Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 26. szám - Közigazgatási bíráskodás. [5. r.]

— 210 — sága, tekintélyessége és szükségessége iránt a szellemi vakok továbbra is tévedésben tartassanak. Azon állítás is, mintba a tőzsdebiróság az egyedüli fórum volna, hol a szóbeliség be van hozva, merő koholmány. Oly szóbeliség, mint a milyen a tőzsdebiróságnál van, be van hozva az ország valamennyi kir. járásbiróságánál. Bátran mondhatjuk ezek után, hogy a tőzsdebiróságok fentartásának pártfogói legnagyobbrészt csak a börziánerek, biráskodhatnámság végett. Végre czikkünk czimét igazoljuk. Nem hiszszük, hogy a tőzsde-comité jog- és törvénytudatlan tagjai, ha maguk közt vannak — hasonlóan a madarak repüléséből, hangjából és beleiből jövendölő római augurokhoz — ne mosolyogjanak akkor, mikor fontoskodó képpel leülnek peres ügyben Ítéletet hozni elevenek és holtak felett, vagyis nagy komolyan leülnek egy oly munkához, melyhez absolute nem értenek. És a mily alapossággal mondottak az augurok az emiitett jelekből jövendőt, épen oly alapossággal mondanak a modern augurok is peres ügyben törvényszerű és helyes Ítéletet. Major Kálmán. A temesvári és budapesti ügyvédi kamaráknak a tőzsdebiróság elleni felterjesztéseikhez. A czimben nevezett két kamara felterjesztésében igen sok theoretikus igazság foglaltatik, mindamellett kénytelen vagyok kimondani, hogy kívánalmukat egészben véve jogosultnak nem találom, mert ha annak elégtétetnék, azaz a tőzsdebiróságok eltöröltetnének, kereskedelmünk megmérhetlen kárt szenvedne, sőt mi több, gabonakereskedésünk, mely úgyis elég bajjal küzd, a tőzsdebiróságok megszüntetésével végképen tönkre tétetnék, tönkre tétetnék pedig azért, mivel a kkd. törvény minden alaposság, s az eljárás minden gyorsaság mellett is nem tehetnek eleget a tőzsdei üzlet követelményeinek. Igen kevesen vagyunk jogászok, kik a tőzsdei üzletek természetét alaposan ismernők ; s ez nem is lehet máskép, mert hála az égnek vajmi kevesen vannak közöttünk, kik tőzsdei üzletekkel practice foglalkoztak, valamint ép oly kevesen vagyunk, kik tőzsde-ügyletekből származott pereket vittünk, már csak azért is, mivel e nemű perek, mióta Budapesten tőzsde létezik, mindig a tőzsdebiróságok által biráltattak el. Ha azonban csak felületesen ismerkedünk is meg a tőzsdei üzlet természetével, ha látjuk hogy ott per ezek alatt ezerekre menő üzletek köttetnek és bonyolittatnak le, ha látjuk, hogy e kötések és lebonyolítások minden formaságnak majdnem szándékosnak mondható mellőzésével eszközöltetnek, hogy e transactióknál a szavak jobban kiméltetnek mint a pénz: el kell ismernünk, hogy az ily ügyletekből származó perek elbírálására a rendes kereskedelmi bíróságok nem lehetnek alkalmasok. Vegyünk csak egy példát: A: elkiáltja magát: Herbst-Weizen Credit fünfundachtzig Ausgang Zwölf. B: felel neki: Nehme mit achtzig. A: »Gemacht«. E pár szóval következő üzlet köttetett meg: A. kötelezi magát B.-nek 24 óra alatt egy az általános magyar hitelbank által kiállított kötjegyet engedményezni, mely szerint a nevezett czég tartozik 1877. september vagy október hónapok folytán 2500 métermázsa, a tőzsdei bizottmány által az aratás után meghatározandó minőségű búzát a kötj egynek a hátiratok összefüggő lánczolata által igazolt tulajdonosának mmázsánként 12 írtjával szállítani, s ezt tőle ez áron átvenni. E szerződés átvételekor tartozik B. A.-nak az általa a hitelbank részére adott 2500 frt foglalót, és az eddig felmerült métermázsánként 80 kr.= 2000 frt nyereséget összesen tehát 4500 frtot kifizetni. A. a hitelbank irányában B.-ért és minden jogutódjáért az átvétel — B. és minden jogutódja irányában a hitelbankért a szállítás megtagadása esetében egyetemleges kötelezettséget vállalván a foglaló és netáni különbözetért. Kérdem már most, ha például hirtelen árcsökkenés következtében B. vonakodik a 4500 frt lefizetése mellett a kötjegyet átvenni, elmarasztalható lesz-e A. a kereskedelmi törvény alapján azon kifogásai ellenében, hogy a tárgyra az árra nézve a kölcsönös akarat nyilvánítás nem volt congruens, ő mást értett mint felperes, ő foglaló adására, .árkülönbözet megtérítésére magát nem kötelezte, az áru minősége nem volt meghatározva, stb. Véleményem szerint felperes keresetével el fog utasíttatni. Lesznek tán a kik azt mondják, hogy a kereset helyesen utasittatik el, mert az ily vad börzejáték nem érdemel birói oltalmat. Nem akarok velük vitázni, s csak annyit válaszolok, hogy ha nem érdemlik meg bíróságaink oltalmát, ne is vonjuk őket bíróságaink elé. Ezen itt felhozott példa pedig a leges-legegyszerübb, a leges-legsimább üzletek egyike. S ha már ebben sem képesek kereskedelmi bíróságaink a keresk. tvny minden alapossága és kimeritősége, az eljárás minden gyorsasága mellett is igazságos ítéletet hozni, ugyan hova lesznek még azon bonyolultnál bonyolultabb üzlet-nemekkel, melyeknek sorát a tőzsde embereinek utolérhetetlen találékonysága folytonosan ujabbak és ujabbakkal toldja meg ? En azon véleményben vagyok, hogy a tőzsdebiróság fenállása indokolt, jogosult, mert nélkülözhetlen, és hogy az ügyvédi kar nem vészit ( általa mit sem, mert meg vagyok győződve, hogy ha tőzsdebiróság nem léteznék, legalább hazánkban tőzsde sem lenne, következetesen tehát a tőzsdebiróság által ha természetszerű határai között marad, csak oly ügyek vonatnak el a rendes bíróságok elő), melyeket közvetve maga a tőzsdebiróság teremt. A tőzsde-üzletekből eredő perek ezek szerint tehát a tőzsdebiróságnak legsajátabb domaineját képezvén, ne háborgassuk abban, mert — habár nem hunyok szemet hibái előtt sem — meg vagyok győződve, hogy e téren jobbal vagy csak hason jóval is nem helyettesíthető. A tőzsdei üzletek feletti bíráskodással azonban a tőzsdebiróság is elérte természetszerű határait, s e határokon tul ne is terjeszkedjék, mert e terjeszkedési tendentia képezi e magában kitűnő intézmény gyenge oldalát; e vágy : minden tőzsdei és nem tőzsdei ügy felett bíráskodni, vonják el természetszerű rendeltetésétől, ilyen nem tőzsdei ügyekben hozett ítéleteik csalnak gyakran szánakozó mosolyt még az elfogulatlan szakember ajkaira is; ezen tulkapásokban találom egyedüli kutforrását a léte ellen intézett jogos és jogosulatlan támadásoknak. Szorítkozzék a tőzsdebiróság egyedül azon ügyekre, melyekre természeténél fogva hivatva van, t. i. a tisztán tőzsdei üzletekre s utasitson el magától minden nem tőzsdei ügyeket, habár a felek önkényt alá is vetnék magukat illetőségének, s meg vagyok győződve, hogy ítéleteik általában alaposabbak lesznek az eddigieknél, s meg fognak szűnni ellenei is létjogosultságában kételkedni. Mai napság kereskedők között már alig köttetik szerződés, melyben a felek a tőzsdebiróság illetőségének nem vetnék magukat alá. Szerződjék a vasútépítési vállalkozó alvállalkozóival, az építtető az épitészszel, köttessék szerződés fa, tégla, kő, vas vagy bármely más a tőzsdei forgalom tárgyát nem is képező árú szállítására, valamennyiben per esetére ki lesz kötve a tőzsdebiróság illetősége, s ez minden meggondolás nélkül bele fog vágni az elejbe hozott ügy elbírálásába, fog a legbonyolultabb ügyekben in appella bilis ítéletet hozni. Véleményem szerint ez a tőzsdebiróságnak kinövése, mert a jogi képzettség hiányát nem pótolja a tárgybeli szakértelem. De még ezen istulmennek, mert szokásba jött hogy egyszerű kölcsönügyletek felett kiállított kötelezvényekben is az adós alá veti magát a tőzsdebiróságnak. Ez oly tulkapás, mely eléggé nem kárhoztatható. Ha ilyen tisztán a jog terén mozgó ügyek elbírálása ilynemű bíróságokra bízatnék, akkor valóban nem tudom, mire valók az országnak oly nagy áldozatok árán fentartott rendes bíróságai. De volt alkalmam a tőzsde bíráskodásának egy torzalakját is látnom, egy a könyvvivő ur által szerkesztett házassági szerződést, mely 8. pontjában az esetre ha Gott bewahre a házasfelek között viszályok ütnének ki, s ezek sem a rokonok I sem a ribbinatus közbenjöttével kiegyenlíthetők nem volnának, a házasság felbontásának kérdését a tőzsdebiróság elé utasítja. Világért sem akarom ama szegény könyvvivő urat kárhoztatni, hisz ő nem egyebet mint a közel jövőt anticipálta, mert meg vagyok győződve, hogy ha a tőzsdebiróság a megkezdett uton halad, nem sokára valóban oda fog érni, hogy házassági, örökösödési s talán bizony még fenyítő perekben is fog biráskodni, minek természetesen kimaradhatatlan következménye leend, hogy az egész intézmény önmagában össze fog dőlni, kimondhatatlan kárára az ügyletek azon nemeinek, melyek védelmére természetszerűleg hivatva van. Véleményem röviden tehát oda irányul, hogy a tőzsdebiróságnak addig míg Bpesten és Temesvárott tőzsde, illetve gabnacsarnok létezik, a kereskedelmi törvényszékek mellett is létjogosultsága van, sőt a szó legszorosabb értelmében nélkülözhetlen, de fenállása csak ugy lehet jótékony és csak ugy vau biztosítva, ha bölcs mérsékletet alkalmazva, illetékességét kizárólag a tőzsdén és gabnacsarnokokban kötött tőzsdei ügyekre szorítja, minden más ügyet pedig még ha a felek önkényt alá vetnék is magukat, hivatalból elutasít magától. E. Az ügyvédi kamarákból. A budapesti ügyvédi kamara választmánya mint fegyelmi bíróság a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék elnökének és a kamara ügyészének panasza folytán Dr. Kiss Jakab és Wiener Emil budapesti ügyvédek ellen folyamatba tett fegyelmi ügyben az 1877. évi június 14-én tartott nyilvános szóbeli tárgyalás alapján következőleg i t é 11: Dr. Kiss Jakab és Wiener Emil budapesti ügyvédek az 1874: 34. t.-cz. 68. §. b) pontjában körülirt és terhükre rótt fegyelmi vétségben vétkeseknek kimondatván s ellenükben a 70. §-ban részletezett büntetések első illetve második foka alkalmáztatván, Dr. Kiss Jakab ügyvéd megfeddetik, Wiener Emil ügyvéd pedig a kamara segély alapja javára 15 nap alatt megfizetendő száz forint birságban marasztaltatik. Indokok: A vizsgálat mint a szóbeli tárgyalás során kétségtelenné vált, hogy Dr. Kiss Jakab Wiener Emil kartársát egy peres ügyből keletkezett feszültség folytán nemcsak lealázó fogadtatásban részesité, hanem Wiener Emil ügyvédről indokolatlanul ennek becsületét sértő nyilatkozatokat terjesztett, s ezen érzékeny sérelmet a felszólítás daczára vissza nem vonta, sőt a tisztességes elégtétel azon módját is, melyet a sértett fél a sértő barátaiból alakítandó becsületbíróság ajánlatba hozatala által nyújtott, visszautasította s e szerint előidézője volt azon botrányos verekedésnek, melynek színhelyévé tétetett a budapesti kir. ker. és váltótörvényszék folyosója és melynél Dr. Kiss Jakab ügyvéd a jogos önvédelem terén is túllépett; másrészről kiderült az is, hogy Wiener Emil kartársa irányában már az elégtétel követelésénél oly modorban lépett fel, mely a két ügyvéd között fenforgott viszályt csak fokozta, s végre is a helyett, hogy ügyében törvényes hatóságához fordult volna, az elégtétel oly módjához nyúlt, mely ugy a viszálkodó felek, mint általában az ügyvédi kar becsületét és tekintélyét mélyen sérté s közbotránynyá fajult. Mindezeknél fogva mindkét vádlott az 1874: 34. t.-cz. 68. §. b) pontja alapján vétkesnek kimondandó, s Dr. Kiss Jakab ügyvéd tekintettel arra, hogy már kartársa részéről is lealázó bánásmódban részesült, megfeddendő, Wiener Emil ügyvéd pedig tekintettel arra, hogy már fenyítő uton is büntetve lett, száz forint birságban marasztalandó volt. A budapesti ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint lvándi Vilmos (lakik Budapesten Rombach-utcza 2. sz. a.), Stefanovich János (lakik Budapesten, Gránátos-uteza 6. sz. a.), Pandlich Manó (lakik Budapesten, Mária-Valéria-utcza 5. sz. a.) és Theodorovich István (lakik Szent-Endrén) ügyvédek a kamara lajstromába folytatólag felvétettek. A budapesti ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Szikszay Dénes ügyvéd, Budapestről Hódmezővásárhelyre történt elköltözése folytán, a kamara lajstromából kitörültetett. A szombathelyi ügyvédi kamara részéről ezennel közzé tétetik, miszerint Szilt/ Zoltán szt.-gotthárdi és Babos htván körmendi lakOB ügyvédek, a kamaránál vezetett ügy-