Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 24. szám - Közigazgatási bíráskodás. [3. r.]

— 193 — nyos s czélszerü-e, hogy az adós szorult helyzetének tekintetbe vételével adóssági összegének megtérítésére köteleztessék-e, vagy sem? Pedig ily anomáliákra kell vezetnie, ha a rendes bírótól állásának, múltjának, megszokott gondolatmenetének, szóval egész természetének megtagadása mellett képtelenséget követelünk, mert minden esetben igen közel fekvő a veszély, hogy az >igazságosság* és a »méltányosság< összeegyeztetésük lehetetlenségénél fogva kölcsönösen egymást absorbeálják, majd a Tsöz-, majd a magánérdek hátrányára;1) mindez szintén csak a közigazgatási bíráskodás különválasztásának fontossága és nélkülözhetetlensége mellett szól.2)5) Láttuk tehát, hogy a külön közigazgatási bíráskodás ellen felhozott érvek épenaéggel nem állják ki a próbát, hogy minő szükségszerű nagy hátrányokat szülne az administrativ judicaturának a rendes bíróságokra való átruházása, és végre, hogy minő határozottan nagyobb előnyökkel kell hogy bírjon egy külön admini s tr at i v-j u s t íz létesítése. — A XII.4) német jogászgyülés napirendjének egyik tárgyát képezte a közig, bíráskodás, melyet illetőleg egyhangúlag lett kimondva: >Es bedarfneben den ordentlichen Gerichten einer erg&nzenden Ves waltungsjurisdiction für Falle einer gesetzwidrigen oder parteiischen Ausübung der •Staatsgewalt durch Éntscheidungen oder Verfügungen der Verwaltungsbehörden<.5) Ihering a practicumokról. Iheringnek »Civilrechtsfalle ohne Entscheiduugen« czimü müve harmadik kiadásban megjelenvén, szerző előszót irt hozzá a practicumok természetéről. Minthogy nálunk ezen practicumok még mindeddig nem meghonosultak meg, jónak látjuk a nagy tanár gondolatmenetét itt vázolni, s egyszersmind azon óhajtást fejezzük ki, vajha főtanodáinkon is minél elébb meghonosodnék ezen tanítási rendszer. Az előszó főpontjai a következők: »A jog casuistikus tárgyalásának iránya nálam nagyon előmozdittatott a gyakorlati jogászokkal való közlekedésem által. A theoria, mely nem merit folytonosan a gyakorlati élet forrásábóh nem jobb mint a természettudományok voltak azon időben, midőn a természet helyett Aristoteleshez és Pliniushoz jártak iskolába. Ezen meggyőződésben lévén, mindig azt hittem, hogy az ifjúság oktatásának feladatát nem tölthetem be jobban, mintha előadásaim alatt a casuistikai elemre folytonos figyelmet fordítok. Hogy a tanuló csakis azon fogalmakat ragadja meg teljesen, melyek ') »Kétséges, mi veszedelmes!) és rontóbb hatású a közéletre, vajon a kormány mértékentuli tekintélye, mely önkénynyé és despotismussá fajul, vagy a nyilvánjog (Jus publicum)-nak civilistikai kezelése, mely az államot feloldja és mozgását bénítja*. B 1 u n t s c h 1 i-B r a t e r i. m. 68. s k. 1. -) A munkamegosztás nagy elvének még a nyilvános jogszolgáltatás terén is alkalmazása minden államra nézve szintén lényeges előny. l.Pann: i. m. 27. 1. 3) Némely iró attól tart, hogy ha a rendes bíróságokra bizzuk a vitás közigazgatási ügyekben való itélethozást, akkor az igazságszolgáltatásnak ily mindenható ellenőrzése bénitólag hatna az összes közigazgatásra. ') Megtartatott Nürnbergben 1875. augusztus 26 — 28. — L. : »V. d. 12. d. J. t.« III. k. 330. 1. s) >A közjó iránti érzék felébredésével semmiesetre sem kellene e reformot egy napig ia elhalasztani«. L. -O n e i s t: Jogi áll. 228. s k. 1. egyszersmind concret alakban, jogeset képében állíttatnak elébe, azon senki sem fog kételkedni, aki mint examinator hosszabb tapasztalatot szerzett. De a pandektákban a jogesetek közlését soha sem tartottam elégségesnek, hanem mindig öszszekötöttem ezzel a jogeseteknek a hallgatók általi feldolgozását, más szóval a pandekta-practicumot. Ha ezen gyakorlatoknak feladata abban állana, hogy az egyetemi tanulmányok valódi rendeltetésének rovására oly czélra törekedjenek, mely a gyakorlati élet körébe esik és az egyetemen nem érethetik el, t. i. hogy üzletetembereket (Gescbáftsmanner) képezzenek, akkor ellenök kellene nyilatkoznom. Azonban ezen gyakorlatok nemcsak hogy nem terelik el a tanulót az elméleti tanulmányoktól, hanem egyenest azokba bevezetik és a legkülönbözőbb módon előmozdítják. A tanárnak alkalmat nyújtanak arra, hogy hallgatóival folyvást érintkezzék és elméleti előadásainak eredményét megismerje, a félreértéseket helyreigazítsa, a hézagokat pótolja, stb.; a hallgatót arra viszik, hogy ismereteinek álláspontja iránt önmagával tisztába jöjjön, szeme elé állíttatván azok köre és biztossága; kényszeritik őt, hogy ugyanazon időben a legkülönbözőbb tanokat recapitulálja, magát mindenben tájékozza és a rendszer felett áttekintést nyerjen; emelik az érdeket, melylyel az elméleti tanokat felfogja és elsajátítja, élesítik azok iránt szemét, nevezetesen a fogalmak finomabb nuance-ai iránt; erősitik és gazdagítják emlékező tehetségét, mert abstract jogtételek a kezdőre nézve tudvalevőleg legkönnyebben egyes jogesetek által válnak hozzáférhetőkké és ezek utján vésődnek be leginkább az emlékezetbe. Ezen utóbbi tapasztalati tétel igen fontos a jogtanulmány tekintetében. Ezen tanulmány sajátszerű nehézsége és egyszersmind az ok, mely annak elsajátítását a hallgatóra nézve megneheziti, nem annyira az anyag tömegében és csekély vonzerejében rejlik, hanem inkább abban, hogy ahhoz, miszerint kedvvel és sikerrel gyakoroltathassék, a jog abstract jellemével egyénileg rokon felfogási képességet feltételez. Nincs tanulmány, talán a mathematikát és a tiszta philosophiát kivéve, mely a kezdőre nézve oly nehéz és oly kevéssé vonzó volna, mint a jog. A kezdő itt úgyszólván egy egészen idegen fogalomvilágba látja magát helyezve, mely nem nyújt kapcsoló pontokat eddigi müveitségével. Ez igen kényelmetlen állapot, mivel a nyelvet, melyet ezen körben használnia kell, nem érti és azt még el kell sajátítania. A kezdő azon követelménynyel áll szemben, hogy jogfogalmakkal dolgozzék, mintha azok concret tárgyak volnának, és mégis hiányzik nála a leglényegesebb előfeltétel : a szerv a neki felmutatott tárgyak látására és az abstract gondolkozás képessége. Ezen okból a tanár oda tartozik irányozni főtörekvését, hogy hallgatója mindenekelőtt ezen technikai szemlélő képességet megszerezze. E czél azonban legbiztosabban az által érhető el, ha a kezdőnek az abstract dolgot eleinte nem tiszta meztelen formájában mutatja be, hanem annak a jogesetben mutatkozó megtestesülésében, s a rá nézve még alig látható és szétfolyó körvonaloknak concret, könnyen felfogható és erősen bevésődő tartalmat ad. Igaz, hogy ezen eszközt a tanár felhasználja az elméleti előadásoknál is, midőn példák által a mondottak megérthetését könnyíti. E mellett azonban alkalmat kell nyújtani a hallgatónak arra is, hogy öntevékenysége által felhasználja azon eszközt, a mi az által történik, hogy a tanár jogeseteket közöl vele eldöntés végett, akár maga a pandekta-előadás alatt, akár önálló pandektapracticumban. Ezen czél elérésébe helyezem én ezen gyakorlatok sajátszerű hasznát. Nem a későbbi gyakorlati életnek vannak ezek szánva, hanem az egyetemnek; nem mennek tul a theorián, hanem épen megfordítva, a theoria tanulmányát előmozdítják és gyümölcsözővé teszikc Dr. Nagy József. Magyar Jogászgyülés. Az állandó bizottság f. h. 10-én ülést tartott és a jövő évi jogászgyülés számára a következő kérdéseket tűzte ki: I. szakosztály. 1. Kiket és mily mértékben illessen köteles rész és mely esetekben engedtessék meg a köteles részből való kitagadás ? 2. Mely elvek szerint szabályoztassék a követelések beszámítása ? II. szakosztály. 3. Az elsőbbségi kötvény birtokosa jogainak megvédésére szükséges-e közös képviselet, és ha igen, mi módon szabályozandó ez? 4. Az actio Pauliana csak csőd esetében vagy azon kivül is helyt foglalhat-e ? 277. szakosztály. 5. Az u. n. amerikai párbaj mely büntetőjogi minősítés alá soroltassák? 6. Azon bűnügyekben, melyekben a rendes bíróságok ítélni hivatvák, az első fokú bíróság ítélete ellen a tény kérdésében is hely adassék-e a felebbvitelnek ? IV. szakosztály. 7. Kivánatos-e, hogy a járásbíróságok hatásköre birtokbiráskodásra is kiterjesztessék, és ha igen, mily mértékben ? 8. Kivánatos-e, hogy a birói kinevezéseknél és előléptetéseknél követendő eljárás törvényhozásilag szabályoztassék, ha igen, mily elvek szolgáljanak a megállapítandó szabályok alapjául? Ezenkívül bizottság küldetett ki, melynek feladata lesz javaslatba hozni a véleményezőket és az előadókat. Az ügyrédi kamarákból. A temesvári és a budapesti ügyvédi kamarák a tőzsdebiróság ellen. A temesvári ügyvédi kamara a következő feliratot intézte az igazságügy minisztériumhoz: Tisztelettel alólirott ügyvédi kamara 1876. évi május 21-én tartott közgyűlése által hozott határozat folytán van szerencsénk következő indítványunkat a nagyméltóságú minisztérium elé terjeszteni. Az igazságszolgáltatás egyöntetűsége kívánja, hogy a kivételes hiróságok száma és hatásköre lehetőleg megszorittassék, s kívánja, hogy oly jogesetekre nézve, melyekre országos törvények léteznek, ez utóbbiak kivétel nélkül alkalmazást nyerhessenek. Az igazságügyi politika ezen általános és megczáfolhatlan elve ellenére még mai napig is fenállanak Budapesten és' Temesvárott külön tőzsdebiróságok. Tekintve azonban, hogy ezen az ország rendes szervezetű biróságaitól egészen eltérő tőzsdei bíróságokat már az 1868: 54. t.-cz. valamint az ezt életbe léptető 1869. évi mártius 30-án kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet I. czikke megszünteti, és az 1870: EL t.-cz. azokat csak ideiglenesen állította ismét vissza, és ezen ideiglenes visszaállítás által a törvényhozás is csak az akkori szükségletnek kiván eleget tenni, mivel akkor még külön kereskedelmi törvény hazáakban nem lé* tezett;