányok reá nem is nyernek alkalmazást. Csakis az lehet a főtörvényszék rendes tagja, ki tíz évig ügyvéd volt, a felebbezési törvényszék rendes tagja pedig csak az, ki az eddigi törvényhozás szerint azon qualifikátióval birt, hogy a kanczellárbirósághoz felebbezési bírónak kineveztessék vagy legalább egy évig a főtörvényszék tagja volt. Ezen bírákra nézve az acta határozottan kimondja, hogy csakis a parlament mindkét házának felirata alapján mozdíthatók el hivatalukból. A felebbezési tövényszék (az 1875. acta s. 3. 4. szerint) öt bíróból, akik hivatalból vesznek részt és azon legfelebb három rendes bíróból áll, kiket a királynő kinevez. A rendes birák közül az előbb említettek a court of chancery-nek eddigi két birája ezen czimmel »justices of appeal.« Ezen bíróságnak hivatalból tagjai a lord-kanczellár, az angolországi főbiró, a master of the rolls, a court of common please és a court of exchequer birái. Az emiitett főtörvényszékre jobbára azou ügyek ruháztattak át, melyek eddig az emiitett egyes-biróságokhoz tartoztak Ezen bírákat illetik ezentúl mindazon jogosítványok is, melyek őket a szokásnál vagy a statute law-nál fogva eddig megillették. Ezen biróság továbbá főbíróság of record. Nem szállnak át ezen bíróságra: a kancellárbiróság felebbezési joghatósága, a csődügyekben való felebbezési bíráskodás, Lancaster grófság kanczellárbiróságának joghatósága, stb. Az 1873. és 1875-iki reform acta által létesített felebbezési törvényszék szintén főbíróság of record és a most emiitett főbíróság intézkedéseire és ítéleteire nézve felebbezési fokul szolgál. E főbíróság a court of exchequer chamber helyébe lép, és illetőségéhez tartoznak: a lord-kanczellár felebbezési joghatósága, valamint a kanczellár-biróság felebbezési joghatósága és pedig mint csődbíróságé is; továbbá a Lancasteri kanczellárbiróság felebbezési joghatósága bizonyos kivételekkel; végül a titkos tanács joghatósága — amennyiben a főadmiralitási bíróságnak vagy a lord-kanczellárnak intézkedése vagy ítélete ellen irányul. Ellenben a felsőház és a titkos tanács felebbezési joghatósága meg lett volna szüntetendő; ezen határozmány azonban nem lépett élstbe. Legfontosabb a common law és az equity law fusióját czélzó határozmány. Erről legközelebb. Dr. Nagy József. A részvényes kereseti joga a német judicatur«ában. (Dr. W.) Azon e lapokban is tárgyalt kérdés, vajon jogosítva van-e az egyes részvényes az igazgatóságot nlapszabályellenes cselekményei miatt közveti :nüi perbe vonni, megoldását nyerte a kölni 'ekörvényszék által következő érdekes jogesetben hozott s a Goldschmidt-fele folyóirat 22. kötetében közölt ítélettel. Az 1862. évben elhatározta a kölni jégbiz-