Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 20. szám - A magyar büntető-törvénykönyv tervezetének indokolása a testi sértésekről. [2. r.]

— 162 — A legfőbb ítélőszék pedig megváltoztatván ezen két egyforma ítéletet, azon nagy jelentőségű elvet állította fel, hogy az ősiségi pátensre vonatkozó perekben beavatkozásnak nincsen helye. Nézzük csak, mi van kimondva ezen döntvényben és mik lesznek annak következései. 1. Az, hogy mivel az ősiségi pátens epochális korszakában az osztrák polg. prdts volt érvényben, ezen perrendtartás pedig a beavatkozási jogintézményt nem ismertééi: ennélfogva ezután a beavatkozási, tisztán magyar jogintézmény, az országbírói értekezletben megállapított ideiglenes prdts. 79. §-a, miként az 1868. LIV. t.-cz. 72., 73., 144. §-ai ellenére, a zálogos perekben nem alkalmazható. 2. Azon magyar jogelv, hogy az osztatlan vagyon iránti jogfentartás minden osztályosnak egyformán javára válik, ezennel megszűnik. 3. Hogy a mely perben oly jogeset fordul elő, mely nagy jelentőségű elvi határozat-hozatalra alkalmas, abban a beismerésnél fogva hozott két egyforma Ítélet is megváltoztatandó. íme ily nagy jelentőségű elvi határozatot hozott a legfőbb ítélőszék a »Magyar Igazságügy« örömére. —y—y. A magyar büntető-törvénykönyv tervezetének indokolása a testi sértésekről. (Folytatás.) A 290. §-hoz. A ki másnak testét megölési szándék nélkül bántalmazza, vagy egészségét megsérti, ha ennek következtében, a bántalmazott vagy sértett rendes foglalkozásának folytatására 8 napnál tovább képtelenné vált, vagy ha egészsége 8 napnál hosszabb időre megrontatott: a testi sértés bűntettét, ha pedig a bántalmazásból vagy sértésből csekélyebb következmény származott: a sértés vétségét követi el. A törvényjavaslat nem definiálja a testi sértést, s nem dönti el az orvosok és az orvosi facultások közti vitát. Hogy mit értenek a testi sértés alatt az orvosok? s vajon az a test épségének megtámadásában, vagy az egészségi állapot megzavarásában áll-e ? vagy pedig testi sértést képez-e >minden oly hatás az ember testére, mely által fájdalom, undor vagy más testi roszullét okoztatik< : e controversiák nem tartoznak a törvény keretébe. A törvény megjelöli a testi sértés anyagi és eszményi ismérveit, körülírja a bűntett tényálladékát, és ha az, a mit a törvény erre nézve meghatározott, a concret esetben fenforog: a törvény értelmében testi sértés létez. Ez még az esetben is csupán látszólag változik, ha azon ismérvek valamely más büntetendő cselekmény nyel concurrálnak, mely esetben a testi sértés s azon másik bűntett — például a 314. §. meghatározott esetek valamelyike — complex büntettet képeznek. A testi sértés az marad ez utóbbi esetben is, a mivé azt a jelen fejezet minősiti; azonban constitutiv elemévé válik egy másik bűntett súlyosabb qualificátiójának, s ezen összesítés szempontjából határoztatván meg a kettős bűntettből képzett bűntettnek nagyobb büntetése: mindkét bűntett egy —• felemelt büntetési tétellel büntettetik. A testi sértés benső constitutiv elemét illetőleg, a cselekménynek, a mulasztást is ideszámítva, szándékosnak kell lennie; de a szándéknak csak arra kell irányoztatni, a mit a tettes tesz vagy mulaszt, nem egyszersmind a tett vagy mulasztás eredményére is. Ha a tett olyan, hogy abból az élet rendszeres szabályai vagy a tettes tudomása szerint azon eredmény szokott kekövetkezni, a melyet a törvény a testi sértés physicai eleméül megállapít, s ezen eredmény tettleg be is következett : ez esetben azon ellenvetés, hogy a tettes ezen eredményt nem czélozta, hogy ez nem volt \ szándékában — nem menti fel őt. A testi sértésnél még inkább — mert gyakrabban, mint az emberölésnél — szükségeltetik a •dolus és culpa körüli tanoknak, s a causalis nexus elveinek tüzetes ismerete. A tett szándékos lehet : a nélkül, hogy az abból bekövetkezett eredmény szándékolt vagy inkább czélzott lett legyen. De a nem czélzott eredmény lehet olyan, mely azon j tettből rendszerint bekövetkezik — ámbár az el- j maradás lehetősége nincs teljesen kizárva; és le- j het az eredmény olyan, melynek azon tettből való bekövetkezése nem rendszerinti ugyan: de bekövetkezésének a tettes látkörében kellett lenni; lehet olyan is, mely nem volt ugyan a tettes látkörében : de szellemi tevékenységének kellő felébresztése esetében, okvetlenül látkörébe jutott volna; végre lehet az eredmény olyan, melynek a véghezvinni szándékolt tettből való bekövetkezését, a tettes minden szellemi erőfeszítése mellett sem láthatta elő. Ha a papírból készült czéltábla mögött egy ember áll, s valaki tudva ezt, 20 lépésről, teljes erejéből egy kődarabot hajit a tábla irányában azon czélból, hogy az annak központjában levő kört eltalálja — ámbár nincs szándékában, hogy az embert megsebesitse, de ha a kődarab átlyukasztván a pipírtáblát, az embert fején találja, s ez megsebesíttetik: a kődarabot hajított tettes testi sértésben válik bűnössé. Tudnia kellett volna ugyar.is, hogy az esetben, ha a papirtáblát eltalálja, ez okvetlenül átszakad, s a kő, előreláthatólag, az irányában álló embert megsebesiti. Nincs ugyan kizárva annak lehetősége, hogy a háttérben álló ember ép azon pillanatban hajol le vagy lép félre, midőn a kődarabb feléje repül, és igy a megsebesitést kikerüli: de ezen lehetőség nem szünteti meg a beszámítást, mert a puszta véletlen, az elhatározás észszerű indokát nem képezhette, s észszerüleg csak az fogadható el: hogy a tettes akkor, midőn a megjelölt körülmények közt a tábla felé hajított: a hajítást elhatározó szándékába foglalta azt is, a mi nem volt ugyan czélja, t. i. az embert megsebesíteni, de mint előre látott eredmény, a kőhajitás tényével, a tettes akaratába felvettnek mutatkozik. Classicai tüzetességgel fejezi ezt ki Krug: 1. »Dass in dem Voraussehen des Erfolges das Wollen desselben eo ipso mitenthalten sei (logisches Axiom). 2. Dass dieses Wollen der Folgen als solcher, zwar begrifflich von dem Bezwecken verschieden sei, dass es aber dem Bezwecken gleichstehe, und eine verschiedene rechtliche Beurtheilung, auf diesem Unterschied nicht gegründet werden könne«. Hogy a másik végletből is hozzunk fel példát — megtörténhetik, hogy valaki egy emeletes ház lépcsőjén f elmen ve, szemközt találkozik egy emberrel, a kiről azt hiszi, hogy őt rágalmazta, s felhevülésében arczul üti; az ekként megtámadott szabadulni akarván a megtámadó dühétől, sebesen rohan le a lépcsőkön, e közben azonban elvesztve az egyensúlyt — lebukik, és karját töri. A csonttörés, bár obiective véve, causalis nexusban van a megtámadással: még sem eshetik a megtámadó rovására; mert ezen eredmény, a tettes által véghezvitt tettnek elhatározásánál, egyátalán nem volt előrelátható, s az előre nem látás mint culpa sem számitható be. A causalis nexus sem érthető ugy, mint pusztán az egymásra következő események lánczolata: a subiectiv mozzanat, mely ezeket összefüggésben tartja, itt is hatással bír; mert itt is emberi cselekményekről, és az ezek által okozott eredményekről, vagyis ezen eredményeknek a tettes tettévé, bűnévé való beszámításáról van szó. A kiemelt eshetőségek egyikével vagy másikával való foglalkozás, a következő szakaszok s különösen a 296. §. indokolásánál alig lesz teljesen elkerülhető. A szellemi constitutiv elemet illetőleg röviden még megemlítjük: hogy a megölési szándéknak kizárva kell lennie; mert ha ez létezik: ez esetben — a mint ezt a kísérletről szóló fejezet indokaiban részleteztük — a cselekmény nem testi sértést: hanem szándékos emberölést képezend. A testi sértés physicai ismérvét képezi: más ember testi épségének jogellenes megtámadása, a mi által a megtámadottnak egészsége, ide számítva az elmebetegség integritását is. megzavartatik, s roszabb állapotba juttatik, mint a milyenben a megtámadtatáskor volt. Némely törvény a megtámadás nemeit, módjait is külön felemlíti; a franczia Code, mint emiitők: ütéseket és sebesitéseket említ, s e két tényező a törvény más helyén: a méreggel — vagy más ártalmas szerekkel való egészségrontással egészíttetik ki. A megjelelés nem helyes; mert nem kimerítő. El kell olvasni Helié-nél, hogy mi mindent kell a >blessurs« alatt subsummálni, a mi nem képez megsebesitést, hogy az értelem tágítása által, a szükséges expansio megszereztessék. De nem kimerítő még azért sem: mert a külső eszközökkel — és testi sértés czéljából foganatosított psychicai hatásokat elmellőzi. A ki egy gyermeket folytonosan és azon szándékkal ijeszt, hogy ez nehézkórba essék — ha ezen eredmény bekövetkezett : testi sértést követ el, ámbár sem ütést — coups — sem megsebesitést — blessurs — nem okozott. A testi sértés okoztatbatik sokféle módon: Geyer — kinek e bűntettre vonatkozólag több igen becses munkáját birjuk — Holtzendorf kézi könyvében megjelent egyik értekezésében felsorolja annak több faját; mi azokat nem ismételjük, különben is ismeretesek; csupán figyelmeztetésül említjük : hogy a testi sértés közvetve elkövettetik, állatoknak másra uszítása s animo nocendi •— másnak lelkületében felköltött indulatok által is. A mi javaslatunk a »bántalmazást* és az a egészségmegsértést* illetőleg az egészséget megsértő mindennemű külső behatást jelöli meg mint a kérdéses cselekmény physicai elemeit. A két tényező kiegészíti egymást, s nem képzelhető büntetendő testi sértés, mely e kettőn kívüli külső tényező által követtethessék el. A bántalmazás átfoglalja mindazt, a mi »coups és blessures« által együtt fejeztetik ki »les lesions du corps humain produits par le rapprochement ou le choc d'un corps dur< — ez a franczia jog szerint a megsebesités fogalmát fejezi ki: de magában foglalja a »bántalmazás« eszméje, a franczia *coups« által megjelelt eszmét is, melyről Helié azt mondja hogy nehezen definiálható, *de az emberi testnek minden más testtel való erőszakos érintése ütést képezhet*. A testi sértés felosztása: már az erről szóló első szakasznál — a 290. §-nál élőnkbe tűnik. E szakasz ugyanis két faját említi a testi sértéseknek: a mit kiegészít a testi sértésnek — eltekintve az egyes qualificatióktól — a 293 ik §-ban körülirt harmadik faja. E szerint a bántalmazás vagy az egészségmegsértésnek bármi más módja által okozott munkaképtelenség, vagy betegség, ha 8 napnál rövidebb ideig tartott: vétséget, ha pedig hosszabb ideig tartott: büntettet képez. A súlyosabb vagy jelentékenyebb testi' sértést bűntettnek minősítette a törvényjavaslat: mert ezen esetek közé tartoznak: a tagok, a csontok zúzásai, eltörései, valamely izom vagy ideg elszakítása, a súlyosabb megsebesitések; természetesen azon esetek kivételével, melyek nagyobb súlyosságuknál fogva vagy a 293. §. vagy más, későbbi szakasz rendelkezése alá esnek. Magyarországban — s népeinknek fájdalom, nagyon is kifejlett hajlama és szokásai mellett az ember testének oly könnyedén bekövetkező erőszakos bántalmazása ellen a repressio erélye szem elől nem téveszhető feladatát képezi a büntető törvényhozásnak. A bűntetté minősítés maga után vonja a börtönbüntetést: a mi — a súlyosabb testi sértéseknél — hazánkban teljesen indokolt. A 291. §-hoz. A testi sértés büntette 3 évig terjedhető börtönnel, a testi sértés vétsége pedig 6 hónapig terjedhető fogházzal, és 200 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A bűntett büntetése 3 évig terjedhető börtönre ; a vétségé: 6 hónapig terjedhető fogházra tétetett. A két tétel közt — ha csupán a szabadságbüntetések vétetnek tekintetbe, s a fogházzal cumulative indítványozott pénzbüntetés egészen figyelmen kívül hagyatnék — hézag fog mutatkozni; a börtönbüntetés minimuma ugyanis egy év lévén: az átmenet a könnyű testi sértés büntetéséről, a jelentékeny testi sértés büntetésére, csupán a szabadságbüntetést tekintve, nem folytonos. A hézag azonban csak látszólagos ; mert ha a büntetési tétel ugy vétetik, a mint azt a javaslat indítványozza — vagyis ha a 6 havi fogházhoz hozzá adatik a 200 frt pénzbüntetés is: ez esetben a hézag ki lesz töltve, s a két büntetési tétel közt, a. folytonosság megszakitlannak fog mutatkozni. De föltéve, hogy nem adatott volna pénzbüntetés a fogház mellé, s ez által valódilag hézag