Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 23. szám - Közigazgatási bíráskodás. [2. r.]

— 184 — A budapesti alap- és államvizsgálati bizottságoknak f. h. 3-án nagy fontosságú összülése volt. A vizsgarend reformja iránt a mult évi összülésben tett indítványok azóta a tanári kar által megbeszéltettek és concret alakban a minisztériumnak mint a bizottságok és a kar óhajtásai felterjesztettek. Az erről szóló dékáni jelentés igy hangzik: » Az alap- és államvizgálati bizottságok tagjai által mult év május 28-án tartott értekezlet alkalmával a következő indítványok iránt történt megállapodás: a) indítvány tétetett, hogy a jog- és államtuományok hallgatói ne a 6., hanem csak a 8. íelév utolsó heteiben bocsáttassanak az államtudományi államvizsgálatra. Ezen inditvány, tekintettel az uj rendszernek alig egy év óta való fenállására, megfigyelés és adatgyűjtés végett ugy a tanári testületnek mint a vizsgálati bizottságok kültagjainak ajánltatott. b) Indítványba hozatott, hogy az összes vizsgálatokra vonatkozó utasítás a tanári testület által elkészíttessék. c) Inditványoztatott, hogy az államvizsgálatoknál akültagok a tanárokkal egyenlő számban vegyenek részt — mely inditvány azon módosítással fogadtatott el, hogy a két kültag facultatativ alkalmazásánál a helybeli viszonyok tekintetbe vétessenek. Az értekezlet ezen megállapodásai folytán a tanári kar mult évi november 28-án tartott ülésében egy öt tagu bizottságot jelölt ki azon meghagyás mellett, hogy az utasítás javaslatát elkészítse s a többi indítványok iránti véleményével együtt a kar elé terjeszsze. A bizottság f. é. april 17-én terjedelmes javaslati operatumot terjesztett a kar elé. Jelentésében a bizottság mindenek előtt arra utal, hogy feladatát csak ugy vélte megoldhatónak, ha nem szorítkozik pusztán azon pontokra, melyek az emiitett értekezlet alkalmával a tanácskozás tárgyát képezték, hanem szükséges'nek találta az alap- és államvizsgálatokkal szoros összefüggésben lévő szigorlati, sőt az egész fenálló tanrendszerre is kiterjeszteni figyelmét annál is inkább, mert egy szabatos vizsgálati utasítás kidolgozása elkerülhetlenné teszi, hogy mind az alap- mind az államvizsgálatok czélja és rendeltetése legalább is körvonalaiban meghatároztassék; mert mi követelhető és mily terjedelemben az egyik s a másik vizsgálati csoportban, első sorban maga a vizsgálat czéljától és tendentiájától függ. E tekintetben a bizottság feladata nem csekély nehézségbe ütközött. Ugyanis a jelen tanrendszer egész logikája azon sarkal, hogy a jog- és államtudományok két külön csoportja akkép választassék szét, hogy egyrészt az egyik vagy másik csoportban való belterjesebb szakmüvelés inkább váljék lehetővé, mint a mikép ez a korábban fenállott rendszer mellett lehetséges volt, a nélkül azonban hogy másrészt azon benső összefüggés figyelmen kivül hagyassék, mely a két tudománycsoport között természetileg fenáll. Az 1874. évi február hó 5. 3055. sz. alatt kelt miniszteri rendelettel megállapított tanulmányi rendszer e két szempontnak annyiban megfelel, a mennyiben az alapvizsgálatokban ezen közösség fentartatik, míg az államvizsgálatokban aszétágazás elve jut tiszta kifejezésre. Az alapvizsgálatok rendeltetése: meggyőződést szerezni az iránt, vajon a jelölt bir-e azon alapismeretekkel, melyek mindkét tancsoportbeli szakképzettség alapfeltételei. A két államvizsgálatnak czélja ellenben már magát azon szakképzettséget feltüntetni, melynél fogva a jelölt képesítettnek tartható arra, hogy az ily szakképzettséget feltételező életpályán bizonyos közügyek elintézésével megbízható legyem Ámde azon miniszteri rendelet, melylyel az uj szigorlati rendszer állapittatik meg, kivetkőzteti az államvizsgálatokat ezen rendeltetésből, a mennyiben a jogi szigorlatokra való bocsájtatás feltételéül az államtudományi államvizsgálatnak előzetes kiállását, az államtudományi szigorlatoknál pedig a jogtudományi államvizsgálatnak sikeres kiállását szabja elé. Ez által már most az államvizsgálatoknak kettős czélja van: egyrészt csak arról tanúskodni, hogy az egyik tudománycsoportból való szigorlatokra készülő a másik csoport tanszakaival is egyáltalán foglalkodott; másrészt pedig azt tanúsítani: vajon a vizsgázott bir-e azon szakszerű qualifikátióval, mely valamely közpályára okvetlenül megkívántatik. E két czélt lehetetlen egyesíteni, mert egészen más mérték alkalmazandó az egyik s a másik tekintetben. De az államviszgálati rendszernek a rigorosális rendszerrel való ilyképi összeforrasztásából származnak egyszersmind azon inconvenientiák, melyek ugy a jog- mint az államtudományokra nézve egyaránt hátrányosaknak bizonyultak; a jogi tanulmányokra annyiban, a mennyiben a jurista, hogy a jogszigorlatokra elé szabott államtudományi államvizsgálatnak megfelelhessen, jogtanfolyama alatt kiválóan államtudományi szakmákkal foglalkozik; de az államtudományokra is ez annyiban hátrányos, hogy ez által az államtudományi államvizsgálat a teljes szakképzettséget tanúsító vizsgálat niveaujáról egy előzetes vizsga színvonalára leszorittatik. Az államvizsgálatoknak eredeti rendeltetéséhez való visszavezetését a kiküldött bizottság csak ugy tartja lehetségesnek, ha az á 11 a m v i z s g ál a t o k megszűnnek a másik tudománycsoportbeli szigorlatok előfeltételei lenni. Ezt azonban a bizottság csak ugy hozta javaslatba, ha biztosíték adatik az iránt, hogy az álllamtudományok jövője nem leend koczkáztatva; mi csak akkor várható, ha a törvényhozás- vagy a minisztertanácsban tett megállapodáson sarkaló kormánybeli intézkedés folytán tüzetesen mindazon közigazgatási állomások és hivatalok ki lesznek jelölve, melyekre csak az bocsátható, ki az államtudományi államvizsgálatot sikeresen kiállotta. A bizottság e javaslata a kari ülésben tárgyaltatván, szótöbbséggel elbatároztatott: hogy a kar a minisztériumhoz intézendő felterjesztés által oda fog hatni, miként az államvizsgák — a bizottsági javaslatban körülirt feltevés mellett — mint a szigorlatok előfeltételei elejtessenek. Mi az alap- és államvizsgálati bizottságok tagjai által tartott értekezleten szóba hozott azon indítványt illeti, miként a két rendbeli államvizsgálatokon nem egy, hanem két kültag vegyen részt, a tanári kar e propositiót örömmel magáévá téve, elhatározta, hogy a bizottságok elnökeinek szabadság adassék, hogy ott, hol a helybeli viszonyok azt lehetővé teszik, két kültagot hívhasson meg. Végül a vizsgálati bizottságoknak szóló instructió kidolgozását illetőleg elfogadta a tanán testület a bizottság azon véleményét, miként az e tárgyra vonatkozó javaslat szerkesztéséhez csak akkor lehet fogni, ha majdan bizonyosság fog fenforogni az iránt, vajon a vizsgálati rendszer fog-e megváltoztatni vagy sem«. Az ülés folyamának vázolását tér szűke miatt a legközelebbi számra kell halasztanunk. A németalföldi büntető törvénytervezet. A »G—1« legújabb füzete érdekes közleményt hoz a németalföldi büntető-törvény tervezetéről. Nem lesz érdektelen ezen adatokat itt röviden vázolni. Egy királyi leirattal 1870. september 28-án öt tagu bizottság állíttatott össze a büntető-törvénykönyv kidolgozása czéljából, s ezen bizottság 1875. május 13-án nyújtotta át a javaslatot, mely sok tekintetben úttörőnek mondható a büntetőtörvényhozás terén. Különösen áll ez a hármas felosztás tekinteteben. A bizottság utal arra, hogy a bűnös cselekményeknek büntetéseik szerinti megkülönböztetése használhatlan, mivel az által, hogy talán az egyik cselekményre egy nappal vagy egy forinttal több van kiszabva, ezen cselekmény még nem válik hirtelen sokkal súlyosabb minőségű cselekménynyé, továbbá az idők folyamában kitűnt, hogy a hármas felosztás az illetőség szabályozásának szempontjából sem állhat fen számos kivétel nélkül, s az enyhitő körülmények sokat megtámadott intézménye elmaradhatlan segédeszköznek mutatkozott a rendszer hiányainak némi enyhítésére, végül általános megegyezés mutatkozik az iránt, hogy helytelen a megkülönböztetés a büntettek- és vétségeknél a kísérlet, a visszaesés és az elévülés tekintetében. A javaslat a büntetendő cselekményeknek két categoriáját ismeri: a jogi bűntényeket, vagyis azon cselekményeket, melyek már előleges törvénybeli határozmány nélkül is minden normálisan kifejlődött ember számára mint igazságtalanság jelenkeznek (misdriwjen), és a törvény-bűntényeket, vagyis azon cselekményeket, melyek nem a jogi öntudat folytán tiltvák, hanem csak azért, ' mivel a törvényhozás azokat ilyenekül jelölte meg (overtrevingen). A büntetendő cselekmények ezen két osztályának a szabadságbüntetések két categoriája felel meg : gevangenis és hechtenis. A halálbüntetés, mely 1870. óta el van törölve Németalföldön, ezen javaslatban sem szerepel. A szabadságbüntetéssel a jogkövetkezményeket nem köti össze. Elismerik ugyan az indokok, hogy azon egyénen, ki fogságbüntetést volt kénytelen kiállani, bizonyos szennyfolt marad, de joggal hangsúlyozza az indokolás, hogy ha a becstelenitő büntetések megtartatnak, akkor ezen előítélet még erősebb, s a törvényhozó nincs hivatva ezen felfogást táplálni az által, hogy a büntetésnek ily minőséget tulajdonit, mert ez által az elitéltre nézve még inkább megnehezíti a társadalomba való visszatérést és részben ő maga oka annak, ha az igy megbélyegzett és e miatt polgártársai által került szerencsétlen egyén a bűntett pályáján még tovább halad és boszuságában el hagyja magát ragadtatni előbbi bűntényeinek ismétlésére. A javaslat büntetései két főbüntetésre oszlanak, t. i. fogságra, elzárásra és pénzbüntetésre, továbbá bi• zonyos polgári jogok időleges megvonására, mely idő 5 évnél hosszabb nem lehet (a magyar javaslat | szerint 10 év a maximum), végül mint büntetés sze1 repel az elkobzás és az ítélet közzététele. A szabadságbüntetések sulyosbikának maximuma 15 év, kivételesen 20 év, minimuma 6 nap; a súlyosság tekintetében második szabadságbüntetés maximuma 3 év, minimuma 1 nap; a pénzbüntetés maximuma 5000 frt, de sajátszerű, hogy a pénzbüntetés a szabadságbüntetéssel cumulative sohasem szabhat* ki, hanem csak alternative. Az indokolás ezt aszal támogatja, hogy a két büntetés oly különbőz fajú és hatású, hogy nem védelmezhető annak egyidejű alkalmazása. Ami a szabadságbüntetés rendszerét illeti, valamennyi szabadságbüntetés 3 évig magánfogságban töltendő: az elitélt kérelmére a magán-