Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 14. szám - A budapesti ügyvédi kamara választmányának jelentése a telekkönyvi törvényjavaslat tárgyában. [1. r.]

— 114 — mében ugyanis az, ki valamely a közönséges anyagi jogszabályok által követelt előfeltételek nem léte­zése daczára keletkezett bekebelezés által jogai­ban sértetett, a bekebelezést eredeti érvénytelen­ség alapján megtámadhatja, annak kitörlését és az előbbi telekkönyvi állapot helyreállítását követel­heti, és pedig a telekkönyvi rendelet 150. §. értel­mében nemcsak az ellenében, kivel szerződési jog­viszonyban állott, vagy ki a bekebelezés érvényes­sége tekintetében roszhiszemben volt, hanem 3 évig azon kérvény benyújtásától számítva, melynek folytán a kitörlendő bekeblezés elrendeltetett, azon 3-ik személyek ellenében is, kik időközben a fen­álló telekkönyvi állapot alapján telekkönyvi jogo­kat szereztek és a megtámadott bekeblezés érvé­nyessége tekintetében jóhiszemben voltak. A szóban forgó »törvényjavaslat a telekkönyvi rendtartás tárgyában« ezen helyzeten kétségtelenül javit és a nálunk je­lenleg érvényben levő telekk. rendelettel szemben kétségtelen haladást tanusit, midőn a kitörlési ke­reseteket abekeblezés eredeti érvénytelensége alap­ján csaknem változatlanul átvévén és magáévá té­vén, az 1871. július 25-iki osztr. telekk. törvény e tekintetbeni rendelkezéseit 3-ik személyek elle­nében, kik a telekkvi állapotra tekintettel'jóhisze­müleg jogokat szereztek, csak a bekeblezést ren­delő határozat elleni felfolyamodás beadására ki­szabott határidőtől számítva 60 napig és ezen időig is csak oly feltétel alatt engedi meg, ha an­nak részéről, ki a bekeblezést, melyről szabálysze­rűség értesíttetett, eredeti érvénytelenség alapján megtámadni kívánja, ezen körülmény feljegyzése a felfolyamodási határidő alatt a telekk. hatóság­nál kérelmeztetik. Azonban, a midőn a telekkönyvi törvényjavaslat annak, ki a megtámadott bekeb­lezés elrendeléséről bármi okból törvényszerüleg nem értesíttetett, a törlési kereset megindítását 3-ik személyek ellen, a kik valamely bekeblezésre tekintettel további telekk. jogokat jóhiszemüleg szereztek, ugy mint az 1855-iki deczember 15-iki telekk. rendelet, 3 évig engedi meg, azon naptól kezdve, melyen a megtámadott bekeblezés iránti kérvény a telekk. hatóságnál beadatott, végre is a telekk. jogok biztonságát 3 évre szintén meg­szünteti. A telekkönyvek közhitelessége érdekében azon esetben is, ha valaki valamely bekeblezésről törvényszerüleg értesíttetett, a kitörlési kereset indítása legfelebb egy évig volna megengedendő. Miután a telekk. bejegyzések ipso jure esz­közlik a jogváltozást és a bejegyzett jogügyletet függetlenné teszik azon tényektől, melyek annak alapjául szolgáltak, ennélfogva a közérdek köve­teli, hogy a telekk. bejegyzések oly előfeltételek­től tétessenek függőkké, melyek a lehető garantiát nyújtják arra nézve, hogy oly jog, melynek anyagi­jogi előfeltételei nem léteznek, telekk. bejegyzés által sem keletkezhessék. Ennélfogva a törvény­javaslat teljes helyeslésünket találja akkor, midőn a telekkvi bejegyzéseket általában és különösen a telekk. békeblezést a nálunk jelenleg érvényben levő telekkvi rendeletben foglaltaknál szigorúbb előfeltételekhez kötni kívánja. A bekeblezés alap­jául szolgáló okmányok aláírásainak hitelesítésére nézve a törvényjavaslat 37. §-a c) pontjában és a törvényjavaslat 38. §-ában foglalt határozatokat azonban helyteleneknek tartjuk. A falusi jegyző, vagy helyettese, vagy a község elöljárója vagy an­nak helyettese által eszközölt hitelesítés nem nyújt elegendő biztosságot arra nézve, hogy az okmá­nyok azon felektől származnak, a kiknek nevei azokon jelenkeznek, és hogy azok a felek saját­kezű aláírásait viselik. A két ügyvéd általi hitele­sítés sem ajánlkozik czélszerünek, mert a hitele­sítő ügyvédek rendszerint a felek képviselői len­nének, és az esetben, ha az okmányok aláírásainak valódisága megtámadtatnék, ügyfeleik mellett ta­nuk nem lehetnének. Igen sajátszerűnek találjuk a 38. §-ban még azt is, hogy csak két ügyvéd együtt bir annyi hite­lességgel, mint egy falusi parasztbiró, vagy annak helyettese, vagy egy falusi jegyző, vagy annak he­lyt ttese. Nézetünk szerint magánokirat alapján, ha azt irni és olvasni tudó felek kiállították, a bekeb­lezés meg volna engedendő, ha azon a felek sze­mélyeinek ugyanazonossága és aláírásaik valódi­sága 3 irni tudó íérfi-tanu által igazoltatik. írni nem tudó felek által kézjegygyei ellátott okiratok alapján pedig bekeblezésnek csak akkor volna hely adandó, ha a kézjegy valódisága és a kézjegyet tévő személy ugyanazonossága közjegyző által hitelesítve van. Nem helyeselhetjük, sőt egyenesen hibáztat­juk azt, ha a törvényjavaslat, daczára annak, hogy a bekeblezések előfeltételeinek szigorítását a 37. és 38. §§. szerint maga is szükségesnek találja, mégis bekeblezéseket egyes esetekben megengedni kiván akkor is, midőn a bejegyzésekre általában előirt feltételek is hiányoznak. A törvényjavaslat 32. §-a telekk. bejegyzé­seket, melyek dologbani jogok szerzését vagy át- j változtatását tárgyazzák, egyáltalán csak oly ok­iratok alapján enged meg, melyekben szerzési jog­czim foglaltatik. És mégis a 40. § ban azt mondja, hogy tulajdonjog bekeblezcse oly egyoldalulag ki­adott elismervény alapján is eszközölhető, mely­ben valaki, habár a jogczim megemlítése nélkül is, ingatlanát másra átruházottnak kijelenti és a te­lekk. bekeblezést megengedi. A törvényjavaslat 40. §-át nem lehet fen­tartani. A telekk. bekeblezéseknck nagy jogi hatálya, melyet pedig, mint fentebb kifejtettük, a telek­könyvek közhitelessége okvetlenül követel, csak az által ellensulyoztatik, hogy a valamely bekeblezés ( által jogaiban sértett félnek megengedtetik, hogy a reá sérelmes bekeblezést, a mennyiben azt jóhi­szemű 3-ik személyek időközben netán szerzett jo­gai nem gátolják, megtámadhatja és azon fél elle­nében, kivel szerződési viszonyban áll, vagy a ki a bekeblezés tekintetében rosz hiszemben volt, az előbbi telekk. állapot visszaállítását követelheti. Ha az okmányban, melynek alapján valamely be­keblezés eszközöltetett, a jogczim kitéve, a jogügy­let előadva nincs, akkor a bekeblezés által jogai­ban sértett félnek legtöbb esetben lehetlenné fog válni a jogügyletnek bebizonyítása, melyen a be­keblezés alapszik és annak kimutatása, hogy ellen­fele a bekeblezés érvénye tekintetében rosz hiszem­ben volt. Akkor tág kapu fog nyittatni mindenféle álügyleteknek és csalásoknak. A 32-ik §-ban kimondott elvtől, hogy az ok­iratoknak, ha azok alapján jogok szerzése, átruhá­zása vagy átváltoztatása czéloztatik, jogczimetkell tartalmazniok, a törvényjavaslat a zálogjogi elő­jegyzés tekintetében is eltér és a zálogjog előjegy­zését a 44. §. szerint minden lejárt követelésre nézve megengedi, mely legalább fél bizonyító erejű okmánynyal tanusittatik, habár zálogjoghozi czim ki nem mutattatik. A törvényjavaslat ezen rendel­kezése sem jogilag, sem méltányossági tekintetek­ből nem [helyeselhető. A polgári jog, nevezetesen az osztr. polg. tkv. szabályai szerint minden jog szerzéséhez szerzési czim szükségeltetik. A zálog­jognak forrását a követelés keletkezéséhez szüksé­ges tényektől egészen független tények képezik és habár követelés a zálogjog keletkezésének egyik előfeltétele, ilyennek létezése, habár már lejárt volna is, a hitelezőnek zálogjogi czimet nem adhat, ennélfogva zálogjogi előjegyzés megengedésére elegendő alap nem lehet. Az adósra nézve ingatlan vagyonának meg­terheltetése nagy horderejű következményekkel van összekötve. Ha a hitelezőnek jog adatik lejárt követelését bármikor adósának ingatlanára elője­gyeztetni, ez az adós hitelét legnagyobb méivben veszélyezteti, és őt azon előnytől, melylyel reá nézve ingatlan vagyonának tehermentessége bír­hat, minden perezben megfoszthatja. Az előjegyzés ilyen esetben a hitelezőnek uj jogot ád, mely neki adósa által nem engedtetett, t. i. feltételes zálog­jogot, mely az igazolás folytán feltétlenné válhatik. A feltett esetben a hitelező tetszésétől függ, adósának ingatlan vagyonát bármikor lezálogolni, habár követelése minden tekintetben biztosítva volna is. A zálogjogi előjegyzésnek ily tág körben helyt adni nem lehet. A zálogjogi előjegyzés mél­tányossági tekintetekből csak annyiban engedhető meg, a mennyiben a hitelezőt, kinek követelése és zálogjoghozi czime van, magából a telekk. intéz­ményből származható hátrányok ellen meg kell védeni. A telekk. intézmény a zálogjogok keletke­zésére és megszüntetésére nézve egészen uj, a kö­zönséges polg. jogtól eltérő elveket emelt érvényre. I Habár a zálogjog követelés és zálogjogezim nél­kül jogilag nem keletkezhetik, mégis a telekk. be­jegyzés folytán függetlenné tétetik ezen előfelté­teleitől, létezik és fenáll, mert a telekkönyvben bejegyezve van, habár a közönséges polg. jog által követelt előfeltételek hiányoznának is. Miután ezekhez képest a telekk. bejegyzés által oly esetben is jog keletkezhetik, a hol annak anyagi előfeltételei hiányoznak, ennélfogva a köz­érdek követeli, hogy a telekk. bekeblezés oly fel­tételektől tétessék függővé, melyek lehető legna­gyobb mérvű valószínűségét nyújtják annak, hogy oly jog telekk. bejegyzés által nem keletkezhetik, melynek anyagi előfeltételei nem léteznek. Ezen feltételek kimutatása sok esetben nehézségekbe ütközhetik és hosszabb időt igényelhet, ugy, hogy a miatt, mert azok rögtön ki nem mutathatók, a hi­telező daczára annak, hogy követelést és zálogjog­hozi czimet, habár nem telekkönyvszerüleg, de mégis hitelt érdemlőleg kimutatni képes, a telekk. elsőbbségtől eleshetik. A telekk. előjegyzés alap­gondolata abban fekszik, hogy ezen nehézség ide­iglenes telekk. bejegyzés által elhárittassék. A telekk. bejegyzés hatálya kisebbittetik, utólagos igazolástól feltételeztetik és épen azért kevésbbé szigorú előfeltételek kimutatása alapján helyt nyerhet. Miután azonban ép oly mérvbeD, minőben a hitelező a telekk. intézmény sajátságá­nál fogva reá hárulható veszély ellen időleges be­jegyzés által megvédetik, ép oly mérvben áthá­ramlik a veszély az adósra, azon veszély t. i., hogy valósággal nem létező követeles ingatlan vagyo­nára bejegyeztetik és hitelét megingatja, ennél­fogva az előjegyzés is legalább a követelés vagy zálogjoghozi czim oly mérvbeni igazolásától felté­telezendő, hogy a biró a felhozott igazolványokból a követelés és zálogjoghozi czim létezéséről meg­győződést szerezhessen. A zálogjogi előjegyzés te­hát nézetünk szerint csak azon feltétel alatt en­gedhető meg, ha a követelés és a zálogjoghozi czim, habár nem a telekk. intézmény által köve­telt alakiságok szerint, de mégis hitelt érdemlőleg kimutattatik és akkor is, ha ezen eset fenforog, csak oly módon, hogy az adós érdekeinek minél kevesebb sérelmével legyen összekötve. Az általunk most jelzett álláspontot foglalja el a porosz és az osztrák legújabb telekk. törvény is, és sajnálni lehet, hogy a törvényjavaslat, mely csaknem legnagyobb részben egyszerű fordítása az 1871. július 25-iki osztr. telekk. törvénynek, a zologjogi előjegyzés tekintetében ettől eltért és a nálunk jelenleg fenálló telekk. rendelet 88. §-át tartotta meg, a mit az indokolásba felvett azon körülmény, hogy az előjegyzés csak lejárt követe­lésre nézve engedtetik meg, és a hitelezőt a bizto­sítási vagy marasztaló végzés kieszközléseig biz­tosítatlanul hagyni nem lehet, semmi esetre sem képes indokolni. A törvényjavaslatban az előjegyzés megen­gedésére nézve foglalt rendelkezések részben el­lentétben állanak határozatokkal, melyek ott az előjegyzés igazolására nézve felállíttatnak. Az 52-ik §-ban, a mely az 1S71. július 25-iki osztr. telekk. törvényből átvétetitt, az mondatik, hogy az előjegyzés igazolása iránti perben előjegyzett zálogjognál nem csak a követelés valódisága, ha­nem a zálogjog szerzési jogezime és terjedelme is kimutatandó. A törvényjavaslat ezen §-a az általunk fen­tebb a zálogjogi előjegyzésre nézve előadottaknak megfelel, de nem felel meg a törvényjavaslat azon határozatának, mely szerint a zálogjog zálogjogi czim kimutatása nélkül lejárt követelésre nézve előjegyezhető. Azt kell hinnünk, hogy a törvény­javaslat szerkesztője, midőn az 52. §-t az osztr. telekk. törvényből átvette, a 44. §. b) és c) pont­jairól megfeledkezett, mert különben feltételez­nünk kellene, hogy a mit egy kézzel adott, azt a másikkal ismét visszavenni kívánta. Ha a hitelező, a ki lejárt követelésre zálogjoghozi czim kimuta­tása nélkül zálogjogi előjegyzést kinvert, az iga­zolási perben nemcsak követelésének valódiságát, hanem zálogjoghozi czimet és terjedelmét is kö­teles bizonyítani, akkor kár volt neki a lejárt kö­vetelésre nézve az előjegyzést megengedni, mert nem lévén képes a zálogjoghozi czimet a perben igazolni, a nyert előjegyzés az igazolási perben keletkezett határozat folytán ismét törlendő lesz. A törvényjavaslatnak a zálogjogi előjegy-

Next

/
Thumbnails
Contents