Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 18. szám - A törvényes házasságon kivül született gyermek polgári magánjogainak szabályozásáról 9. [r.]

— 130 •törvényes házasságon kiviil származottat az anya honosságára s vezetéknevére utalva , az atyának merő mellőztével csakis az anya s gyermeke között létesít családi viszonyt. Ez ellentétes rendszereket minden consequentiájában nem minden törvényhozás követte; mert pl. a code Napóleon (340. §.) az atyaság kereshetését egyfelől tiltja, másfelöl pedig az apának önkénytes és közhitelű okmánybani elismerés esetén apai hatalmat oszt törvénytelen gyermeke fölött és ennek törvényes örökségi jogot enged az elismerő apa hagyatékában ; — tehát a maternitás legmerevebb tülságából a paternitás legszélesebb túlságába vergődik. Az atyasági sarkelv jelvénye a nemző vezetékneve s honossága iránti jog; — ez állapítja meg az atya s gyermek közötti jogviszonyt. A nemzőt terhelhető alimentationis kötelezettség sem a törvényes házasságon kívül szülöttet nemzőjének gyermekévé — sem pedig a nemzőt a törvényes házasságon kivül szülöttnek atyjává nem teszi; mert minden, a családi életet jellemző jogokat és kötelességeket nélkülöz. A törvényes házasságban nemző apának nincsen időhöz kötött és pénzösszegben — hanem igenis van körülményeiben meghatározott alimentationis kötelezettsége, melyet a szeretet szabályoz. A nemzőt terhelhető alimentationis kötelezettség nem egyéb, mint jogellenes cselekményből eredett kártalanítási kötelezettség; miért is az annak teljesítése iránti keresetet az atyasági keresettel azonosítani annál kevésbbé lehet, mivel atyasági kereset 'tulajdonképen nincsen is; — mert atyai indulatot, atyai szeretetet és ezekben gyökerező gondozást sem perelni, sem ítélni, sem exequálni nem lehet. Az atyasági sarkelv rendszere ellen, és egyúttal az anyasági sarkelv rendszere mellett leginkább azon körülmény szól, hogy egyáltalán minden nemzési atyaság annyira hypotheticus, miszerint azt a tudománynak mai állásán objectiv bizonyossággal kikutatni nem lehet. — így van ez a törvényes házasságbani nemzéssel, így a törvényes liázasságon kívülivel; — azért olyannyira jelentékeny a törvényes házasságon kívüli nemzés megállapításának kérdése, mivel itt rendesen csakis az egyúttal panaszló anyának egyoldalú s valami törvényes kiváltság eredményét képező bizonyításán lehet megindulni; bárhogy ez utóbbinak eskü erősítette állítása sem döntheti meg a nemzés bizonytalansága iránti ténykörülményt. Ezen szükségességi kiváltságnak kevésbbé feltűnővé, de elfogadhatóvá tétele érdekében kellendő megszorítása, csakis az esetben nyújthatna tettleg biztosítékot, ha feltételezhető volna, miszerint minden nőszemély oly helyzetben van, hogy ezen eskületételi kiváltsággal soha vissza nem élhet. Ezt azonban fel nem tehetjük. Valakit egyszerű gyanúra, — ad minimum, minden jogérvényü bizonyításon kivül — személyére, társadalmi állására s családjára nézve ily nagy horderejű vétségben hibásnak nyilvánítani, minden juridicai felfogással ellenkezik; és mégis minden ez irányú perfelelkezési esetben a panaszló nőszemély bizonyítása dönt. A panaszló nőszeiuélynek ezen bizonyítási módszere — mert az alapelvtől el nem választható •— valóban igen veszélyes; mert a férfin becsülete, a polgári következmények igen gyakran valamely ugy is elesett — helyzete, bús érzete s nem ritkán szüksége s éhsége által a valóságos vagy keresett nemzőt atyai kötelmek teljesítésére szorítani kényszeritett nőszemély merészségének és szemtelenségének áldozatául esnének. Ez az, mi ajogászt az atyasági sarkelv ellen sorakoztatja. Az atyasági sarkelv ellen szól azon körülmény is, hogy az a család- és családi nyugalom biztonságát veszélyezteti s az egész rendszer iparág gyanánt a legkíméletlenebb zsarolásokra nyújthat alkalmat, a mint ez kétségkívül nem egyszer történt is. Ennek ellenében az atyasági sarkelv mellett —• látszólagos alapossággal — felhozható, hogy »v a 1 ó t a 1 a n s á g, miszerintatörvényes házasságon kivüli gyermeknek nincsen atyja s csak anyja van; mert férfiúnak hozzájárulása nélkül a nemzés, illetőleg fogantatás lehetetlen.* Úgyde, föltéve — de meg nem engedve — hogy ezen nézet egyátalán alapos volna, a concret esetekre ép azért nem alkalmazható, mivel az atyaságot teljes biztonsággal soha sem lehet kinyomozni ; — amennyiben t. i. a természet titkos működését ellesni nem lehet és nekünk csak működésének eredményét mutatja be. L é h m a n n Róbert, ügyvéd Déván. A budapesti ügyvédi kamara ügyrendének »bírálata*. A »Törvényszéki Csarnok« legutóbbi számaiban Kun László ur elmondja, hogy nem »állt« módjában a budapesti ügyvédi kamara »k ö z g y ülésén részt venni« s így csak kirlap utján teheti meg észrevételeit a tervezet »hiányaí fölött.« Lehetnek, kik ezt olvasva, nagyon elcsodálkoznak azon, hogy czikkiró urnák nem volt módjában a közgyűlésben részt venni, holott fogadni mernének reá, hogy őt nem csak látták, de még hallották is a közgyűlésen. Mi azonban azt egyátalában nem kívánjuk kutatni, váljon jelen volt-e, módjában »állt«-e részt venni a tanácskozásban; csak azon észrevételekre akarunk néhány megjegyzést tenni, melyeket ő a tervezet »hianyai fölött« tesz. Szerencse, hogy megteszi észrevételeit a hinyok »fölött« és hogy nem tartja azokat véka alatt, mert igy a tervezet készítői is megnyugtató tudomásul vehetik, hogy K. L. urnák »nincs kedve nekik elemi leczkéket adni a magyar nyelvből.« Azt hiszszük, távol áll a tervezet készítőitől állítani akarni, hogy javaslatuk teljesen hibátlan. Lehetnek bizony abban nyelvtani hibák is és pedig annyival inkább mert a kezdet munkahalmaza nem engedett időt a tárgyalás folyamában sok helyen módosított javaslat tüzetes átdolgozására és egyöntetű, szabatos szövegezésre. Azt már azonban határozottan állithatja biráló ur czikkének minden olvasója, hogy a tervezet készítői ug3rancsak szem elől tévesztették volna K. L. ur szerint :>a stylaris correctséget s a nyelvészet tisztaságát, nem kü1 önben a rendszerU, ha ő tőle vettek volna leczkéket a magyar nyelvből. Azoknak, kik nem olvasták czikkiró ur nyelvészeti tanulmányait, szolgálunk néhány példával. K. L. ur szerint roppant hiba e szó »félbeszakítani. « E helyett, úgymond a »félbeszakasztank szót kellett volna használni, mely — igy szól továbbá — »sokkal magyarosabb, de nyelvtanilag is correctebb az előbbinél.« Figyelmébe ajánljuk ez alkalommal a »félbeszakaj tani* szót is és biztosítjuk, hogy egészen magyaros ; széltéhe használják tőzsgyökeres magyarok. Helytelennek találja K. L. ur azon kifejezést is : »a kérdés föltételéhez*, de aki azt hinné, hogy a valóban helyes kifejezést t. i., »a kérdés föltevéséhez* ajánlja helyette, nagyon csalódnék. Szerinte csupán »a kérdéstétel« szó állhat meg, az utóbbi — úgymond — magyaros és a másik germanismus! Hogy mit tart biráló ur nyelvtanilag »correct«-nek, mit »magyaros*-nak és mit tart a germanismustól ment tiszta »nyelvezet«-nek, arról fényes példákat szolgáltatnak czikkének ily kifejezései : mint p. o. : »a gallimathias felolvasásával biztosan (tehát veszély nélkül) meg lehet szöktetni*, — »mi nem lett volna könnyebb stb.« —• »azt akarja kifejezni: mi szer in t« stb., — e czélból összehívott közgyűlésen, — >é r tele inni e 1 n e m b i r,* — »melynek érteimezé s é n megtompul a legélesebb elme is.« Ha még ezenkívül azt látjuk, hogy K. L. ur kiváló szeretettel ragaszkodik a mondatoknak szerinte ugy látszik magyarosabbnak vélt szenvedő alakjához és hogy folyvást majd ettől majd attól »eltekint« ; méltán föltehetjük, hogy azért tett oly sok észrevételt a hiányok »fölött*, mert a bírált ügyrendben nem birt hasonló »magyaros* kifejezéseket, »ily tiszta nyelvezetet s igy stylaris corroctségeU fölfedezni. A mi már most *nem különben* a rendszer illeti, e fölött nem kívánunk vitázni biráló úrral. Mivel már »akaratlanul is gondolkodóba esett, hogy komoly férfiaknak köszönheti-e létét* az általa kárhoztatott ügyrend, nem akarjuk őt o hasznos elmeműködésben zavarni, s a rendszerre nézve megelégszünk egy példa felmutatásával. S ezen példa épen az, mi felett czikkiró ur »akaratlanul is gondolkodóba esett,« mert »roppant ellenmondást* lát azon rendelkezésben, hogy a fegyelmi ügyekről külön iktató- s kiadókönyvek vezetendők, és hogy mégis alább az iktató- és kiadó-könyveknek mind fegyelmi, mind egyéb ügyekre nézve egyesitett vezetése rendeltetik. E fölött pedig kár volt oly nagyon a gondolkodóba esni*, mert megláthatta volna a kamara irodájában, hogy az iktató- skiadó- könyvek igen czélszerűen vannak egyesítve, és hogy ily egyesitett iktató- és kiadó-könyv vezettetik mind a fegyelmi, mind egyéb ügyekről — különváltan, az az van két ily egyesitett iktató- és kiadó-könyv, egyik a fegyelmi, másik a többi ügyekre. Ezzel be is fejezzük megjegyzéseinket és reméljük, hogy nem veszi rosz néven a biráló ur, ha nem is »eltekintve« czikke egyéb részeitől, de mellőzve a »hiányok fölött tett észrevételek sorrendje szerint« következő kifogásokat, az ügyrend készítőit legalább is oly komoly férfiaknak tartjuk, kik tisztában vannak azzal, hogy ők egyátalán nem tehetnek arról, ha biráló ur talál olyan szakaszokat, melyeknek »értelmezés é n megtompul a legélesebb elme ís«, és a kik nem igen lesznek hajlandók minden ily szakasz mellé magyarázó szakaszok fölvételét ajánlani bármennyire sajnálja is ezt a biráló ur. Egy a tervezet készítői közű 1. *) JOG-ESETZ1IZ. Legfőbb itélöszéki birságolás iránti határozat semmiségi panaszszal meg nem támadható. (M. B.) Molnár Ágoston felperesnek FaliznyóElek elleni 108 frt és járulékai iránti perében a tokaji királyi járásbíróság következőleg itélt: Alperes, Ealiznyó Elek, b.-keresztüri lakos köteles felperes, Molnár Ágoston timári lakosnak a kereseti 108 frt o. é. tőkét, annak a beperléstöl járó 6 °/o kamatait és a bíróságilag megállapított 16 frt 80 kr. perköltséget 8 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett kifizetni; alperesi ügyvéd dija saját fele irányában 9 frt 70 krban állapittatik meg. Indokok. Mert alperes önmaga beismeri a bemutatott okmány valódiságát, vagyis azt, hogy abban 143 frt készpénz-követeléssel adósa felperesnek, továbbá, hogy a felperes részéről a keresztúri gör. katholika egyház pénztára részért' tartozásban lévő 40 frt alapítványi összeg visszafizetését alperes magára vállalta, melyből alperes, felperes beismerése szerint 75 forintot fizetvén, maradt alperes felperes részére 68 frt és az átvállalt 40 frt alapítványi összeggel adós. Mert:alperes hallgatag beismerte azt, hogy az átvállalt 40 frt alapítványi összeget az illető egyházi gondnoknak mind ez ideig ki nem fizette, és azon összeg megfizetését felperesen követeli a gondnok mind ez ideig ; Mert: felperes az alperes által kifizetés végett elvállalt 40 frt alapítványi összegnek kiürí tését magára vállalván, annak az egyház részérei fizetése alól alperes felmentendő és annak fizetésére felperes kötelezendő volt; Mert: beösmerés ellen tanuhallgatásnak helye nem lévén, az ez okból elrendelhető nem volt; Mert: az eskü megítélésének, a mennyiben az oly körülményre lőn felajánlva és elfogadva, mely az ügy érdemére, illetőleg beitélésére befolyással nem bir, helye nem volt; *) E ezikknek kizárólag annak irója. és korántsem iliirálatt iránti tekintetből adtunk helyet. S z e r k. 3!