Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 15. szám - A részvényes kártérítési jogáról

— 119 — "bad véleményt adnunk, mellőzve, a munkások solidaritása, ha egyebet nem, legalább nemesb értelmű testületi szellemet létesíteni s ennek és alkotásainknak emelkedésével a kívánt befolyást a törvényhozásra előkészíteni fogja. Dr. Dell' Adami Rezső. A részvényes kártérítési jogáról. A kereskedelmi törvény 174. §-a szeTrint a részvényesnek az alapszabályokkal Tagy a törvénynyel ellenkező közgyűlési határozat ellen kereseti joga van. Mire irányuljon a részvényes ezen keresete, az a törvényben körülírva nincsen, és ha a törvény rátióját keressük, látjuk, hogy a kereseti jog irányát körülirni nem akarták, mert »a kereseti jog irányát a fenforgó körülmények körül vonal ózzák, a kereset a határozat megsemmisítésére, vagy ha ez orvoslást nem nyújt, kártérítésre és a vétkesek felelősségre vonására fog irányulni*.*) Itt csak a kártérítési keresettel akarunk foglalkozni. Nem lehet kétség, hogy a törvény meg akarta adni a részvényesnek a jogot, hogy bizonyos esetekben, a társaságtól kárának megtéritését is követelhesse. Ámde ezen intézkedés két nehézségbe ütközik: a) Azon nehézség, mely már többek részéről kiemeltetett, hogy a részvényes a társaságtól teljes kárának kielégítését alig fogja elérhetni; mert tegyük, hogy a társaság a részvényesnek nominális kárát megtéríti, ő mindannak daczára azon öszszegben, miután a kárának fedezésére fordított összegben részvényei erejéig participál, kárának teljes megtéritését elérni nem fogja. Es habár igaz, hogy ezen nehézség, igy feltéve, csak látszólagos, mert ezen öszszeg mathematikai uton kiszámítható, vagy legalább egy minimumra reducálható, ugy hogy a részvényes egy csekély értékig csaknem teljes kárát megkapja, kérdés még, *) Jegyzőkönyvek 175. 1. tanúskodik arról, hogy midőn baj s veszély fenyegette a hazát, midőn törvényeit támadta meg szentségtelen kézzel az ellen; midőn a nemzet nyelvéért, a nemzet létéért kellett életemésztő küzdelembe szállani; midőn a reform eszméit kellett a nemzet vérébe önteni: első helyen mindig ott látom küzdeni, majd vezérszerepet játszva, majd közlegényként hün teljesitve kötelességét, a jogászt, az ügyvédet. . . Elismerem, nem mindenben egészséges az állapot, melyben élünk; tudom, nem kedvező indokoknak eredménye az. Bármenynyit s bármit irtak s szólottak legyen is ez utóbbi években ellenünk; bár ezer keserű lapdacsot kellett nyelnünk s ezer tü-szuráshoz mosolyognunk, nagyjában s egészében megtartatott az országgyűlés termeiben ép ugy, mint a magyar sajtó terén ama tisztességes hang, melyet az ügyvédség joggal megkövetelhet mindenkitől, ki tisztességes embernek s a magyar nemzet fiául tartatni akar. Áz ügyvédség szivesen fogadott jó tanácsot minden erre hivatottól; nem zúgolódott, midőn bántó bizalmatlanság oly intézkedéseket emelt róla rectius ellene törvényerőre, minőket sajnos az ügyvédrendtartás minden egyes §-ában találunk; hisz üki elismerte, hogy nem az ügyvédség, hanem annak egyes fattyuhajtásai teszik az ily intézkedéseket kívánatosokká. Nem ily módon, nem a magyar sajtóban eddig uralkodó hangon szóliólunka »PesterLloyds f. hó 7-én megjelent reggeli száma. Felette szo- I vajon, ha a részvényesnek a társaság vagyonából teljes kárát meg is téritjük, az által az ő vagyonában a status quo ante helyreállittatik-e, mert miután minden egyes részvényesnek kereseti joga van, és miután az anyagilag a törvénybe ütköző sérelmek miatt indítandó kereset határidőhöz kötve nincsen, a másik részvényes, mikor látja, hogy részvényestársa a társaság ellen a pert megnyerte s kára megtéríttetett, maga részéről szintén ugyanazt fogja követelni, és igy tényleg a részvénytársaság vagyona nem csak az eredetileg volt kárral, hanem ugyanazon a részvényeseknek e kár fejében kifizetett összeggel is csökkent, sőt még többel is, mert a részvénytársaság még hozzá a számos perköltségeket is fizetni fogja. A kisebbségen tehát, melyet a törvény ezen intézkedése által a törvénytelen majorizálás ellen megóvni akartunk, segítve nem lesz, mert a majoritás tagjai ép ugy mint a kisebbség tagjai káruk megtéritését követelni és elérni fogják, és az eredmény csak az lesz, hogy tényleg a helyett, hogy az egyes részvényes kára megtéríttetnék, a részvénytársaság részbeni liquidálása eléretik és mindegyik részvényes a kárösszegből reá eső részét az alaptőkéből kikapja. Nem segit ezen bajon az sem, ha — mint nézetem szerint tenni is kell — a törvénytelen majoritással szavazott részvényesektől a kereseti jogot megtagadjuk, mert miután a kereset legtöbb esetekben határidőhez kötve nincsen, ezen részvényesek magukon megint ugy fognak segíteni, hogy részvényeiket látszólag másra átruházzák és a keresetet más név alatt inditják. b) Van azonban még ennél nagyobb nehézség is, és ez az, hogy a károsult részvényes nem is lesz a társaság ellenében azon helyzetben, hogy tudja, mennyi és mily nagy kára támadt a közgyűlési határozatból, hogy a részvényes keresetében kárösszeget egyáltalán megnevezni képes nem lesz, mert tegyük pl. hogy a társaságnak valamely törvénytelen határozat foga*) Időközben valami helyreigazitás-féle jelent meg, — mely azonban nem egyéb, mint kissé diplomatikusabb alakba öltöztetett ismétlése az első czikknek. Szerk. natositása által 100,000 frtnyi kára támadt, melyből egy bizonyos a minoritásban volt részvényesre 10 részvényére 100 frt esik. Kérdés immár, vajon jogosítva van-e ezen részvényes a társaságot 100 frtnyi kárának kifizetésére perelni? Nem; mert jelenlegi kára a társaság fenállása alatt nem tesz ki 100 frtot, miután ő, ha a kár be nem következett és a társaság vagyonában 100,000 frttal több volna, a társaságtól nem 100 frtot, hanem talán csak ezen 100 frt után eső osztalékot, talán még azt sem, de semmi esetre sem 100 frtot kapott volna. Mit és mennyit követeljen tehát a részvényes kárául? Bekker *) szerint a részvényes kárát ez esetben azon összeg képezné, a mely őt az egész kárösszegből mint osztalék aránylag illette volna. Ámde ezen összeg a részvényes kárát a legtöbb esetben ki nem meríti, mert ha a kár nem történt és ezen 100,000 frt a részvénytársaságnál maradt volna, akkor a részvényesnek ebből nem csak ez egyszer, hanem a társaság fenállása alatt talán minden évben jutott volna osztalék, és igy meg kellene adni a részvényesnek megint a jogot, hogy a másik évben is ezen felülosztalékot követelhesse. Azonkívül azonban, hogy a részvényes ez uton teljes kárának megtéritését nem találhatná, ellenkezik ezen nézet mégkeresk. törvényünk 163. és 165. §-aival, melyek szerint a részvényes a társaság fenállása alatt csak azon tiszta haszonra tarthat igényt, mely az alapszabályok szerint a részvényesek közt felosztás alá kerül, és az alaptőke újból kiegészítéséig osztalékra igényt egyáltalán nem tarthat. Egy másik nézet szerint a kárösszeg a részvényesnek a bíróság által megítéltetnék, ezen összeg azonban a részvényesnek csak a társaság feloszlásakor volna kiadandó. Eltekintve azonban még attól, hogy, mint fent emlitém, miszerint minden rész*) Bekker : Beitráge zum Actienrecht. 9. §. Reménylem, megértettük egymást. Fogadja t. szerkesztő ur stb. Dr. R. E. * moru, hogy oly lap s oly hirneves szerkesztő aegise alatt megjelenő lap, minő a »Pester Lloyd« s ennek szerkesztője Dr. Falk Miksa, első, ki jónak látja szakítani a jó ízléssel, a tisztességes hanggal s mindazzal, amit nyilvános téren mozgó s a nyilványosság számára dolgozó férfitól joggal elvárhatunk. E Magyarhonban hangadó lap fent emiitettem számában következő classicus czim alatt látott egy tárcza napvilágot: »Das Hordarenthum in der Ge^ellschaft«. E tárczaczikk, miután szólott vala de omnibus rebus et quibusdam aliis, az ügyvédségről következő, magyar nyelven vissza nem adható módon emlékezik meg: »das Hordarenthum in's Gebildete übersetzt heisst neuestens das Advokatenthum . . . wer sioht, wie die Zahl derjenigen, die ein Advokatendiplom besitzen, sich Tag für Tag vermehrt und wer die Kenntniss und die Beschiiftigung mancher dieser Herren genauer ansieht, der wird allerdings sehr lobenswerthe Ausnamen zu konstatiren finden, der wird aber auch unter ihnen eine erschreckende Anzahl von Individuen finden, die nicht halb gebildet sind,sondern vollkommen ungebildet, und derén Bescháftigung keine halbe ist, sondern schlechter als Müssiggang«.*) Igy ir rólunk, igy emlékszik meg a magyar ügyvédi karról azon lap, melyből Német s Francziaországban lakó jóakaróink meritik tuomásukat és ismereteiket Magyarországról, igy merészkedik a magyar ügyvédi karról megemlékezni az, ki . . . de bocsánat a »Magyar Themis« közönségének irok, elhallgatom tehát e mondat még hátralevő szavait. Mellőzöm annak fejtegetését, mennyiben lehet egy iskolát nem végzett egyénnek joga az ügyvédi karról ily hangon irni; magyar lapban látnak e sorok napvilágot, tehát fátyolt kell boritanom arra, vajon kinek, s par excellence a német journalisztikának szabad-e Magyarhonban igy szólani. Reám, csekélységemre, csak egy kötelesség néz. Az idézett sorokban foglalt vádat és rágalmat visszautasítanom. Felelni annyi volna, mint sérteni a magyar ügyvédi kart. Végül még egy szót e pasquill Írójához Neményi Ambrus úrhoz. De ne én, — talán annak szavára jobban hallgat; szóljon helyettem Vörösmarty : »Légy buzgó, de szerény; bírónak még te kicsiny vagy, Élj, küzdj s munkálj és várd el ítéletedet*.