Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 23. szám - A magyar büntető-törvénykönyv tervezetének indokolása a testi sértésekről. [5. r.]

— 186 — is előnyösebbnek tartják, és a tapasztalás azt mutatja, hogy a kisebb büntettek elkövetői számára ez igen üdvös rendszer, és az irhoni rendszer csak a nagyobb időtartamra elitélteknél lehet eredménynyel igénybe venni. Ezen rendszer is azonban, miként tudjuk, a magánelzárást használja kezdetben és csak átmenőleg vezeti a fegyenczet a közösrendszerbe vissza. Hogy a magánrendszer hazánkba szintén behozandó lészen, arra nézve még bővebb adatokkal szolgálunk. Résö Ensel Sándor. JOG-ESETEZ:. A »Magyar Themis« f. é. 20. számában —y—y. ur egy jogesetet ismertet e czim alatt: »az osztr. polg. perrendtartás inaugurálása a legfőbb ítélőszék által«. Ezen ismertetés ugy a per tényállásának, valamint a legfőbb itélőszéki határozat tartalmának teljes elferdítése.*) Először is nem áll ismertetőnek azon állítása, mintha a legfőbb ítélőszék határozatában az mondatott volna ki. hogy mivel az ősiségi pátens korszakában az osztr. polg. perrendtartás volt érvényben, ez pedig a beavatkozás jogintézményét nem ismerte, ennélfogva a beavatkozás jogintézménye zálogos perekben most sem alkalmazható. Mindebből egy szó sem áll; mert a kérdéses határozatban nem lett más kimondva, mint az, hogy a mely jogoknak érvényesítését az ősiségi nyílt parancs 9., 10., 22. és 23. §§-ai bizonyos határidőn tul alapkereset utján sem engedik meg, azon jogok ezen határidőn tul avatkozási keresettél sem érvényesíthetők többé. Hogy ezen elv helyes, az kitűnik azon egyszerű reflexióból, miszerint az ellenkező felfogás nem volna egyéb, mint az ősiségi nyílt parancs által megszabottatáh ridöknek megkerülése és ikjátszása. Nem áll ismertetőnek azon további állítása sem, mintha a legfőbb ítélőszék kérdéses határozatában az mondatott volna ki, hogy azon jogelv, mely szerint az osztatlan vagyon iránti jogfentartás minden osztályosnak egy formán javára válik, megszüntettetik. Nem áll pedig ezen állítás azért, mert a per tárgyát képező javakban az avatkozó felperesnő által képviselt leányág sohasem osztozott, azokra nézve tehát avatkozó felperesnő és érdektársai osztályosoknak nem tekinthetők, sa fiág által megindított zálogváltási per a leányágnak nem létezett jogait nem tarthatta fen. De nem áll végre ismertetőnek azon harmadik állítása sem, mintha a legfőbb ítélőszék kérdéses határozatával beismerés alapján hozott Ítéletek lettek volna megváltoztatva; mert a zálogváltó fiág elleniratában az avatkozó leányág keresetének ténybeli minden állításait és következtetéseit határozottan tagadta, az eddig ismert felfogás szerint pedig a beismerésre nézve ez döntő, nem pedig az, hogy adott-e alperes ezeakivül még viszonválaszt is. —y—y. ur az egész jogesetet és a legfőbb ítélőszék határozatát ugy adja elő, mintha ezen határozattal valami újítás történt volna judicaturánk terén, pedig—y—y. ur tudhatná, miszerint egészen hasonló tényálladék mellett ugyanazon felek között már a volt kir. hétszemélyes ; tábla 1869. február 16-án 3428. sz. a. kelt . ítéletében a jelenlegivel azonos határozatot hozott, s azt szintén azzal indokolta hogy: »a beavatkozni kívánók lehető igényeiket az ősiségi nyílt parancs 9. §-a szerint annak idejében érvényesíteni elmulasztották, ezen mulasztásuk által pedig, még ha különben netalán beavatkozási joguk lett volna is, azt végleg elvesztették*. Balzam Emil. ügyvéd. •) Mi a kifogásolt czikket egy tekintélyes budapesti ügyvédtol kaptuk ; a helyreigazításnak mint mindenütt ngy itt is szívesen tért engedünk. Szerit. A magyar büntető-törvénykönyv tervezetének indokolása a testi sértésekről. K (Folytatás és vége.) A 296. §-hoz. Halálos testi sértés büntette követtetik el, s 5 évtől 10 évig terjedhető fegyházzal büntetendő: ha a tettes szándéka a 293. és 294. §§-ban meghatározott következményekre volt irányozva, s a megsértettnek halála következett be. A fentebbiek után kevés mondandónk van arra nézve, a mi e szakaszban foglaltatik, s indokolásunk feladatául inkább az marad, a mi a 296. §-ban nem foglaltatik. Törvényjavaslatunk e szakasza — a szándékos testi sértés által okozott halálos eredményt különösen qualificált esetnek csak azon esetben emeli ki: melyben a tettes szándéka, a 293. és 294. §§-ban megjelölt súlyos következményekre irányult, de a cselekmény a megsérültnek halálát okozta. Mellőzi azonban a törvényjavaslat azon esetet, melyben a szándék nem irányult a 293. és 294. §§-ban megjeleltsulyu sérülésekre: hanem csupán könnyű testi sértésre: mindazonáltal a sérült halála következett be. A kérdés jogosult: hogy mért mellőztetett ez utóbbi eset? Annál természetesebb e kérdés: mert az elöbbeni szöveg 296. §-nak összehasonlításából a mostani szöveggel kitűnik : hogy abba a kérdéses eset is felvétetett. Ha a theoriák szerinti elnevezésekben kedvünk telnék: azt mondhatnók, hogy a subjectiv irányt követők — a könnyű testi sértésből származott halálnak a qualificált esetek közüli kihagyásában, saját elméletük érvényesülésére fognak ismerni; ellenben az objectiv iránynak követői •— törvényjavaslatunk 296. §-a ellen, a subjectiv theoria iránti túlságos engedékenységet fogják vádul felhozni. A kérdéses esetben ugyanis a tettes szándéka nem volt irányozva sem a halál előidézésére, mert ez esetben szándékos emberölés léteznék; sem súlyos testi sértésre: mert ezen eset tel van véve a qualificáló momentumok közé. Az okoskodás tehát nem indokolatlan : hogy a törvényjavaslat nem akarván a tettes akaratával és előrelátásával össze nem függő eredménynek minősítő hatást tulajdonítani: ezzel a subjectiv elmélet tanát fogadta el. De a mint kiemeltük — a csatlakozás a két theoria valamelyikéhez vagy ennek valamelyik válfajához, nem képezte feladatunkat: ámbár elismerjük — hogy az emiitett intézkedés elhagyása, a subjectivisták — de nem csupán ezek tantételével találkozik. Előrebocsájtva, hogy azon esetről, melyben a halál, gondatlanság által okoztatik, már a 279. és 280. §§. rendelkezvén: erről — a 296. §-ban nem lehet szó. A halálnak e szerint oly cselekvés vagy mulasztás által kell okoztatnia — mely se a XVIH. fejezet, s különösen a 279., 280. §§., se pedig a 296. §. mostani intézkedése alá ne essék. Szabadjon kérdeznünk: melyik lehet ezen eset ? Azon esetben, mely kérdés alatt van — a bekövetkezett halált dolus gyanánt — nem tartjuk a tettes ellen beszámithatónak. Az eredmény mint dolosus — csak azon esetben lehetne a tettes ellen beszámítható: ha az — mint cselekményének bizonyos vagy valószínű eredménye elöreláttatott volna, valamint akkor: ha az — ámbár csak mint lehető eredmény láttatott volna előre, de a tettes ezen lehető eredmény előidézését czélozta. »Das einzige praktische Resultat, welches man aus dem Unterschied zwischen Nothwendigkeit und Möglichkeit ableiten kann, ist dies, dass der als nothwendig (i. e. warscheinlich) voraus gesehene Erfolg dem Thilter zum dolus zuzunehmen ist, wenn er ihn auch nicht bezweckt hat: der blos als möglich eingesehene nur, wenn er ihn bezweckt hat«. Ezek Krug szavai — a kinél a dolus és culpa körüli nézetek tisztázására többet, és hatályosabbat alig tett még valaki. Azon föltevés — hogy a halál mint eredmény a tettes czélját képezte volna — a priori ki van zárva ; tehát — ezen eredményt illetőleg, dolusról még az esetben sem lehet szó-—ha a könnyű testi sértés eredménye mint lehető következmény, a tettes felismerési körében létezett volna. Ez esetben az eredmény, mint culpa — kétségtelenül beszámítandó; de dolosussá önkény nélkül nem alakitható át, és igy azzá meg sem állapitható. Nem ingatja meg ezen tétel elvi igazságát, a németbüntető-törvénykönyvnek ellenkező álláspontja. sem; mert e törvénykönyvnek a testi sértésekről szóló része a porosz büntető-törvénykönyv felfogásán alapul, mely a következményeket illetőleg — a legszigorúbb nézetnek hódolt. E nézet eléggévan jellemezve Schwarze azon állításában: »hogy a büntetés az eredmény súlyossága szerint állapítandó meg azon esetben is — ha ezen eredmény valószínűtlen vagy csaknem véletlen lett volna«. De bizonyos az is: hogy a porosz törvénykönyv ezen álláspontja a legkitűnőbb férfiak által folytonosan ostromoltatott, s hogy az — nem ok nélküL tartatik szakitásnak a dolusra nézve megállapított igazságokkal. Ha ehhez hozzáteszszük — hogy Plank nyílatkozata szerint, a német büntető-törvénykönyv értelmében — az eredményt illetőleg az sem kívántatik, hogy ez culpa gyanánt legyen beszámítható : ugy hiszszük, ez által fel vagyunk mentve annak bővebb igazolásától, hogy miért nem csatlakozunk azon leifogáshoz, — mely a testi sértés következményeit illetőleg,a német büntető-törvénykönyv előkészítésénél és elfogadásánál irányul szolgált. De ha az eredmény nem számitható be dolus gyanánt: ezzel távolról sincs mondva: hogy az nelenne mint culpa beszámítható. A csekély testi sértésből is származhatik halál, s ezen eredmény — ily esetben is befolyást gyakorol a büntetés súlyára. A cselekmény szándékolt, az eredmény azonban a szándékon túlmenő volt; sőt mint valószínű sem lebegett a tettes lelke előtt: de igen is látnia kellett azt mint lehetőséget, s ezen szempontban rejlik beszámításának föltétele, sőt szükségszerűsége. Ezt megengedve — s ez által vezettetik vissza a kérdés elvi szempontjaira, s nyeri meg helyzetét a concret alakulás a jog rendszerében — ezt megengedve, nézetünk szerint el van döntve a kérdés : mert ez esetben a könnyű testi sértésből származó halál nem egyéb, mint a — gondatlanság által okozott halál, mely esetről a 279. és 280. §§. intézkednek ; erre vonatkozólag tehát — különintézkedés szüksége nem forog feD. Hisz az egész 296. §-t nem teszi szükségessé más körülmény, mint a szándék, illetőleg a czél különbsége a 267. §-ban meghatározott szándéktól — vagyis czéltól. A cselekmény physicai constitutiv eleme — ugyanaz lehet a 267. mint a 296. §.. eseteiben. E caracteristicus különbség a dolog természete szerint elesik a könnyű testi sértésből és a gondatlanságból származó halál eseteiben ; mindkét esetben a tettes akarata ellenére következett be a gyászos eredmény, s mindkét eset föltételezi r hogy a tettes nem is tartotta valószínűnek ezen eredmény bekövetkezését. Miért kellene tehát — e két esetet egymástól megkülönböztetui ? A 279. §. nem mondja azt, hogy gondatlanságból okozott emberölés alatt csupán azon eset értetik: ha a cselekmény, melyből a halál származott magában véve nem képez jogsértő cselekményt; e cselekmény lehet e szerint testi sértés is ép ugy, mint bármily másnemű tett vagy mulasztás, melynek elkövetésénél másnak halála, mint lehető eredmény a tettes látkörében volt, vagy abban lennie kellett. Így fogva fel a kérdést, s összefüggésbe hozva azt a dolus és culpa tanaival: elenyészik szüksége annak, hogy a könnyű testi sértésből bekövetkező halálos eredmény külön intézkedés, külön és aránytalanul magas büntetés megállapításának tárgyát képezze. Igen is szigorúan büntetendőnek tartjuk az esetet, — melyben a halál habár nem czélzott — de valószínűséggel előrelátott következménye volt a testi sértésnek. Ezen valószínűség a sértés minőségében, eszközeiben, helyében, idejében, és a sérültnek személyes viszonyaiban felismerhetőleg reveiáltatni fog. Egy sinlödö gyermeknek nevelője vagy felügyelője általi elzárása téli időn valamely hideg kamrába — ha megölési szándék nem is forgott fen — a gyermek elhalása esetében igazolni fogja 296. §. alkalmazását; mert a cselekmény halálos következményének valószínűségét az. említett körülményből látta; ellenben nem volt valószinü ezen eredmény — ha a tettes valakit habár laedendi animo egy gombostűvel megszűrt; ha valakit kezével arczul ütött, vagy ha könnyű ostorral megvágta, de szerencsétlenségből szemét találván, ez kifutott, s ebből rák képződvén — a