Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 12. szám - A részvényes jogai szemben az igazgatóság felelősségével

— 95 A részvényes jogai szemben az igaz- } gatóság felelősségével. A »Magyar Themis« 8. számában ezen czim alatt megjelent czikkben ifj. Dr. Neumann Sándor ur azon kérdést tűzi ki fejtegetésének tárgyául: »vajon a törvény rendelkezéseinél fogva van-e joga az egyes részvényesnek közvetlenül az igazgatóság ellen keresettel fellépni, ha törvény- vagy alapszabályellenes cselekedetei által jogai sérelmet szenvednek«, és azon l eredményhez jut, hogy az egyes részvé- j nyesnek közvetlenül az igazgatóság ellen I kereseti joga nincsen, hanem jogait csak j beavatkozási keresettel érvényesítheti. Hogy a részvényesnek az igazgatóság ellen kereseti joga van, azt czikkiró ur is elismeri, csakhogy szerinte a részvényes ezen jogát nem önállólag saját felperessége alatt inditott keresettel érvényesítheti, hanem tartozik várni mig a közgyűlés az igazgatóság ellen a pert megindítja, minekutána ő beavatkozási perrel közbeléphet, esetleg azon jogot adja a részvényesnek, hogy a társaságot a per megindítására kényszeritheti. Kifejtett nézetének érveit abban leli: hogy 1. a keresk. törv. 197. §-a szerint »a társaság választja meg az igazgatóság ellen indítandó per képviseletére a meghatalmazottakat*, 2. a részvényes az igazgatósággal meghatalmazási viszonyban nem áll, ö't az actio mandati nem illeti, 3. végre nem szükséges a részvényesnek az önálló kereseti jogot megadni, miután ő bajainak orvoslását más uton-módon — beavatkozási perrel — keresheti. Elismeri azonban czikkiró ur mindamellett még, hogy a 189. §-ból kifolyólag azt kellene következtetni, hogy az egyes részvényes kártérítési keresettel az igazgatóság ellen fordulhat, csakhogy ezen törvényszakasznak a 174. és a 197. §§. ellentmondanak. A felhozott indokokból az első' elesik, ha kimutatnunk sikerül, hogy az idézett törvényszakaszok megegyeznek és egymással ellenkezésben nem állanak. Ezt kimutatandó, szükséges lészen, hogy előbb a keresk. törv. 189. §-át elemezzük és bonczkés alá vegyük. A keresk. törv. 189. §-a az igazgatóság hatáskörét két irányban korlátozza: a) A társasággal szemben köteles az igazgatóság azon korlátozásokhoz alkalmazkodni, melyekhez képviseleti joga j az alapszabályok vagy közgyűlési határozatok által köttetett, s felelős ennek folytán az igazgatóság a társaságnak az eljárása által okozott kárért, ha tagjai megbízásuk határain tulmennek. Az igazgatóság ezen felelőssége foly a közötte és a társaság közt kötött szerződésből, a közötte és a társaság — közgyűlés — közt fenálló meghatalmazási viszonyból. b) Azonban az igazgatóság nem tar-tozik, sőt jogában sem áll a közgyűlés minden határozatát foganatosítani, mert az igazgatóság felelős a károsultnak is minden kárért, ha a törvény vagy az alapszabályok ellen cselekszik, még az esetben is, ha a törvénynyel vagy az alapszabályokkal ellenkező intézkedés közgyűlési határozaton alapszik. Az idézett törvényszakasz első bekez- í dése csak korlátozásokról szól és kötelességévé teszi az igazgatóságnak azon korlátozásokhoz alkalmazkodni, melyekhez képviseleti joga közgyűlési határozatok által köttetett. Azonban ha a közgyűlés az igazgatóság hatáskörét nem korlátolná, hanem azt a törvényben vagy az alapszabályokban meghatározott hatáskörén tul tágítaná, vagy oly cselekményre felhatalmazná, melyet a törvény vagy az alapszabályok szerint véghezvinnie nem szabad, akkor felelős megint az igazgatóság az ebből eredő kárért a károsultnak, mert az igazgatóság és a részvénytársaság a közgyűlés mint a részvényesek összesége közt fenálló meghatalmazási viszony — törvényünk szerint — nem kizárólagos, hanem megszűnik meghatalmazott lenni és saját felelősségére cselekszik az igazgatóság, mihelyt oly cselekményt visz véghez, mely a törvénybe vagy az alapszabályokba ütközik. Kereseti joga lesz tehát a részvénytársaságnak az igazgatóság tagjai ellen, ha megbízásuk határain és a szabott korlátozásokon tulmennek; kereseti joga lesz minden egyes részvényesnek, ha az igazgatóság oly cselekménye által károsul, mely a törvénynyel vagy az alapszabályokkal ellenkezik. A részvénytársaságot hatóságok és harmadik személyek irányában az igazgatóság képviseli (k. t. 186. §.). Ezen képviselet lehetetlen lesz, mikor a részvénytársa, ság az igazgatóság ellen fellép; a törvénynek tehát az esetekre, mikor a társaság az igazgatóságot perli, a társaság más képviseletéről kellett gondoskodnia, és erre nézve meghatározza a törvény 197. §-a, hogy azon perekben, melyeket a társaság az igaz tó ság tagjai ellen indít, őt nem az igazgatóság tagjai, hanem a közgyűlés által választott meghatalmazottak képviselik. Az egyes részvényesnek azonban csak akkor van kereseti joga az igazgatóság ellen, ha ez utóbbinak cselekményei törvény- vagy alapszabályellenesek. Miután azonban rendszerint az igazgatóság a közgyűlés határozatait foganatosítani köteles, az oly esetben, midőn a közgyűlési határozat maga a törvénybe vagy az alapszabályokba ütközik, szükséges leszen mindenek előtt constatálni ezen határozat szabályellenes voltát. Vagyis szükséges, hogy az arra hivatott közeg — törvényünk szerint a biróság — kimondja, hogy a határozat törvény- és szabályellenes, ennek folytán semmis, és az igazgatóság jogában nem állott azt foganatosítani. Meg kellett tehát adni a részvényesnek azon jogot is, hogy a közgyűlési határozatot is megtámadhassa és annak megsemmisítését szorgalmazhassa. A részvényesnek ezen jogot a k. t. 174. §-a adja meg. Ki ellen irányozza a részvényes ezen megtámadási keresetet ? »A törvényellenes határozat által jogaiban sértett részvényes keresetjogát a társaság ellen fogja érvényesíteni.«*) Ha a kereset a közgyűlési határozat ellen irányul, akkor természetes, hogy azt a *) Jegyzökönyvek 175. I. határozatot hozó társaság ellen kell inditani, mert ez hozta a határozatot. Az igazgatóság tagjai, ha ez esetben a kereset ellenök indíttatnék, joggal ellenvethetik, hogy ők az egész határozatban ártatlanok, ők e határozatot nem hozták és nekik pl. ép oly kevéssé tetszik, mint a keresetet inditó részvényesnek. Ez azonban nem zárja ki a részvényes ama jogát, és nem ellenkezik a törvény ama rendelkezésével, hogy a részvényes azon keresetét, mely nem a közgyűlési határozat ellen, hanem az igazgatóság törvény- vagy alapszabályellenes cselekményei — a törvényellenes határozat foganatosítása által eredt kárának megtérítésére irányul, az igazgatóság tagjai ellen ne érvényesíthesse. Az idézett törvényszakaszok tehát nem ellenkeznek egymással, hanem kiegészítik egymást. A részvényesnek kétféle kereseti joga lesz : lesz kereseti joga a társaság ellen a közgyűlési határozat megsemmisítésére, esetleg a kár megtérítésére: lesz kereseti joga az igazgatóság tagjai ellen csakis a kártérítésre. Mikor és mily esetekben követelje a részvényes kárának megtérítését a társaságtól és mikor az igazgatóság tagjaitól vagy a majoritás tagjaitól — kik ellen nézetem szerint szintén kereseti joga van —, ennek megfejtésére a tisztelt szerkesztő ur engedelmével egy későbbi czikkemben visszatérek. Most átmegyek Dr. Neumann ur második indokára, mely abban áll, hogy a részvényest, az igazgatóság tagjaival meghatalmazási viszonyban nem állván, az actio mandati nem illeti. Nem! de illeti őt az actio quasi ex contractu*), az az megilleti őt a kereseti jog, mert a törvény azt neki megadja, azzal, hogy az igazgatóság tagjait minden károsult irányában felelőssé teszi és mert nem képzelhető, hogy a károsult részvényes az igazgatóság tagjait más utonmódon mint beperlés által felelősségre vonhatná. Nem áll nézetem szerint Dr. Neumann urnák azon állítása, hogy a károsult mindig a társaság. Képzelhető azon eset is, hogy nem a társaság, hanem az egyes részvényes a károsult. Pl. a közgyűlés meghatározván az egyes részvényre eső osztalékot, kimondja, hogy egy bizonyos részvényesnek az osztalék akármilyen oknál fogva l ki nem adandó, hanem ez jótékony czélra | fordittassék. Ha az igazgatóság ezen határoI zatot foganatosítja, akkor a részvényes a ! károsult, a nélkül hogy a társaság akármily kárt szenvedett volna. Vagy következő eset: Bizonyos részvénytársaság alapszabályai szerint joga van minden részvénybirtokosnak egy-egy részvényére, uj részvények kibocsátásánál egy-egy uj részvényt al pari követelhetni; a közgyűlés elhatározza, hogy egy bizonyos részvényesnek, ki 10 részvény birtokában van, a 10 uj részvény ki ne adassék, hanem hogy azok a tőzsdén eladassanak. Az igazgatóság ezen határozatot foganatosítja. Ez esetben, ha a részvények a tőzsdén sokkal magasabb áron keltek el, mintsem a részvényes azokat követelhette volna, az egyes részvényes károsul, —a társaság nemcsak hogy nem károsul, hanem még gazdagszik is. *) L. Windscheid : Pandektenreeht. 302. §. Arndts : Pandekten 229. 242. §§.