Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 24. szám - Közigazgatási bíráskodás. [3. r.]

— 180 — •eddig e tekintetben divott rendszerről arra, a mely a külföldön már általában elfogadtatott. Eddigi jogunk szerint ugyanis az atya kiskorú gyermeke vagyonát számadás térbe nélkül kezelte, biztosítékot nyújtani ezért köteles nem volt, és csakis a vagyon állagára vonatkozó intézkedéseire nézve volt a gyámhatóság jóváhagyásához kötve, illetőleg felelősségre vonható. A kifejlett nyugati jogrendszerek ellenben a számadás nélkül való kezelést nem ismerik, de emellett a számadás terhe melletti teljes haszonélvezetet adják meg az atyának kiskorú gyermekei vagyonára s külön biztositékot nem követelnek tőle. Az uj javaslat középutat követ. A kiskorú tartási és nevelési költségein s a folyó terhek fizetésén felül •eső jövedelem csak akkor illeti e szerint az atyát, ha gyermekeinek tulajdona adóssággal terhelve nincs, ellenkező esetben pedig e jövedelem-feleslegnek csak egy harmad része. Ezen harmadrész vagy a gyámhatósággal kötött egyesség utján állapittathatik meg az atya részére, vagy ha ez meg nem köttetik, számadás által tüntetendő ki — az atya ez esetben elvesztvén a számadás nélküli kezelés kiváltságát. Másrészt az atya gyermekei összes ingó vagyonát, ha magánál tartja, biztosítani tartozik. A 20. §-ban felsorolvák azon esetek, a melyekben az atyai hatalmat gyakorló atya a gyámhatóság jóváhagyását kikérni köteles. Ezek közül kettő uj, és kétségen kivül helyesen lett ide felvéve. Nezetesen a czégvezetői meghatalmazás esete, valamint azon eset, ha az atya kiskorú gyermekei helyett váltói kötelezettséget kívánna vállalni, a mire nézve a gyámhatóság általános felhatalmazása lesz mindig szükséges. A 22. §. az atyai hatalom megszüntetésének esetére vonatkozik, és a régi javaslattól eltérőleg az atya számára fentartja a birói védelem kikérésének lehetőségét. A 23. §. ettől megkülönbözteti az atyai hatalom gyakorlata felfüggesztésének eseteit. Helyes a 24-ik §. azon uj intézkedése is, mely szerint oly esetekben, amidőn az atya gyermekei vagyonát nem kezelheti, a gyámhatóság részére a kiskorú vagyona jövedelmi feleslegének egyharmadáig tartási átalányt állapithat meg. A III. fejezet 28., 29. és 30-ik§-aiban igen szabatosan formulázvák a gondnokság esetei, s a 31. és 32-ik §-okban pontosan u.egjelölve találjuk azt, mily esetben, kinek kérelmére, mely közeg, a biróság-e vagy a gyámhatóság, állapítja meg a gondnokságot és rendeli ki a gondnokot. Ez intézkedések oly részletesek és oly következetesen keresztülvittek, hogy azt hiszszük, hazai jogunk állandó tételei közé lesznek sorolhatók. Kifogástalan a 33-ik §. is, amely a gondnokságnak kihirdetéséről és hatályáról, valamint kezdetének időpontjáról szól. A 34—42-ik §-okban megállapíttatik, kit illet a gyámság vagy gondnokság. E szakaszok mind rendjében mind tartalmában szintén nagy haladás észlelhető a régi javaslat intézkedéseihez képest. Csupán azon esetről nem történt kellő intézkedés, ha az atya még kiskorú. Ily esetben nem levén önjogu, az atyai hatalmat nem gyakorolhatja, hanem a nálánál rendszerint fiatalabb nőre illetőleg anyára száll át a gyermekek feletti gyámság, mivel a nő férjhezmenetele által teljeskoruvá vált. Ez bizonyára anomália, a melyen könnyen lehetett volna azon intézkedés által segíteni, hogy ily esetben a gyámság ideigleu a kiskorú atya felett atyai hatalmat gyakorló nagyatyát vagy gyámsággal megbízott gyámot illesse. A gyámság első sorban a végrendeleti gyámot illeti, a kit azonban csak az atya nevezhet ki. A végrendeleti gyámság esetében sem vonatik el azonban az anyától a jog, hogy kiskorú gyermekeit magánál tarthassa s hogy személyi és vagyoni ügyeikben meghallgattassék. Végrendeleti gyám hiányában beáll a törvényes gyámság, amelyre első sorban az anya, majd az atyai, utóbb az anyai nagyatya, ezután a finembeli oldalrokonok hivatvákaz unokatestvérekig bezárólag. Törvénytelen gyermek gyámsága a teljeskoru anyát illeti, kiskorú anya törvénytelen gyermeke részére pedig mindig a gyámhatóság rendel gyámot. A gondnokság tekintetében ugyanezen sor követtetik, csakhogy nagykorúak- j nál első sorban a házassági közösségben élő házastársat illeti a gondnokság ; továbbá mindenki jogosítva van gondnokot nevezni illetőleg kizárni azon vagyonra nézve, a mely a gondnokoltra tőle származik át. A gyámhatóság keze azonban csakis a végrendeleti gyámra és gondnokra, az anyára és a nagyatyára nézve van megkötve, a mennyiben ezeket csakis a törvényes kizárási okok miatt mellőzheti. Az anya, a mig gyermekeinek vagyonát kezeli, mint természetes és törvényes gyám szerepel. Az őt ily minőségben illető jogok csak annyiban különböznek az atyai hatalomban foglaltaktól, hogy az anya végrendeleti gyámot nem rendelhet, mindazonáltal a javaslat szerint nem fordulhat jogai védelmére a birósághoz. E jogsegélytől való megfosztás az anyai és atyai jogok terjedelmének csekély különbsége mellett aligha igazolható, és mindenesetre kívánatos volna, hogy a 37-ik §. végére ugyanazon intézkedés vétetnék fel az anya részére, amely a 22-ik §-ban az atya jogainak birói védelmet biztosit. A 43. §-ban az általános, a 44. §-ban az egyes külön esetekben való gyámi és gondnoki képtelenségek sorolvák fel. Ezen §§-ok szerkezete is tetemes javitást mutat a régi javaslat megfelelő §-aival szemben. Teljesen uj intézkedéseket tartalmaznak a 60—65. §-ok, a melyek a nemzetközi magánjog szempontjából fontosak. A gyámul illetőleg gondnokul rendeltetésnél nem a honpolgárság, hanem alakhely irányadó; külföldi gyámság alatt álló külföldi magyar honosak Magyarországban létező vagyonára a magyar hatóság rendel külön gondnokot, a magyar hatóság által magyar honosakra nézve elrendelt gyámság és gondnokság külföldön létező vagyonra is kiterjed; külföldön gyámság vagy gondnokság alatt álló külföldiek Magyarországban létező vagyonára a magyar gyámhatóság külön gondnokot rendel; külföldinek Magyarországban hátrahagyott kiskorú gyermekeire nézve ideiglenes gondnok rendelésének van helye. Mindez esetekben az illető gondnokok a magyarországi gyámhatóság alatt állnak és a magyar törvényekben megállapított felelősséggel tartoznak. A IV. és V. fejezetekben egy-egy fontos változtatás történt. A gyámi felelősségre vonatkozó intézkedések ugyanis egyetlen §-ba, a jelen javaslat 73. §-ába vonattak össze egy általános meghatározásban, a mely szerint a gyám vagy gondnok e tisztéből folyó teendőiben a szorgalmas családapa gondosságával tartozik eljárni, és felelős mindazon kárért, melyet szándékosan vagy gondatlanságból akár cselekvés, akár mulasztás által okozott. Rendszerint a gyám vagy gondnok csak saját hibájáért felelős, de ha kellő óvatosság nélkül nem alkalmas személyeket alkalmazott, az ebből eredő kárért is felelősséggel tartozik. A következő 74. és 75. §§-okban pedig e felelősség kezdődésének időpontja, valamint a társgyámok és gondnokok esetéhez képest megoszlása szabályozvák. Meggyőződésünk szerint e kérdés igy szerencsésebb megoldást talált, mint az eredeti javaslatban. Épen a felelősség tekintetében sokkal nagyobb biztosítást nyújt az általános megállapítás mint számos részleges apró szabály. Causistikus törvényhozás az eseteket soha sem merítheti ki, és tömkelegéből igen gyakran a felelősség alól való kibúvásra lehet ürügyet meríteni. A gyámhatósági jóváhagyást igénylő esetek a 113. §-ban állapitvák meg. Itt azokon kívül, a miket a hasontartalmu 20. §-ra vonalkozólag megjegyeztünk, figyelemre méltó még azon változtatás, a mely a 4. pontban a régi szöveghez képest történt. A régi javaslat ugyanis a kiskorúaknak a magyar állam kötelékéből való kiválása tekintetében intézkedett. Ezt igen helyesen mellőzi az uj szöveg és annak helyébe a kiskorúnak külföldön való letelepedése esetéről szól. A régi 123-ik §-nak megfelelő uj 114-ik §. most azzal bővíttetett, hogy a gyám vagy gondnok eljárása a 113-ik §. eseteiben gyámhatósági jóváhagyás nélkül érvénytelen. Ily formulázásban ez nem egészen helyes, sem az 5-ik, sem a 8-ik, séma 10-ik, sem a 12-ik pont esetében az eljárás érvénytelenségéről szó nem lehet, hanem csakis a netalán okozott kár megtérítéséről. P 1. . / Közigazgatási bíráskodás. Gruber Lajostól. IV. A közigazgatási törvényszékek hivei. Az eddigiekben igyekeztünk a legnagyobb tárgyilagossággal azok nézeteit reproducálni, kik az által válnak az administrativ-justiz ellenzőivé, hogy ennek agendáita rendes bíróságokra kívánják ruházni, és az által, hogy ezen intézmény külön orgánumainak létjogát tagadják, az egész institutió létesítését lehetetlenné tenni igyej kéznek. Csakis ezek, t. i. »a rendes biróI ságok hivei* még egyetlen ellenségei a tu' lajdonképeni közigazgatási bíráskodásnak, mert tudtunkkal mainap nem létezik az alkotmányos országok I — egyedül ezekről lehetvén szó — e g y i!kében sem oly állam férfiellenes-