Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 17. szám - Az országházból

- 132 árverési jegyzőkönyv nekem nem elegendő. Megkínálhatom igénylőt az esküvel az iránt, hogy ő tényleg ugy vette a dolgokat mint sajátjait, nem végrehajtást szenvedett megbízásáéból és nem számára, hanem saját pénzéből maga számára és tényleg haszonélvezetül hagyta azokat csupán végrehajtást szenvedettnél. Meggondolják azt az ilyen álvevők, niig ezen esküt leteszik az ez utoni csalás szűnik és igy kiderül az anyagi igazság. Jogászok, kik az alakiság nádparipáján lovagolnak a jog mezején, e nézeten tán megütköznek, azt kiáltván: »árverés! árverés!« Engem e kiáltás nem tántorít el, és nem ingat meg és nem zavarja meg hitemet az iránt, hogy az anyagi igazság mindenek előtt keresendő. — A kérdést fontosnak tartottam, és azért azt a t. szerkesztőség engedelmével ezennel a jogászvilág megvitatása alá bocsátom. V Az országházból. A kereskedelmi törvénykönyv. — A örvényszékek számának megszorítása. A kereskedelmi törvénykönyv javaslata a képviselőházban nagyrészt letárgyaltatott, és igy biztos kilátás van arra, hogy még ezen országgyűlés folyama alatt törvénynyé válik. A módosítások, melyeket a ház a törvényjavaslaton tett, nem lény egesek. A vita pedig mely felette folytattatik, épen nem szakszerű, mivel egyedül a szélső bal szóvivői — ezek közt a gyengébbek — tesznek módosítványokat. A bizottság által ajánlott mód ositványok szó nélkül elfogadtatnak, és ezeket 1 apunk egyik legközelebbi számában közölni is fogjuk. Mielőtt a javaslat törvénynyé válnék felhívjuk a kormány figyelmét a kereskedelmi törvénykönyvben működött szakbizottság utolsó ülésének jegyzőkönyvben foglalt eme kijelentésére : végre az értekezlet azon általánosan táplált óhajt e helyütt is kimondandónak vélte hogy a kereskedelmi ügyek elintézésére hivatott bíróságok illetősége valamint a kor szellemének megfelelő eljárás ÍB minél előbb szabályoztassék. A törvényszékek számának reductiójáról szóló törvényjavaslat a képviselőházban, mint mult számunkban előre sejtettük, elfogadtatott. Hogy mily véleményben vagyunk ezen rendszabályról, arról szóltunk utóbbi számunkban. A tárgyalás, mely a törvényjavaslat felett a képziselőházban folytattatott, aggodalmainkban csak megerősített. A felszólalások, a melyek a törvényjavaslat ellen tétettek, visszhangra nem találtak, s a ház egykedvűen megszavazta annak minden határozmányain Az általános vita, mely a törvényjavaslat felett folytattatott, meglehetősen eszmeszegénynek mondható. Kissé szakszerűbb volt a részletes vita, melyet következőkben vázolunk. A törvényjavaslat czime, mely ekként szól: ^Törvényjavaslat az első r fokú bíróságok ujabb szervezéséről^, Lázár Adám azon indítványának mellőzésével, hogy az »első foku« kifejezés helyett »első folyamodásu* tétessék, elfogadtatott. Az 1. §. igy hangzik: Az első fokú királyi törvényszékeknek az 1871. XXXII. törvényczikk 1. §-ában és 1873. XXVII. törvényczikk 15. §-ában megállapított száma 64-re szállítható le. Ezen törvényszékek székhelyeit és területét ideiglenesen a minisztérium, az első fokú bíróságoknál alkalmazandó bírák és bírósági hivatalnokok létszámát pedig az igazságügyminiszter állapítja meg. Gál Mihály akként kívánná az első szakaszt szövegezte tni, hogy a leszállítás akként eszközöltessék a kormány által, hogy a megyék és kerületek mindegyikének legalább egy törvényszéke maradjon. Perczel Béla igazságügyminiszter : T. ház ! A t. képviselő ur maga is elfogadja ezen 1. §. első bekezdését; pedig elfogadván ezt, lehetetlen, hogy azt kívánja, a mit a módosításban előteijeszt. Mert ha az történik, ami abban czéloztatik, akkor sokkal több törvényszéket kellene felállítani, mint a mennyi az 1. §. első bekezdésében mint minimum állapittatik meg. Tehát már ez oknál fogva sem tartom elfogadhatónak a módosítást. (Helyeslés.) Lázár Ádám pártol ja Gál módosítását, s a következő szövegezést ajánlja: Az első fokú királyi törvényszékeknek az 1871. XXXII. törvényczikk 1. §-'ában és 1873. XXVII. törvényczikk 15. §-ában megállapított száma huszszal alább szállíttatik. Ezen törvényszékek szókhelyeit és területét, tekintettel arra, hogy a megyék ós kerületek mindegyikének legalább egy trvszéke megmaradjon, a minisztérium, az első fokú bíróságoknál alkalmazandó birák, ugy kir. ügyészség tagjai és a mindkettőhöz szükséges hivatalnokok létszámát pedig az igazságügyminiszter állapítja meg. Ezenkívül azt indítványozza, hogy a következő §§-okban, mindenütt, a hol ezen tétel: bíróságok tagjai* előfordul, hozzátoldassék: »a kir. ügyészség tagjai, és mindkettőhöz szükséges hivatalnokok. « Horánszky Nándor azon meggyőződését nyilvánítja, hogy a Gál által beadott módosítás a törvény végrehajtását majd lehetetlenné tenné. Lázár módositványát egyszerűen elvettetni kéri, kijelentvén, hogy a kormány azért állapította meg a leszállítást a tj avaslatban foglalt számban, nehogy az életbeléptetendő igazságügyi reform után ismételve ne kellessék a törvényszékek számának leszállításáról gondoskodni. Simonyi Ernő a lehető legcynicusabb kívánatnak tartja azt, mely a kormány által előterjesztett törvényjavaslatban nyilvánul, s tiltakozik azon játék ellen, melyet a kormány a törvényhozással és a birói függetlenséggel üz. Nem fogadja el a szakaszt. Gubody Sándor ki akarja mondatni, hogy a kormány az áthelyezésnél különös tekintettel legyen a családos és fekvő birtokkal bíró egyénekre. A ház az eredeti szöveget fogadta el. A 2-ik §. igy szól: Az 1. §-ban meghatározott leszállítás által beállott uj szervezés folytán az összes első fokú bíróságoknál alkalmazott bírákra és királyi ügyészség tagjaira nézve hatályba lépnek mindazon törvények, melyek szerint azok akaratukon kivül is nyugdíjazhatok vagy áthelyezhetők.« Stanesku Imre a birák azon képességére fekteti a fősúlyt, hogy az ország másnyelvü vidékein az ott használt nyelvet tökéletesen birják s ennélfogva a következőleg kívánja a szakaszt szövegeztetni : »Az 1 §-ban meghatározott leszállítás által beállott uj szervezés folytán az összes elsőfokú bíróságoknál alkalmazott birák és királyi ügyészség tagjai a szükséghez képest és a 3. §. korlátai közt nyugdíjazhatok vagy az illető vidékbeli nyelveknek az 1868. évi 44 t. cz. 27. §-ában követelt teljes ismeretére figyelemmel, áthelyezhetők.« Ezen indítványt az indítványozón kivül aláirtak : Hodossiu József és Miletics Szvetozár. Horánszky Nándor előadó: Csak annyit kívánok megjegyezni, hogy azon módositvány, mely itt tétetni czéloztatik, nem 1868-iki, hanem az 1869-iki IV. törvényben, mely a birói hatalom gyakorlásáról szól, a 4. §-ban nyíltan kifejeztetik. (Helyeslés) Stanesku Imre: Az 1869-iki t. cz. a birák képesítéséről, az 1868-iki 44. t. cz. pedig a nemzetiségekről szól, jelesen a 27. §-ban, melyben az igazságügyminiszter köteleztetik nemcsak az országos birói, hanem a közigaztatási tisztviselőket is az illető vidék nyelvében tökéletesen jártas egyének közül alkalmazni. Hélfy Ignácz: Ezen §. az, mely leginkább tartalmazza azon rendkívüli korlátlan felhatalmazást, mely ellen ugy én, mint t. elvtársaim az átalános vita alkalmával felszólaltunk. Hogy most ezúttal újból felszólalok, távolról sem teszem ezt, mintha azon reményben volnék, hogy a t. többséget most capacitálom, hanem teszem egyedül azért, hogy lássa az ország először, hogy azon érvek, melyeket mi felhoztunk, czáfolatlanul maradtak, s továbbá, hogy azon érvek, melyeket mi felhoztunk, ugyanazok, melyek néhány év előtt azok által hozattak fel, kik tegnap és ma ellenünk szólottak. Hivatkozni fogok itt röviden egy igen jeles szónokra, ki a legelső birói szervezés alkalmával, midőn arról volt szó, hogy négy évre történjék a kinevezés, vagyis, hogy négy éven át a birák a kormánytól függjenek, ekként szólott: »igy a bíró négy éven keresztül a miniszter kegyelmétől fog függeni, egy hatalmas sereget nyer a miniszter a minisztérium rendelkezésére, melyre nézve én is azt hiszem, hogy nem az a szándék ugyan ma, de melynek bizonynyal a választásoknál is nagy hasznát fogja venni a kormány.* T0_ vábbá azt mondotta azon jeles szónok,» akarom hogy a kinevezett biró a kormány befolyásától függetlenittessék és a ki indítványozni képes, hogy az ország nagyszámú birái éveken keresztül a miniszter tetszésétől függjenek és az, ki képes azt pártolni, vagy ebben még előnyt is látni, én annak ugyan soha elhinni nem fogom, hogy czélja a biró függetlenítése.« E szavakat mondotta 1869 július 28-án Tisza Kálmán mai belügyminiszter ur. Én ajánlom a t. belügyminiszter urnák, kérdezze meg most magától, hogy miként birja összeegyeztetni tegnapi szavait azokkal, miket akkor mondani méltóztatott. Ha mi azt állítottuk, hogy ezen egész tvjavaslatnak semmi más czélja, mint nagy hatalomra szert tenni, s netalán ezen hatalmat fegyverül használni fel a választásoknál is, még pedig nem csak egy választásnál, mert a jelen törvény épen 3 évre szólván, a jelen és jövő választások idejére is kihat, ha mi ezt mondottuk, nem tettünk egyebet, mint ismételtük a belügyminiszter ur saját szavait. Csak ennyit akartam elmondani, s ezzel kijelentem, hogy nem fogadom el a §.-t. (Szavazzunk.) Horánszky Nándor előadó : Méltóztassanak megengedni, de lehetetlen azt, mit az előttem szóló mondott, észrevétel nélkül hagyni. (Helyeslés.) A t. képv. ur meg fog nekem engedni a tekintetben, hogy az időbeli kérdés és a mai közt nagykülönbség van. (Nevetés a szélső balfelől.) Méltóztassék meghallgatni s akkor magára a képv. nrra bizom megítélni, min méltóztatott nevetni. Akkor ugyanis arról volt szó, hogy tömegesen birák kineveztessenek, ma pedig arről van szó, hogy tömegesen elbocsáttassanak. Hol fekszik a consequentia abban, hogy midőn a birák tömegesen elbocsáttatnak, midőn a magyarországi birói karra ily nagy csapás méretik, a miniszter ezen bírákban, mint a képviselő ur tart tőle, adhaerentiát fog nyerni, én részemről felfogni nem tudom. (Elénk helyeslés a középen.) Lázár Adám a következőleg kívánja a szakaszt szövegeztetni: »Az 1. §-ban meghatározott leszállítás által beállott uj szervezés folytán megszüntetendő első fokú bíróságoknál alkalmazott bírák és kir. ügyészség tagjai a szükséghez képest az 1871. IX. t. cz. 2. és 12. §§-ai értelmében áthelyezhetők, vagy nyugdijazhatók.« Á szakasz a ház által változatlanul elfogadtatott, A 3-ik § igy szól: A nyugdíjazást vagy áthelyezést — az erre nézve megállapított eljárás mellőzésével, — Ő felsége felelős igazságügyminisztere által rendeli el, a ki e tekintetben nincs a megszüntetendő bíróságoknál alkalmazott bírákhoz kötve. Az uj szervezés indokából mindazonáltal nem nyugdíjaztatik több biró, mint a mennyi a törvényszékek számának leszállítása következtében fölöslegessé válik. Az 1871. IX. törvényczikk 2. § ának azon rendelkezése, mely szerint az áthelyezett biró fizetése le nem szállítható: a jelen törvény következtében szükségessé válandó áthelyezések eseteiben sem szenved változást. Hoffmann Pál elfogadja azt, hogy a kormány a birák nyugdíjazása tekintetében ne legyen a megszüntetendő törvényszékekhez kötve, de nem fogadhatja el azt, hogy a kormány felhatalmaztassék a meg nem szüntetendő törvényszékek tagjait is ezen törvény alapján áthelyezni. Nézete szerint, ha szükséges a birói függetlenségnek a viszonyok által parancsolt megrövidítése, ezt nem szabad azon határon tulterjeszteni, a melyen az uj rendezés azt nem igényli. Azon nagymérvű hatalom, melyet a törvényhozás e törvénynyel a kormány kezébe fog adni, különös fontosságot nyer | a küszöbön álló választások előtt.