Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 48. szám - A magánvádló és a vizsgáló biró jogköréről

— 382 A mi ezek után a lapok tartalmát illeti, e tekintetben szükségtelennek találjuk azok fején a peres felek lakásának kitüntetését, mert ez Táltozandó, de meg a vonatkozó percsomóban i amúgy is feltalálható, e helyett czélszerübbnek véljük a per csomó irattári számának, melylyel az illető lap kapcsolatban áll, megjelölését, még azért is, mert a per tárgya, illetőleg peres követelés összege, habár megjelölve van is, a per folyamán esetleges részletfizetés által szintén változhatik, tehát nem eléggé biztos útmutató, mig ellenben a percsomó száma az ügynek egész folyamán ugyanaz maradván, annak identitását constatálja. Úgyszintén a szabályzat VI. 4. pontja alatti so'rszám rovatát is czéltalannak véljük, e helyett az alább fölemlitendő "napló,, vagyis „első följegyzési könyv" azon sorszáma, melylyel az illető tétel áthozatott, lenne igen hasznosan a „főkönyv", illetőleg szabályzat VI. 4. rovatába bevezetendő, a mint ez a kereskedelmi könyvvitelnél évszázadok gyakorlata által szintén helyesnek, hasznosnak, de sőt könnyebb ellenőrizhetés végett szükségesnek is bizonyult be. A szabályzat VI. tí. rovata, hova az egyezményileg kikötött jutalomdíj jegyeztetnék, szintén szükségtelen és czéltalan, de törvényből nem is igazolható, mert okmányról lévén szó, az ügyvéd bizonyára ennek, és nem a különben is csak fél bizonyító erővel biró könyvnek alapján keresné jutalom-diját, másfelől ettől eltekintve is, ezen körülmény nem tarrtozik az ügy állásához, már pedig az id. tcz. 49. §. csak az ügy állására vonatkozik. Épen ezen alapon a szabályzat VI. 8., 11., 15. rovatait az átvett eredeti okmányok, természetben bevett, illetőleg kiadott tárgyak tekintetében szintén mellőzendőknek véljük, még azért is, mert ezek nem is a pénzkezelési, hanem inkább az okmánytári, illetőleg letéti könyvek keretébe tartoznak, másfelől az id. tcz. 40. §. szerint téritvények és elismervények által kezeltetnek, a melyek ismét az okmánytári könyveket érdeklik. Nehezítik még továbbá a pénztári kezelést a szabályzat VI. 9., 10., 12., 14. rovatai, hol az előlegek, a készpénzbeli bevételek, kiadások, a megbízónak tett kiadások külön-külön rovatokba vétetni czéloztatnak, holott az előlegek a más bevett pénzekkel együtt mint bevételi természetűek a bevételi,— ellenben a perbeli kiadások és a félnek kiszolgáltatott pénzek, mint kiadási természetűek, a k i a d á s i rovatban egyesítve eddig is minden könyvvitelnél egyszerűen és elég czélszerüen vezettettek. Ha pedig értékpapírok vétetnek be vagy adatnak ki, ezen körülmény a »telj esitett cselekmények* rovatában tüntethetvén ki, a bevételbe, illetőleg kiadásba a névértéket szoktuk bejegyezni. Ha továbbá a bevételi rovatba névérték szerint már bejegyzett értékpapírt, ügyfelünk megbízása folytán beváltanunk kellett, ugy egyenlegesités végett azol<at névértékükkel előbb a kiadási rovatba irtuk, azután a beváltás folytán kapott készpénzt jsgyetük a bevételi rovatbas igy a két rovat közti arányjmindig és könnyen szembe tünt, és épen ezért nem győztük eléggé hangsúlyozni korábbi felterjesztésünkben is e két rovatnak szorosan egymás mellett való megtartását, mert ezáltal egyfelől ^pénztári könyvet« is nyertünk, másfelől a két rovat közötti különbzeti-összeg kitüntetketése szerfölött könnyittetvén, a lezárás is nagyban elősegittetik. Mindezekből folyólag a gyakorlati és célszerűségi, de meg a szükségi szempontból kiindulva, a ^teljesített cselekmények* rovata után a »munka dij«, a »ki ad ás« és a »bevétel« rovatokat véljük felveendőknek. Még pedig azért első helyen a »munkadij« rovatot, mert ez megelőzi nemcsak a kiadást, hanem a bevételt is, jelesül a tényállás fölvétele és a meghatalmazvány kiállítása (munkadíj) megelőzi a meghatalmazvány bélyegét (kiadást), ez pedig az előleget (bevételt); továbbá a beadvány szerkesztése, letisztázása <munkadij) megelőzi annak fölbélyegzését (kiadást) stb. Második helyen a »kiadás« rovata felveendő, mert ezzel és a »munkadijjal« megbízó felünk »tartozik« ; e tekintetben tehát e két rovat elválaszthatlan egymástól (különben a kereskedelmi könyvitelben is a »tartozik« rovat áll mindig előbb). Epen ezért, de meg azért is, m e r t a t ö rv é n y 49. §. szinténakiadásokatemliti e lő b b, a »bevételi« rovatot harmadik helyen • fölveendőnek említjük, még pedig szükségképen a »kiadási« rovat mellett, mert mindkettő mérlegnek nélkülözhetlen alkatrészét képezvén, egymási sal szoros kapcsolatban áll. A »megjegyzések« rovata teljesen mellőzhető, mert az ebbe tenni szándékolt emlékeztetések följegyzésére a »teljesített cselekmények« rovata eddig is czélszerürek bizonyult be és e rovat nem is tartozik a számvitel keretébe. Ha mindezek mellett valaki az elősoroltakon kivül még valamely rovatot saját érdekében vezetni kívánna, ez neki — alázatos véleményünk szerint — oly föltétellel, hogy első sorban a fennebbiek szerint kitüntetett rovatok az előadott rendben foglaljanak helyet, megengedhető volna, anélkül, hogy a könyv hitelessége az által szenvedjen. A mi ezekután a szabályzat szerint a könyveknek az ügyvéd vagy bejegyzett ügyvédjelölt általi vezetésétől és a bejegyző nevének megjegyzésétől is föltételezett hitelességét illeti, erre nézve is kénytelenek vagyunk kinyilvánitni, hogy e kívánalom olyannyira kivihetetlen, terhelő, károsító, és az idézett tcz. 59. §-ból nem is indokolható, miszerint a könyvek félbizonyitó erejének kétes becsű előnyéről inkább készek vagyunk lemondani, semhogy a szabályzat szerinti könyveket elfogadva, használatba vegyük, mert viszonyaink nem engedik sem azt, hogy kamaránk tagjai személyesen vezessék könyveiket, sem azt, hogy a náluk gyakorlaton levő fontosabb loglalkozásra alkalmas, és az ügyvédi könyvek vezetése ismereténél magasabb képzettségű, s ennélfogva ily szolgálatokra nem is vállalkozó ügyvédjelöltek által kezeltessék azokat; ezenkívül pedig kamaránk legtöbb tagja nem is rendelkezhetik ily jelöltekkel; minélfogva a reábízott ügyeket önmaga levén kénytelen elintézni, nem terhelhető még a könyvek labyrint-szerü vezetésével is. A mutató-könyvekre nézve, mivel ezek a főkönyvnek elválaszhatlan kiegészítő részét, sőt úgy szólva kulcsát képezik, és mivel ezek ennélfogva az eltévedés veszélyének ki nem tehetők, az volt alázatos véleményünk korábbi felterjesztésünkben és jelenben is az, hogy valamint minden másnemű könyvben, ugy itt is a mutatóköuyv a főkönyvvel egy kötetbe csatoltassék, még pedig a kezelés könnyebbitése végett a főkönyv elejére, mi által nemcsak a czélszerüségi, de a jutányossági elvnek is elégtétetnék, mert igy véve, a könyvek is olcsóbban beszerezhetők, egynek bekötési ára megkíméltetnék és kettő helyett csak egy könyv foglalja le a figyelmet, mi által az ellenőrzés könnyítetnék és a szabályzat XVIII. 3. pontja fölöslegessé válnék. Mi pedig azt illeti, hogy ha a megbízás tárgyára több lap nyittatott, ezek közül csak is az első tétessék a mutatóban láthatóvá, a többi lapok alján az »átvitel« följegyzésénél tüntettessék ki, erre nézve megjegyezzük, hogy ezen intézkedés temérdek hasztalan idővesztést von maga után, mert ha valamely több lapra terjedő ügy utolsó lapját akarjuk kikeresni, ugy előbb valamennyi lap átvitelét végig kellene vizsgálnunk, mig végre valahára-hosszas fáradozás után az utolsóelőtti lap végén olvasható átvitelnél megtalálhatnék a keresett utolsó lap számát, már pedig eléggé terhes feladat maga a szabályzatszerinti könyvnek vezetése, mennyivel nehezebbé válnék az még az által, ha a lapok keresgélésével órákat kellene elvesztegetni. — Szerény véleményünk tehát az, hogy az ily terjedelmes ügyek minden lapjának száma tétetnék láthatóvá a mutatóban. Végül nem mulaszthatjuk el a korábbi felterjesztésünkben is emiitett >első följegyzési könyvet* ismételten javaslatba hozni, mert e nélkül valamely alapos és könnyen vezethető, szigorúan ellenőrizhető és pontosan kezelhető könyvvitel nem is képzelhető, ez szolgál egyszersmind tökéletes »pénztárkönyv« gyanánt, a melyből az ügyvéd a havi, negyed-, fel-, vagy egész-évi készpénzbelibevételek és kiadások összegét első pillanatra és a legkisebb fáradság és idővesztés nélkül kiszámíthatván, mindig tisztában lehessen magával az iránt, hogy a kiadásoknak a bevételekkel eszközölt mérlegelése után mily egyenleg áll elő és az activ egyenleg-összeg a pénztárban hiánytalanul létezik- e ? Ezen »első följegyzési könyv* lapjai számozottak és a bíróságoknál vezetni szokott »iktatókönyvek* mintájára a könnyebb használat, de még a végett is, mert előlegesen ki nem számitható hogy egy évfolyamra mely papírmennyiség köttes'sék egybe, szabad iveken kezelendők, s az év lejárta után bekötendők. Ezen »előkönyvbe« időrend szerint az évnek január első napjától deczember utolsó napjáig szakadatlan sorrendben folyó sorszámok alatt, az illető percsomók számára való hivatkozás mellett, az ügyvéd által ügyfelei érdekében tett intézkedések, ezek dijai, a kiadás és bevételek részletesen körfllirva bevezetendők, innen pedig sorszámaikkal együtt a számviteli főkönyvbe a vonatkozó ügyeknek lapjaira átjegyzendők, mi hogy valósággal megtörtént, ennek tanúsításául az első feljegyzési-könyv átjegyzett sorszámai mellett a főkönyv azon lapjának száma, melyre a tétel átjegyzetett, az átvezetés után azonnal bejegyzendő. A tisztelettel kifejtett érvelések rendén — véleményünk szerint — kimutatván azt, hogy a kérdéses szabályzat fenn kijelölt rovatainak az ügyvédi könyvekbe leendő fölvétele a könyvvitelt szerfölött nehezíti, az ügyvédekre nézve visszatéritlenül költségessé és az ellenőrzést merőben lehetetlenné teszi: az 1874. 34. trvc. 19 §-ban előirt jogunk alaján azon alázatos kérést terjesztjük elő: Méltóztassék Nagyméltóságod a 13204. 1875. sz. a. kiadott szabályzat szerinti.,ügy védi könyv" helyett az I., II. és III. alatti minták szerinti „számviteli főkönyvet" ezzel egybe kötendő „mutatókönyvet" és ezeken kivül álló „előkönyvet" az 1874. 34. tcz. 59. §-ban előirott bizonyító erővel fölruházni, egyidejűleg pedig azon föltételt, hogy a könyvek az ügyvéd vagy bejegyzett helyettese által vezetendők, merőben mellőzni. Végül méltóztassék Nagyméltóságod tudomásul venni azon egyhangúlag hozott határozatunkat, hogy a szabályzat szerinti könyveket elfogadni és vezetni nem fogjuk, továbbá, hogy eddig még egyetlen ily könyv sem lett hitelesítés végett hozzánk bemutatva, tudomásunk szerint kamaránk egy tagja sem hajlandó ily könyvet használatba venni és hogy a legtöbben közülünk könyveiket az általunk felterjesztett mintázat szerint már be is rendezték. A kolozsvári ügyvédi kamara választmányának 1875. évi október 14-én tartott üléséből. Haller Rezső, Kővári Mihály, elnök. titkár. (A felterjesztésben hivatolt minták közlését térbiány miatt a legközelebbi számra kell halasztanunk. Szeri Kivonat a Jiapsti Kfizlöií"-Ml. Rövidítések: bh. = benyújtási határidő és bejelentési hat.; — Ig. =J igény beadási batáridő ; — vb. = végrehajtó ; — id. =: ideiglenes; — t. = tömeggondnok : — p. = perüüyelő; — bp. = budapesti — A hirdetmények végén levő számok a „Budapesti Közlöny" azon számát elenti, melyben a hirdetmény először megjelent Kinevezések. A1 e x y Albert ; és Kapácsy Miklós, igazságügyministeri fogalmazók ugyanezen mmísteriumboz tit: károkká a budapesti keresk. és váltótörvényszékhez . Simon Bálint igazságügyministeri fogalmazó, a pestvi déki törvényszékhez : Havas Imre budapesti alügyész, a pozsonyi törvényszékhez : b. G e ra m b Gábor budapestterézvárosi járásbirósági albiró, az alsó-kubini törvényszékhez : Wiakler Manó ugyanoda beosztott albiró, és a fehértemplomi törvényszékhez: Fronius Károly orvosai járásbirósági albiró, továbbá albirákká a rimaszécsi járásbírósághoz : Borsodi József rimaszombati törvényszéki jegyző ; a szentgotthárdi járásbírósághoz : Strinov i c h Béla, kaposvári törvényszéki jegyző és a németujvári járásbírósághoz : F ü z y Ödön, soproni törvényszéki jegyző ; végre alügyészszé : a n.-kikindai ügyészséghez : Kaezvinszky Géza, köz- és váltóügyvéd; Gyárfás István szabadkai ügyész a budapesti Ítélőtáblához rendes bíróvá; bírákká : a nagyváradi törvényszékhez: Scliaw el Kálmán, nagyváradi alügyész, a beszterczebányai törvényszékhez : S e i f r i d József, volt budai törvényszéki jegyző; albiróvá a felső-eőri járásbírósághoz: B á c z József, közés váltó-ügyvéd ; alügyészszé: a temesvári ügyészséghez : Szerényi Kálmán, köz- és váltó-ügyvéd a budapesti kir. törvényszékhez Máriaffy József, Sárói Szabó László és N a gy Géza, ottani joggyakornokok aljegyzőkké; Jónás Sándor, debreczeni pénz ügy igazgatósági fogalmazó a kolozsvári törvényszékhez jegyzővé ; S c h o p f Gyula, kolozsvári tvszéki irnok ugyanoda aljegyzővé; Vajda Viktor, brassói törvényszéki segélydijas joggyakornok a medgyesi tvszékhez aljegyzővé ; L á z á r Aurél, nagy-enyedi törvényszéki aljegyző a deézsi tvszékhez jegyzővé ; I k r i c h Arnold, kolozsvári törvényszéki segélydijas joggyakornok a n.-enyedi tvszékhez aljegyzővé ; Székely László sepsi-szentgyörgyi járásbirósági irnok a kézdivásárhelyi törvényszékhez; Szilveszter Dénes sepsi-szentgyörgyi járásbirósági irnok az emiitett járásbi-