Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 48. szám - A magánvádló és a vizsgáló biró jogköréről

— 381 ~ A közbenjáró panaszlók azt követelték, | hogy a megvizsgálandó könyvek I. rendű vádlott birtokából áttétessenek a trvszéki helyiségekbe s itt vizsgáltassanak meg. E kérelmet a vizsgáló biró 4698. s 4701/75. sz. határozattal megtagadta, és noha e határozata ellen panaszlók felebbezéssel éltek, jogerőre emelkedése előtt azt foganatosíttatta is, úgy, hogy a szakértői vizsgálat panaszlók közbejötte és birói személy jelenléte nélkül I. rendű vádlottnál megtartatott. Panaszlók emiitett felebbezését a pesti kir. trvszk 4790/75. f. sz. végzéssel visszautasította, »mert a könyvvizsgálat mikénti keresztülvitele módozatának megállapítása kizárólagavizsgáló biró hatásköréhez tartó zik«. E végzést panaszlók felebbezvén, a kir. itélő tábla azt 9243/75. f. sz. a. indokaiból jóváhagyta, a legfőbb ítélőszék 4603,75 f. sz. végzéssel ellenben az I. és II. bíróság elutasító végzéseit feloldván, utasította az eljáró trvszéket érdemben határozathozatalra, mert: »azon elvszabály, miszerint a könyvvizsgálat mikénti keresztülvitele módozatának megállapítása kizárólag a vizsgáló biró hatásköréhez tartozván, az e tekintetben hozott vizsgáló birói határozat felülvizsgálhatlannak jelentetik ki, sem törvény sem pedig a büntető eljárási gyakorlat által elfogadva nincs, de ügy egyesek , mint a közigazságszolgáltatás érdekének veszélyeztetése nélkül el sem fogadható.* Ismét III-adbirósági döntvény s hosszas felebbviteli apparátus megindítása volt tehát szükséges annak érvényesítésére, hogy a hatáskör és a jogorvoslat kétféle fogalom s hogy ennélfogva a kétségbe sem vont illetékesség miatt valamely határozat érdeme nem felebbvihetetlen. Az eljáró kir. trvszék érdemben határozni kényszerülvén, a vizsgáló biró határozatait jóváhagyta annál inkább, mert időközben a jogerőre máig sem emelkedett e határozatok alapján tartott, tehát idő előtti végrehajtás miatt semmis vizsgálat alapján 7048/75. f. sz. a. már újabb vizsgálatszüntető végzést hozott volt! A legfőbb ítélőszék közölt első döntvénye daczára azóta több esetben, p. o. a budai kir. törvényszék 8194/875. sz. a. É. J. elleni fenyítő perben, a pesti kir. trvszék 7896/75. sz. a. S. A. elleni fenyítő perben, a kir. ítélőtábla 25911/875. sz. a. ugyanebben stb. végezték: »hogy magánvádlók Felebbezései el nem fogadhatók, mert törvény és gyakorlat szerint vizsgálatszüntető határozat ellen csak a kir. ügyész élhet felebbezéssel.« A derék Szegedy János ezek láttára szerény nézetéből is engedett volna: »sententiis Inclytae Tabulae Regiae Judiciariae ... magnam ... vim ... inesse, non tamen legis, sed Exempli« (Trípartitum Iuris Ungarici Tyrocinium P. II. p. 5. Tyrnaviae 1734.) Reméljük, hogy positiv hitű kor is fog érkezni, mely a birói szervezetet anyagi czélszerűség s nem külső politikai gyanú szempontjából fogja megállapíthatni, úgy hogy a szerves összhang nem phrázis lesz és a függetlenség nem válhatlan az -önkénytől. Dr. Dell'Adami Rezső. Az ügyvédi kamarákból. A vi. kir. igazságügyministernek 33,833. sz. a. kelt körrendelete valamennyi kir. bírósághoz, kir. ügyészséghez, kir. közjegyzői kamarához és ügyvédi kamarához. A nagy-szőllősi kir. e. f. törvényszéknek, a f. é. 2722./L M. E. sz. a. kiadott kormányrendelettel lett megszüntetése, és területének részben a beregszászi, részben pedig a szatmár-németi kir. e. f. törvényszékek területeihez lett csatoltatása, a nagy-szőllősi kir. közjegyzői kerület szabályozását teszi szükségessé. Ennélfogva a kir. közjegyzők számának és székhelyeinek megállapítása tárgyában, az 1874. évi deczember 17-én 4164. sz. a kiadott rendeletet, a kassai és debreczeni kir. közjegyzői kamarák meghallgatása után, az 1874. XXXV. t. cz. 5-ik íjában nyert felhatalmazás erejénél fogva a következőleg módosítom: 1) A halmi kir. járásbíróság területe a nagyszőllősi kir. közjegyző hatásköréből elvétetvén: a | szatmár-németi kir. közjegyzői területhez csatoltatik. 2) A nagy-szőllősi kir. közjegyző hatásköre, a munkácsi kir. közjegyzői területhez tartozó ilosvai kir. járásbíróság területére, oly módon terjesztetik ki: hogy ezen járásbirósági területre a munkácsi kir. közjegyző hatásköre is fenntartatik. Ezen rendeletem azonnal hatályba lép. A nagy-szőllősi kir. közjegyzőnek, a halmi járásbirósági területét érdeklőleg már adott birói megbízások, a nagy-szőllősi kir. közjegyző által foganatosíttassanak. Budapesten, 1875. november hó 11-én. Az igazsagügyminiszter helyett. Csemegy s. k. államtitkár. * Körirat a budapesti ügyvédi kamara tagjaihoz. Az 1874. 34. t. cz. 8. §-a, és a ministerileg jóváhagyott ügyrend 43. §-a értelmében, ha az ügyvéd a felvételnél bejelentett lakhelyét a kamara területén belül más helyre szándékozik áttenni, s így különösen akkor is, ha Budapesten lakását változtatja, köteles azt 8 nappal a lakhely vagy lakás tényleges megváltoztatása előtt a kamarának bejelenteni; köteles továbbá az ügyvéd a törvény 13. §-a értelmében a nála gyakorlaton levő ügyvédjelölt magaviseletéről s arról, hogy a jelölt nála szakadatlanul, vagy esetleg milyen közbeszakitásokkal folytatta a gyakorlatot, az ügyvédi kamarát évenkint, tehát minden évben legkésőbb deczember 31-ig értesíteni; végre ugyanazon szakasz értelmében köteles az ügyved, ha a nála alkalmazott jelölt harmincz napon túl joggyakorlatát félbeszakítja, vagy lakhelyéről távozik, azt az oknak megemlítésével nyolcz nap alatt az ügyvédi kamarának bejelenteni. A törvény és ügyrendnek fennebb részletezett intézkedéseiben előszabott kötelességeik teljesítésére a budapesti ügyvédi kamara tagjai annál inkább felkéretnek, mert a kamara választmánya, hogy saját törvényes feladatának megfelelhessen, a fennebbi rendelkezések pontos betartását követelni kénytelen. Kelt Budapesten a budapesti ügyvédi kamara válaszmányának 1875. évi november 22-én tartott üléséből. G-hyczy Gyula, s. k. Dr. Siegmunds.k. • elnök. titkár. * Hirdetmény. Mind azon ügyvédjelöltek, kik a budapesti ügyvédi kamara lajstromába történt felvételük alkalmával az alakuló közgyü| lés határozatához képest az egy forintnyi behatási dijat lefizették, s időközben igazolványukról másodlatot nem vettek, felszóllittatnak, hogy befizetett egy forintnyi felvételi dijukat a kamara pénztárnokánál (Morlin Imre ügyvéd urnái, Budapest, IV. ker. hatvani-utcza 6. sz. reggeli 8—10 óra között) f. évi deczember véigéig átvenni el ne mulasszák. Budapesten, 1875. nov. 22. A budapesti ügyvédi kamara. * A budapesti ügyvédi kamara közgyülésileg módosított ügyrendé az igazságügyi miniszter úr által a helybenhagyási záradékkal elláttatott. * A pozsonyi ügy védi kamaraf egyelmi bírósága közhírré teszi, hogy Kardossy Nándor h. ügyvéd Pozsonyban, a pozsonyi kir. e. f. törvényszéknek 1875. évi július 20-án 1956./1875. ftő. szám alatt hozott határozatával sikkasztási bűntény miatt bünvád alá helyeztetvén, az alólirott kamarai bíróságnak 1875. évi augustus hó 18-kán XVII./1875. fegy. szám alatt kelt és an. m.magy. kir. curia legfőbb ítélőszék fegyelmi bíróságának 1875. évi. november 13-án 8924/1875. p. sz. alatt kelt határozatával helybenhagyott s igy jogerőre emelkedett végzésével az ügyvédség gyakorlatától felfüggesztetett, * A kassai ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Moys Jakab kassai ügyvéd elhalván, kamaránk lajstromából kitörültetett és ügyvédi irodájára nézve gondnokul Kiszely József kassai ügyvéd neveztetett ki; S t a m c z Károly királyheímeczi ügyvéd pedig több hónap óta nyomtalannl eltűnvén, hasonló gondnokul Horváth József királyheímeczi ügyvéd rendeltetett ki. * A marmaros-szigeti ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint id. K ovásy Gábor m.-szigeti lakos ügyvéd f. é. october 28-án bekövetkezett halála folytán, a kamara ügyvédi lajstromából kitöröltetni rendeltetett, * Az ügyvédi könyvvitel tárgyában a kolozsvári ügyvédi kamara következő felterjesztést intézett az igazságügyi miniszter úrhoz: Nagyméltóságú m. k. igazságügyi miniszter irrí Az 1874. 34. tcz. 49. §-arendelkezésének és czéljának, de meg a gyakorlati kivihetőségnek is megfelelő, egyszerű és ellenőrizhető könyvvezetési szabályzatra vonatkozó alázatos véleményünket idei 272. sz. a. jelentésünkben bátrak voltunk előterjeszteni. Sajnálattal kellett azonban tapasztalnunk, hogy a Nagy méltóságod által e tárgyban 13204. 875. sz. a. kibocsátott szabályzat — akkor, a midőn az idézett tcz. 59. §-ban emiitett előny föltételéül oly számos rovatok miatt terhes beosztású és czélhoz még sem vezető, sőt igen könnyen zavart is előidézhető és azért a hitelességet megingató és koczkáztató, ezenkívül pedig a bejegyzésekre igen sok időt és fáradságot igénylő könyvvitelt szab elő és a mi mind ennél terhelőbb: a könyvek vezetését csak az ügyvédnek vagy bejegyzett ügyvédjelöltnek engedi meg, — nemcsak a gyakorlatnak nem felel meg, de az id. tcz. 59. §. ellenére az ügyvédi kamarák véleményeit mellőzte és a törvény idézett kívánalmain is messze tul haladt. Mert ezen kellékeknek a könyvek tartalmára nézve — szerény véleményünk szerint — elég van téve, ha e könyvekbe az egyes ügyek érdekében tett intézkedések, dijak, kiadások, bevételek és —• mindezeket megelőzőleg — létesülésüknek időpontjaik külön-külön rovatokba bejegyeztetnek, minélfogva a szabályzat szerinti többi mozzanatok bejegyzése merőben felesleges ésczéltalan, terhelő és törvényellenes, de bonyodalmasságánál fogva gyakorlatilag is szerfölött nagy bajjal kivihető mert ily sok rovat vezetése által az ügyvéd vagy bejegyzett segéde ideje annyira igénybevétetnék, hogy megbízásai elintézésére nem is érkezhetnék. A gyakorlat terén szerzett tapasztalatból állithatjuk, hogy az általunk véleményezett sokkal kevesebb és egyszerűbb rovatokkal ellátott könyveknek legkisebb lelkiismeret, szigorú rend- és pontossággal való vezetése is egy Írnoknak csaknem minden idejét, magának az ellenőrző ügyvédnek pedig naponta egy-két óráját veszi igénybe : mennyivel több áldozatot kiván tehát a szabályzat? Ezen előzmények után bátrak vagyunk kiemelni a szabályzat azon rovatait, melyeknek vezetése a fennforgó viszonyoknál fogva merőben szükségtelen, czéltalan és gyakorlati alap hiányában szenved és a mi több, tetemes időt és költséget igényel. Ugyanis költséges a szabályzat azon kívánalmának teljesítése, mely szerint az ügy befejezett vagy időközbeni beszüntetése esetére a lap üresen maradt része keresztül húzással használhatlanná teendő, holott igen gyakran fordul elő azon eset, hogy valamely ügy kevés indézkedéssel befejeztetvén, alapnak alig néhány sorát vesziigénybe; minélfogva annak már beirott része lezárhatóvá, beíratlan maradt része pedig (I. minta) egy másik ügyre még használhatóvá válik (igy van ez a kereskedelmi könyvekkel is, anélkül, hogy azért azok hitelessége megtámadható lenne) ellenben ha a szabályzat kívánalma szerint az üresen maradt lap-rész merőben használhatlanná tétetik, ha továbbá az ily módon vezetve betöltött könyvnek keresztülhúzott laprészeit megszámitjuk és ha még azt is figyelembe veszszük, hogy a szabályzat szerint vezetendő tizenhat rovat egymás mellett ugyanazon egy—jelesen a baloldalon levő lapon nem is férvén meg, az átellenes vagyis jobb oldalon levő lapot is igénybe veszi s hogy ennélfogva az ügy megszűntével — a szabályzat értelmében— ezen lapon is az üresen maradt részt meg kellett semmisíteni ; ugy közönséges számítás szerint azon eredményre juthatunk, hogy a könyvnek legalább is két harmada teljesen és észszerütlenül elpusztíttatott és az egész könyv árának esedékes része kíméletlenül elpazaroltatott, a mi a vonalzóintézeteknek szédelgésteljes megrendelési fölhív ásaikkal egy idő óta kíméletlenül alkalmatlankodó némely tulajdonosaira lehet ugyan hasznos, de az ügyvédekre nézve mindenesetre kipótolhatlanul káros, mert megjegyezzük, hogy az irodai számos könyvek különben is oly költséget emésztenek fBl„ melyet a bíróságok soha sem liquidálnak, mely I tehát az ügyvédeknek soha sem térül meg,