Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 14. szám - A budapesti ügyvédi kamara választmányának jelentése a telekkönyvi törvényjavaslat tárgyában. [1. r.]

— 113 bezés rendes jogorvoslat, bizonyára nem fogja tagadni senki. Lássuk a 373. és 376. §§-at. Az elsőben döntő suly van fektetve arra, bogy végrehajtás korlátozása vagy felfüggesztése a marasztalt fél által csak az esetben kérelmezhető: »ha a marasztalt fél oly okiratnak van birtokában, mely által bebizonyítja, hogy a végrehajtási jog az itéletvagy egyesség után felmerült tények folytán egészben vagy részben elenyészetté Tehát csakis okirat alapján, és ugy a sommás, mint a rendes eljárásban, mert hiszen ez az »általános határozatok« sorában foglaltatik. Másrészt a 376. §. igy szól: »Azon fél, ki a végrehajtás felfüggesztését vagy korlátozását, hamis ürügy alatt vagy v alótlan körülmény előadása által eszközölte ki: az okozott kár és költség megtérítésén felül mint csaló büntettetik*. Világos ezen később idézett szakaszból, hogy a törvényhozó intentiója nem lehetett a 373. §. szerkesztése alkalmával, hogy kizárólag okirat alapján lehessen a végrehajtás korlátozását vagy felfüggesztését kérelmezni. Mert hiszen akkor mire való a későbbi 376. §. ? Akkor ez merően felesleges, sőt üres szavakat tartalmaz. Ha csak okirat alapján kérelmezhetem a végrehajtás korlátozását, akkor hamis ürügyet nem hozhatok fel, akkor valótlan körülményeket szóval nem adhatok elő; végre ha csak okirat alapján lehet a végrehajtás korlátozását kérelmezni, a csalás büntényálladéka meg nem állapítható, hanem ha hamis az okmány — ugy okmányhamisitás bűnténye forog fen. A felsőbb biróság e kételyt eloszlathatta volna, ha ily végrehajtás-korlátozási esetekben nem a 373., hanem a későbbi 376. §-ra támaszkodik. De nem igy történt. A felsőbb biróság a kis bajból nagy bajt csinált. Ugyanis a semmitőszék egy döntvényében (1869. 849. szám)— nem törődve a fenti §§-ban foglalt ellentétes intézkedéssel, categorice kimondja, 'hogy: a végrehajtás korlátozása vagy megszüntetése egyedül csak okirattal igazolt körülmények alap-i j án kérelmezhető, s ennélfogva az ilynemű kereset, ha okirattal támogatva nincs, hivatalból visszautasítandó*. Minél ritkábban óhajtunk eféle felsőbb-törvényszéki döntvényekkel találkozni. Dr. Vécsei Ignácz. A következő felszólalást vettük: Budapest, április 3. Azon sorokhoz, melyeket e lapok mult heti számában Sztehlo Kornél ur közzétett az iránt, vajon szükséges e az ügyvédnek a pénzügyi jog és a közigazgatástan vagy nem, lehetlen pár rövid észrevételt elhallgatnom. Nem a dolog érdemére vonatkozik ez, mert e tekintetben a czikk Írójával teljesen egyetértek, hanem azon modorra, melyben a felszólalás történt. A czikk írója — ugy látszik — bizonyos fontosságot akart tulajdonítani sorainak s ennek elérése végett jókora nagygyá fújja fel a felette egyszerű kérdést, midőn előadásának tenorja csaknem olyanul tűnik fel, mintha veto-kiáltás volna bizonyos ellenkező irányú tendentiák ellen. Legalább reám ily hatást tett felszólalásának ugy kiindulási, mint befejező pontja. Nem szólok arról, vajon jogosult-e czáfolat tárgyául oly nyilatkozatot választani, mely egy teljesen zárt körben s úgyszólván odavetőleg tétetett ; azt azonban mindenesetre hibáztatnom kell, | hogy czikkiró ur főleg azért látja magát indított- I nak egy nyilatkozat ellen sikra szállani, mert a i nyilatkozatot tevő személyiségének fontosságától j s befolyásos állásától látszik mintegy félteni az általa helyesnek ismert álláspontot. Ily aggodalomra — nézetem szerint — legkisebb oka sem lehet, és pedig nem csak azért, mert az egyetemi tanrend bármily irányú reformja sem derogálhat az ügyvédrendtartási törvénynek, hanem azon okból sem, mert a felszólalására főalkalmul szolgált fontos nyilatkozatot sem tudom én — legalább részemről — oly definitív eltökélés eredményének tekinteni, a mely az ellennézetüek részéről hadizenet gyanánt vétethetnék. Ha jól fogtam fel a nyilatkozó czélzatát, az korántsem határozott állásfoglalásnak, hanem csak oly nézetnek kijelentésére irányult, a melynek táplálásától gyakorlati i érvényesítéséig még nagy ut van s melyre nézve épen az alaposabb megfontolás czéljából maga a nyilatkozatot tevő is a gyakorlat embereinek véleményét óhajtotta megismerni. Azt gondolom tehát, mi szükség sem forgott fen azon alkalom oly erős hangsúlyozására, mely czikkiró urat felszólalásra indította; de ezen eljá• rásánál még kevésbbé látom indokolhatónak czikkének oly felhívással való befejézését, hogy az egyetemi tanárok inkább odahatnának, miszerint a szóban forgó két tantárgyat a joghallgatók megtanulják. Én e felkérést sem alkalomszerűnek, sem szükségesnek nem látom. Ha nem csalódom, egyetemünkön egészen más tanárai vannak az említett tudományoknak, mint azon szakember, kinek nyilatkozata czikkiró ur felszólalására alkalmul szolgált, tehát a nyilatkozat élét abban egyáltalában nem részes egyének ellen fordítani vissza, még akkor sem ismerhetném el jogosult eljárásnak, ha — mit maga czikkiró ur sem állit — e tanárok illető tantárgyaikat hiányosan adnák elő, vagy a collocutiókon s vizsgákon erélytelenül járnának el. Ha pedig ily irányban hiányt vagy visszásságokat kimutatni meg sem kísérli, határozottan felesleges, sőt — mivel félreértéseket is szülhet — káros oly kérelemmel lépni elő, mely —• ha szükséges — egyenesen azt tételezi fel, hogy azok, kikhez a kérelem intézve van, ennek eddig meg nem feleltek. Engem legalább, habár szívesen megengedem, hogy czikkiró ur kérelmét talán minden ily irányú vonatkozás nélkül emelte, felszólalásának zárpoutja önkénytelenül azon gondolatra indított, hogy czikkiró ur felhívására csakugyan komoly szükség van, s mivel sajnálnám, ha mások is tévedésembe esnének, nem láttam feleslegesnek tévedésemet mások figyelmeztetése végett nyíltan bevallani.*) Enyiczhey. \i •A budapesti ügyvédi kamara választpiányának jelentése a telekkönyvi törvényjavaslat tárgyában.**) A telekk. rendts. tárgyában készített törvényjavaslat nem mondható sikerültnek, habár az abban foglalt azon határozatok, melyek az 1871. július 25-iki osztr. telekk. törvényből egyszerűen és minden változtatás nélkül átvétettek, a nálunk jelenleg érvényben levő 1855. deczember 15-iki telekkvi rendelettel szemben legnagyobbrészt haladást tanúsítanak. Nem helyeselhetjük, hogy a törvényjavaslat nem szorítkozik a telekk. jogok szerzésére, korlátozására, átruházására és megszüntetésére és a telekk. ügyekbeni eljárásra vonatkozó jogszabályok megállapítására, hanem I. czim 3—13. §-aiban egész sorát tartalmazza az oly határozatoknak, melyek nem a telekkvi jogba tartoznak, hanem a telekkönyvek szerkesztésére vonatkoznak. Hibának tekintjük, hogy a törvényjavaslat, habár indokaiban az állíttatik, miszerint az 1871. július 25-iki osztr. telekk. törvény felosztását egészben magáévá tette, ezen felosztást mégis csak az egyes czimek és fejezetek felírásainál tartotta meg a jogi anyag elrendezésénél pedig ezen felosztástól sok helyütt eltért, egyes fejezetekbe minden rendszer mellőzésével oda nem tartozó rendelkezéseket vett fel. »A telekkönyvről általános határozatok* felírású első czimben, az 5-ik §-ban arról történik rendelkezés, hogy a telekkönyvi szolgalom az uralgó birtokrészletnél mint jogosultság, a szolgálónál mint teher tüntetendő ki. A 14. §. arról rendelkezik, hogy a tulajdon oly korlátozásai, melyek a birtok- vagy tulajdonlapra a korábban bejegyzett hitelezők beleegyezése nélkül bejegyeztetnek, ezen hitelezőket nem akadályozhatják abban, *) Legyen szabad ezen incidens iránt a szerkesztőség álláspontját jeleznünk. Mi közöltük Sztehlo ur felszólalását, mivel igen fontos szakbeli kérdésre vonatkozik s nem nevezte meg azon személyiséget, a kinek nyilatkozata ellen polenüsál. A mi Sztehlo ur czikkének hangját illeti, mely t. munkatársunk nézete szerint talán tulerös volt, ez oly valami, a mit a polémiában elkerülni nehéz ; a hol a nézetek összeütköznek, ott a szavak rendszerint nem latoltathatnak oly gondosan, hogy egy hajszálnyival sem volnának erősebbek, mint talán szükséges. Hogy Sztehlo ur czikkében sértési szándék nem volt, azt Enyiozkey ur is elismeri. Szerfc. **) Ezen választmányi jelentés a közgyűlés által egy e czélra kiküldött 9 tagu bizottsághoz utasittatott. hogy a nekiek jelzálogul lekötött fekvőséget ezen korlátozásokra tekintet nélkül végrehajtás alá, vonhassák. A 15-ik §-ban azon rendelkezés foglaltatik, hogy egy telekk. testre a tulajdonjog több tulajdonostárs részére csak testileg osztatlanul az egészhezi arányban jegyezhető be. Mindezek nem a »telekkönyvről általában« szóló I. czimbe, hanem a telekk. bejegyzésekről szóló II. czimbe tartoznak. A II. czim első fejezetében »általános határozatok a bekebelezés vagy előjegyzés tárgyában* felírás alatt azon rendelkezés olvasható, hogy feltételhez vagy időponthoz kötött tulajdonjogi átruházás alapján a tulajdonjog a feltétel beállta előtt csak előjegyezhető. Ezen rendelkezés az előjegyzésről szóló 3-ik fejezetbe tartozik. »Különös határozatok a zálogjogra nézve s felírás alatt a 23. §-ban a bérleti jog és a szolgalmi jogok és telekkvi terhek telekkvi bejegyzésére vonatkozó különös határozatok is foglaltatnak, stb. De mindenek felett azért nem tartjuk a szóban forgó törvényjavaslatot sikerültnek, mert a telekk. jog legfontosabb elveire nézve nem emelkedik fel a telekkvi törvényhozás mai színvonalára, sőt több tekintetben visszamarad még az 1871. július 25-iki osztr. telekk. törvény mögött is, mely törvényről az indokolásban állíttatik, hogy minden abban előforduló czélszerü újítás vagy javítás a törvényjavaslatban figyelemha vétetett; azon részeiben, melyek nem az 1871. július 25-iki osztr. telekk. törvényből vétettek át, czéltalan határozatokat tartalmaz, nem következetes az egyszer felállított elvekhez, többször ellenmondásokba keveredik, szerkezete pedig sok helyütt dagályos, jogászilag hibás és határozatlan. A telekkönyvi törvényhozásban a legfontosabb elv a telekkönyvek közhitelességénekelve. A telekkönyvi intézmény czélja az ingatlan javak tekintetébeni forgalomnak és hitelnek a dologbani jogok általános felismerhetősége és az azon jogok fenállásáróll nyilvános jótállás által biztos alapot szerezni. Ezen czél elérése végett szükségképen megkívántatik, miszerint mindenki, a ki a telekkönyvben bizva, jókiszemü1 e g jogokat szerez, a szerzett jogokban feltétlenül megvédve legyen, tekintet nélkül arra, vajoa az, ki ezen jogokat reá átruházta, azok átruházására a közönséges anyagi jog szabályai (a szerződési jog) szerint jogosítva volt-e vagy nem. A telekkönyvekben helyzett bizalomban szerzett jogok biztonsága ismét csak ugy érhető el, haatelekkönyvekközhitelességének elve következetesen keresztül vitetik, ha oly dologbani jogok, melyek a telekkönyvben nem jelenkeznek, a telekkvi tárgyra nézve jogszerint nem léteznek, és ha azon dologbani jogok, melyek a telekkönyvben beiktatva találtatnak, jogilag annyiban és addig fenállanak, a mennyiben és a meddig az ellenkező ki nem tűnik, vagy más szóval, ha telekkönyvi tárgyra vonatkozó dologbani jogok jogszerint fenállanak, mert a telekkönyvbe bejegyezve találtatnak, tekintet nélkül arra, vajon az azok keletkezéséhez vagy fenállásához a közönséges anyagi jog szerint megkívántató előfeltételek léteznek-e vagy sem. A nálunk jelenleg érvényben levő 1855. deczember 15. telekkönyvi rendeletben és az osztr. polg. tkv. ezen rendelettel összefüggő intézkedéseiben a telekkönyvek közhitelességének elvét csak részben találjuk keresztülvive, annyiban t. i., a mennyiben a ptkv. 431. és 435. §-ai szerint telekkönyv tárgyát képező ingatlanokra dologbani jogok csak telekkönyvi bekebelezés által szerezhetők. De a telekkönyvileg bekebelezett dologbani jogok nálunk a bekebelezés folytán még megszerzetteknek nem tekinthetők, mert a ki mástól jogokat a telekkönyvben bizva, és jóhiszemüleg szerez, a bekebelezéstől számítva 3 évig ezen jogoktól eleshetik, ha az, kitől a jogot szerezte, ezen jog átruházására a közönséges anyagi jog azon szabálya szerint: senki másra több jogot nem ruházhat, mint a mennyivel önmaga bír, jogosítva, p. o. ha az, ki a telekkönyvben valamely ingatlan tulajdonosaként jelenkezik, valóságos tulajdonos nem volt, — a követelés, melynek biztosítására a zálogjog bekebeleztetett, érvényesen nem keletkezett, vagy érvénytelennek nyilváníttatott. Az 1855. deczember 15. telekkönyvi rendelet 148. §. értei-