Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 24. szám - A gyámügyi törvényjavaslat magánjogi határozmányai

Hetedik évfolyam. 24. szám,. Budapest, 1877. június 14. Megjelen minden csütdrtBkon : a .magyar jogászgyűlés" tartama alatt naponkint. MAGYAR A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. J1LOFIZETESI ARAK (helyben házh hordással, v*gv vidékr szétküldéssel) b*r Szerkesztősén ; V. Nagy korona-utcza 14. ÍZ. a „Magyar Themis'-re, az „Igazságügyi rendeletek táraés a „Döntvények gyűjteménye" czimű mellékletekké együttesen: egész évre 10 forint, félévre 5 forint negyedévre 2 lorini 50 kr. Az elífizetési pénz'k bérmentese n, vidékről legczélazerűbben postautalvány úij*n kül.-ieudök, Kiadó-hivatal: IV. barátok tere 7. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA, AZ UNGVÁRI ÜGYVÉD-EGYLET, VALAMINT A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. l{ülör. mellékletek: a „^Döntvények gyűjteménye," és az „dgazsagügyi rendeletek tára." Felelős szerkesztő: JDx. HFasrer László. Kiadó: az „^tla.en.ae-u.zrí4' részvénytársaság. TARTALOM: A gyámügyi törvényjavaslat magánjogi határozmányai P— —t. — Közigazgatási bíráskodás. G r u b e r Lajostól. — Ihering a practicumokról. Dr. Nagy Józseftől. — Magyar jogászgyülés. — Az ügyvédi kamarákból. (A budapesti és temesvári ügyvédi kamarák felterjesztései a tőzsdebiróság eltörlése tárgyában. A legfőbb ítélőszék ítélete a Linksz-féle fegyelmi ügyben. A pozsonyi ügyvédi kamara évi jelentése.) — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlönyc-bűl. — (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: A » Döntvények gyűjteményé «-nek egy ive és a váltótörvény anyaggyüjteménye. A gyámügyi törYényjavaslat magánjogi határozmányai. A képviselőház közigazgatási bizottságának jelentése a gyámügy rendezéséről szóló törvényjavaslat magánjogi részeinek revisiójáról a képviselőház előtt fekszik, és a napokban tárgyaltatik. Előreláthatólag a gyámügyi törvény ezen mozzanatai már aligha fognak sok változást szenvedni, bár reméljük, hogy a második, a gyámügyi és a hagyatéki eljárásra vonatkozó rész még szintén gondos átdolgozás tárgyát fogja képezni. Magánjogunk forrásai tehát ezzel megszaporodtak. Kétségen kivül érdemes vizsgálni : a revideált javaslatban foglalt intézkedések mennyiben ujak, mennyiben képeznek állandó nyereményt jogunk számára, mennyiben birnak csakis átmeneti természettel. A javaslat első három fejezete mind szerkezetére mind elveire nézve merőben eltér az eredeti javaslat megfelelő szakaszaitól. Az I. fejezet 14 §-ban általános határozatokat tartalmaz, az erre következő II. a 15-iktől a 26-ik §-ig bezárólag az atyai hatatomról, a III. a 65. §-ig a gyámságról és gondnokságról szól. így következnek azután a régi IV. és V. fejezetek, a melyekben szintén néhány fontos szakasz lett megváltoztatva, mig a régi VI. fejezet teljesen kimaradt, a nagykorusitásról szóló intézkedések az általános határozmányok közé vétetvén fel. A régi 153. §-nak megfelelő uj 142. §-tól kezdve pedig csak anynyiban mutatkozik különbség, a mennyiben ezt az előző §-okra vonatkozó netaláni hivatkozások szükségessé tették, — hiszen a bizottság a szorosan magánjogi intézkedéseken kivül a háztól vett megbízatása alapján egyebet nem változtathatott. Az általános határozatokban mindenekelőtt a teljeskoruság elérésének ^esetei fordulnak elő. Az erre vonatkozó §§-ok közé beékelve találjuk a 2-ikat és •3-ikat, melyek a kiskorúakról szólnak, minek inkább a 7. §. előtt volna helye. A nagykorúsítás al8. életévhez és gyámhatósági beleegyezéshez van kötve. Figyelemre méltó, hogy az önálló iparűzési jog a nagykorusitással mindig beáll, a minek folytán a nehézségek, melyek a kötelmi jog szempontjából a kiskorúnak iparűzéséből keletkezhetnének, elkerültetnek. A nagykorúsítás a vagyonkezelés átvétele illetőleg önálló háztartás alapítása által az atya és a gyámhatóság beleegyezésével a 20. életévhez van kötve. A 3-ik és 7-ik § ok a kiskorúak k eresetéről és cselekvőségi képességéről szólnak. Sajnáljuk, hogy e részletekben a javaslat csakis a váltó-törvény 1-ső §-ának hiteles interpretatiójára szorítkozik és magának a cselekvőségi képességnek szabályozását, a mi pedig a kiskorúak cselekvőségi képességéről szóló porosz törvény mintájára nem lett volna nehéz dolog, egyelőre elmellőzendőnek tartotta. A 8-ik és 9-ik §-okban egy uj intézmény szabályoztatik, t. i. a kiskorúság meghosszabbitása oly esetekben, a hol az illető, ha teljeskoru lett volna, gondnokság alá kerülhet. Ezen intézmény valószínűleg a gyámi felügyeletnek illetőleg az atyai hatalom gyakorlásának ily esetekben kívánatos szakadatlansága érdekében lett megállapítva. Alakját nem tartjuk ugyan egészen szerencsésnek, minthogy a gyámság —amely különben e javaslat szerint csakis kiskorúakra terjed ki, mig a gondnokság a nagykorúak és speciális megbízások esetében áll be — ezen egy esetben a nagykorúakra is kiterjesztetik. Nem helyeselhetjük ugyan tudományos szempontból e nomenclaturát a gyámság és gondnokság megkülönböztetésére vonatkozólag, de ha már ezen elv el lett fogadva, a kiskorúság meghosszabbitása esetében is inkább gondnokságnak lett volna helye. A 11-ik §. fontossággal bír, amenynyiben az alimentationális kötelezettségeket állapítja meg és erre nézve a jelenleg fenálló jogszabályokat fentartja ; csak az eljárás változik, a menyiben — kivévén a törvénytelen gyermekekre nézve — a tartási kötelezettség megállapítása tekintetében is egyedül a gyámhatóságok és nem a biróságok határoznak ezentúl e kérdésekben. Ez kétségen kivül hibás intézkedés. Ily magánjogi jellegű igényre nézve, ha több nem is, de a kérdésnek legalább is birtokon kivül a rendes biróságok elé vihetésének joga okvetlenül fentartandó lett volna. Különös intézkedést tartalmaz al2-ik §. mely az örökjogba vág, s mely szerint ha valamely végrendelkező szülő vagy nagyszülő részére haszonélvezetet, és gyermek vagy unoka részére tulajdonjogot hagyományoz, az örökség vagy hagyomány haszonélvezete a jövedelem egy harmadát meg nem haladó összeg erejéig ezen tulajdonjoggal felruházott gyermek illetőleg unoka tartási és neveltetési költségeinek fedezetéül is szolgál, ami telekkönyvileg is kitüntetendő. Ez intézkedés kétségen kivül anomáliának tűnik fel, és csakis azon állitólag gyakran előforduló tapasztalat által igazolható, hogy hazánkban ily esetekben a gyermeknek néha nagy vagyon mellett is hiányzik közvetlen tartására és neveltetésére a kellő alap. A 13-ik §. megállapítja, hogy házastársak válása vagy tartósan különválva élése esetében a gyermekek tartása, nevelése és a szülők közti megosztása tekintetében ideiglenesen a gyámhatóság, véglegesen a bíróság határoz. A II. fejezetben a 15. §-ban az atyai hatalom definitiójával találkozunk. Fel lehet ezen uj szöveg ellen is hozni, hogy a szülőknek az eddigi jog által megadott néhány jogosítványát és kötelezettségét magában nem foglalja, és igy hiányos. Egyszersmind az örökbefogadásra vonatkozólag csupán azon egy intézkedést találjuk benne, hogy ez az atyai hatalom átj vétele nélkül is eszközölhető. Ide vonatkoj zik még a 36. §. is, mely szerint örökbefoI gadás nő által is eszközölhető. Részleteseb! ben azonban ez intézmény nem szabályozI tátott. A 16. §-tól a 19-ig bezárólag a kiskorúak vagyonának az atya általi kezeléséről van szó, a hova még a 25. §. is tartozik. Itt oly intézkedésekkel találkozunk, melyek j mind eddigi jogunktól, mind bármely küli földi jogtól eltérnek s valószínűleg átme' netet eszközölni hivatvák a jogunkban