Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 21. szám - A magyar büntető-törvénykönyv tervezetének indokolása a testi sértésekről. [3. r.]

— 170 — áttanulmányozni, végre még azon gondolatra is juthatna, hogy csak maga a szerző irhát saját könyvére ekkora apotheozist oly hévvel, oly érdeklődéssel, mely a rajta végig süvöltő fergeteg daczára egyenesen a reklám gyanúját kell hogy vonja magára. De szerencsére ott áll a név, és igy minden meg van magyarázva. O, a ki az észjog lételét és létjogát, legalább bizonyos idő óta, oly határozottan tagadja — ő fejtett ki könyvem olvasására annyi buzgalmat, annyi érdekeltséget, hogy megtagadva önmagát, felkötötte a komikai szigor álezáját és, mert e 1 vb ő 1 nem magasztalhat, az ócsárlás eszközével él; de oly ügyesen, hogy felhasználva a legsilányabb élezeket, belebonyolódva a legfelötlőbb tévedésekbe, affektálva csaknem megdöbbentő tájékozatlanságot, sőt félretéve magát azon illendőséget is, melyet komoly munkák bírálatánál komoly férfiú nem szokott soha szem elől téveszteni — elhitethetné bárkivel is, hogy csakugyan komolyan ir; pedig mindezt csak azért teszi, mert csak ily módon sikerülhetett a kritika ugy, amint ő azt hatásában kiszámította, és mert csak igy fejezhette ki színlelt dörgedelem közt teljesen, félreérthetetlenül azon rokonszenvét és elismerését, a melyet egyenes uton kifejeznie nem volt szabad. E fenjellemzett birálatot én csak i g y értelmezhetem, mert különben tiltaná önérzetem, hogy arra egyáltalán reflektáljak, és csak igy kívánom azt értelmeztetni is a biráló ur iránt való különös részvétből. De legkevésbbé bocsátkozhatom a fenforgó körülmények között én a kritika részleteibe. Különben, a ki tudja, hogy a kritika tükör, mely ügyes kézben mindig oly irányt nyer, hogy az, a ki belőle olvasni kiván, a megbírált müvet vagy szerzőt látja maga előtt, míg ügyetlen kézben rendszerint csak maga a kritikus látszik ki belőle, a ki különösen akkor tesz tetszetlen benyomást, midőn nyugodt arezvonások helyett folyton változó karrikaturákat vagy másszerü szellemes vonásokat erőködik mutogatni — a ki ezeket tudja, az tudni fogja azt is, hogy in specie a szóban forgó kritikáról is mit gondoljon, ha t. i. szem előtt tartja, hogy ítész ur álarezban dolgozott, tehát a szellemes erőködések gyanúja alól tényleg ment lehet. Az én meggyőződésem az, hogy Dell' Adami ur méltányolni fogja az itt jelzett álláspontomat és el fogja ismerni, hogy nem irtam kommentárt oly dologhoz, a melyhez kommentár nem kell. Dr. Wekerle László. A magyar büntető-törvénykönyv tervezetének indokolása a testi sértésekről. (Folytatás.) Ez esetben mindazonáltal ugy a 290., valalamint a 291. §§. átlátszóság szempontjából uj szövegezést igényelnek, mire nézve a következő formulázás hozatik javaslatba: 290. §. Testi sértést követ el az, a ki szándékosan, de nem megölési szándékkal, bántalmazás által vagy más móden, másnak testi sértést, betegséget vagy elmekórt okoz. 291. §. Vétséget képez a testi sértés, s következőleg büntettetik: 1. 6 hónapig terjedhető fogházzal és 200 frtig terjedhető pénzbüntetéssel, ha az okozott sérülés, betegség vagy elmekór, 8 napnál tovább nem tartott; 2. 1 évig terjedhető fogházzal és 500 frtig terjedhető pénzbüntetéssel, ha az okozott sérülés, betegség vagy elmekór, 8 napnál tovább tartott, de 20 napi tartamot nem haladott fölül. Magától értetik, hogy a jelenlegi 291. §. ezen uj szakasznak megfelelőleg lenne átalakítandó, s következőleg lehetne formulázható : »Büntettet képez, s 3 évig terjedhető börtönnel büntetendő a testi sértés, ha az ez által okozott sérülés, betegség vagy elmekór, 20 napnál hosszabb ideig tartott*. A 292. §-hoz. A testi sértés vétsége, ha felmenő ágbeli rokonon követtetett el: 2 évig terjedhető fogházzal büntetendő. Csupán a vétségre nézve fogadtuk el a subjectiv viszonyokból merített qualificatiót. A vétség büntetési keretében — a 6 hónapi maximummal I és a 200 frt pénzbüntetéssel: nem találtuk a szülők elleni testi sértésre nézve a megfelelő szigorú büntetést. Ellenben a bűntettnél, minthogy a 293. §-ban, és kivételes esetekre vonatkozólag külön büntetési sanctiók állapitvák meg: a börtönbüntetésnek 3 évi tartama elegendő tért nyújt, a szülők elleni jelentékenyebb sértés esetében is, megfelelő büntetés arbitrálására. Azt, hogy a szülők elleni testi sértés súlyosító körülményt képez, kimondja a törvényjavaslat azzal: hogy ennek legenyhébb eseteit is qualificált vétségnek minősiti. Ennyi teljesen elég a bírónak útmutatásul arra, hogy e körülményt a szülök elleni testi sértés mindenik esetében súlyosító körülménynek véve: a büntetési tétel elég tág keretében a 88. §. irányzata szerint állapítja meg a megfelelő büntetést. A 292. §. nem tett különbséget a természetes és a törvényes szülők közt, azon okból, mely a 269. §-nál kifejeztetett. A 293. §-hoz. Üt évig terjedhető börtönnel büntetendő a testi sértés, ha annak következtében a sérült, testének valamelyik nevezetesebb tagját vagy érzékét, beszélő, halló, látó vagy nemző tehetségét elvesztette, ha e tagok, érzékek vagy tehetségek valamelyike használhatatlanná lett; ha a sérült nyomorékká vált, ha elméje megzavarodott, ha előreláthatólag hosszú ideig tartó betegségbe esett, vagy rendes foglalkozásának folytatására vagy végkép, vagy előreláthatólag hosszú időre képtelenné vált, vagy hosszú időre feltűnően eltorzittatott. Bizonyos neme a borzadálynak fogja el a jogászt, midőn az anatómia, a pathologia és a psychiatria sötét labyrinthusába látja magát áthelyezve, s oly viták és kérdések elé állítva, melyek mikénti megoldására, az ő tudományában egy eszmét sem talál. A törvény-előkészítőt és a törvényhozót még súlyosabb aggodalmak lepik meg; mert ezek a határozatot nem utasíthatják el maguktól, s mellőzhetlen feladatuk: az orvosi tudomány kétes tételei iránt is indítványozni, illetőleg határozni. Azt tudjuk — és a meddig a mi terünk tart, addig biztos elvek és igazságok világossága vezeti elhatározásunkat — azt tudjuk : hogy az, a ki más testének egy tagját levágja, vagy a ki más ellen, kemény eszközzel, oly ütést intéz, vagy a ki mást akként lő meg, hogy az ütés vagy lövés következí tében a megsérültnek valamely tagját kell ampuI tálni: hogy az oly egyén súlyosabb büntettet követett el és súlyosabb büntetést érdemel, mint a ki betörte ugyan valakinek fejét, de a sérülés rövidebb vagy hosszabb idő alatt, minden további I következmények nélkül begyógyult. De ha felvettetik a kérdés: hogy mi értendő az emberi test valamelyik tagja alatt? vagy melyek az emberi testnek nevezetesebb tagjai ? e kérdést illetőleg teljes joggal várhatnók : hogy válaszoljon helyettünk az orvos; vagyis: hogy tudományának apodicticus tételeit nyújtsa a törvényhozás megállapításának alapjául. Ámde ez nincs igy! Egyik elsőrendű orvosi tekintély — Limann — mondja: »Dass man weder mit Bestimmtheit sagen könne, was ein Glied, noch was ein wichtiges Glied sei«. A kéz: képezi-e tagját vagy nevezetes tagját a testnek, vagy pedig^a kar ? vagy pedig mindenik ujja a kéznek ? És ha a kéz képezi nevezetes tagját a testnek: ez elvesztettnek csak akkor mondható-e, ha tövén levágatott? vagy akkor is: ha 2—3, vagy esetleg egy ujja összezúzatott, vagy a test többi tagjaitól elválasztatott ? Könnyű Limannak azt mondani: »dass im arztlichen Sinne jedes Glied wichtig sei«: de azt nem lehet a törvényhozástól követelni, hogy a láb kisujja egyik tagjának elvesztését, a lábnak ezombig való levágatásával egyenlőn büntesse azért, mert orvosi szempontból a testnek bármelyik tagja, nevezetes j tagnak tekintetik. A német törvénykönyv 224. §-a szempontjából vitás maradt az is: vajon valamely tagnak használhatlanná válta, annak elvesztésével egyenlő-e ? Az orvosok és jogászok az egyenlővé tétel | mellett nyilatkoznak: de a törvény ezt nem fejezi ki. A mi javaslatunk e kérdésben határozottan intézkedett, s előkészítői sem itt, sem máshol nem mentették fel magukat a kényelmes lefordítás által, a kérdések tüzetes tanulmányozásának fáradságos munkájától. Az említett határozmány fölvételével, a nevezetes tag elvesztésére vonatkozó controversiák nagy része, — reánk vonatkozólag jelentőségét vesztette; sőt a kéz, illetőleg az ujjak elvesztésére vonatkozó fentebbi kérdések is, a törvényjavaslat szempontjából könnyebben oldhatók meg. A kéz igenis nevezetes tagja a testnek; de ez nem csupán az által válik használhatlanná, ha tövén levágatik vagy ha egészen megmered: hanem használhatlan lesz az ujjak elvesztése által is, sőt az esetben is, ha három ujja elvesz, contract-tá vagy mozdithatatlanná tétetik. A láb igenis nevezetes tagja a testnek: de 2—3, 6Őt az egyik láb 5 ujjának elvesztése által, e nevezetes tag nem veszett el s nem vált használhatatlanná. Ne várja tőlünk senki, hogy mi kifejtsük s eldöntsük azon további vitát: hogy mi értetik a nyomorékká válás alatt. A medicina forensis feladata ez ; mi csupán azon nézetünket fejezzük ki: hogy nincs igaza azoknak, a kik már magának valamely tag formájának megváltoztatását, ha ezzel a functiók teljesítésébe zavar nem állott be, nyomorékká válásnak állítják. Legalább a mi törvényjavaslatunk nem nyújt támpontot azon felfogásra, mert mi határozottan azon tényt állítjuk fel a testi sértés súlyosságának ezen eleméül: »ha a sérült nyomorékká vált«. Tőlünk váratik talán általános meghatározása annak is: mi értessék az alatt, hogy a sérült »előreláthatólag hosszú ideig taitó betegségbe esett« ? Senki sem kívánhatja tőlünk a delimitatiót; sem a hosszú betegségnek viszonyítását a 291. §. alá tartozó esetekhez. Mi csakis annyit mondhatunk, hogy ez alatt, az uralkodó nézetek szerint: a gyógyithatlansággalhatáros betegség — a »Siechthum«, une maladie paraissant incurable — értetik; bár ennek értelmezésére szintén nem hiányzanak a különböző variánsok. A törvényjavaslat azon kifejezése : »előreláthatólag« az orvosra utal, a kinek a szakértői véleményadás alkalmával kell nyilatkoznia arról: vajon tudománya szerint előrelátható-e, hogy a sérült hosszú időig fog betegségben sinlődni: ugyanez áll a további két elemre, a foglalkozás folytatására való képtelenség és a feltűnő eltorzitás tartamára nézve is. A 294. §-hoz. A 293. §-ban meghatározott büntetés alkalmazandó akkor is: ha a testi sértés, terhes állapotban levő nő ellen követtetett el, s a nő méhmagzatát elvesztette. Ezen eset. tekintet nélkül a cselekmény által a nőnek okozott betegség tartamára, már magában a súlyos testi sértés közé számíttatik. Oka a két élet veszélyeztetése, mely veszélynek tudata által a teherben levő nő bántalmazásától mindenkinek vissza kell tartatnia. De már ebből következik: hogy e szakasz csak akkor alkalmazható, ha a bántalmazó a nőnek ezen állapotát tudta, illetőleg ha a küljelek által erre figyelmeztetve volt. Ha a tettes e körülményt nem tudta; vagy ha nő alkata nem volt olyan, hogy a tettesnek e körülményt fel lehetett volna ismerni; vagy ha a viszonyok, melyek közt a tett elkövettetett, a nő terhes állapotának felismerését egyébként akadályozzák: ez esetekben a jelen szakasz nem lesz alkalmazható. Az olasz javaslat ezt világosan is kifejezi ezen szavakkal: »o se commessa (la lesione personale voluntaria) contro donna incinta, da chi ne connesceva lo stato, ha prodotta l'aborto«. A 295. §-hoz. Ha a tettes szándéka a 293. és 294. §§-ban felsorolt következmények valamelyikére irányult, és az be is következett: a büntetés 5 évig teijedhető fegyház leend. A dolus determinatus, ha annak az eredmény is megfelel, súlyosabb bünösségi és büntetési fokot állapit meg: mintha ugyanazon eredmény a tettesnek nem határozottan erre irányzott szándékából véghezvitt cselekménye által okoztatott. A könnyű testi sértésre irányozott szándékra nézve e tekintetben külön qualificálás nem szükséges. A minimum és maximum közötti hézag: a bűnösségnek a szándék szempontjából való fokoj zottsága esetére is elég, hogy a megfelelő büntetés megállapítható legyen. Másképen áll a dolog : ha a dolus determinatus, illetőleg a praemeditatio egyenesen a 293. §-ban meghatározott teljes következményekre volt irányozva, vagy ha a terhes állapotban levő