Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 21. szám - A magyar büntető-törvénykönyv tervezetének indokolása a testi sértésekről. [3. r.]

— 171 nő előre megfontolt szándékkal bántalmaztatik, s ezen bántalmazásnak átgondolt okát az abortálás képezi. Hogy ily esetben a gonoszság nagyobb, intensivebb, tartósabb, a veszély fokozottabb : azt külön bizonyitani nem szükséges. A 293. §. alkalmazására elég: ba az ott megbatározott súlyos következmények mint a bántalmazásnak nem szán- ! dékolt, babár a tettes gondolatában bekövetkezbetőnek látott eredményei állanak elő: ellenben a 295. §. azt tételezi fel: bogy a tettes egyenesen azért bántalmazta a megtámadottat: hogy ebből a 293. §-ban megbatározott következmények j eredményeztessenek. Az előbbi esetekben az érintett következmények elmaradása sokkal valószínűbb : az utóbbiban a tettes egyenesen ezekre irányozván törekvését : az időt, a helyet, az eszközöket akként választja meg, hogy a czélzott eredmény bekövetkezése a legnagyobb valószínűséggel bírjon. Ez által tehát a veszély nagysága szempontjából is indokoltatik a büntetések közti kölönbség. De minthogy a dolus határozott iránya, a cselekménynek előre elhatározott, bizonyos czélja képezi a szakasz különös lételemét, ez okból a kísérletnél is — habár a tett e különös eredményre nem vezetett — ezen §. veendő alapul. A büntetési tétel teljesen megfelel a 293. §. és a 295. §. közti különbségnek; mert még a 293. §-ban börtönnel, addig a 295. §-bau fegyházzal van büntetve a cselekmény. A fegyház a legsúlyosabb neme a szabadságbüntetéseknek, s a ki számot ad magának azon különbségről, mely a jelen törvényjavaslat szerint a börtön és a fegyház közt inditványoztatott; s a ki figyelembe veszi az irrendszerek megfelelő fegyházi szabályokat, s egyáltalán az irrendszernek az indokokban röviden körvonalazott lényeges föltételeit ismeri : az nem fogja egyenlőnek mondani a két büntetési nemet. De e különbség a két büntetési nem között, tettleg fenálló börtönrendszerünk mellett is lényeges ; mert mindenki, a ki a büntetések végrehajtásáról — a mint azok végrehajtatnak a fegyházakban, s a mint a végrehajtás eszközölhető a törvényhatóságoktól átvett börtönökben — tudomással bir: el fogja ismerni, hogy a fegyházbüntetés ma is sokkal szigorúbb, mint a börtön. De szomorú helyzet is volna az: ha a szabadságbüntetéseket csak a tartam vagy az úgynevezett jogkövotkezmények szerint lehetne megkülönböztetni. Ez egy rég megbukott eszme s a szabadságbüntetések körüli homály idejéből való. Ha a szabadságbüntetésekkel még egyéb czélokat is el akarunk érni, mint csupán a bűntettes fogvatartását és kinoztatását: akkor a tartam és az intenzivitás combinálandók, s módokkal kell bírnunk, hogy az egyik és másik egymásra hatva: a súlynak mérséklése a tartam — a tartamnak mérséklése pedig a suly által lehetővé váljék. Ezen igazságról tanúságot tesz valamennyi legújabb büntető-törvénykönyv, melyek közt nincs egy sem, mely nem ismerne többnemü szabadságbüntetéseket. Ennek pedig egyáltalán nincs, és nem is lehet más czélja, mint az : hogy súlyosságban is fokoztassanak a szabadságbüntetések, nehogy csupán a tartam legyen a fokozás egyedüli eszköze, — a mi következetesen keresztülvive horribilitásokra vezetne. A németbirodalmi büntető-törvénykönyv 224. §-a a súlyos következményekre irányozott sértés esetére, ha azok valamelyike be is következett: 2 évtől 10 évig terjedhető fogházat állapit meg: de nem emeli fel a büntetést, ha az emiitett következményekre irányzott sértésből halál származott. A minimum felemelése 1 évvel — a 10 évi maximum mellett: más büntetési tételnek alig mondható. Mi sokkal nagyobb különbséget találtunk e két eset közt, hogy sem mindkettőre ugyanazon büntetési tételt tartottuk volna megállapíthatónak. De felébb menni s a 10 évig terjedő fegyháznál magasabb büntetést indítványozni, a halálos következménynyel végződött szándékos súlyos testi sértésre nem lehetett; hacsak az e közt, és a szándékos emberölés közt létező arányt nem akartuk megsemmisíteni. A szándékos emberölés büntetése a 267. §. szerint 10 évtől 15 évig terjedhető I fegyház lévén: ha 10 évig terjedhető fegyházat állapítunk meg a 295. §-ban körülirt testi sértés büntetéséül: akkor 15 évig kell felemelni a súlyosságban legközelebb következő 296. §-ban meghatározott eset büntetését; és ha ezt teszszük: ez esetben a szándékos emberölés, és a szándékos súlyos testi sértés közt, ha ez utóbbiból a tettes szándéka, czélja nélkül, halál következett be, nem lesz különbség. Ez hiba volna, felforgatása a büntetés és a cselekmény közötti arányoknak: a beszámítási tan legalaposabb tételeinek felforgatása. Ennek kikerülését fix pontnak tekintve, két ut mutatkozik tehát előttünk; vagy a német büntető-törvénykönyvet követve ugyanazon maximummal, s csaknem ugyanazon minimummal állapítani meg a 295. és 296. §§-ban a büntetéseket; vagy pedig megkülönböztetni a Vét esetet, s mindegyikre külön büntetést megállapítani. A mi felfogásunk szerint nagy a különbség a szándékos emberölés és a 296. §-ban körülirt bűntett közt: de nagy a különbség e közt és a 295. §. esete közt is. Ez utóbbi különbség nem csupán objective az — ámbár a halál, mint a szándékos tettnek eredménye, már magában is jelentékeny körülmény, mely alkalmas arra. hogy különbséget állapítson meg a büntetésben; de számba jő e különbség subjectiv szempontból is: mert nem oly következményről van szó a 296. §-ban, mely pusztán véletlenül — a bántalmazás idején, a felismerés körében nem létezett körülményekből származott ; hanem szó van oly következményről — mely a tett elhatározásánál, — mint a cselekménynek valószínű eredménye — a tettes felismerése előtt állott, melyre vonatkozólag tehát — az akarat hiányára nem hivatkozhatik. Ezen szempont érvényesül: a testi sértéseknek, 8 illetőleg az ezekből származott következményeknek beszámításánál. Subjectiv vagy objectiv irányban magyarázandók-e a kérdéses szakaszok? erre egy törvénykönyv sem ad feleletet. És megtörténik — s a német büntető-törvénykönyvre vonatkozólag sokszor megtörtént: hogy egy intézkedésben — például a részességnél — az egyik tudós az objectiv elmélet világos kifejezését találta: a melyben a másik a subjectiv felfogás érvényre emelését dicsőitette, vagy kárhoztatta. Nagy okuk volt a német büntető-törvénykönyv alkotóinak e kérdés elől kitérni, — a mint kitért előle mindenik büntető-törvénykönyv. Hisz előbb azt kellene tisztába hozni: hogy mi értetik a subjectiv elmélet — vagy irány alatt? s hogy ezen elméletnek melyik válfajához csatlakozik a törvény. Ma annyi subjectiv elmélet van: mint a hány tudós foglalkozik ezen — tisztázatlan kérdéssel. A mint más törvényhozások nem látták idején: közvetlenül eldönteni e kérdést: ugy a mi javaslatunk előkészítésénél sem képezte az e fölötti határozás, a feladat irányát. Az indokokban mindazonáltal gyakran utaltunk e tárgyra: sokszor említettük, némelykor egyes részleteiben megjelöltük a »causalis nexust« — a dolus, a culpa, az objectiv és subjectiv elméletek e concretebb alakú kiágazását, vagy foglalatját. De az is, a mit e tekintetben mondtunk és mondandók leszünk, a mennyiben a javaslat szövegében nem találja félremagyarázhatlan alapját: a javaslatnak törvényerőre emelkedése esetében, mint az előkészítők egyéni véleménye: a törvénykezési gyakorlatra nézve hatály nélkülivé válik. Ezzel kimondani akartuk azt: hogy a menynyire a törvényjavaslat világos intézkedése egyik vagy másik esetben ez iránt világosan nem rendelkezik, és utasítást nem tartalmaz — ép annyi indokkal bir az, ha objectiv irányt tulajdonit valaki a törvényjavaslatnak, mintha ellenkezőleg — a subjectiv irány felé hajlónak állítaná azt. Anynyit azonban — a testi sértésből, a sérült épségére és egészségére származó következményeket illetőleg állithatni vélünk: hogy a törvényjavaslat illető czikkei nem nyújtanak támpontot az oly felfogásra ; mely szerint, a tettes által nem czélzott, a cselekmény elkövetésének elhatározásánál — mint valószínű eredmény — felismerése körében nem lehetett, sem a cselekmény minőségéből, sem annak idejéből, helyéből, eszközeiből, a véghezvitel módjaiból, sem a sérült személyes állapotából a tettes elméjében vissza nem tükröződhetett következmények dolus gyanánt legyenek beszámitandók. De másrészről nyíltan kifejezzük azt is: hogy azon körülményt, ha valaki tettének eredménye gyanánt valamely súlyos következményt előre láthatott, vagy előre látni kellett, és a tettet mégis végrehajtotta, és enuek következtében azon súlyos következmény csakugyan beállt: ezt mindenesetre a tettes felelősségére háritandónak tartjuk. E közt és a dolus directus közt nincs is különbség. A különbség csak az: hogy a dolus directus esetében a következmény előidézése egyenesen irányozta a tettes akaratát és elhatározását: az utóbbi esetben pedig a következmények eredményülésének, vagy eredményülhetésének tudata nem tartóztatta vissza a tettes elhatározását, és az ennek megfelelő cselekvését. De ebben sem megyünk annyira: hogy Burinak a végletekig kifeszített következő tételét fogadnók el: »A.ber • es kann zu einer strafrechtlichen Verantwortlichkeit nicht genügen, dass der Erfolg nur obiectiv durch die eigene Wirksamkeit verursacht worden sei. Es muss vielmehr diese bis zum Erfolge reichende, über die fremden Krafte sich erstreckende eigene "Wirksamkeit zugleich auch in ihrem vollsten Umfange von dem eigenen verbrecherischen Willen durchdrungen sein; gerade so wie dies auch der Fali ist bei der unmittelbar zur Herbeiführung des Erfolges unternommenen Handlung. Es muss alsó, wenn der Erfolg zur Schuld soll zugerechnet werden können, nicht alléin ein Causalzusammenhang, sondern auch ein Willenzusammenhang zwischen der eigenen Handlung und dem eingetretenen Erfolg sein.« (Folyt, következik.) Az ügyvédi kamarákból. A budapesti ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Dr. Buchwald Mór (lakik régi pósta-utcza 5. sz. a.) és Dr. Molnár Gyözö (lakik nádor-utcza 27. sz. a.) ügyvédek a kamara lajstromába folytatólag felvétettek ; Loeffler János budapesti ügyvéd és kamarai tag Békés-Gyulára történt elköltözése folytán fenti lajstromból kitörültetett. A bndapesti ügyvédi kamara részéről ezennel közbirré tétetik, miszerint Rumlaky Gusztáv budapesti ügyvéd és kamarai tag, elhalálozása folytán, a kamara lajstromából kitörültetett s irodája részére gondnokul Dr. Balogh Sándor budapesti ügyvéd és kamarai tag neveztetett ki ; továbbá hogy Horváth Vincze budapesti ügyvéd és kamarai tag eddigi neve mellett ezentúl a *Bugarinx nevet is használni fogja ; végül hogy Ertl Károly budapesti ügyvéd és kamarai tag — a budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának 199/1877. fegy. szám alatt kelt s a nagyméltóságú tn. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék által 145. fegy. sz. a. helybenhagyott határozatával az ügyvédség gyakorlatától — az 1874. XXXIV. t.-cz. 105. §. c) pontja alapján felfüggesztetett. Különfélék. — A bndapesti egyetemnek a napokban megjelent 1877-iki almanachjából a következő adatokat veszszük át: Be volt irva: I. Téli félév. Hittudományi kar 76 rendes, 3 rendkívüli, jogtudományi kar 1313 rendes, 118 rendkívüli, orvostudományi kar 584 rendes, 16 rendkívüli, bölcsészeti kar 470 rendes, 82 rendkívüli, összesen 2443 rendes, 219 rendkívüli hallgató. II. Nyári félév. Hittudományi kar 75 rendes, 3 rendkívüli, jogtudományi kar 1236 rendes, 95 rendkívüli, orvostudományi kar 552 rendes, 13 rendkivüli, bölcsészeti kar 467 rendes, 65 rendkívüli, összesen 2330 rendes, 176 rendkivüli hallgató. A jog- és államtudományi kar jutalomtételei az 1877/8 évre. 1. Adassék elő, mennyiben czélszerü a külön szakismeretet igénylő ügyek számára a rendes bíróságok mellett jogtudó bírákkal, vagy ezek nélkül működő szakbiróságokat is felállítani. Evolvatur, an expediat pro certis causarum generibus singularem artis peritiam deposcentibus praeter communia distincta specialia fora et quidem cuni vei sine iudicibus iurisperitis constituere. Jutalma a Schwartner-alapból 180 frt. 2. Fejtessék ki a kereskedelmi mérleg tana, tekintettel a vámpolitika ujabb fejlődésére és a disagio hatására a nemzetközi forgalomban. Jutalma a Pasquich-alapból 75 frt. 3. Adassanak elő a római jog intézkedései a végrendeleti szabadságnak korlátozása iránt. Jutalma a Pasquich-alapból 75 frt. 4. Melyek a nevezetesebb elméletek az állani czélja körül, és mennyiben felelnek meg azok a