Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 13. szám - Az ügyvédrendtartás a gyakorlatban 1. [r.] - Az igazgatósági tagok incompatibilitásának kérdéséhez

— 106 — lességszegés vagy az ügyvédi kar tekintélyének megsértése soha megtorlatlanul nem hagyatott. Ezen kedvező eredményt a vizsgáló biztosként vagy a fegyelmi eljárásban másként közreműködő kamarai tagoknak erélyes és lelkiismeretes eljárásán Jnvül előmozditotta főleg az. hogy a fölebbezett ügyek a m. kir. legfőbb Ítélőszék fegyelmi bíróságánál hazai biróságnál vagy hatóságnál eddigelé soha nem tapasztalt gyorsasággal, 8—15 nap alatt, intéztetnek el, mit e helyütt legőszintébb elismerésünk kifejezése mellett meg nem említeni lehetetlennek tartottunk. A törvénynek a fegyelmi eljárásra vonatkozó hiányaival jelenleg tüzetesen foglalkozni nem kívánunk ; a törvényhozás alig lesz egyhamar azon helyzetben, hogy ezen javítson; csak a 94. §. azon intézkedését emeljük ki, mely szerint az alaptalan panaszok csak a végtárgyalás megtartása folytán tehetők át a büntetés kiszabása végett a törvényszékhez. Mint a fenebbi kimutatásból is kiderül, 81 panasz közül csak 12 esetben rendeltetett el a fegyelmi eljárás, 34 mint alaptalan, 2 mint illetéktelen elutasittatott, 5 esetben pedig a panaszló többnyire meggyőződve panasza alaptalanságáról, azt visszavonta, s'jgy 41, tehát a panaszok több mint fele, teljesen alaptalan volt, ehhez veendő még, hogy a panaszlott a törvényszékhez áttett ügyekben is több esetben felmentetett; 41 esetben lőnek tehát kartársaink zugirászok vagy más kétes jellemű egyének által zaklatva, jó hírnevük megtámadva, ezen felül igazoló okirataik megszerzése végett költségre és időmulasztásra kényszerítve s a törvény ezen igazságtalan intézkedése miatt a kamara választmánya sem költségeik megtérítését ki nem mondhatta, sem nekik élégtételt nem szolgáltathatott. És még az kedvező helyzet, ha az igazoló nyilatkozat által a panasz teljesen megczáfoltatik; de gyakran az egész fegyelmi vizsgálat befejeztetik s a vád teljesen alaptalannak derülvén ki, nem vád-, hanem felmentő határozatot kell hozni, s ebben a 94. §-nak a legfőbb ítélőszék által is szorosan magyarázott rendeleténél fogva a költség megtérítése s az iratoknak büntetés megszabása végett a törvényszékhez áttétele iránt intézkedni nem lehet. III. Az ügyvédség terén mult évi jelentésünkben kifejtettük az ügyvédi rendtartásnak az ügyvédek jogaira vonatkozó mostoha intézkedéseit s főleg egy díjszabályzat alkotásának szükségét. Különösen a díjszabályzat kamaránk területén, ugy az ügyvédek, mint a közönség részéről felmerült számtalan panasz, visszaélés s összeütközés miatt égető szükséggé vált. Csak egynémely esetet kívánunk megérinteni, így az 1876. évi 119. sz. a. panasz folytán kiderült, hogy egy felperes s alperes között ugyanegy napon egyik járásbíróság előtt 130 és 40 frt iránti két perben tartatott tárgyalás, a 130 frtos ügyben a perköltség 44 írtban, a 40 frtos ügyben 36 írtban állapíttatott meg, két kereset s egy napi tárgyalás által 170 frt értékű ügyben tehát 80 frt költség okoztatott; a 164/877. szám alatti panasz folytán kiderült, hogy ugyanazon felek között egyszerre folyó 3 rendbeli becsületsértési ügyben a saját fél ellen 420 frt per- s végrehajtási költség állapittatott meg; tudomásunk van oly esetről, hol az ügyvéd egy egyszerű zálogjogi bekeblezés költségei fejében 100 fitos kötelezvényt vett felétől; általános a panasz, hogy oly esetben, midőn a költség bírói megállapítás alá nem jő, mint például telekkönyvi ügyekben vagy a tárgyalás előtt kiegyenlített perekben, a felek kizsákmányoltalak. Viszont a bíróságok által az ügyvédek részére megállapított dijak miatt a panasz úgyszólván állandó s többször sajnos összeütközést eredményezett. Ezen az ügyvéd egyéni érdeke és anyagi existentiájára mélyen beható kérdésben bármily megállapítás alkalmaztassák, a bíró az ellen- s rokonszenv gyanújával árnyékoltatok be, másrészt az elmarasztalt alperes ugy a bírót, mint az ügyvédet egyetértő zsarolással vádolja. Egyébiránt e költségek megállapításánál valóban kirívó aránytalanságok és igazságtalanságok merülnek fel; mig némely bőkezű járásbiró főleg a vele jó viszonyban élő ügyvéd dijait a per összegével semmi arányban sem álló mennyiség- I ben ítéli meg, addig mindennapi jelenség, hogy az ügyvéd részére a valódi kiadásnál kisebb eljárási költségek állapittatnak meg, ugy hogy nemcsak az ügyvéd semmi dijazást nem nyer, de még ráfizetnie kell. Megtörtént az is, hogy egy kézműves tanú részére 3 frt dij állapittatott meg, ezen s több tanú kihallgatásánál közreműködött ügyvéd dija a napszámost is megillető 50 krban ítéltetett meg. Nem szükséges azt bővebben kifejteni, hogy hová vezet az, hogy ha az ily igazságtalan sőt lealázó eljárás az ügyvédet önvédelemből a törvénytelen térre kényszeríti. Az sem ritka dolog, hogy a pervesztes fél ellenében a biró könyörületből az ügyvéd dijait leszállítja, és viszont az is megtörtént, hogy az ügyvéd, ki perét elvesztette, a fele ellenében túlzottan megállapított költségekkel vigasztaltatott. Kérjük mindezekhez különös figyelemre méltatni, hogy e vidéken az ügyvéd keresménye leginkább abból áll, mit az ellenféltől költségképen behajt, vagy mit a biró saját fele ellenében megítél s igy az ügyvéd egész existentiája teljesen a biró belátásának, melyet emberi indulat vezet s törvény nem szabályoz, kegyelemre van kiszolgáltatva ; természetes tehát, hogy ebből az ellentétes érdekek oly örökös barcza fejlődött ki, mely a birói s az ügyvédi kar tekintélyét s magát az igazságszolgáltatást veszélyezteti. Mindezen súlyos calamitást csak egy díjszabályzat orvosolhatja; bár minden ügyvédi munka ebbe be nem foglalható és sok részben az ügyvédi s birói belátásnak mégis tere marad, de a leggyakoribb munkálatokra, úgymint adóssági, váltó-, csőd-, kereskedelmi keresetekre, biztosítási, végrehajtási, árverési, előjegyzési kérvényekre, pertári s egyszerűbb bíróság előtti megjelenésekre és tárgyalásokra, főleg utazási, fuvar- s napi dijakra s több eféle gyakran előforduló egyöntetű eljárásokra, melyeknél a panasz leggyakoribb, a díjszabályzat igazságosan megalakítható s ez által minden kegyelemosztás, visszaélés és zsarolás megakadályozható, előforduló esetekben megtorolható. Kívánatosnak tartottuk s tartjuk, hogy egy ily díjszabályzat az egész országra nézve behozassék, de azt jelen körülményeink között egyáltalán nem remélhettük, és beláttuk azt is, hogy kiválólag kamaránk területén oly bőségesen burjánzó eme visszaélések, habár szűkebb körű helyi intézkedésekkel, minden esetre korlátolandók. Ily körülmények között választmányunk ösztönöztetve a még 1875. május 22-én tartott közgyűlésen tett s általános visszhangra talált indítvány s 1876. martius 13-án tartott közgyűlésen a törvénykezés tárgyában kiküldött bizottságnak ezen állapotok türhetlensége felett tett jelentése által, kérelmével 1876. évi június 30-án 798. sz. a. a kassai kir. törvényszék elnökéhez fordult, ki is az igazságügy érdekeit őszintén szivén hordván, ezt azonnal a vezetése alatti törvényszék elé terjesztette, — a törvényszék ezen tekintetben az intézkedés mellőzhetlen szükségessége iránt semmi kételyt sem támasztván, az ebbeli javaslat előkészítése végett két törvényszéki birót küldött ki, ehhez járult a kassai kir. járásbiró és három kamarai választmányi tag. Ezen bizottság a kir. törvényszéki elnök vezetése alatt 1876. július 16-án tartott első üléséből egy törvényszéki s egy kamarai tagot az előadmánynyal megbízván, — ezek munkálatát 1876. október és november havában tartott több rendbeli tanácskozmányban felülvizsgálta, azt az elnök által a járásbíróságokkal is közölvén, a törvényszék és a kamara választmánya elé terjesztette; a kir. törvényszék azt az 1876. november 21-én, a kamara teljes választmánya ez évi november 17. és 24-én tartott ülésében minden változtatás nélkül elfogadta, s igy jött létre a ./• alatt ottani kir. törvényszéki elnöknél intézkedés tétessék. Ez által a fönebb körülirott, az ügyvédi s birói karra, a nagy közönségre s az igazságszolgáltatásra nehezült oly sok nyomorúságot elhárítva hittük. Nem akartunk ez által valamely törvényhozási vagy valamely nagyobb horderejű intézkedést tenni. Az eljárás alapja igen egyszerű volt, helyi bajokon helyi intézkedéssel kivánt az segíteni. A biróságok az egyöntetűség és igazságosság szempontjából azt zsinórmértékül, mintegy belső használat végett házi szabványul elfogadták, ugy, miként az más bíróságoknál, például az aradi kir. járásbíróságnál vagy a budapesti váltó- s kereskedelmi törvényszéknél is behozatott, sőt gyakran minden Írásbeli kijelentés nélkül is a gyakorlat s a megszokás másutt is bizonyos dij fokozatot honosított meg és ezen eljárás a törvény rendeletével vagy a birói ítélkezési jog függetlenségével sehol ellentétben lévőnek nem találtatott, és valóban az. hogy a biró önkényt arra határozza magát, miként az ügy érdemével, tehát a tulajdonképeni ítélkezéssel egybe nem függő, ehhez képest csak igen alárendelt mellékes kérdésben, a dijak megállapításánál, ezután bizonyos fokozatot használand, semmi törvényellenest, semmi szabálytalanságot nem képez. Az ügyvédi kamara választmánya pedig, ezen díjszabályzat a törvénynyel semmi ellentétben sem lévén, sőt a törvény sikeres végrehajtására tartozván, — a Nagyméltóságod által 1875. september 27-én 27371. sz. a. jóváhagyott ügyrend 15. §-a értelmében, mely szerint a választmány a kamara tagjaira s az ügyvédjelöltekre nézve az ügyvédkedés terén előforduló tárgyakban kötelező határozatot hozni, azok közzétételéről s végrehajtásáról gondoskodni köteles s jogosult,— ily szabályzatot illetékességi körén belül megalkothatott, ez által természetesen az 1874. 34. t.-cz. 54. §. által biztosított szabad egyezkedési jog nem korlátoltathatott. És mondhatjuk, hogy e kamarának e szabályzatban érdekelt tagjai ez iránt két értekezletben kihallgattatván, mert az ügyvédi rendtartás 21. §-a szerint az közgyűlés tárgyát nem képezi, — azzal nem az anyagi előny végett, melyet az szűken nyújtott, hanem az ügyvédi állás nemesen felfogott érdekében morális szempontból s az eddigi mindenféle kellemetlenségek s viszályok elkerülése végett, megelégedve s azon rövid idő alatt, mig az alkalmazásban volt, a gyakorlati életben is teljesen kielégítve voltak, de sőt a közönség kiválóbb s nem szakértő férfiai is örömmel üdvözölték azt. Ilykép a kassai kir. törvényszék, ennek területén lévő járásbíróságok s az ügyvédi kamara vállvetett s nem csekély munkával járó fáradságának sikerült a fönebb nagyában körvonalzott, de a valóságban még súlyosabb igazságügyi bajt legalább itt, hol az helyi viszonyainknál fogva az igazságügyre legkárosabban hatott, ily lokális kisegítő móddal orvosolni, s ez üdvös s jótékony hatását már is minden irányban tanúsította, mert az az életre való intézkedésnek természete, hogy az minden körülmény közt gyökeret ver, mig a gyakorlati értékkel nem biró bármely eszménykép a legkathatósb támogatás mellett is elsatnyul. Azonban vettük a kassai kir. törvényszék elnökének 1877. január 5-én 1249/876. sz. a." kelt átiratát, melyben értesittettünk, hogy a díjszabályzat tárgyában a kassai kir. törvényszéknek 1876. november 27-én 14947. sz. a. hozott határozata a m. kir. igazságügyi minisztériumnak 1876. évi deczember 17-én 36593. sz. a. kelt intézvényével megsemmisíttetett. Minthogy már ily díjszabályzat az ügyvédre nézve felével szemben is csak ugy bírhat gyakorlati értékkel, ha az a biróságok által is zsinórmértékül vétetik, — ehhez képest e kamara választmánya a díjszabályzat elfogadására vonatkozó előbbi életbe is lépett, s elhatároztatott, hogy annak a kamara területéhez tartozó s.-a.-ujhelyi kir. törvényszék területén való életbeléptetése iránt az *) Közöltük a m. é. 52. és f. é. 3. számokban Szerk. elhatározásra vezette, de azt tartjuk, e kisegitő módot nem az elmélet szempontjából, mely minden még oly jelentéktelen dolgot elvi kérdéssé felfokozni képes, hanem a gyakorlat, a mindennapi elet szempontjából tekintve, — a biróságok s az ügyvédi kamara közt, főleg e vidéken elterjedt és