Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 16. szám - A német polgári törvénykönyv javaslatának kidolgozása. [2. r.]

— 130 Az ügyvédi kamarákból. A budapesti ügyrédi kamara f. hó 16-án folytatólagos közgyűlést tartott a telekkönyvi törvényjavaslat tárgyában. A választmány véleményét közöltük utóbbi két számunkban, a közgyűlés bizottságának módositványai vázoltattak mult számunk első czikkében; itt tehát még csak anynyit emiitünk meg, hogy a bizottsági vélemény a közgyűlés által minden módositás nélkül elfogadtatott. M a t o 1 a y Elek kívánta volna ugyan azt is hangsúly oztatni, hogy nem uj törvényre, hanem a jelenlegi telekkönyvi rendtartásnak pontosabb kezelésére s különösen a kezelési személyzet szaporítására volna szükség ; azonban többen (Tauszig, Dell' Adami, Szelényi) azon nézetnek adtak kifejezést, hogy ez mint a jogszolgáltatás állapotára vonatkozó panasz nem illik bele a codifikationális javaslat kritikájába s inkább külön felterjesztés tárgyául volna kitűzendő. Erre Malay visszavonta indítványát. Fegyelmi tárgyalás a budapesti ügyvédi kamaránál. (Aranyi Márk Dr. Links Ármin bpesti ügyvéd ellen). Budapest, april 14. Elnök: Funták. Bírák: Burján, Friedmann, Köves, Stiller. Jegyző : Siegmvnd. Kamara-ügyész: Gy8ry.~K.ir. ügyész: B'ökh. Panaszos képviselője: Major Kálmán. Védő: Dell' Adami Rezső. Aranyi Márk kereskedő 1875-ben bepereltetvén a tőzsdebiróságnál, Keményffy Gábor a tőzsde titkára képviselőül ajánlotta neki Dr. Links Ármin ügyvédet. A per tárgyalás alá vétetett s a harmadik tárgyalási napon Aranyi ellenfele figyelmeztette a tozsdebiróságot, hogy links ügyvéd tehát a tőzsdebiróság előtt képviseletet nem vihet. A bíróság elnökének kérdésére Links ezen állítást megerősítvén, a tőzsde alapszabályainak értelmében kénytelen volt a védelmet letenni. A per további folyamában Löwinger Izidor üzletvezető képviselte Aranyit a Linksszel felvett informátió alapján s a pert mégis nyerte. Links a teljesített szolgálatokért 500 frtot követelt Aranyitól, s midőn ez azt megtagadta, a tőzsdebiróságbuz fordult munkadijának megállapítása végett; a tőzsdebíróság „400 frtot ítélt meg neki. Erre Aranyi félelmi feljelentést tett Links ellen a kamaránál azon czim alatt, hogy Links eltagadta előtte ügyvédi minőségét s ezzel kitette őt azon veszélynek, hogy védelem nélkül marad, egyszersmind Links megsértette az ügyvédi kar tekintélyét az által, hogy egyrészt ügyvédi minőségének eltagadásával szerzett clientelát, másrészt pedig kitette magát annak, hogy a tőzsdebiróság őt elmozdítja a képviselettől. A kamara fegyelmi bírósaga nem látta ielyét a vizsgálat megindításának, mivel Links csak az ügyvédrendtartás által adott azon jogával élt, miszerint az ügyvéd minden bíróság előtt képviselhet feleket; azonban felebbezés folytán a legfőbb ítélőszék elrendelte a vizsgálatot azon irányban, nem foglaltatik-e Links eljárásában feleknek botrányos keresése. A vizsgálat befejeztetvén, Links vádj alá helyeztetett. A mai tárgyaláson a kamara ügyésze fentartotta a vádat s vádlottat 100 frt pénzbirságban kérte elmarasztaltatni. A védő nagy ügyességgel — és mint a következés mutatta, sikeresen — támadta meg a vád pontjait s a bíróságot felmentő ítélet kimondására kérte, egyszersmind az iratokat a fenyítő törvényszékhez kívánta áttétetni, mivel Aranyi a fegyelmi feljelentéssel való fenyegetés által zsarolási kísérletet követett el. Ezzel a tárgyalás befejeztetvén, fél órai tanácskozás után következő szóbelileg indokolt ítélet hirdettetett k\. Dr. Links Ármin ügyvéd az ellene emelt panasz terhe alól felmentetik és panaszos 2 frt 40 kr. •eljárási és Löwinger Izidor tanú részére 50 frtuti •költség megtérítésében elmarasztaltatik. Indokok: A fegyelmi bíróság a panaszos feljelentésének panaszpontjaiból indulván ki, azokat megállapítva nem találta; nevezetesen nem találta megállapítva, a panaszos azon állitását, mintha Dr. Links Ármin ő előtte ügyvédi minőségét eltitkolta volna ; nem találta ezt bebizonyitottnak azért, mert Keményffy^ Gábor tanú határozottan állítja, hogy Links Ármint mint »Doctor«-t mutatta be Aranyinak, és ha mint »Doctor«-t mutatta be, Aranyi nem lehetett kétségben az iránt, hogy mint Dr. juris-t, tehát mint ügyvédet mutatja be neki. Továbbá Löwinger és Gutfreund tanuk, habár némileg nyilatkoztak is az iránt, mintha Dr. Links ügyvéd ur megkérdeztetvén, vajon ügyvéd-e, kitérőleg felelt, de határozottan nem állították azt, hogy megtagadta volna ügyvédi minőségét, sőt később Löwinger tanú akkép nyilatkozott, hogy mikor ő kérdezte Linkstől, hogy ügyvéd-e, ez azt felelte, hogy nem sokára ügyvédi irodája fog lenni neki is. Végre a fegyelmi bíróság ezen pontra nézve figyelembe vette azon körülményt, hogy az ügyvédi minőséget nem is könnyű eltagadni, és ha valaki az ügyvédi minőség iránt kételkedik, könnyen szerezhet magának meggyőződést a budapesti ügyvédi kamara tagjainak lajstromából. Azon második panaszpontot, mintha Dr. Links ügyvéd ur a börzebiróság előtt is eltagadta volna ügyvédi minőségét, szintén alaptalannak találta a fegyelmi bíróság, és pedig alaptalannak találta nemcsak a börzebiróság elnökének vallomása folytán, hanem a börzebiróság által kiadott bizonyítvány alapján, melyből kitűnik, hogy kezdetben az elnök nem tudakozódott az ügyvédi minőség iránt, és később, midőn az ellenfél felszólalása folytán ez iránt kérdést intézett Dr. Linkshez, ez minden habozás nélkül kijelentette, hogy ügyvéd. A feljelentés harmadik pontját, mintha Dr. Links ügyvéd ur eltagadván ügyvédi minőségét, annak tette ki magát, hogy őt a börzebiróság az ügyvédi kar tekintélyének megsértésével visszautasította volna; továbbá mintha ez által egyszersmind a panaszost további védelem nélkül hagyván, őt azon állapotba hozta, hogy egy igen fontos ügye koczkáztassék : szintén alaptalannak találta a fegyelmi bíróság, és pedig azért, mert azon állítás, mintha panaszos védelem nélkül maradt volna, Löwinger tanúnak mai vallomása és a jegyzőkönyv alapján is meg van czáfolva; továbbá meg van czáfolva azon körümény által is, hogy midőn Dr. Links ügyvéd ur a börzebiróság előtti további védelemtől eltiltatott, Löwinger, ki jelen volt, azonnal folytatta a képviseletet, és mint ő mondá, erre nemcsak azon adatokat használta fel, melyeket előbb Dr. Linksnek adott, hanem magának Linksnek feljegyzéseit is, melyek a jegyzőkönyvben voltak. A mi végre a vadnak azon állítását illeti, mintha Dr. Links Ármin ügyvéd ur a börzebiróság előtt vállalván illetéktelenül védelmet, ez által nem csak az ügyvédi kar tekintélyét sértette meg, hanem megszégyenítésnek is kitette magát: ezen felfogásban a fegyelmi bíróság nem osztozkodott, és pedig azért, mert a börzebiróság elnökének és titkárának vallomásából meggyőződött arról, hogy habár a börze alapszabályaiban benfoglaltatik is, hogy a börzebiróság előtt ügyvédek nem vállalhatnak képviseletet, de azért hivatalból ezen minőséget a börzebiróság elnöke nem kutatja, hanem csak akkor tesz ez iránt kérdést, ha az ellenfél kifogást tesz a képviselő ellen. Ezen esetben az elnök minden botrány és megszégyenítés nélkül egész illedelmesen felkéri az illető ügyvédet, hogy a statútumok így követélvén, tegye le a képviseletet. Továbbá ezen tételnél a fegyelmi bíróság figyelembe vette azt, hogy habár a börze-statutumok az ügyvédi képviseletet a börzebiróság előtt folyó ügyekben kizárják is, de miután ott azon gyakorlat fejlődött ki, hogy az ügyvédek képviselői minőségben való megjelenését a bíróság maga nem akadályozza, hanem ez csak az illető felek felszólalása folytán történik: ennélfogva az oly bíróságnál, mely ekkép jár el, az ügyvédre nézve az, hogy valamely ügy képviseletét elfogadja, megszégyenítőnek és az ügyvédi kar tekintélyére károsan hatónak nem tartható. Ki kellett terjeszkedni a fegyelmi biróságnak azon kérdésre is, vajon Dr. Links Ármin ügyvéd ur megsértette-e az ügyvédi kar tekintélyét az által, hogy a képviseleti dijat Aranyi Márk ellen a börzebiróság által megítéltette, magának. A börzebiróság a dijakat Dr. Links Ármin urnák nem mint ügyvédnek, hanem mint »Rechtsconsulent«-nek ítélte meg. E szerint tehát midőn a börzebiróság Dr. Links urat mint ügyvédet mellőzte, s egyszersmind az ő diját mint »Rechtsconsulent«-ét megállapította, ezt a fegyelmi bíróság csak annak tekinthette, hogy a börzebiróság Dr. i Links úrban Aranyinak jogi képviselőjét és meghatalmazottját látta. így tekintvén a kérdést, a védelem részéről tett azon kérelemnek, hogy az iratok felmentés esetében a törvényszékhez tétessenek át, hely nem adathatott. A szegedi ügyvédi kamara 1876. évi jelentése. (Folytatás). A zugirászat az ügyvédség hátrányára most is csak oly mérvben burjánzik, mint azelőtt. Mult évi jelentésünkben elég élesen kimutattuk a zugirászat fészkét, és eredménye vajmi kevés lett. Egy rendelet bocsáttatott ugyan ki, mely emlékezteti a bíróságok és törvényhatóságok főnökeit a törvény és korábbi rendeletekre és utasítja azok szigorú megtartására; de azóta senki sem kérdezte meg, mit eredményezett ezen leirat, senki sem ellenőrizte azt, és a zugirászat sajnálatos módon tenyészik tovább, sőt a nagyméltóságú minisztériumnak egy közelebb kibocsájtott rendeleténél fogva, melyben a sommásügyi személyes képviseltetési jog a telekkönyvi beadványokra is kiterjesztetik, az még több táplálékot nyert, mondhatni jogosulttá lett; mert a beadvány mégis csak nem személyes képviselet s ha ahhoz az ügyvédi ellenjegyzés mellőzhetőnek kimondatott, nem más az, minta zugirászatnak valóságos fölszabadítása. Pedig most is a zugirászat fészkéül főképen a telekkönyvi irodát s mellette a törvényhatósági, községi és árvaszéki irodákat jelölhetjük ki. Ha széttekintünk hazánk általános igazságügyi állapotán, a legégetőbb sebeket a büntetőtörvénykezés terén kell megjelölnünk. Minélfogva a büntető-törvénykönyv s ezzel karöltve a végleges eljárás mielőbbi behozatalát kell mindenekelőtt kérnünk és sürgetnünk. Mult évi jelentésünkben részletesen előadtuk bajainkat. A részletességnek roszalói is akadtak, de azért a mi bajaink csak bajok maradtak. Egy szakközlöny roszalásában állította, hogy magasztosabb hivatása van az ügyvédi kamaráknak, semhogy a kicsinyes és személyeket érdeklő miseriákkal foglalkozzék; de hogy mikép érhető el e magasztos hivatás, ha a burján itt alant az egyénekben S körülményekben Iii nom i r tátik, arról nem szól semmit. Pedig a bírói felelősségről szóló törvény és az igazságügyminiszterium fölügyeleti joga csak írott malaszt, ha erélyesen Dem foganatosittatik. A törvénykezés körül tett észrevételeink elősorolásánál: I. a szegedi kir. törvényszéket és ahhoz tartozó járásbíróságokat, ü. a n.-kikindai kir. törvényszéket és járásbíróságot fogjuk érinteni. Azon elismerés, melynek a szegedi kir. törvényszék iránt mult évi jelentésünkben kifejezést adtunk, megilleti azt most is teljes joggal, mióta ugyanis a h.-m.-vásárhelyi és makói kir. törvényszékek megszüntetésével, ezek a szegedi kir. törvényszékhez csatoltattak. Az ügyforgalomnak az emiitett törvényszékek megszüntetése folytán természetszerűleg bekövetkezett nagymérvű szaporodása daczára, most is gyorsaság és alaposság jellemzik e törvényszéket, s legkevésbbé sem csorbulna emez elismerésünk, ha a földolgozott ügyiratok kiadmányozása és kezelése karöltve járna az ügyek elintézésének módjával; pedig e tekintetben igen sok a panasz. A kiadmányozás rendetlen, lassú és hiányos. Hetek, sőt néha hónapok múlnak el, mig a fél a birói határozathoz jut, és akkor is az oly nehezen várt végzés tele van értelemzavaró hibákkal, olvashatlan betünyomokkal. a) A szegedi kir. járásbíróság eljárását első sorban jóakarat vezérli; de az ügyek tulhalmazottságánál és a birói személyzet csekély létszámánál fogva hajótörést szenved minden jóakarat annyira, hogy járásbíróságunknak szabályszerinti jellegét ez utóbb érintett okoknál fogva csak késedelmesség es rendetlenség képezi. Ily körülmények között a jóakaratot csak elismerőleg kell kiemelnünk; mert annak tulajdonitható, hogy rendkívül sürgős természetű ügyek kivételesen gyors elintézésben részesülnek; ez azonban csak kivétel és csak az esetben történik, ha a beiktatástól kezdve az ügymenetnek minden egyes stádiuma külön-külön megsürgettetik.