Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 28. szám - A perrendtartási novella

— 224 — Francziaországbau nem vizsgálhatják meg a bíróságok a közigazgatási intézke­dések törvényszerűségét, söt annyira megy az egyiknek a másiktól való függetlensége, hogyha a bíróságnak valamely jogi ügy el­döntésénél valamely közigazgatási intézke­dés tartalma és értelme iránt kételye van, akkor nincs joga e felett ítélni, hanem az igazgatási hatóság nyilatkoza­tát kell meghallgatnia, és ez ké­pezi Ítéletének alapját.1) A franczia közigazgatási bíráskodás franczia nézetek szerint magának a köz­igazgatásnak egy részét képezi, azért mert idegen bírói hatalomtól nem függhet; a közigazgatáshoz tarto­zik a törvények végrehajtása és a közjólét előmozdítására irányzott tevékenysége mel­lett a vitás kérdések feletti dön­tés is. Francziaország nem ismer közigazga­tási keresetjogot, nem ismeri a hatóságok­nak a törvényszék előtti bepanaszolását; Francziaországban az administratió önálló­ságát oly sérthetetlennek tartják, hogy ez­által az egyes joga esetleg nem jnt teljes érvényre. Keresetről csak akkor lehet szó, ha valamely intézkedés nyilvános közigazga­tási érdeket sért. Magánérdekek vagy a ma­gánjog közigazgatási intézkedés általi meg­sértésének legtöbb esete csak a felsőbb ha­tósághoz intézhető folyamodással, a minisz­ter utolsó fokbani döntésével támadható meg, s ez az úgynevezett »voie gra­C i e U S e « . (Folyt, köv.) V jf f A perrendtartás! novella a jogászkörökben igen nagy érdeklődést keltett. Minthogy több oldalról vettünk felszólítást az iránt, hogy múltkori közleményünkben csak rövi­den érintett némely újításait bővebben ismertes­sük, a következőkben a javaslat végső §-ainak ki­merítő vázlatát közöljük. A perrendtartás 516. §-a helyett jön : Ha a felhívott fél a keresetet megindítja, a törvénykezési rendtartás közönséges szabályai sze­rint kell eljárni. Ha pedig a felhívásra felelet adatik, a nyilatkozat elleniratnak illetőleg alperesi Tédelemnek tekintetvén, az ügy rendes perben kü­lön jegyzőkönyvben, sommás perben pedig szóbeli­leg tárgyaltatik s ítélet által döntetik el, van-e felhívásnak helye vagy nincsen. Ha a felhívásnak hely adatik, egyúttal a felhívottnak az 1868. LIV. t.-cz. 132. §. szabályai szerint s az 515. §-ban érintett jogkövetkezmények terhe alatt keresetle­yelének beadására illetőleg sommás ügyekben e helyett panaszának szóbeli előterjesztésére ujabb zárhatáridő tűzetik ki. Az ítélet ellen beadott felebbezé6nek a további eljárásra halasztó hatálya van. Ha az 1868. LIV. t.-cz. 565. §. szabályaihoz képest se a felelet se a kereset kellő időben be nem nyujtatik, vagy a jelen törvény 122. §-ában érintett ujabb határidő alatta kereset meg nem indíttatik : a bíróság a felhívó ujabb kérelmére a kérdéses jogot a felhívottra nézve itéletileg érvénytelennek nyilvánítja. 518—521. §§. helyett jön: Számadási viszonyokban, valamint a száma­dást követelő adhat be felhívási keresetet a végett, hogy az. a ki neki számolni tartozik, számadását zárliatáridő alatt mutassa be; ugy a számadó is követelheti, hogy az a kinek számadással tartozik, vagy helyeselje a számadást, vagy az ellen kifogá­i) A constituáló nemzetgyülekezet többek közt 1790. augusztus 24. még azon törvényt is bocsátotta közzé, mely­ben határoztatik: >que les juges ne peuvent troubler, de quelque ma. ere <jue ce sóit, les opérations des corps administratifs.t sait a kitűzendő határidő alatt terjeszsze elő. A számadás beadására intézett felhívási keresetben a felhívó legjobb tudomása szerint felszámítani köteles azon követelési összeget, melyben alperest marasztalni kívánja azon esetre, ha ez számadását nem terjesztené elő. Midőn a számadó fél száma­dásainak helyeslésére vagy kifogásolására intéz felhívási keresetet, tartozik keresetéhez számadá­sát, és a bevételeket és kiadásokat bizonyító oki­ratokat mellékelni. Ha a jogosított felhívására a számadás elő­terjesztetett: az mint kereset tekintetvén, a szám­adás kérdése a rendes eljárás szerint tárgyaltatik és döntetik el. Ha a felhívott magát a számadásra kötelezettnek nem érzi, s a kitűzött határidő alatt ily értelemben nyilatkozik: nyilatkozata ez eset­ben elleniratnak tekintetvén, külön jegyzőkönyv­ben tárgyaltatik sitélet által döntetik el, tartozik-e a felhívott fél számot adni vagy nem. Ha a felhívott a törvényes határidő alatt számadását vagy a felhívási keresetre nyilatkoza­tát be nem nyújtotta, vagy azon határozat folytán, mely által a számadási kötelezettség megállapitta­tott, a kitűzött határidőben kórelmét elő nem ter­jesztette : a felhívó ujabb kérelmére, mennyiben a felhívási keresetre felhozott tények s állitások ma­gának a felhivónak bizonyítékai által meg nem czáfoltatnak, a felhívott a felhívási keresetben fog­lalt kérelemhez képest itéletileg elmarasztalandó. Ha a számadónak felhívására a felhívott fél kellő időben nem felel: a számadó további kérel­mére a számadás itéletileg helybenhagyottnak nyilvánittatik, s a számadó fél a további felelős­ség terhe alól felmentetik. Ha a számadónak fel­hívására a felhívott felel, s ebben a felhívás jo­gosultságát tagadja, illetőleg azt vitatja, hogy ő a számadást helyeselni vagy kifogásolni nem köteles, felelete elleniratnak tekintetik, s külön jegyző­könyvben tárgyaltatván, ítélet által döntetik el, tartozik-e a felhívott fél a számadást helyeselni vagy kifogásolni. Az Ítélet ellen beadott felebbe­zésnek az ügy további folyamára halasztó hatálya van. Ha a felhívott fél a számadás helyeslésére vagy kifogásolására kötelezettnek mondatik ki, felhívottnak a számadás elleni kifogásoló kereseté­nek beadására ujabb határidő tűzendő ki, s ha a kereset be nem adatik, a számadó ujabb kérelmére a számadás itéletileg helybenhagyottnak nyilvá­nittatik, s a számadó fél a további felelősség terhe alul felmentetik. Ha pedig a felhívott a számadás elleni kifogásoló keresetét akár az első ízben, akár a kötelezettség megállapításának jogerejü eldön­tése után ujabban kitűzött határidőben beadja, ez a rendes eljárás szabályai szerint tárgyaltatik s döntetik el. Ezen keresetben a számadás kifogá­solt tételei pontosan megjelölendők, s minden ki­fogásolt tételre nézve megfelelő kérelem terjesz­tendő elő. A számadások bevételi és kiadási tételei el­különitendők, s ezek mindenike külön-külön folyó számokkal jelölendő meg. A számadások tételei­nek folyó száma mindkét fél által a számadási per egész folyama alatt a számadás ellen beadott kifo­gásokban, a számadást kifogásoló keresetben, a további periratokban és a felébbviteli beadvá­nyokban pontosan megtartandó. Az 528. §. helyett jön: Az 1868. évi I. IV. t.-cz. 523. §-ának a) és b) pontjai esetében a tiz, illetőleg harmincz esz­tendő elteltét követő nap, a c) pont esetében pedig a halálveszélyt követő nap tekintendő az eltűnt egyén elhunyta napjául, s ezen nap az ítéletben naptárilag megjelölendő. A holtnak nyilvánítás azonban nem zárja ki annak igazolását, hogy az eltűnt előbb vagy később halt el, vagy hogy még életben van. Ez utóbbi esetben az, a ki a birói holtnak nyilvánítás alapján valamely vagyont vett birtokába, jóhiszemű birtokosnak tekintendő. Az 1868. évi LIV. t.-cz. 524., 525., 526. és 527. §§-nak intézkedései megfelelően alkalmazan­dók akkor is, ha nem holttá nyilvánítás, hanem az elhalálozás tényének tanuk általi bizonyítása czé­loztatik. Ezen esetben, ha a halálozás megtörténet bizonyítottnak kimondatik, az ítéletben a tanúval­lomások alapján az elhalálozás napja naptárilag megjelölve állapítandó meg. Az 533. §. után jön: Gondnokság alá helyezésnek, a kiskorúság meghosszabbításának és az atyai hatalom meg­szüntetésének kérdésében azon törvényszék jár el, melynek általános illetősége alá a kiskorú, a gond­nokolt, vagy a gondnokság alá helyezendő tarto­zik. Ezen illetékességtől eltérésnek nincs helye. Ezen ügyekben az előterjesztett kérelem vagy gyámhatósági megkeresés alapján a törvény­szék rendszerint a tényállást hivatalból nyomozza ki, hivatalból veszi fel a szükséges bizonyítékokat, s ezek megtörténte után az érdekletteket külön jegyzőkönyvi tárgyalás mellett meghallgatva, Íté­let által határoz. Ha a gondnokság alá helyezést az 1877. évi . . . t.-cz. 28. §-ának b) és c) pontja alapján az illető saját maga kéri, a kérelem vagy személy azonosságának igazolása mellett a törvényszék előtt szóval terjesztendő elő s veendő jegyző­könyvbe, vagy bíróilag avagy közjegyzőileg hite­lesített beadványba foglalandó. Ezen esetben a gondnokság alá helyezés minden további tárgyalás nélkül végzés által rendeltetik el. Ha a gondnokság alá helyezés az 1877. évi . . . t.-cz. 28. §. a) pontja alapján vagy a b) és c) pont alapján, de nem a gondnokság alá helyezendő részéről kéretik: a jegyzőkönyvi tárgyalásra meg­idézendő az, a ki a gondnokság alá helyezést kérte, továbbá a gyámhatóság képviseletében a gyámügyész, a gondnokság alá helyezendő, s az a) és b) pont esetében az ennek részére kirendelt külön ügygondnok. Kiskorúság meghosszabbítá­sának kérdésében megidézendő a gyámügyész, a kiskorú törvényes képviselője, s a kiskorúnak ezen eljárásnál való képviseletére rendelt külön gond­noka. Az atyai hatalom megszüntetésének kérdé­sében megidézendő a gyámügyész, az atya és a kiskorú képviseletére kirendelt ügygondnok. Az Ítélet mindezen érdekletteknek kézbesítendő, s felebbezési jog mindezeket illeti. Az 1877. évi t.-cz. 28. §-a a), b) és c) pontjainak eseteiben jogosítva van a törvényszék, ha a tényállás kinyomozása közben a késedelem veszélye mutatkoznék, az ítélet hozatala előtt a gondnokság alá helyezendőnek vagyonára hivatal­ból ideiglenes zárlatot rendelni, ezt foganatosítani, s illetőleg telekkönyvileg feljegyeztetni. Ha a gondnokság alá helyezés elsőbirósági Ítélettel el­rendeltetett, az ideiglenes zárlat a veszélyre való tekintet nélkül hivatalból megrendelendő, fogana­tosítandó. Mindkét esetben az ideiglenes zárlat a hivatalos lapban haladéktalanul közzé teendő s a hirdetménynek előszöri beigtatását követő naptól kezdve a gondnokolt feltételesen a mennyiben a gondnokság alá helyezés jogerejü ítélet által ki­mondatik, cselekvési képességgel nem bir. Az ideiglenes zárlatot rendelő végzés ellen felfolya­modásnak helye nincsen. Ha az 1877 t.-cz 28. §-ánakb) ésc) pontjai alapján az illetőnek saját kérelmére ren­deltetett el a gondnokság alá helyezés, a gondno­koltnak fel- vagy lemenő ágbeli rokonai kérelmet terjeszthetnek elő az iránt, hogy a gondnokság az 5 kérelmükre is elrendeltnek mondassék ki. Az 1877. évi t.-cz. 28. §. b) és c) pontjainak eseteiben, ha a gondnokság egyedül a gondnokolt saját kérelmére rendeltetett el, s ki nem mondatott, vagy kimondatni nem kéretett, hogy ez a gondnokoltnak fel- vagy lemenő ágbeli rokonai érdekében is elrendeltnek tekintendő: a gondnokoltnak bármikori kérelmére a gondnokság végzésileg megszüntetendő. Ellenkező esetben a megrendelt gondnokság­nak úgyszintén a meghosszabbított kiskorúságnak megszüntetése ítélet által mondandó ki. Ezen ese­tekben két egyenlő ítélet ellen használt felebbezés­nek is halasztó hatálya van. A birtokháboritási ügyekben követendő eljá­rásra nézve a következők rendeltetnek: 1. A ki valamely dolog vagy jog birtokában megsértetett, vagy a birtokból törvénytelenül ki­üttetett: birtokháboritási keresettel folyamodha­tik orvoslásért, vagy a birtokba való vissza­helyezésért ; 2. A birtokháboritási keresetet három hónap alatt kell megindítani azon naptól számítva, a melyen a sértett félnek a háboritás elkövetése tu­domására jutott. Egy év múlva a háboritás tényé­től számítva a birtokháboritás miatt sommás eljá­rásnak többé helye nincsen. 3. A tárgyalás kizárólag az utolsó birtok s háboritás tenyéré és bizonyítására szorítkozik. A

Next

/
Thumbnails
Contents