Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 26. szám - Közigazgatási bíráskodás. [5. r.]

— 209 — képviselőház prókátorai« el- [ len, mikor a bagatell-ügyi javaslat és a gyámügyi ! javaslat először tárgyaltatott. Sőt a képviselőház- i ban az » egyszerű józan ész« egyik nagy befolyású előharczosa olyformán támadt rá egy képviselőházi prókátorra, hogy »csak azért is megmutatja ö«, hogy a bagatell-ügyi törvényjavaslatból törvény lesz. De nagyban csalódnék azon jámbor ember, a ki azt hinné, hogy a nagy pipáju kevés dohányu ; és képzettség nélkül bivatalokra aspiráló táblabi- j rák által hangoztatott »egyszerü józan ész« jelszó : alatt az egészséges észt, a helyes gondolkodást j kell érteni. Nem erről van szó. A táblabírák a tudatlan észt tették I jelszavukká, vagyis a tudomány ellenkezőjét, és : ezen jelszót látjuk keresztülvonulni a legújabb törvényjavaslatokon. Nem csoda tehát, ha a perrendtartási novella is a tőzsdebiróságra vonatkozó részében e jelszót viseli magán. Ha a szolgabíró és táblabiró urak a megyei sedriákon minél kevesebb jogtudománynyal mégis csak el ütötték-vitették a peres ügyeket is, és e mellett nekik jó dolguk levén, azt hitték, hogy an- j nak is jó dolga van, a kinek perét elrontották: ! ugyan miért ne bagynók meg különösen most, mi- , dőn épen azon a ponton vagyunk, hogy a hagyatéki ügyekben a szolgabirák fognak eljárni, a tőzsdebiróságot is, hiszen annak tagjaiban is van »egyszerü józan ész«, a mi szerintük természetesen minden mást pótol. Ily irányú áramlat okozza azt is, hogy most minden fülig adós bukott szatócs és iskolát nem végzett pályatévesztett scribler bátorságot vesz magának az egész ügyvédi kart naponként a német napi sajtó utján megtámadni, csak azért, mert a kar egy tagja őt megexequálta. Most pedig legújabban azon alkalomból, bogy a budapesti és temesvári ügyvédi kamarák a tőzsdebiróságok eltörlése végett az igazságügy- j minisztériumhoz felterjesztést intéztek, a perrendtartási novella pedig a tőzsdebiróság eddigi hatáskörét megnyirbálni akarja, a börziánerek is éktelen lármát csapnak, futkosnak és a »Pester Lloyd« június 21-iki számában valami ur »das BörsenSchiedsgerichU felirás és »D.« jegy alatt nekiront gyanúsításaival az ügyvédi karnak, mint szerinte a tőzsdebiróság egyedüli ellenségének, mire nézve alább kapja a feleletet Most azon kérdést vetjük fel, vajon a perrendtartási novellának emiitett javaslatai által a tőzsdebiróság előtti igazságszolgáltatás javítása elérethetik-e ? Mert azt biszszük, hogy talán a novella czélja az igazságszolgáltatás javítása akarna lenni. Ha a novella javaslata elfogadtatik, bizonyos, bogy a tőzsdebiróság hatásköre szűkebbre szorul. De ezzel csak az lesz elérve, hogy azon tul kevesebb ember lesz kitéve azon veszedelemnek, hogy a puszta önkénynél fogva vagyonát vagy annak egy részét helyrehozhatlanul elveszítse, ha mindjárt az ország minden törvénye mellette szólna is. És a midőn itt önkényt emiitünk, nem is akarunk szólni a roszakarat önkényéről, hanem szólunk csak a tudatlanság önkényéről, ámbár ha valahol, ugy a tőzsdebiróságnál nincs kizárva az előbbi, mert a tőzsdecomité urai a birói felelősségről szóló törvény határozmányai alá nem esvén, feleletre nem vonhatók. Merő ellentét az, a birói hivatalt, az ügyvédi tisztséget, a közjegyzőséget, szóval azon állásokat, melyek az igazságszolgáltatásra befolynak, jogi képzettséghez kötni, a zugirászatot üldözni, és mindezek daczára állandó hívatlan zugbiróságokat fentartani, mikor az állam azon egyik legfőbb hivatásának, hogy igazságszolgáltatást adjon polgárainak, eleget tesz és minden ügynek és minden embernek meg van a képzett s hivatott birája. A másik nagy vívmány lenne a javaslat szerint az, hogy az ügyvédek pereket a tőzsdebiróság előtt is képviselhetnének. Oly törvény, mely az ügyvédnek ezen jogot megadja, régen van. Oly törvényt hozni, vagyis oly rendelkezést felvenni egy uj törvénybe, mely már egy régibb törvénybe ugy is fel van véve, felesleges. Igaz, bogy a létező törvényt a tőzsdebiróság eddig meg nem tartotta. De ki ennek az oka? Ha igazságügyi kormányunk nem volna oly erélytelen, ha hivatásának magaslatán állana, akkor a tőzsdebiróság régen megszüntettetett volna, vagy legalább az 1874. 34. t.-cz. 38. §-a már régen végrehajtva lehetett volna a tőzsdebiróságnál is. Mert nem kellett volna egyéb, mint hogy az igazságügyminiszter, egyetértve a kereskedelmi miniszterrel, egy rendeletet bocsásson ki, hogy a tőzsdebiróság is köteles az ügyvédi képviseletet elfogadni, mert így szól a törvény, s akkor a törvény végre lett volna hajtva. Börziáner befolyások azonban a törvények végrehajtását is megakaszthatják. Egyébiránt ha a tőzsdebiróság a javaslat által tervezett uton reá szorittatik is az ügyvédi képviseletet elfogadni, az igazságszolgáltatás érdeke mit sem nyer. Az ügyvéd hivatása a perben az, hogy mint törvénytudó a vitás ügy ténybeli és jogi oldalát tisztán kifejtve, jogi érvekkel és bizonyítékokkal támogatva a bíró elé terjeszsze eldöntés végett, mert a nem törvénytudó peres felek, kik sem az anyagi törvényeket, sem a peres eljárás formáit, melyek közt a jog érvényesítendő, nem ismerik, erre nem képesek. Képzeljük már most az ügyvédet ezen hivatása teljesítésében a tőzsdebiróság előtt! Az ügyvéd természetesen allegátájában a törvényekre és rendeletekre fog hivatkozni, azokat és a szerződéseket fogja magyarázni, vitatkozni fog a törvények értelmezése és alkalmazása, valamint a szerződések magyarázata felett, az azon magyarázat iránti szabályokat fogja előadni, bizonyítási theoriákat fog fejtegetni, stb. Mindezt fogja tenni egy oly collegium előtt, melynek tagjai őt meg nem értik, mert a jogi fejtegetéseket és a törvényeket csak törvénytudó érti és tudja helyesen alkalmazni az esetekre. Akár csak a süketeknek beszéljen! Nyer ez által valamit az igazságszolgáltatás érdeke ? Különb lesz-e az ítélet a meg nem értett allegata után? Higyje a ki akarja. A javaslat harmadik úgynevezett reformja egy uj perorvoslatot teremt, melyet igy lehet nevezni : avégrehajtás élnem rendelésének perorvoslata. Helye volna azon esetekben, melyekben a királyi bíróságok határozatai semmiségi panaszszal megtámadhatók és megsemmisítendők. Tehát a semmiségi panaszt és a felsőbb bíróság általi megsemmisítést helyettesítené. Egy további furcsasága abban állana, hogy hivatalból, a peres fél erre irányzott panasza nélkül, volna alkalmazandó. Ha pedig a végrehajtás elrendelése végett megkeresett kir. törvényszék annak daczára is, hogy a javaslatban felhozott esetek jelen vann i!.', mégis elrend Iné a végrehajtást, akkor ez esetre nincs a javaslatban remediumiól gondoskodva. A ki azt hozná fel a javasolt intézkedés mellett, hogy ily eljárás alkalmaztatik azon külállam bíróságai ítéleteinek végrehajtásánál is, melylyel az igazságszolgáltatásra nézve nem állunk viszonosságban, annak azt lehet erre felelni: a tőzsdebiróság nem egy külállam bírósága; a külállam bírósága maga rendeli el a végrehajtást, a magyar biró pedig csak a foganatosítást tagadja meg a viszonosság hiánya miatt, mig itt a tözsdebirósági Ítéleteknek hivatalból leendő revisiójáról van szó ugyanazon államnak ugyancsak egy első folyamodásu bíróság által. A nemzetközi jog elveit itt félig alkalmazni, félig pedig a tőzsdebiróságot belföldi és választott bíróságnak tekinteni nem egyéb mint fogalomzavar. Ide jut mindenki, ki egy absolute nem javítható intézményt mindenképen fentartani akar. Keményleni merjük, hogy azon férfiak, kik a perrendtartási novella felett véleményt mondani hivatva lesznek, nem fogadják el a tözsdebirósági határozmányokat, hanem az intézmény eltörlését fogják véleményezni ezen alkalomból. Ha pedig ezt nem tennék, akkor legalább a perlekedő közönség érdekeinek ezen bíróság elleni megóvása végett sokkal hatásosabb intézkedések felvételét fogják ajánlani. Most mondjunk néhány szót a >Pester Lloyd« czikkéről. Azt mondja, hogy csak az ügyvédi kar ellensége ezen intézménynek, még pedig^ anyagi érdekekből. Azt is mondja, hogy a tőzsdebiróság óriási tekintélylyel bír; a kereskedőség, még a külföldi is, és a nagy producens tömegesen fordul hozzá és kerüli a királyi bíróságokat. És azt is mondja, hogy ez az egyedüli fórum, hol a tiszta szóbeliség van behozva. Ezekre legyen szabad a következőket felelni, megjegyezvén, hogy a többi elkoptatott phrazisok, melyek a tőzsdebiróság mellett felhozatnak, e lapok mult évi számaiban megczáfoltattak, s igy azok bátran hallgatással mellőzhetők. A budapesti áru- és értéktőzsde 1877. april 7-én tartott közgyűlésében az elnök előterjesztette a tőzsdebiróság mult évi működéséről is az eredményt, elmondván, hogy a bíróság iktatói száma volt 1060. Mindenki tudja, hogy ezen szám nem a p erek számát jelenti, és hogy az ítélettel ellátott vagy egyességgel befejezett vagy abbanhagyott perek száma sokkal csekélyebb. Nem tudjuk ezen számot, mert az elnök azt nem adta elő, és azt sem tudjuk, hogy jött-e és mennyire divatba ott a számok gyártása csak azért, hogy talán nagyobb ügyforgalom legyen kimutatható, és a tőzsdebiróságnak a publicum általi nagy mértékű igénybe v'tele iránt a mérvadó körök szemébe por legyen hinthető, ugyanazért csak hozzávetőleg véljük, hogy a perek száma talán kitett 500-at. Fel nem lehet tenni, hogy minden peres fél megjelen és védekezik. De a megjelenőkről sem lehet feltenni, hogy oly biróságnál, hol a fél maga is viheti ügyét, vagy nem ügyvédet is meghatalmazhat, mindegyik peres fél ügyvéd által képviselteti magát. Ha tehát a perek számát az épen érintett körülmények szem előtt tartása mellett csakis a Budapesten lakó ügyvédek számával hasonlítjuk össze, akkor bizonyosan oly eredményre jutunk, hogy nem jutna egy ügyvédre több évenként egy pernél. Tehát ez az évenkénti egy per az, mely oly hatalmas anyagi érdeket kelt fel az ügyvédi karban, hogy miatta a tőzsdebiróság esküdt ellenségévé válik minden ügyvéd? Látni való, hogy a czikk mennyi hitelt érdemel, midőn azt állítja, hogy az ügyvédek csupán anyagi érdekből ellenségei a tőzsdebiróságnak. De ott sincs igaza, midőn azt mondja, hogy az ügyvédek az egyedüli ellenségek. A ki a kereskedelmi világban megfordul, az ballhat épen kereskedőktől oly véleményt a tőzsdebiróságra, hogy annak tagjai azt bizony nem tennék ablakukba. De a famosus czikk, mely a budapesti és temesvári ügyvédi kamarák felterjesztésének tartalmát a »Magyar Themis* után ismerteti, tanácsosnak látta elhallgatni e tartalomból azt, hogy az ország legfőbb ítélőszéke is mily véleménynyel van ezen biróságról. E lapok olvasói ismerik e véleményt a budapesti ügyvédi kamara felterjesztéséhez csatolt fegyelmi ügybeli ítélet indokolásából. Tehát nem igaz, hogy csak az ügyvédek ellenségei ezen bíróságnak. Hogy pedig mily valótlan a czikkiró azon állítása, mintha a tőzsdebiróság tekintélye oly nagy lenne, hogy a kereskedők és producensek,. még a külföldiek is, csak ugy tolakodnak hozzá peres ügyeikkel, ez a fenti szám nevetséges csekélységéből is látható, kivált ha tekintetbe veszszük azt, hogy e bíróság már jóval több mint egy évtized óta rontja itt az igazságszolgáltatást, és hogy az ország biróságainál, leginkább pedig a budapesti kir. kereskedelmi- és váltó-törvényszéknél a kereskedelmi perek száma óriási. Szó sincs tehát arról, hogy a peres felek ezen bíróságot jónak találnák és seregestül tódulnának hozzá. Ézen állítás, melyet nagyon illustrálna egy oly kimutatás, hol ki volna tüntetve, hogy a perek túlnyomó száma a börzejátékban ki nem fizetett differentiát, nem pedig valóságos reális kereskedelmi ügyletet tárgyaz, csak azon czélra való, hogy ezzel a tőzsdebiróságnak állítólagos jő-