Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 23. szám - A magánrendszer avagy az irhoni rendszer fogadtassék-e el hazai börtön -rendszerünkben?

— 185 — fogság tovább is tartbat. A magánfogságra való kötelezettség alól csakis 16 év alatti és 60 éven tuli egyének vannak felmentve, továbbá azok, akik gyenge egészségüek. Ezen egyének, továbbá azok, akik 3 évi fogságukat már kiállották, a közös fogság ideje alatt osztályokba soroztassanak életkoruk, szellemi fejlettségük és állásuk szerinti különbséggel ; ezen osztályok egyesítése csakis az isteni tisztelet és a tanítás alkalmával történjék, éjjel azonban az elkülönítés alkalmazandó. Kiemelendő a javaslat azon határozmánya, bogy a vizsgálati fogság nem facultative, banem kötelezőleg beszámítandó a szabadságbüntetésbe. A sértett fél indítványára üldözbető büntettek száma igen csekély; meg van szorítva az indítvány visszavétele is, amennyiben ez csak az indítvány megtételétől számított 3 nap alatt történhetik és igy leginkább csakis arra van mód adva, ) hogy az indulatban tett indítvány ellenében reinemedium létezzék. Az egész törvénytervezet bárom részre oszlik, melyek elseje 9 czimben az általános határozmányokat tartalmazza, a második rész 33 czimben a misdriwjen, a harmadik rész 13 czimben az overtrevingen bűntényeket tárgyazza. A javaslathoz mellékelve van az életbeléptetési törvény is. Dr. Nagy József. A kiküldő bíróság- megsemmisítheti ill. feloldhatja-e a kiküldött végrehajtó eljárását? A Curia egy (vagy talán több) izben kimondotta, hogy a kiküldött végrehajtó eljárásának megbirálására a kiküldő bíróság van első sorban hivatva. Ennek alapján ujabb időkben némely bíróságok a kiküldött végrehajtó eljárása ellen közvetlenül náluk tett panaszt elfogadják és érdemlegesen elintézik, sőt a legújabb időben előfordult egy eset, hogy a kiküldő törvényszék (az az a törvényszék egy területén fekvő járásbíróságot keresett meg és ez küldötte ki a végrehajtót, de ezen körülményre egyelőre nem fektetek nagy súlyt, s igy mindig kiküldő s nem megkereső törvényszékről fogok szólni) a kiküldött végrehajtó egész eljárását feloldotta és a végrehajtót ujabbi eljárásra utasította. A következőkben azon fogok iparkodni, hogy kimutassam, miszerint először helytelen és czélszerütlen a kiküldő bíróságot a fenti határozatban foglalt joggal felruházni, másodszor ezen határozat okot szolgáltat arra, hogy a kiküldő bíróság oly hatáskört vindicál magának ezen határozat alapján, melyet ezen határozat bizonyára nem akart neki megadni. Ad 1. Nincs ok arra, hogy miért rendszeresittessék a végrehajtó sérelmes eljárása ellenében egy a pprtsban nem rendszeresített jogorvoslat. Mert véleményem szerint a végrehajtó a bíróságnak ép ugy kiegészítő és szerves tagja, mint bármelyik biró; ő tőle ép ugy kívántatik a qualifikátió, mint a bírótól, csakhogy hatáskörének szoros elkülönítése folytán a qualifikátió természetszerűen csak ezen hatáskörre szorittatik. Az ő cselekményei ugy tekintendők, mint bírósági cselekmények, amit ő tesz, azt általa a bíróság teszi. Mutatja ezt azon körülmény, hogy a rendszerint végrehajtó által teljesítendő cselekmények a zárlat, végrehajtás, árverés — bírói cselekményeket képeznek, a végrehajtó csak az eszköz, mely által a bíróság ezen cselekményeket teljesiti. Mutatja ez, hogy az 1871-iki bírósági szervezet életbelépése előtt ezen cselekményeket mindig egy bírósági tag teljesítette; mutatja, hogy jelenleg is a szükséghez képest vagy ha a bíróság jónak látja, ezen cselekmények a bíróság valamely más tagja által teljesíthetők. Ilyképen a végrehajtó nem lévén más, mint a biróság egy kiegészítő tagja, az általa teljesítendő cselekmények bírói cselekmények lévén, a biróság önmaga eljárása fölött mondanaitéletet, ha a kiküldött végrehajtó eljárása fölött revideáló vagy cassatorius intézkedéseket tesz. Nem zavarhat meg az, hogy a végrehajtó eljárásáról a kiküldő bíróságnak jelentést tartozik tenni, nem az, hogy az 1871: LI. 18. §-a szerint a törvényszéki elnök ill. a járásbiró a végrehajtók fölött felügyeleti joggal bírnak; mert az elsőt a pertárnok, a kiadó, a hitelezők kifizetésére a csődben kiküldött biró, stb. is tartoznak tenni, a második az egyéb birósági személyzetre nézve is áll. Ad 2. Nem lehetett intentiója a fentemiitett curiai határozatnak az, hogy az e. f. bíróságokat a végrehajtók eljárására nézve semmitőszéki praerogativákkal ruházza fel. Legfölebb az lehetett czélja ezen határozatnak, hogy a kiküldő bíróságnak megadja a hatalmat, hogy az eljáró végrehajtónak, amennyiben eljárása egyenesen és világosan törvényellenes volt, útmutatást adjon a helyesebb eljárásra, és pedig csakis azon pontban, a melyben a végrehajtó eljárása helytelennek találtatott. Mindenesetre azonban meg kell engednie az e. f. bíróságnak, hogy az ő határozata ellen az avval meg nem elégedő fél a törvényben rendszeresített jogorvoslattal, semmiségi panaszszal élhessen, és pedig felfüggesztő hatálylyal, mert különben az e. f. biróság semmitőszék volna, fölebbviteli biróság, a mi pedig az 1871. birósági szervezettel homlokegyenest ellenkeznék, — és mivel különben előadhatná magát az az eset, hogy az e. f. biróság helytelen határozata alapján a végrehajtást vagy zárlatot szenvedett fél a végrehajtás vagy zárlat alá vont tárgygyal minden jogkövetkezmény nélkül rendelkezhetnék, azt az eljárás közben kinevezett gondnok kezeiből is — és pedig épen az e. f. biróság közbejöttével, ha ez hű akar maradni határozatához — elvehetné és igy, hogyha a semmitőszék az e. f. biróság határozatát semmisítené meg, kétszeres anomália adná magát elő, először az, hogy a már egyszer — a végső fórum szerint — helyes eljárásnak (miután az az e. f. bíróságnak feloldó határozata folytán megszűnt) újra kellene teljesíttetni, másodszor hogy most az eljárás, mert talán a végrehajtást vagy zárt szenvedett fél az e. f. biróság határozatának oltalma alatt büntethetlenül elvonta a tárgyat az eljárás alól — ez nem is volna teljesíthető. Ha tehát — a mint indokolásom szerint nem lehet máskép — az érintett curiai határozatnak csak ez az értelme lehet, akkor az csak holt betű, irott malaszt, mely feleslegességében a törvénykezési téren csak zavarra nyújthat alkalmat. Ezekből kitűnik, hogy az e. f. kiküldő bíróságokat a kiküldött végrehajtó eljárására nézve föloldó hatalommal ruházni fel nemcsak helytelen, hanem — mint zavart sőt károsodást okozó — czélszerütlen is. S ezért kívánatos volna, hogy a Nmlgu m. kir. Curia mint semmitőszék most már teljes ülésben kimondja (alkalmat szolgáltató eset hiányozni aligha fog), bogy a kiküldött végrehajtó sérelmes eljárását csak semmiségi panaszszal lehet megtámadni és a megtámadott eljárást feloldani illetve megsemmisíteni csakis a semmitőszéknek van joga. Dr. Fried Adolf. A magánrendszer ayagy az irhoni rendszer fogadtassék-e el hazai börtön-rendszerünkben ? A » Magyar Themis« mult évi 31. számában azt írja, hogy: »A magánrendszer, mely ez ideig tulnyomólag uralkodó volt Európában és Amerikában, mindinkább tért veszt, mert az elrettentési elvnek nagyon is sok elemét vélik benne feltalálhatni a javitó elem rovására stb.« Czikkiró a magánrendszert már mint leszoritottat említi és helyette az irhoni rendszert teszi előtérbe s ajánlja elfogadtatni. Hogy a magánrendszer nincs leszorítva és az irhoni rendszer felett ma előnyösebb és terjedtebb, a következőket adjuk elő: Legközelebb Fracziaországban a fegyházi reform kérdésében a szakértők összehivatván, azon kérdésre, hogy mily rendszer hozassék be: oda válaszoltak, miszerint a magánrendszer alkalmazása legczélszerübbnek mutatkozik. Ezen rendszerre vonatkozólag — mely 1830. évben hozatott be és 1848. évig terjedésben volt Európában, azontúl pedig különböző rendszerek kaptak lábra, a nézetek eltértek, mig nem statisztikai adatok alapján annak alkalmazása helyes beosztással szükségesnek találtatott. Francziaország szakértői által nagy részben a magánrendszer fogadtatott el. Erre okul szolgált azon körülmény is, hogy különböző rendszerek használása mellett a visszaeső bűnösök száma husz év alatt igen nagy volt. Lássuk az egyéb európai államokat. Ausztriában 1872. april 1-tőlalkalmaztatik a magánrendszer azokra, kik 8 —18 hónapig terjedő büntetési időt kaptak, avagy kik büntetésüket magánrendszer szerint kívánják kiállani és kiknek javulása e rendszer szerint várható. A leghosszabb időtartam 3 év. Belgiumban szintén a magánrendszer divik és azt hosszabb időre alkalmazni nem tartják káros befolyásúnak. Dániában e rendszer az ifjú és a még első izben bünhödókre van behozva, de nem több mint 3 évi idő tartamra. A nagyobb bűnösök és visszaesők közös fogságban tartatnak és lehet mondani, hogy 75°/0-e az elitélteknek itt magánrendszer szerint tölti ki büntetési idejét. Angliában kétféle szabadság-büntetés honosíttatott meg: a kényszerház (Strafknechtschaft) és fogház — előbbi legrövidebb tartama 5 év, utóbbi leghosszabb tartama 2 évig terjedhet, az előbbiben 9 hónapig tart a magánbörtönzés és az irhoni, illetőleg Krofton-rendszer szerint vitetik keresztül. A. fogságra ítéltek idej őket a grófsági és városi fogdákban töltik a helyi viszonyokhoz mért rendszer szerint, melyben bizonyos számmal magánzárkák is találtatnak. Bádeni n a gy h e r c z e g s é g b e n a kényszer és fogházra ítéltek szintén magánrendszer szerint bünhödtetnek, mely legfelebb 3 évre terjedhet, a hosszabb időre ítéltek csak saját kívánatra tartathatnak e rendszerben. Bajorországban a legújabb időben és csak kisérletkép hozatott be a magánrendszer, melynek minta-intézete Nürnbergben van. Poroszhonban a magán- és a hallgatórendszer divik, előbbiben éjjel-nappal, utóbbiban csak éjjel van elkülönítve a fegyencz, nappal közös teremben hallgatás mellett munkálódik, mindkét rendszer jó eredményt mutat. Szászhonban nincs kimondva meghatározott rendszer, a hallgató- és magán-rendszert felváltva használja a fegyencz személyére való tekintettel. "Würtembergben a közfogság dívik, 1865. óta azonban nők számára magánfegyházat is épített, melyet a német birodalmi törvények uralma után férfiak számára rendezett be. Olaszhonban a rendszerek az ottani tartományok különbözősége szerint szintén különbözők, iparkodnak azonban egyöntetű rendszert behozni. Toskánában a zárka-rendszer hosszabb idő óta eredménynyel használtatik, mi által azon állítás, hogy a dél-éghajlati lakók nem tűrhetik meg e rendszert, meg van czáfolva. Már 1864. január 28-iki rendelettel e rendszer általánosságbani behozatala kilátásba helyeztetett és azóta Toskánában, Turinban, Sassariban és Persiában építettek magánfegyházat, s Milánó is utánozta az építést. Hollandiában 1871. óta a négy évi időtartamra elitéltek szintén magánfogságban töltik idejöket, mig azelőtt csakra kisebb időtartamura használtatott e rendszer. És mert e rendszer felényivel növeli a másféle büntetést, a négy évi időtartamra elitéltek valóban csak két évet állnak ki büntetési idejükből, ha azt magánrendszerben töltik ki, mit azonban a biróság jelöl ki az egyéniség szerint. E rendszer annyira kiterjeszkedik, hogy a még meglevő fegyházak is e szerint alakittatnak át. Svédország és Norvégia is használja e rendszert, ugy Krisztiánhofban a 6 hónaptól 6 évig terjedő időre elitéltek e rendszer szerint tartatnak, leszámittatván e rendszer szerint büntetési idejökből lj3 rész, ugy hogy 4 hótól 4 évig terjed csak a büntetés. A tartományi fogházak is e rendszer szerint vannak átalakitva. A vizsgálati foglyok, az elzárást szenvedők, sőt a pénzbirságra ítéltek is — ha azt fizetni nem tudjak — már e rendszer szerint záratnak el. Sveiczban is több kanton utánozta e rendszert, ugy Bázel, Zürich és Tessin, melyek két évi időtartamig használják és pedig eredménynyel. Waatland és Genf is e rendszert követi. — Neunburg, mely az irhoni rendszert követte, áttért a magán-rendszerre. Látható ebből, hogy az európai államok a magán-rendszert egyéb rendszerek felett mai napig