Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 18. szám - A törvényes házasságon kivül született gyermek polgári magánjogainak szabályozásáról 9. [r.]

138 ­nem egyedül anyagi viszonyaikra, de a házas­ságra magára is kiterjedhetnek. És végre azon kifogás ellenében, hogy a közjegyző a je­gyesek családi viszonyaival ily al­kalmakkorbővebben — a szükségnél jobban megismerkedik, határozott meg­nyugvást szolgáltat azon körülmény, hogy a köz­jegyző titoktartásra eskü terhe alatt van utalva.* Igaz, hogy a főrendi ház jogügyi bizottsága a kérdéses pótlást csak szabatosabb szövegezés kedvéért javasolta, feltevén azt, hogy a képviselő­ház a kényszer alá a kérdéses házassági szerződé­seket is kívánta vonni, és igaz, hogy e feltevés té­vedésen látszik alapulni. *) De ez az eredmény jelentőségén mit sem változtat; tény az : hogy a felsőház elfogadta jogügyi bizottságának inditvá­nyát, minek folytán a törvény a) pontja követ­kező szerkezetet nyert: »a) házassági szerződések és a házastársak között kötött adásvevési-, csere- élet­járadéki és kölcsönszerződéseknél* stb. E módositás a képviselőház osztályai és köz­ponti bizottsága által elfogadtatott. A képvisel ő­Mzban azonban a törvény mostani szerkezete hozatott javaslatba és emeltetett határozattá is. A törvényhozás valódi intentiójá­nak biztosabb megvilágositása végett pedig szóról szóra közöljük a tanácskozás menetét a gyorsírói feljegyzések nyomán. ^Beöthy Algernon jegyző olvassa az 54. §-t, és az erre vonatkozó jelentést. Schmausz Endre előadó : »T. ház! A fő­rendi ház azon aggályt táplálja, hogy a közjegy­zői kényszer a házassági szerződésekre itt kellő­kép kiterjesztve és az kellőkép kifejezve nem volna. Azért a központi bizottság a főrendi ház ezen toldalékához hozzájárul.« Pulszky Ágost. T. ház! Azt hiszem, hogy a főrendi ház aggodalma teljesen jogosult, azonban a főrendiház szövegezése, melyet a központi bizott­ság is javasol, szintén kételyre ad okot, a mennyi­ben a házassági szerződést ugy is lehet interpre­tálni, hogy az nem a házassági vagyonra, hanem magára a házasság megkötésére vonatkozik. Azt hiszem tehát, hogy e kifejezést szabályozni kellene, és azért bátor vagyok a következő módosítást ajánlani (olvassa): »Az a) pont alatt a főrendi­ház által javasolt »házassági és« szavak he­lyett a következő szavak veendők fel : »A h á z as­felek közti vagyoni viszonyokat sza­bályozó, t o v á b b á.« Kérem ezen indítványo­mat elfogadtatni. Elnök : Az indítvány még egyszer fel fog olvastatni. Beöthy Algernon jegyző olvassa. Schmausz Endre előadó : Csupán máské­pen fejezi ki Pulszky Ágost módositványa azon betéteit, melyet a főrendiház javasol, és én annál kevésbbé táplálok ez ellen aggályt, miután csak­ugyan megeshetnék, hogy az ugy érteimeztetnék, hogy ez a házasság megkötésére, a matrimoniumra vonatkozik. Én azt részemről elfogadom, és aján­lom a t. háznak elfogadás végett. Elnök : Méltóztatnak elfogadni Pulszky Ágost képviselő ur indítványát? (Elfogadjuk.) Pulszky Ágost indítványa elfogadtatik. Nem tudjuk ugyan, mily értelmezést tulajdo­*) Mi legalább tévesnek tartjuk e feltevést, és pedig következő okoknál fogva : a) a kormányjavaslat a) pontja határozottan csak házastársak között kötött szerződésekről szólott, ezek alatt tehát a házasság előtt kötött szerződések (tehát a házassági szerződések is, ha, a mint szokott történni, még a házasság előtt köttetnek) nem érthetők; b) ehhez járul a kormányjavaslat indokolása, mely, a mint láttuk, a kényszernek behozatalát a házastársak közti ügyletekre nézve — nem a házasfelek saját érdeké­nek, hanem kizárólag csak a közhitelnek szempontjából, vagyis azért tartja szükségesnek : nehogy a hitelezők há­zastáriak közt kötött hamis keletű, vagy színlett szerződé­sek által megkárosittassanak ; ily színlett szerződések pe­dig jegyesek közt nem szoktak köttetni ; végre c) az egész 54. §. mintájául az előbbi jegyzet­ben emiitett osztrák törvény szolgált — ennek a) pontja pedig a kényszer alá eső jogügyletek közt egész önállóan világosan megemlíti a (vagyonjogi) házassági szerződéseket (Ehepakten), s ezek az osztrák törvény hivatalos magyar szö­vegében : házasulási egyezményeknek neveztetnek. Ugy a mint tehát a kormányjavaslata az osztrák törvény b) pontját vette át, ugy bizonyosan átvette volna az a) pontot is, ha ezt szükségesnek tartja. Nem tehetjük fel legalább, hogy az csak véletlenül mellőztetett volna. nitott maga Pulszky ur e kifejezésnek »házasfe­lek« — kétségkívüli azonban, hogy itt azon érte­lem határoz, melyet annak a képviselőház tulaj­donított — ezen értelmet pedig megmagyarázza ugy az indítványozónak, mint az előadónak indo­kolása, mely ellen senki fel nem szólalt, mely te­hát a házat ebbeli határozatában vezérelte.Ezen in­dokolás szerint pedig : »m ásítépen fejezi ki Pulszky u r indítványa a főrendiház módosítását*; — ebből pedig következik, hogy a képviselőház a »házasfelek« alatt nemcsak a házastársakat, szóval nemcsak a házasult feleket, hanem a jegyeseket, tehát a házasulandó feleket is értette, mert a főrendiház a kényszert a házassági szer­ződésekre átalában véve kívánta kiterjesz­teni — (a mennyiben vagyonjogi viszonyokat sza­bályoznak, és nem magát a házassági köteléket, vagy egyéb személyjogi kérdéseket illetik) - ­akár a házasság után, akár az előtt köttetnének.:i!) De hogyan fog értelmeztetni az 54. §. a) pont ja a közéletben az országgyűlési tárgyalások ismere­tének, mint a helyes magyarázat kulcsának, hiá­nyában ? Valóban kíváncsiak vagyunk. Annyi bizonyos, és ez elég szomorú, hogy az 54. §. a felü­letes foltozgatások folytán elég kételyre sőt talán veszteségekre is fog okot szolgáltatni. Különben — ha a törvényhozás az emiitett jogügyletekre nézve már egyátalán szükségesnek tartotta a kényszer behozatalát — csak helyesel­hető, hogy nemcsak a közhitel egyoldalú szem­pontjára, hanem magának a házasfeleknek kölcsö­nös érdekeire is volt tekintettel; — a mint ezt a közjegyzőségi törvényről irt commentárban (92— 93. 1.) tüzetesebben fejtegettem. Az 54. §. egyéb pontjaira nézve máskorra tartom fenn szerény nézeteim elmondását. Rupp Zsigmond. Szemle. A kereskedelmi ülnökök intézményének megszün­tetése Németországban. — Az alsó-ausztriai ügy­védegylet tanácskozása azon kérdésben, vajon kö­teles-e az üggvéd feljelenteni más ügyvédnél tapasz­talt fegyelmi vétséget. — Az ausztriai ügyvédgyil­lés elhalasztása. — A német hírlapírók gyűlése.— A káromkodás az olasz büntet'ótörvénykönyvben.) (P.) A német birodalmi gyűlés által kiküldött jogügyi bizottság a napokban kezdte meg tárgyalásait a bírósági szervezetről és a p. perrendtartásról szóló törvényjavaslatokról. Mint különösen fontos elvi határozatot kiemelen­dőnek tartjuk, hogy a bizottság, eltérőleg az ala­pul szolgáló törvényjavaslattól, a külön kereske­delmi bíróságokat mellőzte. A tagok többségénél döntő volt azon körülmény, miszerint a laikus elemnek a kereskedelmi bíróságoknál való rész­vétele nem mutatott semmi eredményt. A keres­kedők egészen feleslegeseknek mutatkoznak a bí­róságoknál, mert az egyes esetek jogi finomságaiba nem képesek behatolni; ha pedig szakértői nyilat­kozatokra van szükség, rendesen külön szakértő­ket kell kihallgatni, mivel minden kereskedő csak a saját szakmájában jártas. Ezen kivül nehézségek­kel jár a kereskedelmi ügyeknek a többi polgári ügyektől való különválasztása is, a mi igen sok illetékességi vitákra ad okot. — Ezen kérdés nem sokára nálunk is napirendre kerül. A kereskedel­mi ülnökök intézménye hazánkban sem igen tu­dott magának barátokat szerezni. A legközelebbi jogászgyülésre ezen kérdés már ki is van tűzve. Az a 1 só-ausztriai ügyvédegylet az utóbbi napokban azon kérdéssel foglalkozott, váljon megkivánja-e az ügyvédi kar érdeke hogy azon esetben, ha egy ügyvéd hivatásának gyakor­lata közben észreveszi, hogy kartársa fegyelmi vétséget követett el, a feljelentést megtegye. A vélemények e kérdésben annyira szétágaztak, hogy határozat nem jöhetett létre. Felhozatott egyrész­ről, hogy az ügyvéd feladata mindenekelőtt az, hogy felét képviselje; sok esetben azonban a fe­*) Azon kérdésre : váljon miért nem használta ez esetben a törvényhozás a »jegyes« kifejezést is — a képvi­selői körökben azon felelet adatott: hogy jegyes alatt csak a katholikusok szokták az eljegyzettet érteni,* gyelmi feljelentés a fél érdekét sértené, a mit sem­mi esetre sem szabad megengedni. Más oldalról azonban felhozatott, hogy flagrans esetekben kö­telessége az ügyvédnek a feljelentést megtenni. A többség, ugy látszik, ezen nézethez hajlott; azon­ban határozat nem mondatott ki. Az osztrák ügyvédgyülés nem fog pünkösdre összehivatni, mint előre terveztetett, mivel az előmunkálatok még nem készek. A német hírlapírók gyűlésének előkészítő bizottmánya a következő két érdekes kérdést fogja kitűzni az idei tanácskozások szá­mára : 1. Mondassék ki, hogy a nyilvános törvény­széki tárgyalásokról szóló hű tudósítások nem büntethetők. 2. Vajon az utóbbi időben több ol­dalról megtámadott hírlapírói névtelenség a hírlap­irodalom üdvös működésének szükséges feltétele-e vagy nem. Végül megemlitendőnek véljük azon tényt, hogy m. ii. 22-én az olasz senatusban azon indít­vány tétetett, hogy a büntetőtörvénykönyvbe ha­tározni ányok vétessenek fel a némely vidéken na­gyon elharapódzott káromkodás ellen. Az in­dítvány nagy többséggel elfogadtatott, és egy hó­napig terjedhető fogság szabatott ki. A törvényes házasságon kivül szüle­tett gyermek polgári magánjogainak szabályozásáról. \ IX. A törvényes házasságon kivül származottak joghelyzete az eltérő érdekű tényezőktől, az em­beri művelődés történelmének különböző esemé­nyeitől — különböző időkben — befolyásolt egyes államokban annyira különböző, hogy méltán kér­dezhetni : hogy az emberiséget egyátalán és min­den egyes államot egyaránt érdeklő ily lényeges kérdésnek melyik megoldása felel meg a jog kívá­nalmainak ott és akkor, hol és mikor a jognak : alapja, az isteni akarattal való párhuzam minősítette emberi szabadság; kútforrása, a nemzeti közszellem; alapjelleme, az egyenlőség; tere, az emberiség természetileg alakuló társas összletében foglalt külviszonyok összege; rendszere, a jogviszonyok organismusá­nak kifejezése (213). A mai — kitűnően emberi — magánjog jel­legén a törvényes házasságon kivül származott ember is —jogképes lévén—»egy éniség«-nek tekintendő (214); — egyéni minőségén valamely családnak, valamely nemzetnek tagja; s mint ilyen vagyoni, családi s közügyi viszonyokban kell hogy álljon egyik államban ugy, valamint a másikban. Minden állam a tapasztalatból keletkezett szükségérzettől indíttatva polgárainak jogviszo­nyait javítani törekszik; — és mégis mekkora kü­lönbség mutatkozik az egyindoku (215) s közös irányú (216) törvényhozások határozványaikban f A törvényes házasságon kivül számlázottak­nak a szülők családjához való helyzetét illetőleg a törvényhozások — rövid szemlénk szerint is — két lényegesen különböző alaprendszer körül fo­rognak. Egynémelyike az a t y a s á g sarkelvére épí­tett rendszert követve, a törv. házasságon kivül származott gyermekeknek az atya honosságát és vezetéknevét adva, kettőjük között bizonyos csa­ládi viszonyt létesít, ezt azonban az atya ro­konságára nem terjeszti ki; — egynémelyik pedig az anyaság sarkelvének rendszerén járva, a 213. ) Lásd »A jog lénye.* Dr. Hoffmann Pál Pest. 1864. 214. ) A régi német jog szerint a törvényes házassá­gon kívül szülöttek jogképtelenek és igy jogtalanok vol­tak. L. Marczou » V o n der bürgerlichen Éhre* 303. oldalon. 215. ) »Az állam legszentebb érdekei: a közerkölcsi­ség állapota, a népesedés helyes arányú fejlődése, s a tár­sadalom számos tagjainak nyugalma s jóléte fűződnek a. törvénytelen gyermekek jogi állapotának kérdéséhez.« Dr. Győri Elek, a magyar jogászgyülésnek 1871. évi évkönyve II. füz. 184. old. 216. ) U. az » .... az államnak : ép ugy köteles­sége, mind saját czéljai, mind e gyermekek érdekében oda­hatni, hogy igen el ne szaporodjanak.* U. o. a 186. old.

Next

/
Thumbnails
Contents