Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 12. szám - A törvényes és végrehajtási zálogjog összeütközéséről

Hetedik évfolyam. 12. szarr\. Budapest, 1877. mártius 22. Végjeién minden csütOrtUkBn ; a ,magyar jogászgyűlés" tartama alatt naponkint. MAGYAR A ke:iratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátíok a kiadóhivatalhoz intézendík. THEMIS Szerkesztőség : V. Nagy korona-utcza H. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmei.tei szétküldéssel) a .Magyar rhemis'-re, az .Igazságügyi rendeletek tára" és a „DBntvények gyűjteménye" czimü mellékletekkel egyflt: eseu: egész évre 10 forint, félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 60 kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen, vidékről leg, czélszerubben p ó s t aut alván y útján küldendők. Kiadó-hivatal: IV. barátok tere 7. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGASZGYÜLÉS NAPILAPJA, AZ UNGVÁRI ÜGYVÉD-EGYLET, VALAMINT A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. 'Külön mellékletek: a „^öntvények gyűjteménye," és az „ügazsagügyi rendeletek tara." Felelős szerkesztő: Ux. lEPa-jrer László. Kiadó: az ,,.A..tlien.aeia.23n.*' részvénytársaság. TARTALOM: A törvényes és végrehajtási zálogjog összeütközéséről. Enyiczkeitől. — A részvényes jogai szemben az igazgatóság felelősségével. Dr. Wittmann Mór budapesti ügyvédtől. — Igazságügyi levelek. XII. (Az ügyvédi vizsgák). — A budapesti kir. itélő tábla határozmányai a bűnvádi eljárás tárgyában. (S. H.) — Néhány szó az ügygondnokok dijairól. G r i s s z a Kálmán budapesti ügyvédtől. — A budapesti ügyvédi kamara választmányának évi jelentése a közgyűléshez. — Az ügyvédi kamarákból. (A budapesti ügyvédi kamara évi közgyűlése. — A budapesti ügyvédi kamara 1876/7 évi számadása. Számadás a budapesti ügyvédi kamara segélypénztáráról 1876/7. évre). — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlöny* bői. — (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások.) — Külön melléklet : Az 1877-iki >Igazságügyi Rendeletek Tárá«-nak első ive. A törvényes és végrehajtási zálogjog összeütközéséről. Nem lehet a törvényben minden egyes esetre külön intézkedni; a túlhajtott casuistica ép oly veszedelmes a törvénykészitésben mint az abstract theoriák decretálása. Hanem ha azt kérdené valaki, melyik tehát azon határ, melyen a törvényalkotónak a két szélsőség közt meg kell állnia, feleletet bárkitó'l is aligha nyerne. Csak egy-egy a gyakorlat tisztító tüzében kipróbált, tudományosan miveltjogász törvényalkotási bölcsesége adhat e kérdésre választ — egy sikerült törvénynyel, melynek szakaszai egy tudományt tárnak fel az avatatlan bámuló szemei előtt, a józan mérséklet nagy tudományát. Nem igen tévedek, ha azt állitom, hogy törvénykezési rendtartásunk e tekintetben sem számitható a sikerült törvényalkotások közé. Azon mit sem érő, sőt zavarokra vezető részletezés, melyet 297. §-a a semmiségi panasz eseteinek felsorolásában kifejt, élénken érezteti velünk a felesleges, mert minden lehető esetet ki nem meríthető casuistica hátrányait, mig más részről viszont azon sajnos tapasztalatra kell jutnunk, hogy a törvénykezési életben gyakrabban előforduló fontos jogesetekre perrendtartásunkban semmi intézkedést sem találunk. Erre nézve elég utalnunk többek közt különösen azon hiányos intézkedésre, melyet perrendtartásunknak a végrehajtásról szóló fejezete ugy a törvényes, mint a birói zálogjog hatályának megállapításában feltüntet, s mely intézkedés elégtelensége főleg oly esetekben érezhető, midőn épen az ellentétes természetű két zálogjog, a birói és a törvényes zálogjog ugyanazon zálogtárgy iránt concurrálnak. Perrendtartásunk 362. §-a törvényes zálogjog hatálya tekintetében — világosan ugyan — de oly általánosságban rendelkezik, hogy mellette a gyakorlati élet egyes eseteiben a legnagyobb zavar és jogbizonytalanság állhat elő, minek hogy tényleg ritka esetben vagyunk tanúi, azt korántsem a törvénynek, hanem egyedül annak tulajdonithatjuk, hogy a törvényes zálogjogot főkép szülő bérleti s haszonbérleti viszonyok nálunk még aránylag csekély számmal fordulnak elő. j Nem szándékozom a zálogjog természetének és terjedelmének tüzetes vizsgálatába ereszkedni; ez messze terelne feltett szándékomtól, mely leginkább a zálogjogok és különösen a törvényes és birói zálogjog összeütközése néhány esetének feltüntetésére irányul és csak oda czéloz, hogy törvénykezési rendtartásunk e tekintetben érezhető hiányaira rámutassak. Ugyanazért a felhozni kivánt pár eset vizsgálatában kiindulási pontul legegyszerűbbnek látom elfogadni a polg. perrendtartás 362. §-ában foglalt azon kijelentést, hogy bi zonyos bér- és haszonbé r-köveitelések szintén bizonyos tárI gyakra nézve minden más kövejtélést feltétlenül megelőznek, i Az a kérdés, mit jelent e kijelentés mindazon igen eltérő egyes esetekben, mik az : élet tarka változataiban előfordulhatnak s mit jelent különösen azon két esetben, melyet az alább következőkben közelebbről megvizsgálni szándékozom. Arról felesleges volna beszélni, hogy a bérleti vagy haszonbérleti tárgy tulajdonosát fél- illetőleg egész évi hátralékos bér erejéig minden oly idegen foglaltató ellenében, ki zálogjogot a bérlőnek a bérleti tárgy területén létező vagy a bérlési üzlethez tartozó dolgaira szerzett, törvényes zálogjogi elsőbbség illeti. Hanem miként áll ! e tulajdonos az ő törvényes zálogjogával először is azon idegen foglaltatóval szemben, ki a bérlőnek — a bérleti í tárgyra vitt ingóságaira már az előtt nyert végrehajtási zálogjogot, mielőtt e tárgyak a bér! leti tárgyra átszállittattak, vagy i épen mielőtt maga a bérleti viszony 'létezett volna. E kérdés már több í nehézségre szolgáltat okot s megérdemli, I hogy vele részletesebben foglalkozzunk. Az eset az, hogy egy hitelező végrehajtás utján zálogjogot szerez adósának, bizonyos ingóságaira, a végrehajtás továbbvitelét, nevezetesen pedig az árverést azonban egy vagy más okból halasztja vagy halasztani kénytelen, ugy hogy időközben adósa bérletbe vagy haszonbérletbe lép és a lefoglalt ingóságokat a bérlemény területére szállítja. Idő múlik, adósunk az , esedékes bérrel vagy haszonbérrel is hát! ralékban marad s azon hitelezője, ki ellene I még a bérlet kezdete vagy legalább a tár; gyaknak a bérlemény területére átvitele j előtt foglalt, a lefoglalt, most már a bérlemény területén létező tárgyakra egyszerre • árverést kér és foganatosíttat, minek foly; tán a bérlemény tulajdonosa bérhátralék| követelése iránt törvényes zálogjogi elsőbbj séget jelent be. Az a felette egyszerű kérj dés: e bérleménytulajdonos az idegen hi| telező előtt elsőbbséget nyer-e vagy nem ? Mint minden határozottan feltett kéri désre igennel vagy nemmel kell e kérj désre is felelnünk, de nem könnyű a felej let, midőn oly hiányos törvényes rendel| kezésekre kell alapitanunk, minőket erészj ben perrendtartásunk tartalmaz. Az idézett i 362. §. általános kifejezéséből azt lehetne j következtetnünk: hogy a jelzett bérkövetej lések a megszabott korlátok közt minden j más követelést feltétlenül megelőzve j — a bérlet kezdete előtt foglalással biztoI sitott követelést is megelőznék. Ily felfoj gásnak azonban határozottan ellenmond I jogérzetünk, mely habozás nélkül azon nézetnek kel védelmére, hogy a birói zálogjog hatálya oly törvényes zálogjog által, mely a foglalás perczében még nem létezett, csorbát nem szenvedhet, mert az ellenkező a már szerzett jogok szentségét sértené. És csakugyan azon határozott meggyőződésben vagyok, hogy a 362. §-ban foglalt általános kifejezés ma többet nem jelenthet, mint annyit, hogy a bérhátralékkövetelés a valamely tárgyra nézve ennek a bérlemény területére történt átvitele után nyert minden végrehajtási zálogjog előtt törvényes elsőbbséggel bir, ellenben azon zálogjogok ellen, melyek még a bérlet kezdete vagy a tárgyak átvitele előtt jogosan szereztettek, meg nem állhat. Nem tagadhatom azonban, hogy a kérdés ily megoldása viszont a törvényes zálogjog tekintetében követ el bizonyos méltánytalanságot, a mennyiben a bérleménytulajdonosokat, kik a törvény kedvezményében bizva bérkövetelésök tekintetében megnyugvást egyenesen a bérlő ingó vagyonában— pl. a sokat érő fundus instructusban találnak, egészen hibájokon kívül azon