Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 24. szám - Közigazgatási bíráskodás. [3. r.]

— 194 — tekintve továbbá, hogy a tőzsdei és az 1868. LIV. t.-cz. által szabályozott közönséges választott biróság között lényeges és hazai viszonyaink által nem indokolt eltérések mutatkoznak, és hogy az előbbeniek egyáltalában a szabadválasztás elvének nem is felelnek meg; tekintve nem különben, hogy a tőzsdei választott biróság szabályai szerint a birák az ország sem anyagi sem alaki törvényeihez nem kötvék, és igy az ezen bíróságok által hozott Ítéleteket nem is lehet az állam törvényeire alapitottaknak tekinteni; tekintve, hogy az 1875: XXXVIII. t.-cz. a kereskedelmi ügyekre nézve külön törvényt alkotott, melynek intézkedései a kereskedelem és hitel igényeinek megfelelnek; tekintve különösen, hogy a tőzsdei bíróságok Ítéletei — mert nem törvénytudó birák által hozva a külföldön nem is végrehajtatnak, és igy a hazai kereskedelem hitelét külföldön nem is emelik; és tekintve végre, hogy a tőzsdei biróságoknak a jelenlegi szervezet melletti tarthatlanságát legkétségtelenebbül bizonyítja azon körülmény, hogy megszüntetésük épen a kereskedelmi körökben leginkább hangsulyoztatik: mindezeknél fogva azon kérelmet van szerencsénk a nagyméltóságú minisztériumnak előterjeszteni : miszerint a hazánkban még fenálló két tőzsdei biróság megszüntetése tárgyában mielőbb a törvényes intézkedéseket megtenni kegyeskedjék. A temesvári ügyvédi kamara. Temesvárt 1877. évi június hó 3-án. Sulyok Móricz s. k. elnök, Dr. Weisz Lajos s. k. titkár. Ezen felterjesztés pártolás végett közöltetvén a budapesti kamarával, ez a következő feliratot intézte a minisztériumhoz: Midőn még a kereskedelmi törvénykönyvben nem bírtuk az egészséges forgalmi élet szabályozóját, bármennyire meg voltunk is győződve a tőzsdebirósági eljárás helytelenségeiről s ezen kivételes bíráskodás egyoldalúságáról s visszaélésekre vezető természetéről: nem tartottuk időszerűnek a tőz8debiróság ellen mint rosz, de szükségbeli kisegítő ellen felszólalni; habár egyes felmerült visszaélések folytán már tettünk ezen bíróságra vonatkozó felterjesztést. A kereskedelmi törvény életbe léptetése s korábbi felszólalásunk óta szerzett tapasztalok folytán azonban most már oly helyzet állott elő, mely kötelességünkké teszi, hogy a legmelegebben járuljunk a temesvári ügyvédi kamarának a tőzsdebiróságok megszüntetése iránti felterjesztéséhez. Nem akarjuk ismételni mindazokat, melyek a társkamara felterjesztésében felhozattak; de a magunk részéről is kiemelendőnek tartjuk a következőket. A kereskedelmi törvénykönyv azért hozatott, hogy a forgalmi életben felmerülő ügyek és peres kérdések a közhitel, az ország gazdászati állapotának és minden forgalmi tényező közérdekének megfelelőleg oldassanak meg, s e czél épen a főbb forgalmi központokon, Budapesten és Temesvárt, a legnagyobb mértékben veszélyeztetve van oly bíróságok által, melyek semmi törvényhez nincsenek kötve sem anyagi sem alaki jog tekintetében; melyeknek érdeke azt hor.za magával, hogy egyoldalulag egyesforgalmi tényezők éidekében határozzanak; melyek határozhatnak törvény ellenére, és pedig ugy, hogy legjogtalanabb ítéleteik ellen sincs semmiféle orvoslat. Ily bíróságokat, melyeket sem jog sem törvény nem köt, hiába keresnénk máshol, s a tőzsdebiróságok fenállása hazánkban kirivó módon tüntette ki az egyoldalúság azon veszélyes következményét, mely szerint ítéleteikben mindenkor a kereskedő, sőt az illető piacz esetleges érdekei tartattak szem előtt, a termelő hátrányára és kárára. Mig a kereskedelmi törvénykönyv útmutatást és biztos támaszt nyújt a termelő, fogyasztó s közvetítő érdekeinek egyaránt és az egészséges gazdászati fejlődés sürgetőleg követeli, hogy a kereskedelmi törvény az életbe átmenve üdvös hatásaiban nyilatkozhassék : a tőzsdebiróságok fentartása és annak megtürése, hogy a törvény épen a legfőbb forgalmi góczpontokon mellőztetvén, az ügyek egyes külön érdekek szempontjából döntessenek el, — teljesen útját vágja annak, hogy a törvénykönyv egyik főfeladata teljesedjék, hogy elvei, irányt adva, átmenjenek az életbe. Nem lévén e bíróságok ítéleteinek más alapja, mint a szabad tetszés : alig szükséges tovább fejtegetni, hogy ez mily eredményekre vezethet, de hogy minő fokot érhet el az önkény s mily veszélyes fészkei e bíróságok egyszersmind a zugirászatnak, fel kell említenünk azon esetet, mely a '/• alatti legfőbb itélőszéki ítélet szerint a budapesti tözsdebiróságnál merült fel s a kamarának a Linksz Ármin elleni fegyelmi ügyben jutott tudomására. E fegyelmi eset matatja, hogy a tőzsdebiróság eltűri, hogy saját titkára ajánljon képviseletre ügyvédet, kit végzéseiben a képviselettől eltilt, hogy megengedi az 1874: 94. t.-cz. 39. §-a ellenére nem ügyvédeknek a képviseletet, hogy megengedi ezt ügyvédnek is addig mig kifogás nem tétetik, hogy ily kifogásra elmozdítja »z ügyvédet, s aztán mégis a képviseletért dijakat itél meg neki. Es mindezt teheti, mert nincs határozatai ellen még csak jogorvoslat sem. Mi is tehát csatlakozva a társkamara felterjesztéséhez, a kereskedelmi törvény életbe lépte s ezen ügyekre nézve szabályozott rövidebb eljárás folytán e bíróságok megszüntetését szükségesnek s tekintve a visszaéléseket sürgősnek tartjuk. Mély tisztelettel, A budapesti ügyvédi kamara. Funták, elnök, Dr. Siegmund, titkár. A legfőbb itélöszéknek a Linksz-féle fegyelmi ügyben hozott ítélete következőleg hangzik : A magyar királyi Curia mint legfőbb Ítélőszék fegyelmi bírósága Dr. Linksz Ármin budapesti ügyvéd elleni fegyelmi ügyet, melyben a budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bírósága 1877. april 14-én 300. sz. a. hozott Ítéletével nevezett ügyvédet az ellene emelt fegyelmi panasz terhe alól felmentette, vádlott ügyvédnek, Áranyi Márk panaszló félnek, a kamara ügyészének és a budapesti kir. ügyésznek felebbezései folytán 1877. május 17-én következő Ítéletet hozott: Az első fokú fegyelmi biróság Ítélete megváltoztatik, vádlott Dr. Linksz Ármin ügyvéd az 1874.34. t.-cz. 68. §. 6. pontjában minősített fegyelmi vétségben vétkesnek kimondatik és büntetésül ellene feddés alkalmaztatik. Indokok: Azon vádra nézve, hogy a vád- , lott ügyvéd magát Aranyi Márknak képviselőül vétség miatt áll tettleg vizsgálat alatt, mely miatt ban a tőzsdebiróság ezen rendelet megtartására hivatalból nem őrködik, és csak az ellenfél kifogására zárja ki az ügyvédet a képviselettől, sőt a tőzsdebiróság eltűri, hogy saját titkára vádlott ügyvédet a feleknek képviselőül ajánlotta, és a képviselettől eltiltott vádlott részére a képviseletért itéletileg dijakat is megállapított, továbbá Linksz Ármin vádlott ügyvéd vallomásából kitűnik, hogy ő az Aranyi Márk-féle perben lett eltiltása előtt és ügyvédi képesítése óta már két ízben feleket képviselt a tőzsdebiróság előtt és hogy még ügyvédi képesítése előtt mint ügyvédjelölt több éven át rendesen és igy üzletszerűen feleket képviselt ezenbiróság előtt, a mi egyébiránt Strasser Alajos és Keményfi Gábor által is erősíttetik azon hozzáadással, miszerint, e tekintetben vádlott nagy jártassággal birt, és e szerint a tőzsdebiróság egyrészt az ügyvédeket a képviselettől kizárja, holott nem ügyvédeket rendes képviselőkül az 1874. 34. t.-cz. 39. §. világos tilalma ellenére elfogadja. Habár ezek szerint a tőzsdebirósági gyakorlat vádlott eljárását igazolni is látszik, őt mégis vétkesnek kellett kimondani, mert akár törvényes, akár törvénytelen a tőzsdebiróság azon gyakorlata, hogy ügyvédeket a képviselettől kizár, mindkét esetben vádlott ügyvéd magatartása fegyelmi elbánás alá esik ; ha törvénytelennek és az 1874. 34. t.-cz. 38. §. által megszüntetettnek tartotta ezen gyakorlatot, akkor nyíltan a törvény által megengedett jogorvoslatokkal kellett volna ebbeli nézetét érvényesítenie; ha pedig ezen gyakorlatot törvényesnek tartotta, nem volt szabad alattomosan ügyvédi minőségének elhallgatásával ugy a tőzsdebiróság által követett fenebbi következetlen eljárásnak felhasználásával a 1874. 34. t.-cz. 39. §. által tiltott szerepben a tőzsdebiróság előtt ügyködnie és magát az eltiltás veszélyének kitennie. Minthogy ezen tette az ügyvédi kar tekintélyét sérti, őt vétkesnek kimondani, és büntetésül tekintettel a fenforgó enyhítő körülményekre feddéssel büntetni kellett. A pozsonyi ügyvédi kamara évi jelentéséből. Mindenek előtt óhajtandónak tekintjük, hogy az ügyvédi rendtartás 3. §-ában foglalt eseteknek kerete, a melyekben az ügyvédek lajstromába való fölvétel megtagadható, tágabb kört nyerjen; mert a midőn az emiitett §-nak 3. pontja a fölvételnek megtagadását csak is azon esetre szorítja, ha a jelentkező oly bűntett vagy ajánlotta, hogy mind Aranyi Márkot, mind a tőzsdebiróságot ügyvédi minősége iránt tévedésbe ejtette, hogy Aranyi Márkot a képviselettőli elutasittatása által károsította, vádlott ügyvédet vétkesnek kimondani nem lehet, mert a vizsgálat és tárgyalás során kiderittetett, miszerint vádlott ügyvédet magán-panaszló félnek Keményfi Gábor tőzsdebirósági titkár ajánlotta és mutatta be, és vádlott ügyvédi minősége iránt Aranyi Márk által meg nem kérdeztetvén, azt ez iránt tévedésbe sem hozhatta; Löwinger Izidor erre vonatkozó vallomása pedig, miután azt a végtárgyalásnál módosította, figyelembe nem jöhet; továbbá kiderült, hogy vádlott ügyvéd a tőzsdebiróság előtt is ügyvédi minőségét, midőn ez iránt megkérdeztetett, beismerte; úgyszintén kitűnik a tőzsdebiróságnak adiák iránt hozott ítéletéből, valamint Löwinger Izidor vallomásából, hogy vádlott ügyvéd magánpanaszlót sikeresen képviselte, sőt e miatt magánpanaszló őt és ügyvezetőjét meg is vendégelte és vádlotthoz intézett levelében neki fáradozásai díjazásául 250 frtot ajánlott is: mindezeknél fogva vádlottal a fentebbi vádszontokra nézve felmenteni kellett. Azonban vétkesnek kellett kimondani vádlottal a vádhatározat alapját képező és a kamarai ügyész által érvényesített azon vádpontra nézve, mely szerint az ügyvédi kar tekintélyét az által sértette, hogy a tőzsdebiróság által a képviselettől elutasittatott, s hogy magát ezen elutasítás veszélyének kitette. Vétkesnek kellett kimondani vádlottat ezen vád miatt, mert habár Strasser Alajos és Keményfi Gábor vallomásából kitűnik, miszerint a tőzsdebiróság előtt a fenálló alapszabályok és gyakorlat szerint az ügyvédi képviselet ugyan ki van zárva, és ezen körülmény már az idézési végzésben is megemlittetik, azonőt az ügyvédség gyakorlatától, a 65. és 66. §§. értelmében el kellene mozdítani, megköti a kamarák kezeit, és kényszeríti, hogy oly egyéneket, kik habár az ü. r. t. 68. és 69. §§-aiban foglalt vétségek valamelyikét elkövették is, habár oly magaviseletet vagy oly jellemet tanusitottak, mely az ügyvédi kar tekintélyét és becsületét sérti, sőt oly jelentkezőket is, kik az ügyvédi rendtartás 65. és 66. §§-aiban foglalt bűntényeket, vagy a fenyítő biróság illetőségéhez tartozó vétségeket, melyek miatt őket az ügyvédség gyakorlatától el kellene mozdítani, el is követtek, de még tettleg vizsgálat alatt nem állanak, tehát oly egyéniségeket, kik már kezdetileg megbélyegezve vannak s az ügyvédi kar becsületére semmiképen sem szolgálhatnak, a kamarai tagok sorába fölvenni kénytelenek. Kétséget nem szenved tehát, hogy az ily esetben a kamara választmánya, mely az ügyvédi kar tekintélye és becsülete fölött őrködni hivatva van, azon ferde helyzetbe szorittatik, hogy egyrészt jobb meggyőződése ellenére érdemtelen egyéneket köteles azon testület sorába fölvenni, amelynek tekintélyét megóvni első s legszebb hivatása, másrészt számosabb esetben kénytelen oly személyiségek ellen, kiket a kamarai tagok sorába leendő fölvételére érdemesnek tekinteni utasitva van, egyúttal a fegyelmi vizsgálatott is azonnal megindítani, esetleg őket a fenyítő bíróságnak átszolgáltatni;— kívánatosnak látjuk tehát, hogy az említett §. olyképen módosíttassák, hogy a fölvétel megtagadása azon esetben is kimondható légyen, ha a jelentkező ellen oly bizonylatok mutatkoznak, a melyekből kitűnik, hogy oly magaviseletet tanúsított, mely az ügyédi kar tekintélyét és becsületét tettleg sértette, és evvel meg nem fér; — a kamarai választmánytól, mely az összes ügy-