Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 19. szám - A tüzrendészeti és a tüzbiztosilási ügynek reformja Magyarországon. [4. r.]

— 154 — foglalkozó emberek száma. Helytelennek kell tehát mondanunk szerző azon nézetét, mely ez el mult időbeli uzsoratörvények meddőségének diagnosisát a kamatmaximumban találja. Nem fog ellenmondásra találni azon állitásunk, hogy az 1868-ik évi törvényhozás ugy Lajtán tul, mint Magyarországban általánosan érzett szükségnek tőn eleget az uzsoratörvény abrogálásának kimondásával. Senki előtt sem titok ama nagy rázkódtatás, mely 1868. óta az egész világot átviharozta, majdnem fenekestől felforgatta. Csak az 1873-ik évben kiütött pénzválságra kell utalnunk s szemünk előtt áll ama nagy tragoedia, melyben annyi ezer bűnös és ártatlan elveszett. Ezen hallatlan események hatása alatt vonaglik most hazánk ép ugy mint Ausztria. Hiába, szegények vagyunk s bármily lenézéssel emlékszik meg néha rólunk Ausztria, ő sem Croesus a népek közt. Innen van, hogy a pénz drágasága nálunk s Ausztriában ijesztő mérveket öltött. Csak helyeselhetjük szerző azon bölcs állítását, hogy kamatmaximum decretálása nem fog a bajon segíteni. Szerző müve e tekintetben meggyőző s meg fogja győzni erről ama fiatsl törvényhozóink némelyikét, kik az uzsoratörvényről lefolyt vita alatt tőrvényünk ez intézkedéséből vártak minden kitelhető temediumot Szerző uzsora-ellenes jogi rendszabályai azonban sem nyújtanak biztosítást az uzsora iránt. A mit szerző a szabad akarat hiányáról, az erőszak s a tévedésnek a jogügyletre való befolyásáról mond: az kevéssé indokolt és nagy veszély magvát rejti magában. A jog mindig a külső rend szabályozója, eltéveszti tehát hivatását, midőn a belső fürkészésére fordítja. A polgári törvénykönyvnek vannak ujabb időben vakítón megvilágított hiányai ; a perrend a tudomány elvei szerinti módosítása már csak az idő kérdése Ausztriában s nem sokára eljő a polgári tvkv. revisiójának órája is. Szerzőnek az e hézagokra való utalása az általános jogrend érdekében elismerésre méltó, bár az uzsora ellen nem tartalmaz semmi arcanumot. A mit azonban e reform lendíteni fogna az igazságszolgáltatáson : azt halomra döntik szerző javaslatai. Szerinte ugyanis a polg. tvkv. 1336. §-ának analógiájára a bíró mérsékelheti a kikötött kamatlábat Kérdés: jobb-e ezen ajánlott módszer a kamatmaximum decretalásánál. Ennek uralma alatt a becsületes hitelező — azt hiszem, ilyeneket nem keU még lámpával keresnünk — tudja, hányadán van, kiköt 8%-ot s tudja, hogy a törvény előtt érvényesítheti jogait; ha a szerző ajánlotta útra lépünk,még a legbecsületesebb hitelező is egyenesen a bírónak különösen nálunk eléggé ismert s méltányolt bölcs belátásának lesz áldozata. Azt hiszem, e medicina peior morbo. S ily általánosan behozandó intézkedés miként egyeztethető össze az osztrák kereskedelmi törvénynek a kamatot, a kötbért stb. illető határozataival ? Szerző nagy barátja s meleg szószólója a bíró bölcs belátásának ugy a magán- mint a büntetőjogban. Kész feláldozni ennek terén a legvitálisabb elveket is ; nem bánja: dobjuk el régi foszlányként ezen elvet: nulla poena sine lege, legyen minden a bíróra bízva, legyen ő egy személyben törvényhozó s végrehajtó: csak az uzsora ellen fordulhasson. Készen talál benünket szerző annak elismerésére, hogy az uzsora nagy baj, melynek mesebeli hydraként száz feje van; de azért még sem követhetjük őt azon terrénumra, melyre csábítani akar. Kimondhatni vélem, nálunk, hol a hiró bölcs belátása mindenki s leginkább a bölcs hirák által támadtatok meg, nem íog párthíveket toborzani ez eszme. És ezzel befejeztük ezen jóakarattal, sőt néhol lelkesedéssel irott munka feletti ismertetésünket. Óhajunk, hogy az utána következő munkák szerencsésebbek legyenek a praxis által felhasználható útmutatásokban. Dr. R. E. JOG-ESETEK. A zálogjog tárgyilagos terjedelme. (P.) A budapesti kir. ítélő tábla házbérek iránt támasztott elsőbbségi igényperben a következő elvet mondotta ki: A bekebelezés által nyert zálogjog csak a bekebelezéssel terhelt ingatlanra tartozékaira bir hatálylyal; a házbérekre nem, mert ezek a perrendtartás 423. §-ában felsorolt tartozékok közt fel nem emlitvék. A kir. itélő tábla e határozatot még azon sanctióval is ellátta, hogy igénylőt — természetesen ügyvédjével egyetemlegesen — mint alaptalan igénylőt 50 frt birságban marasztalta. A birsággal nem bajlódunk; bár minden esetre érdekes probléma az is, hogy puszta jogi kérdés tekintetében sujtható-e valaki birsággal. Mindenek előtt azt a kérdést teszszük fel, vajon oly megdönthetlen igazság-e hazai jogunk szempontjából a kir. itélő tábla által kimondott elv. A kir. itélő táblai végzésben hiába keresnők azon törvényt, melyen alapul. Igyekszem majd azt én pótolni, és ezennel rámutatok perrendtartásunk 421. §-ának következő intézkedésére: >a fő vagyonra bekebelezett végrehajtási zálogjog hatályos annak a 4Í;3. §-ban elősorolt összes tartozékára nézve, habár ez később Íratott is össze*. TeL..i anyagi magánjogunknak egy nagy elve: a zálogjog terjedelmének meghatározása van a perrendtartás 421. §-ában letéve; e szerint tehát polgári magánjogunk a zálogjog terjedelmét az állagra és ennek tartozékaira terjeszti ki, s igy a mi jogunk értelmében a növedékekre és a hasznokra soha és semmi körülmények közt ki nem terjed. Van tehát nekünk egy speciális magyar intézkedésünk,egy speciális magyar jogelvünk a zálogjog körül. A kir. itélő tábla nézetem szerint határozottan tévedett; oly jogelvet mondott ki mint jogunkban gyökerezöt, mely egyáltalán jogunkban nem gyökerezik, és oly nagy fontosságot tulajdonított e §-nak, melyet a törvényhozó annak tulajdonítani nem is akart. Nálunk a zálogjog tárgyi terjedelmére nézve ma is érvényes jogszabály az osztrák polgári törvénykönyv 457. §-a. Már pedig e §. szerint az állagra szerzett zálogjog kiterjed a növedékekre és a hasznokra is (németül Früchte, latinul fructus). E §. azon az osztrák polg. törvénykönyvben foglalt intézkedések közé tartozik, melyeket nálunk az orszb. ért. 21. §-a hatályban fentartott, mint a mely a telekkönyvi rendtrssal összefüggésben van. Hogy e §. összefüggésben van a telekkönyvi rendtartással, azt gondolom, felesleges hosszabban bizonyítgatni, hiszen a telekkönyvi rendtartás intézkedik a zálogjogok bejegyzéséről; és hogy a bejegyzett zálogjog mire mindenre terjed ki, épen e §. mondja meg. A másik érvet állitásom mellett épen a perrendtartás 416. és 417. §-aiban találom. E §-ok intézkedései tökéletesen indokolatlanok, ha szemünk előtt nem tartjuk azt, hogy a függő termés lefoglalása, az ingatlan vagyon jövedelmeiből való kielégítés azért engedtetett meg pusztán azon esetekre, ha az illető ingatlan zálogjoggal terhelve nincs, mert az ingatlanra bekebelezett zálogjog már a bekebelezés folytán ezekre is kiterjed; tehát kiterjed a hasznokra is. A harmadik érvet a csődrendtartásból merítem. Csődrendtartásunk (orszb. ért. IV. 9. §.) szerint ugyanis a betáblázott hitelezőket nemcsak az ingatlan vételára, hanem az ingatlannak csőd alatti jövedelmei, ugy az ezek után bejött kamatok is illetik; és tudjuk az orszb. ért, IV. 6. §-ából, hogy ez intézkedés az osztrák polg. törvénykönyv illetve a telekkönyvi rendtartás értelmében szerzett zálogjogok folyománya. Azt nem hihetem el, hogy egy és ugyanazon ország joga kétféle mértékkel mérjen, egy hitelezőre nézve kétféle jogot ismerjen el. Csődesetekhen biztosítva volnának a betáblázott hitelezőnek az ingatlan jövedelmei; csőd esetén kívül azonban nem. Ha pedig a jogszabályok közt ellentmondás van, ily esetekben alkalmazandó a legis ratio, és ez odavisz bennünket, hogy a 421. §-t szűknek az az olyannak tartsuk, melyben a törvényhozó kevesebbet mondott, mint a mennyit mondani akart; és a jogmagyarázat oda kell, hogy vezessen bennünket, hogy e §-t ne mint az osztr. polg. törvénykönyv 457. §-át hatályból kiléptető intézkedést tekint- | sük, hanem olyannak, mely e §. intézkedését az eljárásban egyszerűen ismételte, és csak hibásan, tévesen ismételte. Szabad legyen hivatkoznom nézetem igazolására a m. kir. Curiának mint semmitőszéknek 1871. martius 31-én 2024. sz. teljes ülésben hozott határozatára (Dárday: Döntvénytár IV. köt. 374. sz.), melyet egész terjedelmében ide iktatok: A m. kir. Curia, mint semmitőszék Szombatváros törvényszéke kiküldöttjének 1870. september 20-án foganatba vett végrehajtási eljárását, a házbér lezálogolását mellőző részében megsemmisítette s ennek pótlagos lefoglalására utasította. Mert a végrehajtást szenvedtek tulajdonához tartozó, bár betáblázásokkal terhelt ház után járó lakbér nem tartozik a polg. törv. rendt. 395. és 423. §§-okbanfelsorolt azon tárgyak közé, melyeket általában vagy az ingatlanoktól elkülönözve, az ingatlanra, betáblázotthitelezőkelsöbbségijogaínak sérelme nélkül, végrehajtás alá vonni nem lehetne.* Mi van kimondva e döntvényben? Igenis a lakbér lefoglalható, de ez csakis az ingatlanra betáblázott hitelezők elsőbbségi jogarnak sérelme nélkül történhetik. Hogy az idézett döntvényben ez van kimondva, — hivatkozom még e döntvény felírására, melyet szintén egész terjedelmében leirok: »Bérbe vagy haszonbérbe adott, habár nem igény és tehermentes ingatlan bér, illetőleg haszonbér jövedelmének a jelzálogos hitelezők és bejegyzett igénylők jogainak (elsőbbségi jogainak) épségben tartása melleit, oly követelés iránt, leendő végrehajtási lefoglalás, a. melyre nézve azon ingatlan jelzálogul lekötve nincs, a ptr. 417. §-a ki nem z ár j a.« Tehát a kir. Curia mint semmitőszéknek teljes ülési megállapodása szól az itt kifejtett azon nézet mellett, hogy az osztr. polg. törvénykönyv 457. §-a nálunk ma is érvényben van, és hogy az állagra szerzett zálogjog kiterjed az állag hasznára. Az ügyvédi kamarákból. A budapesti ügyvédi kamara, mint utóbbi számunkban említettük, a következő átiratot intézte a budapesti adófelügyelőséghez: Nagyságos Hegedűs Eerencz m. kir. adófelügyelő urnák. Alólirott ügyvédi kamaránál számtalan helybeli ügyvéd az iránt panaszkodván, hogy a folyó évre felette terhes és jövedelmeikkel arányban nem álló adó lett reájok kivetve, s a legtöbbnél az adó az előbbi kedvezőbb éveket felváltott roszabb viszonyokhoz képest nem hogy leszállittatott volna, hanem minden mérsékelt fokozat figyelmen kivül hagyása mellett a szó szoros értelmében 50°/o—100°/0 sőt 2—300%-kal is emeltetett s különösen e panaszok tömeges sőt általános jelenkezése s a felhozott egyes megdöbbentő aránytalanságoknál fogva szükségesnek tartotta ezen ügyvédi kamara választmánya a Nagyságodnak ez irányban javaslatba hozott bizalmi férfiakat az iránt meghallgatni, hogy az adókivetések körül minő irányban vétetett azok véleménye igénybe s tekintetbe ? Ezeknek előterjesztéseiből az tűnt ki: a) hogy azok Nagyságod közegei által csak arra szólittattak fel, hogy az ügyvédek általuk 6 osztályba soroztassanak, a nélkül, hogy velük közöltetett volna, miszerint ezen osztályok mindegyike minő mennyiségű adóval lenne terhelendő; b) hogy sem nem hagyatott nekik e 1 egendő idő, hogy magukat minden egyes ügyvéd jövedtlmi viszonyai iránt kellően informálhassák, sem pedig velők a pénzügyi közegek rendelkezése alatt álló tájékoztató adatok nem közöltettek, hogy tehát az osztályozást csak gondolomra tették; c) hogy véleményök csupán ott vétetett figyelembe, hol az az adó felemelésére látszott alapul vétethetni, ellenben azon esetekben, hol annak alapján az illető ügyvédre rótt eddigi túlterhelt adó leszállítása látszott volna indokoltnak, épen nem vétetett tekintetbe ; d) hogy az általunk megjelölt bizalmi férfiak némely adókerületben meg sem hallgattattak; e) s hogy ott is, a hol meghallgattattak, az csak általánosságban történt, véleményök nem méltányoltatott, sőt a legtöbb esetben félremagyaráztatott, a mennyiben az osztályozásnak nem azok intentióinak megfelelő, hanem ezzel ellenkező értelem tulajdoníttatott, A mily készséggel ezen ügyvédi kamara ele-