Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 28. szám - Ismét a tőzsdebiróság

tositó részvénytársaság, bogy a társasági tőkét két millió tallérról 3 millió tallérra felemeli, s feljogosította az igazgatóságot £000 uj 500 tallér névértékű részvényt kibocsátani. Az igazgatóság ennek folytán egyelőre csak 1000 db uj részvényt bocsátott ki. és csak 1871-ban határozta el magát a többi 1000 db részvény kibocsátására. Ez utóbbiakból 862 db a részvényesek részéről aláíratott, a hátralékos 138 db részvénynek névértékben való eladása iránt az igazgatóság 4 kölni bankházzal egyezményt kötött az iránt, hogy az igazgatóság nekik ezen részvények eladása iránt vállalt garantiájukért 5000 tallért fizet. Az igazgatóság a bankházaknak az 5000 tallért a társasági pénztárból ki is fizette és az 1873. évi martius 4-én tartott közgyűlés az igazgatóság ezen eljárását helybenhagyván, neki az 5000 tallér kiadása iránt a felmentvényt megadta. Két részvényes azonban ezen közgyűlési határozattal meg nem elégedvén, keresetet inditott az igazgatóság ellen és kérték : 1. A törvényszék mondja ki, hogy az igazgatóság nem volt jogosítva a szóban lévő egyezményt a kölni bankárokkal megkötni és végrehajtani. 2. Alperesek köteleztessenek az 5000 tallért és annak a kifizetéstől járó 6°/0 kamatait a társasági pénztárba egyetemlegesen megfizetni. Az elsőbiróság a kereseti kérelemnek helytadó határozatát következőkkel indokolta. Habár rendszerint csak a társaság van jogosítva az igazgatóság ellen keresetet indítani, még sem szabad az általános jogi elvek szerint az alapszabályok megsértése esetében az egyes részvényestől sem a kereseti jogot megtagadni, mert az alapszabályok a részvényesek közt kötött társasági szerződést képezvén, az alapszabályok megsértése a társasági szerződés megszegését foglalja magában; és habár az egyes részvényes betétéről való rendelkezéséről részvénytársainak majoritása javára lemondott is, ez csak azon feltétel alatt történt, hogy a majoritás rendelkezésénél az alapszabályok határai közt mozogjon. Ez a jelen esetben nem történt, a majoritás ezen határokat túllépte, minthogy az alapszabályok 6. czikke szerint a névértékben alul részvények ki nem adhatók. Alperesek felebbezése folytán a kölni feltörvényszék az ehő bírósági ítéletet megváltoztatta és felpereseket helytelenül inditott keresetökkel elutasította. Indokok : Minden részvényesnek joga van az alapszabályok megtartását és végrehajtását követelni. Ezen jogát, a részvényes tárgyánál, eredeténél és természeténél fogva kereset által érvényesíteni is jogosítva van. A keresk. törvény 226., 194. és 195. §§-ai által külöuösen a részvényes kereseti joga ki nem záratik, hanem ellenkezőleg a törvény azon intézkedései, melyek szerint a részvényes feljogosítva van a társaságnak az igazgatóság elleni perébe beavatkozni, azon alapulnak, hogy a törvény egy az igazgatóságnak minden egyes részvényessel kötött szerződést feltételez; felperesek ezeknél fogva jogositvák ezen keresetet indítani, és pedig azok ellen, kik az alapszabályok megsértése által a társaságot megkárosították. Ha tehát az 5000 tallér kifizetése valóban az alapszabályok 6. czikkének megsértését foglalná magában, akkor alperesek egyrészről a közgyűlés által megadott felmentvényre nem hivatkozhatnának és másrészről felperesek azon kérelme, hogy a kérdéses összeg a társaság pénztárába visszatizetessék, a sértett jog helyreállításának leghelyesebb módjául volna tekintendő, annál is inkább, mert a társaság fenállása alatt az érintett cselekmény által az egyes részvényesnek okozott kára meg nem állapitható, és mert a részvényes alapszabályszerü joga arra terjed, miként a kérdéses összeg a társaság egyéb vagyonával együtt a társaság czéljaira íorditassék. A felperesség ennél fogva megállapítandó volt. Azonban felperesek azon követeléséhez, hogy a kérdéses 5000 tallér a társaságpénztárába visszafizetessék, a sértett jog helyreállításának ezen módjához lényegileg a társaság jogcselekménye is hzükséges, a mennyiben az, a mit felperesek követelnek, szükségképen a társaság azon kötelezettségét feltételezi, miszerint a visszafizetendő összeget •elfogadja, ennélfogva az oly keresetnél, melyuél az egyes részvényes szerződés szerinti jogát gyakorolja és a társaságnak az alapszabályok által kötött akaratának érvényesítésére perel, akarván a kár okozóit kényszeríteni, hogy a társaság közreműködésével a kárt helyreállítsák; a társaságnak a keresetbe való bevonása annál szükségesebb, a mennyiben a többi részvényesek érdeke, mely a kereset által érintetik, kellőn képviselv ecsak az által van és egy kedvező ítélet végrehajthatóságának feltétele csak az által nyeretik meg. Miután azonban felperesek a társaságot perbe nem idézték, felperesek keresetét mint helytelenül indítottat vissza kellett utasítani. Ismét a tőzsdebiróság. A »Pester Lloyd« ez évi július 5-iki számában a birói tudatlanság egy bajnoka »D« jegy alatt ismét egy czikket bocsátott közzé, mely homlokán hordja annak bélyegét, hogy irója nem jogés törvénytudó és hogy a tájékozatlan közönség számára van írva , czélja pedig az izgatás a tőzsdebiróság fentartása mellett és a jogászközönség ellen. Megtámadja az ügyvédi kamarákat, az ügyvédi kart és a jogi szaklapokat, ezek közt a »Magyar Themis«-t is; czélja elérésére pedig az eszközökben nem válogató, mert a polémiában tűrhető élesebb hangon már túlmenve, a gorombáskodástól, a gyanúsítástól és a ferdítéstől sem riad vissza. Ezen czikkre a feleletnek ugyancsak a »Pester Lloyd«-ban volna leginkább helye ; de egyrészről ritka magyar jogász fogja magát reá adni, hogy németül írjon, másrészt pedig a közönség Ítélete szerint a nevezett lap nem tartozik azok közé, melyek az ellenkező véleménynek nyilvánítására is helyt adnak, kivált ha a »tőzsdelátogatók« törvényszéktartási jogáról, ezen jog mikénti gyakorlásáról és a tőzsdebiróság működésének mikéntjéről van szó. Ezen indokból a felelet azon lapban következik, mely a czikkiró által szintén megtámadtatott és melyben a támadásra ürügyül vett közlemények megjelentek. Czikkiró kétségbevonja a temesvári ügyvédi kamara felterjesztésében foglalt azon állítást, hogy a pesti áru- és értéktőzsde, valamint a vidéki termény- és gabona-csarnokok külön bíróságainak megszüntetése épen a kereskedelemi körökben leginkább hangsulyoztatik, és nagy súlyt fektet a kereskedő-világ hangulatára (Stimmung), mely úgymond ezen intézmény fentartását »unisono« óhajtja. A képviselőházban csak e napokban igen kiváló képviselők és kormánytagok ugy nyilatkoztak a közvéleményről, hogy annak valódi nyilvánulásait igen bajos kitudni, mivel rendszerint az, ki a közvéleményre hivatkozik, kis körben saját elvbarátaitól van körülvéve, s mindig és mindenkitől, kivel összejő, ugyanazt hallván, azt hiszi, hogy a mit ő vall, azt a közvélemény vallja, holott pedig a nagy többség, mely talán véleményt nem is nyilvánít, megkérdeztetés esetén más véleményben van. Czikkiró is igy van az ö kereskedői kis világával és annak »unisono«-jával, ugy hogy ha az igazságügyi miniszter ur czikkirót és annak tőzsdelátogató társait, vagy pláne a tőzsde matadorjait, kik a birói hatalmat az igazságszolgáltatási alapelvekkel disharmoniában gyakorolják, ez iránt megkérdezi, ezek bizonyosan a kereskedői világ »unisono«-jának fogják mondani a tőzsdebiróság fentartása iránti óhajt, holott csak a tőzsdelátogatók »unisono«-ja hangzik. A kormánynak és törvényhozásnak nem feladata az egyes clique-ek külön érdekeit a közjó rovására pártfogolni. Ha az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól való elkülönítésekor és az állami igazságságszolgáltatási közegek megteremtésekor a kormány és törvényhozás a nemes vármegyékre hallgatott volna, akkor a vármegyei »unisono« mellett mai napig sem lennének kir. törvényszékeink és járásbíróságaink, hanem lennének a megyei és városi clique-ek által választás utján betolt bíráink. Ebből látható, hogy ha az igazságszolgáltatás nagy érdekét tartjuk szem előtt, akkor az ezen érdeket elő nem mozdító és előmozdítani képtelen intézményeket még a valóságos »unisono« ellenére is el kell törülni, nehogy a perlekedő közönség érdekei veszélyeztessenek. Annál inkább kell eltörölni akkor, ha az »unisono« csak egyes cotteriáktól jő. Már pedig a tőzsdebiróság mai szervezetével és eljárásával nem mozdítja elő az igazságszolgáltatás édekét. Minden felvilágosult ember tudja mai nap, hogy az itélő bírónak szükségkép jog- és törvénytudónak kell lennie, mert a törvényt kell alkalmaznia. Hogy pedig ez még a jog- és törvénytudó biróra nézve is nem oly könnyű dolog, bizonyítja azon körülmény, hogy a jogásznak még külön kell jó bíróvá kiképződnie. Midőn tehát a »Pester Lloyd* czikkirója azt hangsúlyozza, hogy a tőzsdebiróság »den Normen der Handels-Usancen entsprechend* itél, akkor még nagyon keveset mondott, mert az itélő bírónak a kereskedelmi usance-ok normáin kívül még nagyon sok egyéb dolgot is kell tudni. A magyar paraszt már századok előtt sokkal józanabbul gondolhodott az igazszolgáltatásról mint a tőzsdelátogatók és a tőzsdebiróság pártfogói ma, mert ha pert akart indítani, azt mondta és mondja: törvényre ado m« »törvényt tétetek neki«, stb. Tudta, mert ösztöne mondta meg neki, hogy az ország törvényét kell alkalmazni a vitás kérdésre. Czikkiró a tőzsdebiróságot >CompromissGericht«-nek nevezi és felkiált, hogy minden idők és minden állam törvényhozása, egészen a római jogig, megengedte, hogy a szabad polgár compromissum utján választott bíróságot teremtsen magának, melynek magát alávetheti, és czikkiró kérdi, miért lenne épen nekik megtiltva ugyanezt tenni. Hogy czikkiró a tőzsdebiróságot választott bíróságnak tartva, ezen helytelen felfogást és csaknem minden többi védveit az e lap mult évi folyamában a tőzsdebiróság védelmére irt czikkekből plegizálta el, ezt bocsássa meg neki ama czikkek irója. De hogy még a római jogra is hivatkozik, melyet a tőzsdén bizony meg nem tanult, ezt bocsá8ra meg neki az ég, hiszen nem tudja, mit cselekszik. De a választott bíróság intézménye sem hozza magával, hogy a választott biró jog- és törvénytudatlan legyen. A törvény felteszi minden önjoguró!, hogy lesz annyi belátása, mint a legutolsó magyar parasztnak, és saját érdekében birájává, a ki felette törvényt fog tenni, olyat választ, a ki a törvényt tudja is. A tözsdebiróságnál azonban ily egyén nincs. A tőzsdebiröságnak a bírói felelősségről szóló törvény alóli mentességét azzal szépíti, hogy hiszen a perrendtartás szerinti választott birák is ez alól ki vannak véve. Vgyan miért nem kérdez meg czikkiró egy törvénytudót, a ki megmondaná neki, hogy a birói felelősségről szóló törvénynek a hivatali bűntettekre vonatkozó legfontosabb része a választott bírákra is kiterjed (1871. VIII. t,-cz. 3. §-a). Ellenben a tőzsdebiróság még a legeclatansabb törvényszegésekért sem vonható felelősségre, mert sem nem állami biróság, sem nem választott biróság, és különben is hasztalanul volna reá a felelősségi törvény kiterjesztve, mert a >legjobb tudomás és lelkiismeret« bő köpenyében majdnem minden mentség elfér. Senki sem mentheti magát a törvény nem tudásával, de a tözsdebiró a tudatlansággal mindent kimenthet. A tözsdebiróságnál évenként előforduló perek csekély száma által a tőzsdebiróság feutartásának szükségessége, tekintélye és keresettsége megczáfoltatván, most a csekély szám azzal igazoltatik, hogy — »mit Verlaub« — a kereskedői körökben a tőzsdebiróság alá tartozás elegendő arra, hogy a tőzsdeszokások és a biztos és gyors kereskedelmi forgalom szorosan megtartassanak, és csak aránylag ritka esetben kerül a dolog perre. Ez más szavakkal annyit jelent, hogy a tőzsdebiróság a büntető-jogban ismeretes elrettentési elmélet alapján áll, és már puszta fenállása kényszeríti az embereket olyan teljesítésekre is, melyekkel voltaképen nem tartoznának, csak hogy a.tőzsdebiróság elé ne kerüljenek. Önkénytelenül eszünkbe juttatja ez az el-rettentési elmélet az ennek physicui megtestesítő jeleit képező állandó akasztófákat, melyek a nem rég mult ideig majd minden büntető hatósággal biró város határán elrettentésül állottak. De ha az elrettentési elméletnek helye van I a büntető-jogban, semmi esetre nincs helye a civi-