Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 21. szám - Dr. Concha Gyözö: A közigazgatási bíráskodás az alkotmányosság és az egyéni joghoz való viszonyában. Budapest, 1877. 123. lap. 4. r. Ára 1 frt. [Könyvismertetés]

— 169 — műről van szó, melynek szerzője egy eddigelé mondhatni parlagon heverő téren úttörőként jelenkezik. Concha hat fejezetre osztja müvét. Az első fejezetben »a közjogok birói védelmének természetes fejlődési menete« adatik elő ; feltünteti, »hogy a közjogok teréni sértések orvoslására csak a nemzetek, mint politikai személyek nyertek kereseti jogot s birói forumot, az egyes polgár ellenben csak várja, s a nemzetek ide-oda tapogatózva keresik azt részére*. A közigazgatási biráskodás Angliában való fejlődéstörténetének Gneist nyomán való feltüntetése után ugyané kérdésnek hazánkban való állására terjeszti ki figyelmét, s itt többek között azon találó megjegyzést teszi, hogy: »az igazságszolgáltatás elválasztatott a közigazgatástól, de csak a magán- és büntetőjogra nézve, a közigazgatásra nézve épen azon alaptörvény jellegével biró intézmény tartotta fen a kettő összekapcsolását, mely az elválasztást a jogvédelem alapkövetelményeként egyéb tereken keresztülvitte*. Közigazgatási praxisunkra való némely reflexiók után szerző a közigazgatás által sértett magánjogokra nézve birói eljárás utján egy független biróság általi Ítélethozatalt kíván s eddigi immár tarthatatlanokká vált állapotainknak minél gyorsabban leendő megszüntetését oly követelménynek tartja, melynek igaz s halaszthatatlan voltáról minden civilisált s őszintén liberális állampolgár egyaránt meggyőződött. A második fejezet »a »jogi állam« fogalmának eredetét és sorsát Németföldön« tünteti fel, mely kérdés jogtörténelmi, politikai s bölcsészeti oldaláról kimeritőleg elemeztetik. »Németországban van értelme a jogi államnak, mint a r e n dőri állam ellentétének, milyen nálunk nincs, mert mi az utóbbit nem ismertük. Hazánkra a rendőri államféle alakulás nem létezik, mert egy nemzet gondolkodásának egy-egy évtized, a milyen az 50-es évek alatti volt, nem ad állandó irányt; e korszakot ki fogná maradandóbb jellegűnek tekinteni?* Szerző feltünteti a jogi államnak különböző szempontbóli képzetét, mint az Stein Lőrincz. Gneist, Mohi, Báhr s mások szerint alakját nyeri. A harmadik fejezetben éles párhuzamot látunk vonva a magán- s nyilvánjogi természetű viszonyok s actusok között. A negyedik fejezetben szerencsés argumentátióval küzd azon immár elavultnak nevezhető iskola hivei ellen, kik az állam lealázását látnák abban, ha az állam orgánumai felett mintegy egy nézetük szerint »az államon kívül álló hatalom*, a biróság döntene; kimutatja,, hogy a bíróságok szintén állami közegek és hogy mint ilyenek az állam akarata, törvénye szerint ítélnek, nem az állam, hanem orgánumai felett, kik emberek lévén, épenséggel nem csalhatatlanok és számtalanszor sérthetik a polgárok törvényes jogait, akár a közérdek tágas palástja alatt, akár tudva önkényt. Ha a közig, hivatalnokoknak birói fórum elé állithatásában a kormány és a közigazgatás erkölcsi jellegén csorbát vélnek ejtve látni: akkor szertelen ellenmondást képezne ezen közegeknek biró elé állítása még bűnvádi ügyekben is. Concha perhorrescálja ezen tant, melyhez némileg Unger is tartozik, mely tannak különben értelmi szerzője a híres S t a h 1, mely tannak folyománya az lenne, hogy a közigazgatás szükségszerüleg a bíráskodást saját tényei felett gyakorolja, mi pedig észszerű soha sem lehet. Az ö.t ö d i k fejezetben Concha vizsgálja analytice s kritikailag méltatva, miként sikerült a tételes törvényhozás terén a közig, biráskodás kérdését megfejteni, s itt a b e 1 g a, a f r a n c z i a, az angol, abadeni, a porosz, az osztrák s az olasz rendszerekkel ismerkedünk meg, melyek egyenkint röviden bár, de főbb vonásaikban érdekesen körvonaloztatnak. Az utolsó fejezetben —• a hatodikban — e kérdés mogoldása kiséreltetik meg. Szerző a közigazgatási biráskodás el nem ismerésében imminens veszélyt lát az államéletre nézve közeledni, mely azt alantabb rétegeiben felbomlás- s feloszláslással fenyegeti. Szerző az államnak valamint az egyénnek, mint az állam egy részének, közös érdekéből létesítendőnek véli a közig, bíráskodást; mert egyrészről az állam nem tűrheti, hogy orgánumai törvényeit esetleg ignorálják, s ilyformán a legislatió s az executiva közötti harmóniát veszélyeztessék, másrészről az egyesre nézve is tűrhetetlen állapot leend, hogy az elismert legfőbb állami akarat helyett egy azzal ellenkező, a közigaz- j gatásnak a törvénytől eltérő subjectiv akarata előtt hajoljon meg. Ezt Concha az állam és az egyes polgárnak 1 é 1 e k t a n i jellegű érdekének nevezi, melyen kivül a közig, bíráskodásnak még e t h i k u s alapját is különbözteti meg, mely az állam és az egyes állásának értékére vonatkozik. — Az összes jogélettel ellenkező tüneménynek tartaná szerző azt, ha egy nemzetnek jogi öntudata a közig, jognak külső elismerést, kikényszerithetőséget bíró által nem követelne, mert jognak csakis a kikényszeríthető szabványt lehet tekinteni. Conchánák nézete e tekintetben egészen congruens Báhr, a hires »R e c h t s s t a a t« czimü munka szerzőjének nézetével, ki id. m. mondja: »A törvénynek és jognak csak ott lehet jelentősége és hatalma, a hol megvalósitásánál birói Ítélet áll rendelkezésére*. Poroszország közigazgatási bíráskodási alakjáról megjegyzi szerző, hogy »későbben a jogi viták közig, ügyekben isarendes biró által fognak eldöntetni*, és csak az érdekviták fognak a közigazgatás méltatása alá tartozni, amihez persze idő kell — teszi hozzá —, ha másra nem is, a kellő közigazgatásjogi ismeretek megszerzésé r e a birói személyzet által. Ez állítást illetőleg nem tehetjük magunkévá szerző nézetét, mert a közig, bíráskodásnak Poroszországban észlelhető formatiója Gneist elméletén basirozik s tanai közvetlen behatásának folyományaként jelenkezik, már pedig a Gneist-féle iskola egyik alapdogmáját támadná meg az, ki a rendes bíróságok képesítettségét vitatja contentiosus közigazgatásjogi ügyekben judicálni. Mert az állítás igazságáról egyaránt meg vannak Poroszországban győződve és mert az anyag óriás voltánál fogva rendes biró kielégítő mérvbeni közig, jogi szakismeretek megszerzésére képesítettséggel nem bír, s a heterogén tudományágak folytonos öregbülésével s tökélyesbülésével nem is bírhat, a jövőben még kevésbbé valószínű mint napjainkban, hogy rendes biró judicáljon az administratió vitás jogügyletei felett. A szabadelvüség minden őszinte barátja kell hogy egyetértsen korunk már nem igen mellőzhető azon postulatumával, hogy mi sem lehet önmagának ellenőrzője, correctivuma. Tehát Concha igen háládatos munkába fog, midőn ez állapot tarthatatlanságának bebizonyítására nemes hévvel síkra száll s hangoztatja, hogy a közigazgatástól ne követeljünk képtelenséget, t. i. hogy igazgasson is, és jogot is szolgáltasson; hanem létesíttessék egy külön közig, biráskodás, mely az Ítélkező hatalom egész erejével leszen felruházandó. Mert ha a közig, biráskodás egész tevékenysége kizárólagosan csak valamely concret viszonynak in abstracto való megállapítása lenne — mint azt Olaszországban és Ausztriában szemlélnünk lehet —, akkor Concha helyes megjegyzése szerint a bíráskodásra »theoretikus hivatás octroyáltatik*, melynek kizárólagos feladata elméleti operatiókkal foglalkozni. Ezt azért teszik, mert félnek attól, hogy ha a közigazgatási biró ítélne, a helyett, hogy csak valamely akadémiai functiót végezzen s tekintélyének súlyával csak constatirozza, hogy valamely jog- s törvényellenes közig, döntés hozatott, s ha ítéletei az exequálhatás sanctiójával láttatnának el, hogy akkoron majd a biróság ezúttal administráló közeggé lenne. Concha elveti tehát a közig, biráskodás azon alakzatát, melynél az egész tevékenység csupán c a ss a t i ó b a n áll, s követeli, hogy az ítélet a puszta cassatorius jellegen túlmenve, concret, reformáló természetű is legyen, a nélkül, hogy ez által a biró birói szerepén tulmenne, mert »csak a törvényellenesen rendezett egyes esetben lép a közigazgatás helyére«. Fonák állapotúnak tartja továbbá s helyesen Concha azt is, hogy pl. Ausztriában a közig, tvszék megállapodik annál, hogy a közig, által elkövetett jogtalanságot constatálja s egész tevékenysége ebben leli ad minimum reducálását, tehetetlenségre lévén kárhoztatva, miután kezei megkötvék, s a concret átalakítást a törvény ellen cselekvő félre kénytelen bízni. Az osztrák közig, tvszék t. i. manifestálja. hogy jogtalanság lett elkövetve a közigazgatás részéről és ezen tul egyebet nem tehet; nem mondhatja meg pl. hogy a körülmények ilyetén alakulatánál fogva már most mit s hogyan tegyen az administratió, hanem bizony csak a jogtalanságot elkövető administrativ hatóság jószántától függend —-hogy ugy mondjam — emberségesebben eljárni; ha nem tetszik az administratiónak — hogy lássuk, minő absurdumokra vezethet az osztrák törvény, melya közig, tvszék felállításáról rendelkezik —, akkor még egyszer vagy többször ugy jár el, mint akkor, midőn épen ez eljárása felszólalalásra szolgáltatott alkalmat. Concha megmutatja analógiaként minő oktalannak tűnnék fel a » magán felek közti jogvitáknak pusztán cassatorius elintézése a biró által* s ráutal arra, hogy a biró, midőn vitás közig, jogi ügyekben kimondja, hogy már most hogyan kelljen eljárnia az administratióoak, akkor működésének czélja nem egy bizonyos közigazgatás s eredmény, hanem a mindenek felett álló jog leend. Az előttünk fekvő mű, melynek vázlatos ismertetését az előbbiekben megkíséreltük, nem foglalkozik szerzőjének saját vallomása szerint a közig, biráskodás életbeléptetésének felette fontos kérdés ével, hanem elvi | megállapodást akar létesíteni azon kérdést illetőleg, hogy a közig, önbíráskodása, vagy pedig egy a közigazgatáson kivül álló, teljes ítélkezési függetlenséggel felruházott biróság felel-e inkább meg korunk kívánalmainak. A mü nem foglalkozhatott feladata által vont keretének szük voltánál fogva azon nem kevésbbé fontos kérdésekkel, hogy a közig, biráskodás a rendes bíróságokra bizassék, avagy speciális közig, jogi szakismeretekkel biró forumok elé utalta s s é k-e ? Nem érinthette továbbá behatóan a közig, biráskodás illetékességének megállapításáról szóló kérdést, mely controvers, s mely Németország két legnagyobb államjogi tudósát ellenséges táborok vezéreivé tette. Végül az igazmondóság érdekében nem mellőzhetjük hallgatással azon körülményt, hogy a mű úgyszólván nem is érinti, még kevésbbé behatóan tárgyalja azon viszonyt, mely az alkotmányos országok parlamentáris majoritásából kikerülő pártminiszteriumok meg az ennek folytán pártigazgatássá váló közigazgatás között létezik, mely körülmény leginkább sürgeti s halaszthatatlanná teszi azt, hogy a közigazgatás »n e sit judexin propria causa*, mert a pártkormány pártszinezetet kölcsönöz az administratiónak, minek árát a polgárok megsértett érdekeik s jogaikban fizetik meg, a nélkül, hogy erre nézve független »az administratión kivül álló fórum előtt használható remedura léteznék*. Azért tökéletesen igazat is kell adnunk szerzőnek midőn mondja (123. 1.): >a közjogi biráskodás hiánya a modern parlamentáris államra egyjelentőségü nem csak ezen alakjának szükségképi felbomlásával, hanem első magvának is sülyedésével*. Ki a közig, biráskodás, az állam ezen legújabb problémája iránt érdeklődik, annak Concha művének olvasása sok élvezetet fog nyújtani, miért is olvasóinknak melegen ajánljuk. Gruber Lajos. Felkérettünk a következő sorok közlésére : Kommentár Dr. Dell' Adami ur bírálatához »Az észjog vezérelvei* czimü monográfia felett. Nem mulaszthatom el Dell' Adami urnák köszönetet szavazni azon 7 (szóval »hét< !) tömör hasábra terjedő s a »Magyar Themis« mult számában megjelent bírálatáért, melyre »Az észjogvezérelvei* czimü dolgozatomat méltatta. Ily szorgalmas, ügyes és értelmezésekre tág tért engedő kritikával könyvet csak a legritkább esetben szokás kitüntetni —, s ez oly bizonyítvány, melyet érdem szerint nem méltányolni, merő hálátlanság volna. Hogy abban a szó, a hang és az értelem egymástól oly eltérők, oly ellentétesek, ennek megvan a maga fontos titka; de e titok Dell' Adami uré, és én e titok fátyolát respectálni fogom. Ha nem állana ott az emiitett kritika végén, a kritikus neve, ugy azon olvasó, a ki netán elszánta magát egy ily feltűnő bírálati remek művet