Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 25. szám - Örökösödési jogunk reformjához. [4. r.]

Hetedik évfolyam. 25. szarr\. Budapest, 1877. június 21. Megjelen minden csütörtökön ; • „magyar jogászgyűlés" tartama alatt naponkint. A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendók. ELŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoz hordásnál, Tagy vidékre bérmente szétküldéssel) a „Magyar Themis"-re, az .Igazságügyi rendeletek tára" és a „Döntvények gyűjteménye" czímfl mellékletekké együttesen: egész évre tO torint, félévre 5 forint negyedévre 2 forint 60 kr. Az előfizetési pénzek b í czélszerűbben p ó s t a i Szerkesztősén : V. Nagy korona-uteza 14. sz. 11 v á n y útj Kiadó-hivatal: IV. barátok tere 7. sz. idékröl legküldendők, EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA, AZ UNGVÁRI ÜGYVÉD-EGYLET, VALAMINT A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Külör* mellékletek: a „döntvények gyűjteménye," és az „Jgazságügyi rendeletek tára.' Felelős szerkesztő: 23r. Fayer Xjátezló. Kiadó: az „^.tlienatexnaa.44 részvénytársaság. TARTALOM: Örökösödési jogunk reformjához. E n y i c z k e i Gábor budapesti ügyvédtől. — Közigazgatási bíráskodás. G r u b e r Lajostól. — A polgári perrendtartás novellája. — Az ügyvédi kamarákból. (Fegyelmi tárgyalás a budapesti ügyvédi kamaránál. A pozsonyi ügyvédi kamara évi jelentése.) — Legközelebbi csődbejelen, tési határidők. — Kivonat a >Budapesti Közlönyc-bűl. — (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti íelhivások). — Külön melléklet: A váltótörvény anyaggyüjteménye. Örökösödési jogunk reformjához. y ív. Az elörebocsátott általánosabb természetű pár megjegyzés után közelebb léphetek azon elvek vizsgálatához, melyekre a tág értelemben vett örökösödési rend szabályozását fektetni óhajtom. Első tárgyul, mely iránt határoznunk kell, azon kérdés áll előttünk, hogy kodifikálandó jogrendszerünk miféle öröklési czimeket, miféle alapokat ismerjen, melyeken öröklés történhetik, melyeken örökséghez jutni lehet. Az öröklési alapok iránti megállapodás s azok egymáshoz való viszonyának kijelölése igen megkönnyíti az egyes öröklési jogalapok, jogezimek tárgyalását. Arra nézve, hogy a jövőben hány s miféle öröklési alapot ismerjünk, már előre kifejezhetem azon nézetemet, hogy én az által, ha e részben ma érvényes jogelveinket magánjogunk kodifikátiójánál is fentartjuk s azokat szabatosabban és részletesen kifejtjük, kodifikátiónk feladatát e pontban helyesen betöltve látnám. Részben az o. b. értekezlet szabályaiban kifejezett, részben gyakorlatunk által érvényre emelt mai jogelveink öröklési alapul a végrendeletet és törvényt világosan s a szerződést hallgatag elismervén, ezzel, miután a halálesetre szóló ajándékozás a szerint, a mint a megajándékozott által már elvagy még el nem fogadtatott, az öröklési szerződés vagy végrendelet szabályai alá vonható mindazon alapokat felölelik, melyekre az öröklés támaszkodhatik. Többet nem kívánhatunk, de vajon nem érhetnénk-e be kevesebbel is ? Ez még kérdés tárgya lehet, és méltán. Oly számbavehető jogrendszer, mely a végrendeleti s törvényes öröklést ne ismerné, ma egy sem, de olyan több létezik, mely a szerződési öröklést nem csak világosan meg nem engedi, hanem alig valami kivétellel határozottan megtiltja, s azok közt is, kik az öröklési jog elveivel pusztán tudományos czélból foglalkoztak, ma is eldöntetlen vita tárgyát képezi az, hogy az öröklésnek szerződés által való rendezése, szerződés tárgyává tétele, megengedhető-e vagy nem? Ha hazánkban az öröklési szerződés bármikor valamely törvénybeli szabályozást nyerve s világosan megengedve jogéletünkben gyökeret vert volna, talán nem lenne szükséges róla többet mondanom, mint annyit, hogy maradjunk továbbra is régi törvényünk mellett. Miután azonban e tárgyban magyar törvény nem hozatott, miután gyakorlatunk is a szerződési öröklésnek nem valami nagy virágzásra emelkedéséről vagy legalább kedveléséről tanúskodik, s miután végre a nem sok idővel ez előtt csaknem egy évtizedig érvényben volt osztrák polg. törvénykönyvnek jogéletünkre több irányban gyakorolt befolyása miatt attól lehet tartani, hogy é törvénykönyvnek az öröklési szerződést csaknem egészen eltiltó rendszabálya közönségünk meggyőződését is maga részére hódithatná: nem lehet teljesen indokolás nélkül hagynom előbb kifejezett azon óhajomat, hogy alkotandó magánjogi törvénykönyvünk a szerződést is öröklési alapul ismerje. Azonban nem árt talán megjegyeznem, hogy öröklési szerződés fogalma alatt csak oly szerződést értek, melyben egy egyén egy másikat hagyatékának, vagy abból egy résznek, vagy csak egy bizonyos vagyonának halála esetére való örökül jutásáról biztosit, nem pedig oly szerződést, melyet egy örökséget remélő egyén vagy arra bizton váró szükségörökös a reá szállandó örökségi jutalék iránt az örökségnek akár megnyilta előtt akár az után az örökhagyótól idegen harmadik személylyel köt. Egy ily szerződés, melyhez az örökhagyó nem járult, már egészen más tekintet, kizárólag a kötelmi jog szabályai alá esik s a még meg nem nyilt örökség tekintetében való megtiltása1) egészen más okból történik. Azon jogrendszerek, melyek mint a Code Napóleon2) s az osztr. polg. törvénykönyv az öröklési szerződést a házastársak egyedüli kivételével megtiltják, a rómaijogi felfogás által uralva nem annyira jogi ') A meg nem nyilt örökség felett az örökhagyó beleegyezése nélkül kötött szerződést 2563. §-ában a szász tvkönyv is tiltja. 2) 1. Code Nap. 1130. §-át és 1389. §-át, mely az öröklési szerződést m^g a házastársak közt is korlátozza. mint inkább morál-politikai tekintetek által vezéreltetnek, de nézetem szerint elégséges ok nélkül és pedig nem azért, mintha a vagyoni magánjogi viszonyokat rendező törvények hozatalában az erkölcsi tekintetek első sorban való érvényre emelését veszedelemnek tartanám, hanem azért, mert az öröklési szerződést meg nem engedő törvények az elérni óhajtott czélt igen tökéletlenül biztositják. Az idealismusa mellett e részben élettapasztalás után is induló római jog az öröklési szerződéseket nem csak azon okból tiltotta, mert tiszteletlen s az erkölcsi érzületet sértő dolognak tartá valakinek a halálára alkudni, hanem főleg azért, mert a mások élete ellen kapzsiságból eredő veszélyes törekedésnek nem akart uj forrást nyitni az örökösök oly helyzetbe hozása által, hogy azok az örökösödésök iránt szerződés alapján nyert teljes biztosságukban az örökhagyó halálának siettetését saját érdekükre nézve kívánatosnak találják. De habár áll, hogy egy öröklési szerződés az örökös kezében a leghatalmasabb csábszer, mi csak egy kapzsi lelket az útjában álló akadály elhárítására ingerelhet; viszont az is figyelembe veendő, hogy a bekövetkezhető veszélyes eshetőségek megelőzése nemcsak az öröklési szerződésnek, hauem ugyanazon és csak mérv szerint valamivel csekélyebb okból általában minden öröklésnek eltiltását tenné kívánatossá, mertugya végrendeleti, mint a törvényes öröklés általi vagyonnyerés is nem kevésbbé erős ingerül szolgálhat az aljas birvágy bíínös kielégítésére. S ha az öröklési szerződés legtökéletesebbé teszi az örökösök biztosságát, egyensúlyozza e hátrányát azon körülmény, hogy az örökhagyónak egészen hatalmában áll magát az emiitett veszélynek még távolról sem, vagy oly örökösökkel szemben tenni ki, kiktől semmi veszélyt sem várhat. Hány más a szóban forgótól teljesen különböző életviszony van. mely bizonyos személyek közt hasonlóan oly helyzetet teremt, hogy egyikre nézve a másik halála vagyoni vagy másféle előnyuyel jár és a bűnös indulat szerint kívánatosnak látszik. Azért jutott-e valakinek eszébe e szempontból a hitbizomány, az özvegyi jog,