Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1877 / 21. szám - In adversarios.
Hetedik évfolyam. 21. szarr\. Budapest, 1877. május 24. Megjelen minden csDtortbkSn ; a .magyar jogász, gyűlés- tartama alatt naponkint. MAGYAR « kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések é> reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendík. Szerkesztőség : V. Nagy korona-utcza 14. sz. THEMIS ^LŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben hiztaoi bordással, vagy vidékre bérmentea szétküldésnél) a .Magyar Themis'-re, az .Igazságügyi rendeletek tára" és a .Döntvények gyűjteménye- czimű mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen, vidékről legczélszerűbben p ó s t in t a 1 v á n y útján küldendők, Kiadó-hivatal: IV. barátok tere 7. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA, AZ UNGVÁRI ÜGYVÉD-EGYLET, VALAMINT A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. 'Külön mellékletek: a „^Döntvények gyűjteménye," és az „Sgazságügyi rendeletek tára." Felelős szerkesztő: TDx. Payer László. Kiadó: az „^.tlienaeia-iao." részvénytársaság. TARTALOM: In adversarius. — A tüzrendészeti és a tűzbiztositási ügynek reformja Magyarországon. Dr. L i n d n e r Gusztáv nagyszebeni jogakadémiai igazgatótól. — Az ügyvédrendtartási törvény 212. §-ának alkalmazásához. E—i. — Jogirodalom. (Dr. Concha Győző : A közigazgatási bíráskodás az alkotmányosság és az egyéni joghoz való viszonyában. G r u b e r Lajostól. — Antikritika. Dr. W e k e r 1 e Lászlótól. — A magyar büntető-törvénykönyv tervezetének indokolása a testi sértésekről. (Folytatás). — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. — Legközelebbi csödbejelentési határidők. — Kivonata »Budapesti Közlönyt-böl. — (Csődök. . ". —Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: A .Döntvények gyűjteményé «-nek egy ive. „In adversarios." >Mi mint a nyilvánosság közege ezentúl is teljesítjük kötelességünket és nem fogunk visszarettenni a tudományos szédelgés tekervényes utainak felderítésétől, habár az ellenfél a természetének megfelelő alacsony eszközöket még annyira felhasználja is ellenünk*. Ezen szavakkal zártuk be utóbbi válaszunkat a >M. I.< esetlen támadásaira. Azon laptól az >Ellenőr«-höz nem igen tekervényes ugyan az ut, mióta Tisza Kálmán van a kormányon; de egy szakbeli polémiát a napi sajtóba átvinni — természetesen azon czélzattal, hogy ne a higgadt szakközönség, hanem a könnyen félrevezethető laikus ítéljen: ismét olyan >eszköze, mely illustrálja az általunk mult alkalommaljellemzett tudományos szédelgést. Az » Ellenőr «-nek a háboru-hirek után sóvárgó közönsége részesült azon kitüntetésben, hogy számára ujolag elmondattak az >igazság istennőjéről elnevezett zuglapról« mindazon gyengéd dolgok, melyekkel eddig a >M. I.« közönségét agyon-regalirozták. Közvetlen incidensül vétetett az uj felszólalásra mult Szemlénk, melyben elég vakmerők voltunk állitani, hogy a jogügyi bizottság a büntető-codex második felének tárgyalását elsiette s hogy több általunk megnevezett helyen vastag hibákat hagyott meg a szövegben. Felesleges ugyan olyan emberekkel vitatkozni, kiknek élethivatásul tüzetett ki, bámulni a büntető-javaslatot és lehurrogni mindenkit, a ki csak egy jottát akar rajta változtatni; de mivel mult alkalommal a Szemlében csak futólag emiitettük a javaslat szövegében elhibázott két pontot: nem lesz felesleges ez alkalomból kissé bővebben kifejteni a tárgyat, s itt egyúttal saját értékére redukálhatjuk az >Ellenőr«-beli lovag hősieskedését. 0 nem hiszi, hogy a > Magyar Themis* találjon oly naiv lelket, ki figyelembe venné a büntető-codex tekintetében tett javaslatait. Ezzel szemben constatálnunk kell, hogy több mint 50 §-t tudunk a javaslatban kimutatni, melyek három év óta a különböző revisiók alkalmával épen az általunk (az együgyű Domitius által) ajánlott javaslatok értelmében lényegesen átalakíttattak ; holott az jeszmedus< Juventius Celsus nagy port törekedett ugyan felverni minden alkalommal az ő rengeteg eriminális tudományával, de a büntetőcodex napirendre kerülése óta három év alatt egy étlen egy eszmét sem tudott e téren producálni. Nem kevésbbé insolens a czikk azon állitása, mintha mi megzavarni akarnók a javaslat tárgyalását. Nincs ki jobban óhajtaná, mint mi a büntető-törvény létrejöttét; mi küzdöttünk a javaslatnak tárgyalási alapul való elfogadása mellett, midőn mások azt egyenesen a lomtárba akarták dobatni. De most, mikor a jogügyi bizottság revisiója után is várakozásunk ellenére valóságos otromba hibák maradtak benne; mikor a javaslat a napirenden levő közjogi tárgyalások miatt különben sem vétethetik elő a képviselőházban: kötelességünk volt felszólalni a második olvasás mellett, (mely azóta el is határoztatott), s ingerkedésnek ezt csak az nevezheti, a ki — ő tudja miért — maga nagyon ingerült. Az ellenfélnek ezen kedélyállapotát enyhitő körülményként figyelembe kell vennünk, hogy a kérdés érdemére tett ellenvetéseit egyáltalán tárgyalhassuk. A gyújtogatás tekintetében érvény esitett kifogásunkra megelégszik czáfolatul felhozni azt, hogy nincs sem tere, sem ideje, sem pedig legkevesebb kedve e felett hosszas fejtegetésekbe bocsátkozni. Ezen nagy sulyu három érv előtt meg kell hajolnunk. S vissza is vonnók ügyetlen közbeszólás*-unkát, ha a Szemle másik pontjára felhozott ellenvetése nem hagyna bennünk bátra némi scrupulust. >Hol van az megirva, hogy a magyar büntető-törvénykönyvnek a n é m e t codex járszalagán kell besétálnia az életbe?* igy kiált fel a pathetikus czikkező — hiven Patay Están bácsi ismeretes jelszavához. Igaz, hogy ez nincs megirva sehol; de mi azon alázatos nézetben bátorkodunk lenni, hogy nagyon előnyére vált volna a magyar büntető-codex javaslatának, ha egy külföldi törvényhez tartotta volna magát és nem kapkod hol az 1870-iki osztrák, hol a német, hol a franczia, hol a belga, hol az olasz javaslatok és törvények után. Az eklekticismus, ha talán bir némi jogosultsággal a tudomány terén, a legnagyobb átok a codifikátorra nézve, mert a különböző helyekről összeszedett részek széthullnak azonnal amint az életbe akarja az ember átültetni. A codifikátor főerénye az önkorlátozás; ezen magaslatra fel tudtak emelkedni a 43-iki javaslat szerkesztői, és azért voltak képesek készíteni oly kitűnő munkát, mely a nemzet dicsőségét az egész világrészben hirdeti még ma is, — de szem elől tévesztették az önkorlátozás erényét a 74-iki javaslat készitői, és ez forrása a mü organikus hibáinak. Nézetünk szerint kisebb baj lett volna, ha valamely jó külföldi codifikátionális mű járszalagán sétált volna be törvényünk az életbe, mint az, hogy most annyi járszalagon bukdácsol, a hány codexből átvétettek alkatrészei. Ami különösen az itt neheztelt pontot, a közveszélynek a vízáradással való okozását illeti, mi talán meg tudnánk barátkozni ezen követelmény kihagyásával, halehetne komolyan feltenni, hogy az >áradás< szónak valóban oly vizenyős magyarázat fog adatni, amilyet czikkiró ur — a Tisza-parti paraszt gyerekekkel való eszmecseréje alapján — producál, mely szerint t. i. az » áradás « szóban benne foglaltatik a köz veszély is. Távol van tőlünk kétségbe vonni, hogy e nézetét a czikkiró az általa lovagiasan megnevezett authentikus forrásból merítette, sőt czifra szitkozódásai után ítélve bizonyosnak vehető, hogy sokat forgolódott a szegedi halászok közt. De ha talán az ö általa frequentált körökben az áradás mindig közveszélylyel jár is, mi részünkről tudunk oly eseteket, a midőn nagy áradások fordultak elő, melyek sem embert sem vagyont veszélylyel nem fenyegettek. Csak olyan területet kell venni, melyen nem tartózkodik senki s a melyen valami értéket képviselő vagyon sincs, s ezen terület elárasztása által megvan az áradás közveszély nélkül — bármit mondjanak is a Duna- és Tisza-melléki suhanezok.