Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 18. szám - A biztosítási ügylet megtámadhatásáról

Hetedik évfolyam. 18. szárrv Budapest, 1877. ir\ájus 3. Megjelel minden csütörtökön ; a „magyar jogász, gyűlés" tartama alatt naponkint. MAGYAR A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiék a kiadóhivatalhoz intézendSk. Szerkesztőség : V. Nagy korona-utcza 14. sz. TI í KM IS ELŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoz hordással, vagv vidékre bérmeijtes szétküldéssel) a „Magyar Themis'-re, az „Igazságügyi rendeletek tára1 és a „Döntvények gyűjteménye" czimü mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, téléire 5 forint, negyedévre 2 torint 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen, vidékről legczélezerűbben postautalvány útján küldendők, Kiadó-hivatal: IV. barátok tere 7. tz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA, AZ UNGVÁRI ÜGYVÉD-EGYLET, VALAMINT A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. 'Kjilön mellékletek: a „'íDöntvények gyűjteménye," és az „űgazsajűgyi rendeletek tára." Felelős szerkesztő: JDx. ZFayer László. Kiadó: az ,,.A,ttLexia,eTJ.aaa." részvénytársaság. TARTALOM: A biztosítási ügylet megtánrftdhatásáról. Dr. B e c k Hugó budapesti ügyvédtől. — A tüzrendészeti és tűzbiztositási ügynek reformja Magyarországon. Dr. L i n d n e r Gusztáv nagyszebeni jogakadémiai igazgatótól. — Jogirodalom. (A magyar váltójog kézikönyve. Irta Dr. Plósz Sándor, ny. r. tanár a kolozsvári egytemen. Első füzet). Dr. Herich Károly miniszteri osztálytanácsostól. — Az ügyvédi kamarákból. (A budapesti ügyvédi kamara felterjesztése az ügyvédek megadóztatása tárgyában). — A >Magyar Igazságügy*. — Különfélék. - Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a >Budapesti Közlöny«-ből. — (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások.) — Külön melléklet : A »Döntvények gyűjteményéinek egy ive. A biztosítási ügylet megtámadhatásáról. A kereskedelmi törvény 474. §-a szerint a biztositott a szerződés megkötésekor az előtte tudva levő azon körülményeket, melyek fontosságuknál fogva a biztosítás elvállalására befolyással lehetnek, a biztositóval közölni tartozik. Oly esetben, midőn a szerződő fél a biztosítási ügylet megkötésekor a biztosító részéről elébe terjesztett kérdő iv kitöltésére szólittatik fel, csak a kérdőpontokra ad ott feleletek valóságaért felelős. Ezen törvény-intézkedésből azon lényeges momentumok megvilágítását kívánjuk megkísérelni, melyeknek helyes megértéséhez a törvény száraz szövege nem teljesen elegendő és melyek a gyakorlati életben sok vita tárgyát képezik. A biztosítási szerződés alapját a kölcsönös és teljes bizalom képezi. Minden fontos körülménynek hű bemondása sarkfeltétel. A biztosítási szerződés lényegéből és a szerződő felek feltételezendő akaratából tehát természetszerűleg következik, hogy az ügylet érvényessége megtámadható, ha fontos ténykörülmény elhallgattatik vagy tudva valótlanul adatik elő; a mala fides bizonyítása nem kívántatik meg, és nem bír nyomatékkal annak vizsgálata, hogy mily szándékból történt a valótlan bemondás vagy az elhallgatás, valamint teljesen lényegtelen, hogy kétségtelen öntudatában volt-e biztositott a jogsértésnek, illetve szándéka volt-e egyáltalán jogsértést elkövetni. A biztositott az előtte tudva levő körülmények bejelentésére van kötelezve, nem tartozik tehát magának tudomást szerezni oly körülmények iránt, melyek előtte a szerződés megkötésekor ismeretlenek voltak, és lényegtelen minden oly körülmény bejelentésének elmulasztása, melyről a biztosító már tudomással bír: a biztositóval bebizonyithatólag közölt körülmény általa ismertnek tekintendő, a nélkül hogy a biztosító arra hivatkozhatnék, hogy az ügylet megkötése idejében nem emlékezett meg reá; természetesen előfordulhatnak oly ese- j lek, melyek, mint például hosszabb időköz vagy egyéb különös körülmény, kizárhatják azon feltevést, hogy a biztositóval közölt bizonyos körülmény előtte ismert maradt. Sem a biztosítási szerződés természetéből, sem a szerződő felek józan akaratából okszerűen nem lehet következtetni azt, hogy a bevallott adatokra vonatkozó minden bármily közömbös és lényegtelen, objectiv valótlanság a biztositót feljogositsa arra, hogy az ügylet érvényességét megtámadhassa. Hanem csakis azon körülmények közlendők a biztositóval, melyek fontosságuknál fogva a biztosítás elvállalására lehetnek befolyással, vagyis azok, melyek tekintettel a beterjesztett adatok tartalmára okszerű megfontolás szerint a biztosító által elvállalandó veszély nagyságának megítélésére és a biztosítás elvállalásának elhatározására közrehatnak. így például tűzbiztosításnál a biztosítandó épület minőségére és fekvésére vonatkozó adatoknak valótlan bemondása vagy a biztosítandó tárgyon előbb szenvedett tűzkárok elhallgatása az elvállalandó veszély nagyságának megítélésére és a biztosítási ügylet megkötésére lényeges befolyást gyakorolván, az ügylet érvényességének megtámadására hatályos alapot nyújtanak. Míg ellenben például életbiztosításnál a kérdő-ivekben általánosságban előfordulni szokott »betegségek vagy testi sértések« kérdése alatt mindig az egészségnek lényegesebb megzavarása lévén érthető, csekélyebb vagy csak ritkán és mulólag mutatkozó testi bajok, mint például fejcongestiók elhallgatása, a biztosítás elvállalására lényeges befolyást nem gyakorolhatván, az ügylet megtámadására kellő alapot nem szolgáltat. A törvény azon intézkedés által, hogy a szerződő fél oly esetben, midőn a biztosítási ügylet megkötésekor a biztosító részéről elébe terjesztett kérdő-ív kitöltésére szólittatik fel, csak a kérdő-pontokra adott feleletek valóságáért felelős, restringálja egyrészt a biztositónak az ügylet érvényessége iránti megtámadási jogát, amennyiben a biztositott nem felelős oly előtte tudva levő és a biztosítás elvállalására fontos körülmények elhallgatásaért, melyek iránt a kérdőívben feleletre fel nem szóhttatott; másrészt pedig kiterjeszti a biztosító megtámadási jogát és ennek megfelelőleg a biztosított kötelezettségét annyiban, hogy a biztositott felelősséggel tartozik mindazon feleletek valóságaért, melyeket a kérdő-ivben foglalt kérd ő-p ontok r a ad, tekintet nélkül arra, hogy azok a biztosítás elvállalására lényeggel bírnak vagy sem, hacsak világosak és határozottak. A szerződés feltételei, melyek a biztosítottra bizonyos kötelezettségek teljesítését az igények elvesztésének terhe mellett hárítanak, általában véve nem szigorúan magyarázandók. Ezen elv abban leli indokolását, hogy mélyen kiható joghátrányokról van szó, hogy továbbá a szerződés szerkesztése rendszerint a biztositótól ered és hogy végre támogatja a k. t. 265. §-a. De ezen princípium csak annyiban áll fen, a mennyiben pusztán a feltételek magyarázatáról, azaz a szerződési akarat meghatározásáról van szó. Nem lehet azonban ezen elvet a szerződési akarat ellenében is alkalmazásba venni, vagyis feltenni, hogy határozott és világos kötvényfeltételek, melyeknek teljesítéséhez a biztositónak bebizonyítható érdeke kötve nincs, nem-kötelezőknek tekintendők. Azon kérdés, vajon a biztosító bír-e érdekkel a feltétel teljesítése iránt, csak annyiban jöhet tekintetbe, a mennyiben arról van szó, hogy az érdek fenlétéből vagy hiányából a szerződési akarat kipuhatolásához következtetések levonassanak. De semmiesetre sem lehet és szabad azt vizsgálni, vajon a feltétel kikötéséhez egyáltalán elegendő ok fenforgott-e. Elég, hogy a feltétel kiköttetett. Ha tehát az ilyen kötvényfeltétel értelme világos és nem hagy fen kétséget az iránt, hogy a biztosítottra hárított bizonyos kötelezettségek nem-teljesítéséhez az igények elenyészte köttetett és kiköttetni szándékoltatott: akkor a biró nincs feljogosítva a szerződési feltételek alkalmazásától eltekinteni, sőt ellenkezőleg kötelessége a szerződő felek irányában törvényerővel biró szerződést, bármily szigorú