Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 24. szám - Közigazgatási bíráskodás. [3. r.]

— 191 — felfogás, mely egyáltalában elvből küzdene még azon a beállott politikai események és a bekövetkezett nagy népjogi átváltozások folytán immár elavulttá vált nézet mellett, hogy a rendes vagy külön biróságok mellőzésével a hatóságok még továbbra is legyenek birák saját ügyeikben, mint volt az alkotmányos aera bekövetkezéséig és sokhelyütt még ezután is huzamosb ideig. Ily iskola ma nem 1 étezik többé; ennek következtében biveikrol sem történhetik már emlités. Ezek a múltéi és nézeteik történelmi becscsel birnak csak. — Azonban a rendes biróságok hivei által nézeteik védelmére és megerősítésére felhozott érvek nem állják ki a kritikát, és számos nyomós momentum és argumentum szól a külön közigazgatási törvényszékek életbeléptetésének és létesítésének szükségességemellett, —mindezek daczára nem tagadván azt, hogy némely nyilvánogi ügy megbirálására a rendes biróságok is autorisálhatók.') Sokan kikeltek Francziaországban az államtanács és a praefecturai tanácsok közigazgatási biráskodása ellen és a rendes bíróságok illetékességét kívánták életbe léptetni. A bizottságnak, melyet az »államtanácsról szóló törvény* átvizsgálására kiküldtek, előadója Vivien volt.2) 0 a többi közt ekként nyilatkozott: >A közigazgatási pereknek a rendes biróságokra bizása semmi tekintetben sem volna ajánlatos; a közigazgatási törvények és ügyletek oly elvekhez, eszmék-, és érdekekhez tartoznak, melyek teljesen ismeretlenek a polgári biróságok előtt, — oly törvénybeli ismereteket és gyakorlati érzéket tételeznek fel, melyet a rendes bíróságoknál nem találunk. A közigazgatásra nézve veszély rejlik abban, ha oly birák alá rendeltetnék, kik nem ismerik szükségeit, szokásait, igényeit, kik hivataluknál fogva majdnem kizárólag a magánjoggal foglalkoznak*. Az administrativ-justiz ellenzői azzal állanak elő mint egyik főargumentumukkal, hogy a rendes birónak hivatását képezi a törvényt alkalmazni tudni, mert különben nem járhatna el; szerintük ha ezt elfogadjuk, akkor közigazgatási törvényt is alkalmazhat.3) Feleljen erre Vivien:4) ^Hasonló értelemben nyilatkozik K a u t, z : Politika 440. és 442. 1. is ; ö ugyanis azt mondja : ^Léteznek közjogi természetű vitaügyek, melyek teljes megnyugvással utasíttathatnak a ^közönséges* bíróságokhoz (pl. ítélethozatal egyes concret esetekben a felett, iogy valami kormányi rendelet megegyez-e a törvénynyel -vagy alkotmánynyal) ; így még jövedékáthágási, adóeltitl:olási, rendészeti vétségek stb.)* (jura fisci). Másutt K a u t z (i. m. u. o.) még azt mondja : »Azon ritkább esetekben, hol bizonyos cselekvények tekintetében ezeknek a törvény alá való egyszerű logikai subsumtiójáról, vagy annak megítéléséről van szó, bizonyos tettben vagy mulasztásban rejlik-e bűneset: a rendes biróságok teljesen elégségesek lesznek*. — L, »Y erhandl. d. 12. d. Juristentages* 240. és 330. 1. •jiEeyue eritique de legislation et de j u r i sp r u d e n c e« 1871, 37. füzet. 3) Ugyanily nézetnek B á h r (1. Rechtsstaat 69. és 71. 1.) is ad kifejezést; ő ugyanis azt mondja : aWir sind zwar der Ansicht, dass Niemand ein tüchtiger Eichter auf dem Gebiete des Privatrechts sein könne, der nicht auch diejenige Einsicht in das Wesen des Staates besitze welche ein Verstándniss des öffentlicben Rechts l>edingt«. <)L. »Études administrativesí (1859. 2 köt.) I. k. 156. s k. 1. »Az administrativ törvények eltérnek a magántörvényektől. Különös stúdiumot igényelnek, mert egy egészen más rend általános elvein nyugosznak. Nem elég, ha a biró a magánjog tárgyalásaiban jártas, a nyilvánélet feltételeibe is be kell avatva lennie és részt kellett vennie a közügyekben. A mi a civilbirót kitünteti, az itt épen hibává válik.J) Az az államot mint valami abstract személyiséget tekinti, mely iránt kevesebb érdekkel bir, mint az élő magánszemély iránt, melynek érdekeit az ügyvéd védi. Gyakran az államot leigázónak3) tekinti és az alattvalókat mint áldozatait.«s)4) Legelső sorban a szakismeret hiánya az, mi a rendes birót alkalmatlanná teszi közigazgatási perekben való itélethozhatásra. Ezt mellőzzük, mi ép az elengedhetetlen feltételek elsejét képezi. Kérdjük, ha egy biró omnipotens, minek akkor a külön fenyítő és civilis-biróság?5) minek még magánál acivilis bíróságnál is a magánjog speciális részei és az esetek és tárgyak különös osztályai számára felállitott külön biró ságok, mint pl.: a kereskedelmi-, váltó-, bánya-törvényszékek stb.,6) hacsak nem azért, mert opportunitási okok harczolnak ezeknek tárgy szerinti elkülönülése mellett. Minek követelnek a kereskedelmi ügyek számára, melyek a magánjog egy részét képezik, melyeknek analógiája a többi civilis ügyletekhez szembeötlő, és melyek végre sokkal közelebb állanak ezekhez, mint az administrativ ügyletek, minek követelnek — kérdjük ismételve — külön kereske' delmi törvényszékeket?7) Ha ezt tapasztaljuk a kereskedelmi ügyleteknél, melyek a magánjog egy részét képezik, sokkal fontosabb és szükségesb, hogy az igazgatásjogi ügyleteknél, melyek legkevésbbé sem képezik részét a civiljognak, külön igazgatási törvényszékek i) L. K a u t z Politika 440. I. a). s) M a y e r (1. Verwaltungsrecht): »a trésor iránti igényeknél szintén az állam elleni ellenséges szellemről beszél*. — Stein: Verwaltungslehre I. 1., 447. 1. 3) Bluntschl i-B r a t e r : Deutsches Staatswörterbuch XI. k. 68. 1. 4) 1861-ben tárgyalták törvényhozásilag B a d e nb e n a közigazg. bíráskodásra vonatkozó törvényjavaslatot, és a bizottság akkor indítványai motiválására következőket hozott fel : A közjog és a magánjog két oly különbözőjogi rend, hogy ezek magasabb tökélynél a jogsz. sajátságos szervezetét is igénylik. Minden közigazg. jog legszorosabb összefüggésben áll az állammal és speciflce az által különbözik e magánjogtól, mert a correlat kötelesség majdnem sohasem elválaszthatatlan a jogtól. 5) Igen találóan jegyzi meg erre vonatkozólag K a u t z : Politika 437. L 4. jegyzet: »A civil- és criminal' bíróság sokhelyütt nem ugyanazon, hanem külön bírósági műszervekre van bizva, s nem helytelenül; a mennyiben I mindegyik funetiókör más-más képességeket és működési j irányt feltételez. így pl. a civil perben főkellék a ( bíróban az, hogy bonyolódott magánjogi ügyekben finom i tapintattal, éleselmüseggel s gyakorlati tárgyismerettel járjon el s oldhassa meg a csomót; a büntető bíróban ellenben kiválókép mély lélek- és emberismeret szükséges, hogy a vádlott jellemébe és erkölcsi kedélyállapotába betekinthessen, s magának a bűnösség mérve felett alapos ítéletet képezhessen. Amott továbbá a megállapított jogformák közt a felek szabadon mozognak, s a biró higgadt kedélylyel és derült lélekkel mondja ki ítéletét, emitt ellenben a megsértett igazság és társadalomérdek egész komolyságában lép előtérbe, s mind a perfolyam, mind az ítélethozatal a biró kedélyét is mélyében érinti, stb.« 6) L. a hires de Gerando iratait. — BotteckWelcker: Staats-Lexikon VIII. k. 17. s k. 1. 7) L. K i s s 1 i n g : Beitráge zur Theorie des Verwaltungsrechtes 13. 1. — »Gerichtshaile« 1869. évf. 38. szám. működjenek.1)2) Tehát látjuk, hogy tökéletesen igazuk van ellenzőinknek, midőn állítják, hogy a biró functiója törvény alfcalmazásában áll, hanem csak abban tévednek, hogy nem ugyanazon biró alkalmazhatja valamennyi törvényt,5) mert különben ugyanazon egy biró civilis-, (büntető-,) kereskedelmi jog stb. perekben is ítélhetne. Ha a magánjog kölönböző ágaira nézve áll ez, mennyivel inkább áll a j og egy egészen más rendszerére s spharájára nézve? Teljesen igaza volt egy jeles publicistának,4) midőn a szakismeret nélkülözhetetlenségének védelmére a következőket jegyzémeg: >Tapasztaljuk, hogy majdnem valamennyi művelt nemzetnél a kereskedelmi ügyekre nézve külön kereskedelmi törvényszékek állanak fen. Talán kételkednek ilynemű ügyleteknél a civilis birák képessége és pártatlanságában ? Legkevésbbé sem. Csakhogy itt a rideg formalismus igen fonák hatásúvá válhatik. Nem elég, hogy az ily ügyek bírálására hivatott közegeknél meglegyenek csupán a bírónál megkívánt elsőrendű nélkülözhetetlen feltételek (pártatlanság stb); szükséges ily természetű ügyleteknél, hogy a gyakorlati élet mindörökké változó követelményeire is tekintettel legyünk, mert hol ezt tenni elmulasztjuk, ott igen közel a nagy veszély, hogy a »logikai formulának* feláldoztatnak legfontosabb érdeke i n k«. Az igazgatási joghatóságnak a rendes törvényszékekre leendő egyoldalú átruházásával járó gyakorlati hátránya5) az leszen, hogy a birák a leggondosabb és. legszélesebb körű előképzettséggel sem képesek6) a magán-és büntető-jog mellett az igazgatási törvényhozás egész területe felett is teljesen uralkodni, mig az igazgatási hatóságokra nézve annak alkalmazása mindennapi gyakorlatban élethivatássá vált.7)8) Maguk az angol jogászok elis')L. Bluntschli-Brater: Deutsches Staatswörterbuch XI. k. 6 8. s k. 1. s) i>— — Wenn die gewöhnlichen Gerichte nicht für geeignet gehalten werden über die Fragen des öffentlichen Rechtes zu entscheiden, so schaffe man Gerichte eigens für jenen Zweck: man schaffe Gerichte des öffentlichen Rechts*. (L. Báhr: Rechtsstaat 69. és 71. 1.). 3) »Non omnia possumus omnes*. *)Bluntschli: Deutsches Staatswörterbuch XI. k. 68. s k. 1. — L. még K a u t z : Politika 440. 1. a) és d). 5) Holtzendorff: Bncyclopádie I. 704. 1.— M e i e r E. czikkót. 6) »Az ily ügyeknek azon sajátságos természetük van, hogy külön szakismeretet igényelnek, melyek nélkül viszonyaikba belátni, azokat tökéletesen felfogai s fölöttük alaposan ítélni nem lehet. A tisztán jogi ismeretek itt nem elegendők, hanem az összes közig, rendszernek, ügyvezetésnek s ide tartozó rendeleteknek kimeritő és részletes ismerete igényeltetik*;. L. H e r c z e g h : i. m. 10.1. 7) Hasonló értelemben nyilatkozott U n g e r is : »E birák oly életviszonyok felett ítéljenek, melyeket ismerniük kell, törvényeket kell alkalmazniok, melyekkel bizalmasaknak kell lenniök. Ez a civilés büntető-biró gyakran épenséggel nem lesz : fő élethivatása a magán- és büntető-jog tanulmányozására és e törvények alkalmazására irányul ; csak az igazgatási hivatalnok barátkozott meg az életviszonyokkal és törvényekkel, melyek alkalmazásáról itt szó van*. L. »Sitzungdes Herrenhauses am 23. Jánner 1875.* — L. még Báhr (Rechtsstaat 68. 1.) hasonló nyilatkozatát. 8) L. Cormenin: Du Conseil d'É tat e nvisagecommeconseilet comme jurisdioti on, Par. 1818. — L. még e mű III. részét, I. f.. »a k. —b. Francziaországban.*