Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 13. szám - Az ügyvédrendtartás a gyakorlatban 1. [r.] - Az igazgatósági tagok incompatibilitásának kérdéséhez

— 107 — veszélyessé vált baj elhárítására létesült és szük­ségképen létesíteni kellett ezen megállapodás el­len megállható indok fel nem hozható, — miért is bátrak vagyunk a roszul értesült minisztertől a te­hetségünk szerint jól értesíteni kivánt miniszterhez fordulni s Nagyméltóságodnak a praktikus élet kívánalmai iránt több izben tapintatosnak bebizo­nyított figyelmét ezen ügyre legőszintébb tisztele­tünk kifejezése mellett felkérni s az iránt esedezni: Hogy a mennyiben egy ily díjszabályzatnak a bíróságok s az ügyvédi kamarák közbenjöttével az egész országban leendő behozatalára a törvény­hozástól meghatalmazást kinyerni most idő- sczél­szerünek nem tartaná, — ezen csatolt díjszabály­zat iránt 1876. deczember 17-én 36593. sz.a.kelt határozatát módosítani, vagy ha erre nézve a rész­letekben észrevételek forognak fen, vagy más te­kintetben felvilágosítás szükségeltetik, azt e kama­rával közölni és egyszersmind a többi ügyvédi ka­marát is megbízni méltóztassék, hogy a kerüle­tükben lévő bíróságokkal egyetértve díjszabály­zatot létrehozhassanak. IV. A jogszolgáltatás terén csak főbb kör­vonalakban kívánjuk megérinteni tapasztalatain­kat és óhajainkat. A tényleges igazságszolgáltatást illetőleg egyedül a telekkönyvi hatósággal felruházott tor­nai, homonnai s tokaji kir. járásbíróságok- és a s.­a.-újhelyi kir. törvényszékre nézve kérjük Nagymél­tóságodat, hogy miután ezen bíróságoknál a hát­ralékok tetemesen f lszaporodtak, ugy annyira, hogy a legegyszerűbb bekeblezési vagy végrehaj­tási kérvény elintézésére egy évig is várakozni kell. az érdemleges perek pedig egyáltalán előre nem látható időre elodázvák, ezeket a kellő birói s kezelő munkaerővel, habár ideiglenesen is, a hátralékok feldolgozására ellátni kegyeskedjék. Általában pedig kívánatosnak tartjuk, hogy miután a birói szervezés legnagyobb részt fogana­tosítva van, az törvényesen állandósittassék s főleg a területrendezés ugy eszközöltessék, hogy a bíró­sági, közigazgatási, adóhivatali stb. kerületek el­végre egybevágók legyenek. A birói szervezés s illetékesség végleges megállapítása alkalmából azonban kifejezést kell adnunk azon alapos aggályunknak, melyet a já­rásbíróságoknak telekkönyvi hatósággal való fel­ruházása irányában a mindennapi tapasztalat álapján táplálnunk kell. Igen gyakori eset, hogy a törvényszékek telekkönyvi osztályánál, hol pedig a telekkönyvi ügyek hármas tanácsban intéztetnek el, s évek óta alkalmazott gyakorlott telekkönyvvezetők felügye­lete alatt vezettetnek át. a legfeltűnőbb tévedések és visszásságok merülnek fel. így megtörtént, hogy a telekkönyvi test több részletei teherrel lejegyez­tetni rendeltetvén, a lejegyzés teher nélkül eszkö­zöltetett, sőt egyik törvényszék telekkönyi hatósá­gánál egy ideig a tkvi rend. 161. §-ban előszabott oly fontos széljegyzet hosszabb időn át elmulasz­tatott. Ha tehát a törvényszéki telekkönyvi ható­ságnál ily hibák fordulnak elő, elképzelhető, mi történik a járásbirósági telekkönyveknél, hol kellő szakértő birói s kezelői munkaerő hiányában, mi­ként azt itt a tornai, homonnai és tokaji kir. já­rásbíróságnál tapasztaljuk, egyszerű bekeblezés vagy előjegyzés keresztülvitele egyévet is igénybe vészen, hol a vételárak a kielégítési sorrend meg­állapítása előtt és után évekig hevernek s hol semmi felügyelet, semmi ellenőrzés nincsen, at­tól kell méltán tartanunk, hogy azon irány, mely minél több járásbíróságot kíván telekkönyvi ható­sággal felruházni, úgyis hiányos telekkönyvi rend­szerünkbe vetett bizalmat s ezzel a jelzáloghitelt teljesen megsemmisíti. Különben is önámitás azt hinni, hogy a já­rásbíróságnak telekkönyvi hatósággal felruházása a telekkönyvi forgalmat megkönnyíteni fogja; mert mellőzve, hogy pénzügyi okokból s szakértők hiánya miatt a járásbirósági telekkönyvi hatósá­gok még sokáig nem fognak kellő munkaerőkkel elláttatni s igy az ügyek ott még sokáig a mostani elhagyatottságban maradnak; a telekkönyvi intéz­kedésre legtöbbnyire kölcsönzés végett van szük­ség, azon intézetek, testületek s tőkepénzesek pe­dig, hol az ebbeli igény kielégíthető, leginkább a törvényszék székhelyén, a központon vannak, s igy ha a telekkönyv is itt van, a hitelezés nemcsak lényegesen megkönnyittetik, de gyakran e felté­telhez is köttetik, mert sokan óvakodnak oly in­gatlanra hitelezni, melynél esetleges végrehajtások alkalmával a kielégítési sorrend stb. végett több mértföldnyi távolra utazni vagy e végett rendkí­vüli költséget okozni kell, holott pedig a földbir­tokosra nézve teljesen közönyös az, vajon a zálog­vagy tulajdonjogi bekeblezés a hozzá egy-két mértfölddel távolabb eső, de többnyire vasúttal egybekötött székhelyen, hol különben rendesen más dolga is van, vagy a járásbíróságnál eszkö­zöltetik-e? a fődolog reá nézve az, hogy telek­könyve rendesen vezettessék s beadványai gyorsan és pontosan intéztessenek el, mire a törvényszék mindenesetre nagyobb biztosítékot nyújt. Nem kívánjuk ezzel azt vitatni, hogy a já­rásbíróságok telekkönyvi hatósággal egyáltalán el ne láttassanak, mert például a tornai telekkönyvi hatóság a Kassától távol fekvő tornai járásra, vagy a homonnai telekkönyvi hatóság a homon­nai járásra, de csakis ezekre nézve az ottani tör­vényszékeknek megszűnte folytán valóban szüksé­ges ; Nagyméltóságod figyelmét csak arra akartuk felhívni, hogy a járásbíróságok telekkönyvi ható­sággal csak kivételes esetben és csak szerfeletti óvatossággal ruházhatók fel s hogy a már meglé­vők csak saját járásukra szoritandók és minden­esetre a kellő munkaerővel ellátandók, különben több kárt, mint hasznot okoznak. Mult évi jelentésünkben örömünknek adtunk kifejezést a felett, hogy az igazságügyi teendők egy része közigazgatási közegekre bízatni nem fog, fájdalom, ez immár változást szenvedett, mert mint az országgyűlési tárgyalásokból kivettük, ugy a közigazgatás, mint az igazságszolgáltatás közös romlására e kettő az 1869. IV. t.-cz. által kimondott nagy elv ellenére, az alsóbb közegek­nél ismét egyesittetni s igy a jogfejlődés terén ha­tározott visszalépés terveztetik. E kérdés kimerítve lévén, azt bővebben nem fejtegetjük, csak csodálkozásunknak kell kifeje­zést adnunk a felett, hogyan lehessen igazságügyi teendőket a már nagy költséggel szervezett, belé­okult szakértő közegek helyett, nagy költséggel ujabban szervezendő, nem szakértő közegekre bizni ? Nem meritenők ki a törvénykezés feletti ta­pasztalatainkat, ha meg nem emlitenők azt is, hogy az általánosan kitűnőnek s gyakorlatinak elismert német kereskedelmi törvény hazánkba átültetve, a perlekedés terén teljesen hasznavehe­tetlenné lön, mert a kereskedelmi peres eljárás tárgyábán 1875. november 1-én kelt rendelet a birói illetőséget s az eljárás módját olykép szabá­lyozta, hogy legalább itt vidéken egy év is eltelik, inig a mindig felhasznált illetőségi kifogás eldön­tetik s a per legalább a megkezdés stádiumába jő, ugy hogy a kereskedelmi törvény nyújtotta elő­nyökről mindenki inkább lemond, mintsem a ke­reskedelmi eljárás labyrinthusába bocsátkozzék. Tartunk tőle, hogy a váltóeljárás tárgyában 1876. november 30-án kiadott rendelet hasonló eredményre vezetend, mert az az 1868. 54. t.-czikk­ben foglalt bonyolult perorvoslati s végrehajtási szabályokra alapíttatván, majd azokra utal, majd változtatja, majd kiegészíti azokat, a nélkül, hogy egy szerves egészet képezne s igy a szabályokat nehezen értbetővé, az eljárást még bonyolultabbá teszi, — mindazonáltal alig két hava lévén élet­ben, bevárjuk gyakorlati alkalmazását s akkor le­szünk bátrak felette ttízetesb véleményt előterjesz­teni ; most csak azt emiitjük meg, hogy annak 48. §-a a fenálló viszonyok teljes félreismerését tanú­sítja, midőn az igazolást az ügyvéd mulasztása alapján is megengedi s ezt csak azzal kívánja ellensúlyozni, hogy az ügyvéd esetleg mindkét fél részére az igazolási költségekben elmarasztal­tassák, mert nagyobb ügyben a fél mindig fog ta­lálni oly ügyvédet, kinek mulasztását ebbeli költ­ségeinek megtéritése mellett az igazolás ürügyéül s igy az ügy végtelen elhúzására felhasználhatja. Ezen kereskedelmi és váltótörvény kiegé­szítésül egy ujabb, ezeknek elveivel egybehangzó csődtörvényt igényel, mert az 1840. 22. t.-cz. a czélnak meg nem felelvén, egy ujabb csődtörvény létesítéséig az e téren hozott törvények hézagosak lesznek. Szerfölött fájlaljuk, hogy a büntető-törvény tárgyalása oly soká elhúzódik, pedig büntető-tör­vény nélkül az államban jogrend nem létezik, a. mint hogy gyakran látunk társadalmunkban oly egyes tüneteket felmerülni, melyek az ököljogra s annak korára emlékeztetnek. A polgári törvénykönyvet megemlíteni sem merjük, mert előkészítésének még nyomait sem láttuk. Az 1848. 15. t.-cz. azon intézkedése óta, mely a polgári törvénykönyvet a legközelebbi or­szággyűlés elé terjeszteni rendeli, immár majd 30 év folyt le, és az azóta annyira átalakult, előha­ladt jogélet érdekei még mindig az adományi, ősi­ségi s úrbéri rendszert tárgyazó hazai törvényeink­ből merített elvek; de mert ezek ki nem elégitők, olykor az osztrák, majd a szász vagy más külföldi törvények, vagy egyátalán csak a birói belátás szerint Ítéltetnek el. Természetes, hogy ezen bi­zonytalanság megingatja a társadalom alapjait, megsemmisíti a jogi öntudatot s legegyszerűbb kérdés miatt a bíróságokat a perek halmazával özönli el, melyek általánosan hiányosnak elismert és ezért számtalan javaslat által javítani tervezett, de csak tervezett perrendtartásunk zűrzavaros fe­neketlenségében várják szomorú végüket. Ismerjük azon sokféle akadályokat, melyek honunkban a haladást gátolják s melyek majd közjogi, majd pénzügyi, majd pártállási okokból minden lépést megnehezítenek, — de legalább a leplezetlen valót Nagyméltóságod előtt, ki fenkölt gondolkozásánál fogva az igaz, a szabad szónak mindig barátja volt, feltárni állásunkból folyó ha­zafiúi kötelességünknek tartottuk. Kassa, 1877. február hó 28-án. A budapesti ügyvédi kamara részérül ezennel közhírré tétetik, miszerint Beller István (lakik Budapesten, Dorottya-utcza 8. sz.), Bernáth Béla (lakik Budapesten, VIII. Mária-utoza 10. sz.), Imre Aurél (lakik Budapesten, magyar-uteza 20. sz.), Dr. Jacobi Sámuel (lakik Budapes­ten, Deák-Ferencz-utcza 15. sz.), Latkóczy Mór (lakik Bu­dapesten, Budavár, szinház-uteza 217. sz.). Lukács Imre (lakik Budapesten, gránátos-uteza 8. sz.), Móogor Károly (lakik Budapesten, "Wurm-utcza Thonet-udvar) és Naszlu­hácz Ödön (lakik Budapesten, I. Krisztinaváros vmajor-ut­cza 295. sz.) ügyvédek a kamara lajstromába folytatólag felvétettek. — Qrátzer Antal budapesti ügyvéd és kama­rai tag, az ügyvédkedésről önkénytes lemondása, Jámnitzky Sándor budapesti ügyvéd és kamarai tag, hivatalnoki pá­lyára történt átlépése, és Elein Gyula budapesti ügyvéd és kamarai tag, Kecskemétre történt elköltözése folytán, fenti lajstromból kitöröltettek. — Végül, hogy Grézló Ernő, mint néh. Wein Lipót ügyvéd irodájára nézve ki­rendelt gondnok lemondása folytán, helyébe Komáromy Mihály budapesti ügyvéd és kamarai tag rendeltetett ki gondnokul. A budapesti ügyvédi kamara részérül ezennel közhirré tétetik, miszerint Jászai/ Ferencz (lakik Budapes­ten, zsibárus-uteza 2. sz.), Kazy János (lakik Budapesten, magyar-uteza 34. sz.), Marosi Kálmán (lakik Sziget-Szt.­Miklóson), Beinitz József (lakik Budapesten, üllüi-út 67. sz.) és Szigethi Gyula (lakik Budapesten, üllői-út 6. sz.) ügyvé­dek, a kamara lajstromába folytatólag felvétettek. — Gla­ser Aurél budapesti ügyvéd és kamarai tag, ezen kamara fegyelmi bíróságának 1876. évi deczember 18-án 1086. sz. a. kelt és a m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék által f. évi február 16-án 31. sz. a. helybenhagyott Ítéletével, a zugirá­szat elősegítése miatt, az ügyvédség gyakorlatától három hóra felfüggesztetett. A debreczeni ügyvédi kamara részéről ezennel közhirré tétetik, miszerint Imre Gábor debreczeni ügyvéd, elhalálozása folytán, a kamara lajstromából kitörültetett s irodája részere gondnokul Poós Gyula debreczeni ügyvéd neveztetett ki. A sz.-fehérvári ügyvédi kamara részéről ezennel közhirré tétetik, miszerint Timár Elek pápai ügyvéd ön­kénytes lemondás folytán az ügyvédek lajstromából kitö­rültetett, s irodája részére gondnokul Vélsz Emil pápai ügyvéd neveztetett ki. A pozsonyi ügyvédi kamara részéről ezennel köz­hirré tétetik, miszerint Latkóczy Károly nyitrai ügyvéd, elhalálozása folytán, az ügyvédi lajstromból kitörültetett és a halaszthatlan teendők teljesítésére Dr. Bangha István nyitrai ügyvéd rendeltetett ki. A beszterczebányai ügyvédi kamara részéről ezennel közhirré tétetik, miszerint Martinovics Ferencz beszterczebányai ügyvéd az ügyvédkedés gyakorlásáról önkényt lemondván, » kamara lajstromából kitörültetett. A balassa-gyarmati ügyvédi kamara részéről ezennel közhirré tétetik, miszerint Vannay Ignácz balassa­gyarmati ügyvéd a kamara lajstromába folytatólag fel­vétetett. A kassai ügyvédi kamara részéről ezennel köz­hirré tétetik, miszerint Saád Lajos és Münster Tivadar kassai lakos ügyvédek a kamara lajstromából — lemondá­suk folytán — kitörültettek. A kassai ügyvédi kamara részéről ezennel köz­hirré tétetik, miszerint Szerényi Ede, Gleirezky Albert ég Halmy Menyhért kassai lakos ügyvédek lemondásuk foly­tán a kamara ügyvédi lajstromából kitörültettek. A szombathelyi ügyvédi kamara részéről ezennel közzé tétetik, hogy Pogány István körmendi — és Pogány Gusztáv szombathelyi lakos ügyvédek, ezen ügyvédi ka­mara lajstromába folytatólag felvétettek.

Next

/
Thumbnails
Contents