Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 11. szám - A csalárd és vétkes bukás a magyar büntető-törvényjavaslatban

— 89 — b) mert itt — és helyesen — igen nagy (übermássige) összegek említtetnek, s c) mert az árkülönbség benne nem foglaltatik. Ad a) t. i. arra nézve, hogy a bukás csak kereskedőknél legyen fenyíthető, már előbb adtam elő érveimet. Ad b) annak kitétele, hogy a papírokkal vagy áruczikkekkel való tőzsdejáték miatt csak akkor mondassék a bukás vétkesnek, ha túlságos összegekig űzte azt a bukott, azért tartom szükségesnek, mert számtalan eset állhat be, hogy valaki egy papir- vagy árunem iránt rögtön változó han- j gulat folytán válhatik fizetésképtelenné, holott vagyonának csak csekély részét fektette volt ezen játékba, hanem fizetési képtelensége nagyrészt az által lett előidézve, bogy committensei szintén sújtatván, irányában volt kötelezettségeiknek eleget nem tettek. Ez esetekben pedig hiányzik azon momentum, mely a bukást vétkessé minősitheti, hogy t. i. vagyonának nagyobb részét, hitelezőivel nem gondolván, ily kétes kimenetelű ügyletre fordítsa a bukott. De még ez esetben is csak ott büntethető, hol nem tartozik a tulajdonképeni üzlethez. Ad c) az árkülönbséget az okból tartom kihagyandónak, minthogy kereskedelmi törvényünk értelmében ez üzlet-nem meg van engedve, és ellentmondást foglalna magában, ha egy törvény a más törvényben megengedett üzlet folytatását, ha szerencsétlen kimenetelű, már maga az üzlet-nem miatt, büntetendőnek mondaná. A 390. §. 2. pontja iránt a fentebbi 4. pontnál említett okból nem nyilatkozhatom. A 3. pont megfelel az 1840. XXII. t.-cz. 131. §. b) pontjának és csak helyeselhető. Az ugyanazon t.-cz. 131. §. d) pontjának megfelelő 4. pontban csak az uj adósság csinálása azzal lenne megszorítandó, hogy csak könnyelmű adósságok jönnek tekintetbe, minthogy különben az is lenne vétkes bukás miatt elitélendő, ki tudván fizetési képtelenségét, a legégetőbb szükségletek fedezésére barátjától 5 frtot vesz kölcsön. A 391. §. kereskedelmi törvényünk és azon jogi elvnek folyamánya, hogy jogi személy bűntett alanya nem lehet, holott az ennek közegei által elkövetett bűntetteket mégsem lehet fenyitetlenül hagyni. Hátra van csak még a javasolt büntetési mérvek iránt nyilatkoznom. Itt mindenek előtt ki kell jelentenem, hogy nem helyeselhetem, ha a büntetési mérvet illetőleg külföldi törvényhozások intézkedései tekintetnek mérvadóknak. Azon theoriának, hogy a büntetés főczélját a megtorlás képezi, már alig van híve s a javítás majdnem általánosan elismert főczél. így tehát különösen a vagyon elleni büntettek és vétségek megfenyitésénél igen óvatosan kell a törvényhozónak eljárnia, nehogy az állam büntető hatalma magán czélok előmozdítására használtassék. Ezen szempontokból kiindulván, természetesen a büntetések meghatározásánál első sorban az eddigi törvényeket és az azok alkalmazása iránt fejlődött birói gyakorlatot kell tekintetbe vennünk, mert föl kell tennünk a bíróságokról, hogy a büntetéseket mindig az elérni óhajtott czéihoz visszanyitva alkalmazzák. Eddigi törvényeink, u. m. az 1840. XXII. t.-cz. 130. s 131. §§-ai a hamis (csalárd) bukást »fél esztendőtől három esztendőig kiterjeszthető tömlöczczel«, a vétkes bukás nagyobb beszámitásu körülmények között felmerülő eseteit pedig »egy héttői hat hónapig terjedhető bezárással« fenyítik. A javaslat pedig a csalárd bukást legalább két évi fegyházzal, a vétkest pedig legalább 3 havi fogházzal sújtja, mely büntetések a 90. §. értelmében 1 évi börtönre és 24 órai elzárásra száilithatók le. Az igazságügyminiszterium által eddig kiadott évkönyvekből látjuk, hogy hamis bukás miatt 1872-ben 5 egyén lett egy éven fölüli, 11 pedig egy éven alóli börtönbüntetéssel sújtva; 1873-ban 5 egyén 1 éven fölül, 1873-ban 12 egyén 1 éven alul, és végül 1874-ben 6 egyén 1 éven fölül és végül 1874-ben Hegyén 1 éven alól. Látjuk tehát, hogy körülbelül a/ előfordult esetek 70°/0ánál egy éven alóli büntetés lett alkalmazva, és csak azt kell sajnálnunk, hogy nem vehetjük ki J ezen statisztikai adatokból, hány esetben alkal- ' maztatott a büntetés minimuma vagy épen azon alóli büntetés, valamint ezen adatokból épen nem tudhatjuk, milyen büntetések lettek kiszabva az ezen 3 év alatt előforduló 33 vétkes bukási esetben. Ezen száraz számok is mutatják tehát már, hogy az eddigi törvényes büntetés legtöbb esetben a minimumhoz nagyon közeli mértékben lett alkalmazva, s köztudomású dolog, hogy maximunra vagy a megengedett büntetés felén tul is csak a legritkább esetekben nyert alkalmazást, mig épen nem a ritkaságok közé tartozott, hogy a bíróságok s különösen a legfőbb Ítélőszék a minimum alá is ment, sőt egyszerűen a perbenállást mondta ki büntetésnek. De lássunk egynehány példát, melyek sokkal szembetűnőbben fogják begyőzni, hogy még az eddigi törvények által kiszabott büntetéseket is igen szigorúaknak tekintették a bíróságok. Sch. L. bejegyzett lakatos-mester az első bíróság által vétkes bukásban és zártörésben lett bűnösnek mondva. Enyhítő körülményként csak a feddhetlen előélet hozatott fel, terhelő körülmény pedig a reális bűnhalmazaton kivül is elég volt. Daczára annak az első bíróság csak hat havi fogsággal büntette. Az ügyész és vádlott felebbezése folytán az ügy a kir. tábla elé került, s ez vádlottat az emiitetteken kivül még a hamis bukásban is mondta bűnösnek s a büntetést mégis csak tiz havi börtönre emelte. G. E. bejegyzett kereskedő az 1840. XXII. t.-cz. 130. §. második bekezdésének b) alapján a hamis bukásban lett bűnösnek mondva, s a legfőbb ítélőszék azon büntetéssel sújtotta, hogy őt az eljáró törvényszék által megdorgálta 11 a. B. D. bejegyzett kereskedő az 131. §. c) pontja alapján vétkes bukás miatt 8 napi fogsággal lett büntetve. R. M. szintén bejegyzett kereskedő pedig a 131. §. d) pontja alapján ugyancsak 8 napi fogsággal., És igy felhozhatnék számtalan példát annak begyőzésére, hogy ritkán alkalmaztatott eddig a minimumnál jelentékenyen nagyobb büntetés, és miután mi sem szól a mellett, hogy népünk és különösen kereskedőink az utóbbi időben a gonoszságban egészen megrögzöttek volna, nem tudom, mily okból akar a javaslat igen szigorú büntetéseket alkalmazni és miért tesz szigorában még a német büntető-törvényen is tul. Ez ugyanis a csalárd bukásnál enyhítő körülmények fenforgásával két évig terjedő fogházat szab ki büntetésnek vagy épen pénzbüntetést is enged meg, mely intézkedést javaslatunk át nem vette. Nem tehetni föl, hogy bíróságaink alapos ok nélkül alkalmaznak csődestekben ily enyhe büntetéseket, mert ismeretes az országszerte elterjedt s csakis helyeselhető szokás, hogy a csalást és ennek minden nemét aránylag súlyosan fenyítik. De a bukásoknál kellett hogy feltűnjék még a legszigorúbb bírónak is, hogy a vádlott majdnem sohasem előre meggondolt és megfontolt szándékkal követi el az incriminált tettet, hanem a viszonyok kérlelhetlen befolyása, a magát a vádlottat vagyonilag s erkölcsileg teljesen tönkre tevő csapások folytán törekszik vagy mintegy végszükségben szerenesétlen és ártatlan családja fentartására a legszükségesebbet megmenteni, vagy mit sem gondolván saját és hozzátartozói jövőjével sem, azokat akarja a bukástól megmenteni, kik barátságból támogatták és azok rovására, kik vele üzletben vagy azon kivül uzsoráskodván, rajta már amúgy is eleget nyertek és legtöbb esetben maguk okai bukásának. Ennek valósága kitűnik azon statisztikailag is begyőzött tényből, hogy a bűntettesek egy osztályában sem oly ritka és csekély, majdnem eltűnő a visszaesők száma, mint a bukottaknál; de következtethető azon körülményből is, hogy a vagyonbukottak vagy jó nevelésben részesült vagyonos, vagy gyámoltalan egyének, kik pedig a legritkább esetekben követnek el szabad elhatározásuk folytán, szándékosan büntettet. így tehát itt csakis a kivételek sujtandók szigorú büntetéssel s azért nézetem szerint egészen indokolatlan ezen drákói szigor s pedig annál inkább, mert épen a csalárd és vétkes bukás j — mint imént említeni szerencsém volt — oly ' büntettek, melyek többnyire a véletlentől függő körülmények által idéztetnek elő és melyeknél tehát az elijesztési elmélet sikerrel alkalmazható nem lesz. Dr. Schiller Henrik. A budapesti ügyvédi kamara választmányának jelentése a közgyűléshez a kamara 1876. évi működéséről. (Folytatás). 2. A fegyelmi ügyeket illetőleg is első sorban az 1875-ben történteket recapituláljuk. a) 1875-ikévi mártius 1-től deczember 31-ig bezárólag beérkezett 836 fegyelmi ügydarab, ebből elintéztetett 7 választmányi tag mint fegyelmi bíró által 19 ülésben 392, ülésen kivül titkár által 389, összesen tehát 781, hátralékban maradt 55 ügydarab. Fegyelmi panasz 152 ügyvéd ellen 141 érkezett, és pedig magánféltől 116, bíróságtól vagy kir. ügyészségtől 14, hivatalból emelve 7, egyéb hatóságoktól 4; a panaszok közül 10 egyidejűleg több ügyvéd ellen volt intézve. Elintéztetett 106 panasz és pedig megszüntetés által: illetéktelenségből 30, tényálladék hiányából 41, és a panasz visszavonása következtében 3 ; áttétel által: törvényszékhez 2 ; más kamarához 2, rendreutasitással vagy megintéssel 4; fegyelmi eljárás elrendelésével 18; más módon 6, függőben maradt 35 panasz érdemleges elintézése. Az elintézett panaszok közül az illető ügyvédek 64-ben lettek nyilatkozatadásra felhiva, 42-ben pedig nyilatkozattételre fel nem hivattak. A fegyelmi eljárást rendelő határozatok ellen 18 esetben lett felebbezés beadva, s ennek folytán a legfőbb Ítélőszék által a fegyelmi bíróság határozata 11 esetben helybenhagyatott, 2 esetben megmásittatott és 2 esetben feloldatott, 3 felebbezés pedig elintézetlen maradt. Vizsgálat 9 lett elrendelve, mely azonban 1875-ben még be nem fejeztetett. A bíróságok által hozott vádaláhelyezési határozatok folytán 5 ügyvéd függesztetett fel az ügyvédség gyakorlatától; az ebbeli határozatok ellen 3 esetben adatott be felebbezés s ennek folytán mindhárom esetben a fegyelmi bíróság határozata helybenhagyatott. Az ügyvédjelöltek közül 5 ellen volt fegyelmi panasz beadva, ezek közül 4 érdemileg elintéztetett s l-nek érdemleges elintézése függőben maradt. b) A legközelebb lefolyt 1876-ik évben január 1-től deczember 31-ig bezárólag beérkezett 1114 fegyelmi beadvány, ehhez számítva az 1875. évről elintézetlenül maradt 55 beadványt, elintézésre várt összesen 1169, (vagyis 533 darabbal több mint az első 10 hó alatt); ebből elintéztetett 27 ülésben 747 (tehát 355 dbbal több mint 1875-ben), ülésen kivül 374, (tehát 15 dbbal kevesebb mint 1875-ben); összesen elintéztetett e szerint 1121, hátralékban maradt 48 ügydarab, (tehát 7-tel kevesebb mint 1875-ben). Az ülésben elintézett 747 ügydarabra nézve beadatott 147 ügyészi vélemény illetve indítvány, és mint előadó az ügyrend szerinti beosztás alapján 11 választmányi tag működött, az ülésen kivüli ügydarabok pedig a titkár által intéztettek el. Fegyelmi panasz 135 ügyvéd ellen 181 érkezett (tehát 40-nel több mint 1875-ben), és pedig magánféltől 136 (tehát 20-szal több mint 1875-ben), bíróságtól vagy kir. ügyészségtől 32 (tehát 18-al több mint 1875-ben), hivatalból emelve 9 (tehát 2-vel több mint 1875-ben), egyéb hatóságtól 4 (mint 1875-ben). Az érintett panaszok következőleg oszlanak el: 3 ügyvéd ellen 5—5 rendbeli, 2 ügyvéd ellen 4—4 rendbeli, 3 ügyvéd ellen 3—3 rendbeli, 24 ügyvéd ellen 2—2 rendbeli, és 99 ügyvéd ellen 1—1 rendbeli panasz emeltetett, 2 panasz pedig együttesen 2—2 ügyvéd ellen intéztetett. A most elősorolt 181 panaszhoz számíttatván az 1875-ben érdemileg még el nem intézett 35 panasz, elintézésre várt 216 (tehát 75-tel több mint 1875-ben). Elintéztetett 176 panasz (tehát 70-el több mint 1875-ben) és pedig megszüntetés által: illetéktelenségből 53 (tehát 23-mal több mint 1875ben), tényálladék hiányából 63 (tehát 22-vel több mint 1875-ben) és a panasz visszavonása folytán 5 (tehát 2-vel több mint 1875-ben); áttétel által: