Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 14. szám - Az ügyvédrendtartás a gyakorlatban 2. [r.]

Hetedik évfolyam. 14. szárr\. Budapest, 1877. április 5. Megjelen minden csütörtökön ; a „magyar jogáS2gyüles- tartama alatt naponkint. A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendók. MAGYAR Szerkesztőség : V. Nagy korona-utcza 14. sz. pLOFIZETESI ARAK (helyben házhoz bordással, vagy vidékre bérmeLtei szétküldéssel) a .Magyar Themis"-re, az „Igazságügyi rendeletek tára" és a „Döntvények gyűjteménye- czfaiű mellékletekkel együttesen: egész évre 10 torint, félévre 5 torint, negyedévre 2 forint 50 kr. e I e n, vidékről lejiy útján kíil-iendőiip Az elSrlzetési pénzf-k b é i célszerűbben póstau Kiadó-hivatal: IV. barátok tere 7. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGASZGYÜLÉS NAPILAPJA, AZ UNGVÁRI ÜGYVÉD-EGYLET, VALAMINT A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. U{ülön mellékletek: a „2)'öntvények gyűjteménye," és az „Jgazságügyi rendeletek tára." Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Aílienaeum4' részvénytársaság. TABTALOM: Olvasóinkhoz. — Az ügyvédrendtartás a gyakorlatban. Dr. S i e g m u n d Vilmos budapesti ügyvédtől. — A bud-ipesti ügyvédi kamara véleményadása a telekkönyvi rendtartás javaslata fölött. Dr. Dell' Ad ami Rezső budapesti ügyvédtől. — Szemle. (A büntető törvénykönyv javaslata a jogügyi bizottságban). — Aphorismák a perrendtartásból. Dr. V é c s e i Ignácztól. — A budapesti ügyvédi kamara választmányának jelentése a telekkönyvi törvényjavaslat tárgyában. — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a .Budapesti Közlöny«-böl. — (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igény-kereseti felhívások.) — Külön melléklet : A .Döntvények gyűjteményé«-nek egy ive. Olyasainkhoz! Minél tovább halad codifikátiónk, annál szükségesebb lesz, hogy a meghozott törvényekkel a törvényhozási matériáié is összegyűjtve közkézre bocsáttassák. Maguknak a törvényeknek száraz szövege — különösen a mi hevenyészett codifikátionális műveinké- — a törvényhozó valódi intentiója iránt igen sok esetben kétséget hagy fen; a törvény helyes értelmét és szellemét csakis a javaslatok és az ezek felett folytatott tárgyalások tanulmányozása lesz képes a praxis embere előtt kellőleg feltüntetni. S ha még utalunk arra, hogy a kereskedelmi törvény magyarázatát az enquéte-nek bár meglehetősen sovány jegyzökönyvei köztudomásúlag nagy mértékben elősegítik, és hogy k ü l földi törvények tanulmányozásánál nálunk is a számbavehetö szakemberek a matériáié megszerzését el nem mulasztják : ugy hiszszük, mindenki el fogja velünk ismerni, hogy törvényeink magyarázatának ily fontos segédeszközét tovább is elhanyagolni valóságos bűn volna. A »Magyar Themis< szerkesztősége elhatározta, hogy pótolni fogja jogirodalmunk ezen hézagát, és a lap külön mellékleteként valamennyi igazságügyi törvényekre nézve megindít egy gyűjteményt, körülbelül oly rendszer szerint, mint azt az osztrák törvényekre vonatkozólag a nálunk is nagyon elterjedt Kaserer-féle füzetekben találjuk. Elös-.ör is meg fog jelenni a napokban szentesitett uzsoratörvény, melynek előkészítése igen tanulságos momentumokat tartalmaz U9V jogászi mint gazdasági szempontból; nyomban utána fog jönni a szintén sok vajúdáson keresztülment váltótörvény. 8 ha közelebb — mint remélni lehet — a csődtörvény, az uj perrendtartás, a bagatell-eljárás, a büntető- és a gyámügyi törvény elkészül, rövid idö alatt igen széles tér fog nyílni uj vállalatunk számára. Az anyag összeállítását az e lapok körül csoportosult szakemberek vállalták magukra, kik a lehető legtömöttebb alakban fogják az olvasó elé tárni a rendelkezésre álló anyagot. Legközelebbi számunkkal az elsÖ ivet szétküldjük; ugy hogy még az uzsoratövvény életbelépte előtt olvasóink kezében lesz az ezen törvényre vonatkozó minden matériáié. Lapunk ára, habár mellékleteink ezentúl a távolinál csaknem kétszer akkora ivszámot fognak igénybe venni, marad az eddigi; az ujabban tapasztalt nagyobb pártolás lehetővé teszi kiadó-hivatalunknak ezen költségtöbblet fedezését. A »SIagyar Themis* szerkesztősége. Az ügyvédrenütartás a gyakorlatban. X II. A 48. §. jelenlegi szerkezetében ugyan meglehetős homályos, miután azonban az már oly magyarázatra is adott alkalmat, mintha az ügyvédnek a fele ügyében behajtott pénzre munkadija és költségei erejéig visszatartási joga egyáltalán nem lenne, s félni lehet hogy ezen magyarázat — egyes bíróságok szórványos eltérő' Ítéletei daczára is — az uralkodó hangulatnál fogva hova hamarabb az egyedüli helyesnek fog canonizáltatni, nem lehet eléggé sajnálni, hogy a törvényhozás e szakaszban az ügyvéd visszatartási jogát félreérthetlenül s kifejezetten el nem ismerte; mei't hogy ezen jog épen csak az ügyvédet ne illetné meg, midőn azt nem csak a kereskedő, de még a fuvaros is törvény erejénél fogva gyakorolja, azt már in thesi sem lehet concedálni. Az igazságügyi minisztérium által az egylet javaslata alapján készített és utóbb ismét átdolgozott törvénytervezet is 32. §-ában nyíltan megadta az ügyvédnek az őt megillető visszatartási jogot, és igy kétségem sincs abban, hogy a törvényhozás intentiója a visszatartási jog egyenes megvonására nem is irányult, midőn a 48. §-t jelenlegi szövegében megállapította, különben nem vétetett volna fel a törvénybe a ! 46. §., mely szerint: >ha a képviselet bármely oknál fogva az ügy végbefejezése előtt szűnik meg, az ügyvéd köteles amegbizó kívánatára a költségekre adott előlegről a félnek legfelebb három hónap alatt számot adni és a fenmaradt összeget (természetesen ha csakugyan maradék mutatkozik) visszaszolgáltatni. A fél az átadott számadásban, illetőleg díjjegyzékben felszámított dijak (utólagos) megállapítását az 58. §. határozata szerint kérheti*. Ezen szakaszban a visszatartási jog nyiltan elismerve lévén, a 48. §. olyszerü magyarázata, mintha az ügyvéd már az által, hogy a fél megbízása folytán behajtott pénzből első sorban költségeit és munkadiját levonásba hozza, esetleg sikkasztást követne el, szerintem minden jogos alapot nélkülöz. Megengedem, hogy a korlátlan visszatartási jog sok visszaélésre is vezethet, de ezen visszaéléseknek ugy az ügy védet mint az ügyfelet bizonyára teljesen kielégítő correctivumát abban találnám, hogy mihelyt vitássá tétetnék az ügyvéd díjjegyzéke, ő köteles legyen azon összeget, melyben költségeit és munkadiját felszámította, elsőbbségi, illetve zálogjogának fentartásával, követelése végmegállapitásáig közjegyzői kézhez letenni. Még ily rendelkezés mellett is azonban az 58. §-ban az ügyvédi munkadijak és költségek érvényesítése tekintetében szabályozott illetőség fentartása ellen kell nyilatkoznom, és e részben határozottan az ügyvédi egylet javaslatának álláspontját foglalom el. Hogy az ügyvédnek a perben megállapított költségei és munkadijai nem mindig ölelik fel az ügyvéd jogos követelésének egész összegét, az az ügyvédi teendők sokfélesége mellett nem szorul bővebb magyarázatra, természetes tehát, hogy még az esetben is, midőn az ügyvéd dijai magában a perben a polg. törvényk. rendtartás 252. §-a értelmében saját fele irányában megállapittattak, nem lehet az ügyvéd elzárva attól, hogy a féltől: értekezletei, utánjárásai, informátiói, levelezései pénzbeli egyenértékét is követelje, mert tudvalevőleg a bíróságok költségmegállapitásai nem mindig állanak arányban még maguk-