Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 17. szám - A keresk. törvény 202. §-ához

— 137 — tani, még sem határozhatták el magukat a legtöbb állam törvényhozásai eddigelé arra, hogy az állami biztosítási kényszer intézményeit oly hamar és oly könnyedén félredobják, mint ezt a szabad verseny képviselői, kik a népek és államok minden üdvét »a gazdászati erők korlátlan játékában* látják, óhajtanák. Mindkét táborban kiváló szakbeli irókat találunk, kiknek a fenforgó kérdésre vonatkozó nézeteit, lényeges vonásaikban ezennel közöljük. (Folytatása következik.) A keresk. törvény 202. §-ához. (Dr. N. E.) Egy veterán jogtudósunk, kinek elméleti és gyakorlati képzettsége előtt szivesen meghajlok, azon tételt állította fel, hogy a részvénytársulat feloszlása esetén a feloszlást az előirt alakban közzétevő hirdetmény harmadszori megjelenésétől számítandó hat hó lefolyása után is azon társulati hitelező, ki a törvény által meghatározott időn belül követelését be nem jelentette, és sem a társulat könyveiből sem pedig egyébként mint hitelező nem ismeretes, feltétlenül követelheti követelésének teljes kielégítését, esetleg a peres összegnek bírói letétbe leendő helyezését még azon esetben is, ha a társulati vagyon egy része a részvényesek közt már fel volna osztva és mindaddig míg az teljesen felosztva nincsen. Bizonyos az, hogy a keresk. törvény világos intézkedéseket e tekintetben nem tartalmaz és hogy a teljesen ismeretlen hitelezőnek a kitűzött határidőn tul elkésetten történt jelentkezése jogi következményeire nézve a törvényben semmiféle sanctió nem foglaltatik. Nem lesz tehát felesleges, ha a jelen viszonyok közt — midőn olyannyira napirenden van a részvénytársaságok feloszlása — az érintett kérdést elmélkedésünk körébe vonjuk. Megkísérlem ellennézetemet a soraim kezdetén jelzett nézet irányában kifejteni. A keresk. törvény 202. §-a rendeli, hogy az igazgatóság a társulat feloszlását a társasági hirdetmények felvételére rendelt lapokban, esetleg a hivatalos lapban háromszor közzétenni s a társasági hitelezőket követeléseiknek a harmadszori közzétételtől számított hat hó alatt leendő érvényesítésére felhívni tartozik. A törvény ezen rendelkezéséből tehát következik, hogy a törvényhozó a teljesen ismeretlen hitelezőt követelésének érvényesítése — helyesebben bejelentése — tekintetében, a vagyoni viszonyok mérlegezése és a társulati ügyek lebonyolítása érdekében egy bizonyos határidőhöz kívánta kötni. A keresk. törvény 204. §-a értelme nyomán továbbá a társulat vagyona a részvényesek között a feloszlási hirdetménynek harmadszori megjelenésétől számítandó hat hó eltelte után felosztható. Azon kérdésre tehát, vajon a kitűzött törvényes határidő alattnem jelentkezett ismeretlen hitelező követelheti-e feltétlenül a még fel nem osztott társulati vagyonból leendő kielégittetését, a fenforgó körülményekhez képest — két eset lévén lehetséges — kétféleképen lehet válaszolni. Ugyanis 1. Azon esetben ha a társulati vagyon még egészben felosztatlanul megvan, azaz: ha a részvényesek közt a tényleges felosztás még meg nem kezdődött, ezen esetben az elkésetten j elentkező hitelező kielégítendő, esetleg részére a követelési összeg az illetékes törvényszéknél leteendő lenne, és pedig azon okból, mert a keresk. törvénynek fentidézett szakaszaiban a hitelezők jelentkezésére megjelölt határidő nem tekinthető olyannak, melynek elmulasztása a hitelező követelését elenyészetté teszi, hanem csupán olyannak, melynek elmulasztásából eredő hátrányok egyedül az elmulasztót terhelik. Ebből folyólag tehát: 2. Azon esetben, ha a társulati vagyon a törvényes határidő után már a részvényesek egy része között a kiszámított arányhoz képest kiosztatott és így csupán csak a volt társulati vagyonnak azon része létezik, mely bármi okból a még nem jelentkezett jogositott részvényesek által fel nem vétetett, ezen esetben az elkésetten jelentkező hitelező nem követelheti feltétlenül az egész még meglevő vagyonbóli kielégittetését, mert a részvényesek egy része által a törvényes bejelentési határidő után kiszámított vagyoni állapothoz képest reájuk eső jutalék már felvétetvén és a részvényesek által jóhiszemüleg felvett ezen összegek visszakövetelésének a törvényben foglalt elvnél fogva helye nem lévén és végre a bemutatóra szóló részvényeknél az illetéktelenül felvett összegek a »condictio indebiti« utján való visszakövetelhetése egyáltalán lehetetlen is lévén: mindezeknél fogva az elkésetten jelentkező hitelező a saját késedelme által támadt hátrányokat maga tartozik viselni, nem hárittathatván azok azon részvényesekre, kik a reájuk eső jutalékot még fel nem vették. Ezek szerint tehát: A kitűzött törvényes határidőn tul jelentkezett ismeretlen hitelező csak akkor, és egész követelésére nézve csak azon ésetben volna kielégítendő, ha a társulati vagyon felosztása még meg nem kezdetett. A mennyiben azonban ezen vagyonból a részvényesek egy része már teljes jutalékát felvette, az ismeretlen volt és elkésetten jelentkező hitelező követelése a még fenlévő vagyonból csupán oly mérvben volna kielégítendő, hogy a jutalékukat fel nem vett részvényesek számára legalább azon összeg maradjon, a mely jutott volna reájuk azon esetben, ha a hitelező a kitűzött záros határidőn belül jelentette volna be követelését. Jogirodalom. Der Wucher in Oesterreich. Dargestellt von C arl Gr af en Chorinslcy, Doctor der Rechte und k. k. Landesgerichtsrath in Wien. 1877. Az 1877. VIII. t.-cz. már kihirdettetett s még néhány hó és a praxis tűzpróbáján kell átmennie. A hivatalos körök nem túlzott reményekkel néznek e törvény jövője elé ; számukra a kiábrándulás nem lesz igen szomorú. Tény, hogy alulról jövő nyomás volt e törvény létrehozásának oka; tény, hogy Magyarország nem csekély része uzsorabajaink jobbrafordulásának reményét köti hozzá. Bármily téves legyen ezen tekintélyes kisebbség nézete, — párthíveket az ország határain tul is talál. Párthíveket, kik fennen hirdetik, hogy az uzsora ellen szabványokat köteles az állam létesíteni, s kik ezen szabványok nélkülözhetlen voltát jogi indokokkal akarják támogatni. Ezen férfiak sorába tartozik irója azon műnek is, melyet e soraim homlokán idézek. Bármily ellentétes legyen az általunk elfoglalt álláspont az ezen munkában vitatottal, vélekedésünk szerint nem teendünk felesleges szolgálatot e lapok t. olvasóinak, ha megismertetni kisértjük az abban kifejtett eszmemenetet. Hisz a Lajthán tuli országokkal évszázadok óta a legszorosbb solidaritásban élünk ; minden azokat érő rázkódtatás nekünk is convulsiókat okoz; a pénz- és bankegycég ugyanazon eredményeket szüli ott is, honunkban is; a Lajthán tuli államok némelyikének gazdasági szervezete homogén a mienkkel; — ismertetvén tehát az uzsora-törvények s azok eltörlésének hatását az örökös tartományokban, de nobis quoque fabula narratur. Es csakugyan. A mi törvényhozásunk 1868ban törölte el az uzsora-törvényeket; Ausztriában is ez évben szűnt meg azok uralma. Négy-öt év óta általános a jajveszéklés honunkban; jajjal telvék az osztrák körök is. Hazánkra gondolunk, midőn e sorokat olvassuk : >hivatalnokaink fizetési ive — daczára a törvényes tilalomnak — uzsorások kezében van, s az uzsorások a hivatalnokok fizetését követeléseik kamattörlesztésére fordítják; de ennél sokkal roszabb a földműves-s a polgár-elem állapota; sőt Gácsország keleti részében az uzsorások tervszerű eljárása a jobbágyság egy a réginél jóval nyomasztóbb nemét létesítette. Az uzsorás ugyanis végrehajtási zálogjogot vezet adósának ingatlanára, de azt el nem árverezteti, hanem az ingatlan tulajdonosát szolgaként meghagyja a jószágon, úgyhogy ennek minden verítéke csupán az uzsorás javára szolgál. S állapotát nyomasztóbbá teszi az, hogy hitelezőjének akarata hazátlanná, földönfutóvá teheti őt s nyomorult családját. Galicziábau az ingatlanok árverése oly mérveket öltött, hogy az árverések hasonló számára gondolván, 13 év alatt urat fogott cserélni minden kisebb földbirtok. Statisztikai adatok szerint a kamatmaximum Gácsés Morvaországban, de Ausztria egyéb tartományaiban is 50, 100, 200 százalék; e mellett a tőkével felérő, sőt azt meghaladó kötbérösszeg is ki szokott köttetni«, stb. Ily állapotban Galiczia tartománygyülésemár 1875. óta az eltörölt uzsora-törvény visszaállítását szorgolja. A tartománygyülés panasza utat tört magának Bécsig, s e lapok t. olvasói előtt nem titok, hogy a bécsi kormány a mienkkel körülbelül egyidejűleg a reichsrath elé javaslatot terjesztett, mely Galiczia számára újra felébreszteni szándékozza az 1868. előtti uzsora-tilalmas állapotokat. Chorinsky gróf kiválólag practicus czélból indul ki s csupán practicus czélt kiván elérni. Nemzetgazdasági theoriákkal nem vesződik. Elismeri egyenesen s nyíltan, hogy nemzetgazdaságilag a pénz áru s hogy az áru használati értékét rendes viszonyok között a felek szabad akarata szabályozza. A tévedés, mely szerinte végzetessé vált Ausztriára, az volt, hogy az uzsoráról iró jogászok nem annak jogi oldalát törekedtek megvilágítani, hanem nemzetgazdasági eszmék lidérczfénye után indultak. S ezen körülmény magyarázza meg szerinte, hogy Sonnenfels óta csupán egy kiváló osztrák iró lépett fel jelentékeny munkában az uzsora-ellenes szabványok védelmezőjéül, Bizyb, — míg a szabad s korlátlan kamatvétel Ausztriában a legjelesebb jogtudósok által védetik, így ezek táborába tartozik: Kees, Zailler, G1 a s e r, a jelenlegi igazságügyér, és Jaques bécsi ügyvéd. Szerző műve két fejezetében, a IX. s X. fejezetben tractálja Ausztria jogi irodalmát az uzsoráról ;e fejtegetések kimerítők s elolvasásra érdemesek. Ugyanezen hamis kiindulási pontból indult ki az ausztriai összes uzsora-tilalom s e miatt nem volt meg annak a kivánt hatása. Ez uzsora-tilalomnak érdekes történetét adja szerző munkája I—VIII. fejezetében (1 — 73. lap), az uzsora-törvények összefüggő történetét nyújtva Mária Theréziától kezdve korunkig. Mária Therézia uzsorapatense 1751. apr. 26-áról kelt. E törvény nyíltan bevallott czélja kiirtani az uzsorát, e czél elérésére pedig a legszigorúbb büntetéseket véli vezetőnek. A büntetések rettentsenek el az uzsoravételtől. Tövestül akarja kiirtani az uzsorát. Erre azonban nem találja elegendőnek a legszigorúbb büntetéseket, nem találja e czélt biztosítottnak, ha csupán az uzsorást bünteti ezekkel. Ennélfogva tovább megy s büntetéssel fenyegeti és sújtja az adóst is, hogy igy ne találkozzék többé senki, a kit a hitelező uzsorás szerződésre elcsábitani képes legyen. Minthogy azonban ekként a panaszló elesett, az uzsorát hivatalból üldözendő bűntetté qualificálta, a kamara procuratorai valóságos államügyészi functiókkal lettek felruházva, ugy hogy az uzsora körül igen különös gyakorlat fejlődött ki. Megállapittatott igen alacsony kamatláb, 40/o, s ennek túllépése a hitelezőre nézve egész követelésének elvesztését vonta maga után, — azonkívül szigorú szabadság-, testi- s vagyonbüntetések vártak a hitelezőre, az adós pedig egyebek közt tékozlónak nyilváníttatott, stb. Ezen törvény messze túllőtt az elérendő czélon. Nemzetgazdasági czélokat hajhászott; alacsony kamatláb: ez volt ideálja. Mellőzte azon kérdés megoldását: mikor válik valamely cselekvény uzsorássá — a szó jogi értelmében, — s mikor érdemel az büntetést. Mert ez a kérdés jogi oldala. Mária Therézia figyelmen kivül hagyta a, jogi oldalt — s azóta 1868-ig csupán a nemzetgazdasági oldal lett előtérbe állítva, s innen ezen. s a későbbi kísérletek meddősége. Nem a büntetésre méltó tett megbüntetése, hanem az ártalmas kiirtása: ez volt ex- s implicitet e törvény intentiója. Mihelyt tehát meggyőződéssé vált, hogy a mire büntetés szabatott, az sem nem. érdemel büntetést, sem nem ártalmas, e törvény eltörlése csupán az idő kérdése leendett. II. Jó-