Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 16. szám - Eljárás és bizonyítás támadó perekben. A magy. kir. igazságügy-minisztérium megbízásból Dr. Králik Lajos által készített törvénytervezethez

Hetedik évfolyam. 16. szárr\. Budapest, 1877. április 19. Megjclen minden csütörtökén ; a .magyar jogász, gyűlés" tartama alatt naponkint. MAGYAR A kériratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamáiiók a kiadóhivatalhoz intézeudók. THEMIS Szerkesztőség : V. Nagy korona-uteza 14. sz. flLOFIZETESI ARAK (helyben házhoí. hordással, vagy vidékre ber:-.c-; tel szétkü.déssel) a „Magyar fhemis^-re. az JgazságUafi rendeletek •ára-' és a „Döntvények gyűjteménye-1 czimü mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, félévre 5 forint, negyedévre 2 lorini 5<? kr. Az clfözetési pénz k bérmottitn, vidékről legczélszcrübben postautalvány ú;jan kül iead5x, Kiadó-hivatal: IV. barátik tere 7. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA, AZ UNGVÁRI ÜGYVÉD-EGYLET, VALAMINT A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS J0GGYAK0RK0K0K EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. l{ülbn mellekletek: a „^Dőntvénvek gyűjteménye," és az „Jgazsáe/ügyi rendeletek tára." Felelős szerkesztő : 33r. Payer Hiáiszló. Kiadó: az „A.th.enaeum" részvénytársaság. TARTALOM: Eljárás és bizonyítás lámadó perekben. Dr. Schreyer Jakab budapesti ügyvédtől. — A t(Urendészeti, és tűzbiztositási ügynek reformja Magyarországon. Dr. Lindner Gusztáv nagyszebeni jogakadémiai igazgatótól. — Ellentmondó ité etek. — A német polgári törvénykönyv javaslatának kidolgozása. — Az ügyvédi kamarákból. (A budapesti ügyvédi kamara közgyűlése. Fegyelmi tárgyalás a buúspásti ügyvédi kamaránál. A szegedi ügyvédi kamara 1876. évi jelentése). — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonata .Budapesti Közlönyéből. — (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások.) — Külön melléklet : »Az uzsora-törvény, a megfelelő anyaggyüjteménynyel«. Eljárás és bizonyítás támadó perekben. (A magy. kir. igazságügy-minisztérium megbízásából Dr. Králik Lajos által készített törvénytervezethez). A törvény az eljárás alakjaiban nyer életet. Czélszerü eljárási szabályok — mint a czél elérésére irányuló eszközök ép oly fontossággal birnak, mint maguk az anyagi intézkedések. Az előttünk fekvő' törvénytervezetnek az eljárást szabályzó része tehát •önálló bírálatnak méltó tárgyát képezi. A tervezet ezen része általánosságban a perrendre támaszkodik. Ez ellen akkor, ha törvk. eljárásunk a gyakorlat igényeinek megfelelne, kifogást nem tennék. De szemben perrendünk általán ismert hiányaival és hézagaival, határozottan roszalom, Az 1868. 54. t.-czikket superált elvek oly hagyományának tekintem, melynek mielőbbi hatályon kivül helyezése és czélszerü eljárási törvénynyel való helyettesítése a jó igazságszolgáltatás egyik első rendű követelménye. Ezen meggyőződés mellett nem lehetek pártolója annak, hogy uj alkotásoknál egy oly ingatag alapra történjék az építkezés, minőnek perrendünket tekintem. Igaz, a tervezet nem első, mely eljárási intézkedéseit a perrendre támasztja. Tették xigyanezt a keresked. és váltó-eljárást szabályzó miniszt. rendeletek, mint illetékes helyről megjegyeztetett, az eljárás egyöntetűsége, egyformasága érdekében. Az eljárás egyöntetűsége mindenesetre oly factor, mely mint az igazságszolgáltatás egyszerűségének alkalmas eszköze figyelmet érdemel. Engem azonban az egyszerűséget szem előtt tartó egyöntetű eljárás követelménye nem képes ezen követelmény kizárólagos voltáról, tehát annak szükségéről meggyőzni, hogy minden újítást a perrendre építsünk. Annyit hangoztatják, hogy perrendünknek a tudomány modern elvei alapján való gyökeres átalakítása mai napság nem időszerű, mert, mint állítják, szóbeli közvetlen eljárásra még érettek nem vagyunk, ahhoz való ügyvédi és birói karunk, és mi fő dolog pénzünk nincs, — hogy elvégre meg kell nnyugodnunk azon gondolatban, hogy egyelőre és talán még jó I sokára az 1868. 54. t.-cz. marad eljárá- \ sunk regulátora, — de másrészt annyit j a pessimistáknak is el kell ismerni, hogy j egyszer mégis csak eljutunk perrendülik j gyökeres átalakulásához és ez átalakulás nálunk, hol még mindig az ingatag alapon j építkezünk, a dolog természete szerint erő- I sebb megrázkódtatást fog előidézni, sem | mint előidézne akkor, ha partiális törvény- j alkotásoknál a jövő kimaradhatlan reform- I jára tekintettel lennénk és erre való tekin- J tettel szabályoznók a szükségessé való ujabb j eljárási alakzatokat. Nem követelem, mert J j észszerűen nem is követelhető, hogy támadó j | perekben gyökeresen uj eljárás léte- j sittessék. De szivesen láttam volna a terve- ! ! zettől, ha inkább inclinálaz eljárás modern í • elvei felé éstulteszi magát az egyöntetűség | azon már fent jellemzett követelményén, J mely egyenesen perrendünk gyökeres át- I ! alakításának fogja egyik meg nem vetendő j nehézségét képezni. A részletek tekintetében első sorban i j a tervezetnek a competentíára vonatkozó j | határozmányai érdemelnek figyelmet. E j j részt mindenek előtt a támadó jog érvé- | ! nyesitésének módjára és az érvényesités j módjának azon különbözőségére kell I utalnunk, mely az adós csődbejutása folytán a tömeggondnok és csődön kivül a hitelezők által érvényesített támadás között fenforog. Ha az adós csődbejutása következtében a tömeggondnok az összhitelezők érdekében támad, akkora tervezet értelmében támadó jogát mind kereset mind pedig kifogás utján érvényesítheti. Vagy bevárja, mig a praesumptiv támadott igényeit a csődtömeg ellen érvényesiti, — és ekkor a támadást kifogás alakjában érvényesiti, vagy pedig önállóan él támadással, és ekkor kereset alakjában. Első esetben a támadás elbírálására a csődbíróság lesz illetékes, mig önálló támadás esetében a támadó perre nézve a tervezet általános illetékességi szabályai fognak irányadók lenni. Ha a hitelezők csődön kivül támadnak, ezt már csupán keresetileg tehetik, kifogásilag csak kivételesen két külön meghatározott esetben (igénypereknél és vételárfelosztásoknál). Ha már most e különböző- I ségeket combináljuk, mint támadó perekben illetékes forumok a következő biróságok jelenkeznek: a) a csődbíróság, ha a tömeggondnok kifogás alakjában támad. b) a járásbíróság, ha a hitelező igényperek ellenében szintén kifogás alakjában érvényesiti támadó jogát. c) a telekk. hatóság, ha ingatlan vételárának felosztásáról lesz szó, és végre d) az általán illetékes bíróságok, ha a tömeggondnok vagy hitelező kereset alakjában támad. A tervezet e részbeni intézkedéseit helyeseknek el nem ismerhetem. Ha a tervezet elkerülhetlennek hitte eljárási intézkedéseit a törvk. rendtartásra építeni, akkor nem látok elfogadható okot arra, hogy miért tett a perrendtől épen az illetékességi szabályok tekintetében az egyszerűség rovására eltérést. Sokkal jobb lett volna, ha e részt az osztrák jvsl. és az 1855. marthis 9-iki porosz törvény intézkedéseihez hasonlóan támadó perek elbírálására egyszerűen azon bíróságot mondja illetékesnek, melynek illetékessége a fenálló törvények alapján megáll. De a tervezet az illetékességi szabályokat még ezen tul is complicálja 44. §-ában a hitelező szabad választására bízott négy különböző bíróság illetőségét állapítja meg. A hitelező szabadon választhatja a megtámadott személyes bíróságát, a támadás tárgyát képező szerzés vagy fizetés helyének bíróságát, azon terület biróságát, hol azon ingatlan fekszik, melyen a megtámadott dologbeli jog szereztetett és végre a bpesti kir. keresk. és vltszket, ha ennél vagy az adós vagy valamennyi megtámadott mint kereskedő be van jegyezve. Félek, hogy ennyi egyaránt illetékes bíróság között a támadó nehezebben fogja bíráját megtalálni, sem mint megtalálná akkor, ha az illetékességet egyszerű szabályok határoznák meg. A bpesti kir. keresk. és vtszk. speciális illetékességét, pedig épen semmi által sem látom indokolva. Ezen tszknek. mint az ország egyetlen kizárólag kereskedelmi bíróságának czélja és létesítésének alapoka épen ellenkezőjét indokolja annak, hogy az ország támadó pereinek zömét ennél concentráljuk. Nem tartom