Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 17. szám - Néhány szó az igénykeresetekröl

— 131 — neveltetést és családja jogaiban részeltetést nem igényelhetnek. A mátkáját megterheSitve elhagyó férfiú a születendő gyermeket táplálni tartozik — kivéve ha a nő az előtt is fajtalankodott, jutalomért engedett, úgyszintén ha a közösülésre önmaga nyújtott alkalmat (183). Nemzőjük hagyatékát, állapotát és nevét nem követelhetik továbbá: a balkézre kötött (184) — tettetett (185) — akadálynak felfedezése után a vélt (186) — a tiltott izbeli rokonságnak felismerése után a vérfertőztető (187) — végül az oly vegyes házasságban nemzettek, melyben a házasfelek egyike pogány-, török- vagy mozesvallást követ (188); — nemzőjük hagyatékától, állapotától és neve viselhetésétől azok is el vannak rekesztve, kik »ex matrimonio naturali« (189) — akárpedig »ex matrimonio a Tha1 a« (190) származtak. Törvényesités utján azonban a törvényes házasságon kivül ugyan, de oly személyektől, kik között nemzés idején a törvényszerű házasság szabad és lehetséges volt — származott gyermekek a törvényes házasságban szülötteknek némely — esetleg minden jogaikban részesittettek. A törvényes házasságon kivül származottak, ha következő házasság (191) utján törvényesithetök többé már nem voltak, a fejedelem kegyelme által »casu, quo filiis aut fratribus non existentibus successio directe ad principem nostrum spectat«, törvényesithetők voltak (192) ; és igy törvényesítve — jogilag minden tekintetben olyanokká válván, mint ha törvényes házasságban születtek volna — a törvényes házasságban szülöttek minden jogaikban részesittettek. A pápai — kizárólag r. katholikusokra illetékes és csakis egyházi következményekkel biró (193) — törvényesités polgári jogok ajándékozására közvetlen nem terjedhetett; — mert »ad successionem (q u a e ad fratres generationales, illis non existentibus, Regiam majestatemrespiciunt) ipsa legitimatio locum non haberet« (194). A törvényes házasságon kivül származottak »quia . . . non matris, sed patris famíliám sequntur« (195), anyjuk családjából is kirekesztve, anyjuknak állapotát, vagyonát még azon esetben sem örökölhették, ha ez »fiu-leány« (praefecta) lett volna (196). Anyjuk a természet törvényén köteles őket eltartani és nevelni, fennmaradván joga a tartás költségeit — önkénytes megállapodás hiányán — nemzőjük ellen kártalanítás iránti igényét kereset utján érvényesítve (197) biró által megállapittatni s megtéríttetni; az eltartási költségek hordozása iránti kötelezettség nemző halála után — mint egyéb más adósság a törvényes örökösökre (198) szállott. Az apai hatalmat magában nem foglaló ezen eltartás és neveltetési kötelezettséggel karöltve járó jogokból kifolyó szülői hatalom a törvényes házasságon kivül származottak fölött az anyát illeti; annak erején az anya jogosítva van törvényes házasságon kívüli gyermekét fenyíteni — esetleg (199) elzáratni hatóságilag visszakövetelni (200) ellenségnek önmaga helyett túszul adni (201) ha ellátásában részesül, keresményé183. ) Synoptis juris connubialis 21. §. 184. U. o. 94. §. 185. ) U. o. 99. §. 186. ) U. o. 95. §. H. K. I. R. 108. czikkei. 187. ) Syn. jur. com. 120.§. H. K. I. R. 106 és 108. cz. 188. ) Syn. jur. com. 137. §. 189. ) U. o. 92. §. 190. ) U. o. 100. §. 191. ) ü. u. 103. §. 5. p. 192. ) H. K. I. R. 108. cz. 193. ) U. m. egyházi rendbe léphetni, egyházi hivatalokat (kivéve a bíbornoki méltóságot) viselni, egyházi javadalmakat élvezhetni. 194. ) H. K. I. R. 107. cz. 2. §. 195. ) U. o. 51. cz. 3. §. 196. ) U. o. I. R. 7. cz. 1 §.-ben olvasható >filii sui« szavaknak az I. R. 17. cz. szerinti értelmezéséből kifolyólag. 197. ) II. Ulászló. I. végz. 16. cz. l §.-lye. 198. ) C. C. IV. R. 15. szerint. 199. ) H. K. I. R. 51. cz. 5. §. >iis autem negligentibus auctoritate magistratuali compescantur.* — 1723. lll.cz. 200. ) U. O. 7. §. 201. ) U. o. 8. g. vei saját szükségeit fedezni (202) — halála esetére gyámot (203) rendelni — törvényes kora elértéig bíróság előtt képviselni (204) s a leszármazó örökösök hátrahagyása nélkül elhalálozott törvényes házasságon kivül született gyermekének hagyatékát (205) örökölni. Az erdélyi szász nemzet külön törvényei, ugy a St. I. K. 1. cz. 7. pontja tartalmazta fennhagyásbél azok mellett a H. K. III. r. 2. cz. 5-lye értelmében érvényes római jog szerint atya s gyermek közötti jogviszony szintén csak törvényes házasságbani nemzés, törvényesités és gyermekül fogadás utján keletkezhetvén, a törvényes házasságon kivül származottak nemzőjük családjából kirekesztve (206) anyjukhoz ugyanazon jogviszonyban állottak, melyben a törvényes házasságból származottak; — »spurii vei vulgo quaesiti (207) succedunt etiam avice vei avo mater no« és megfordítva (208) ; — a vérfertőztető, ugy a házasságtörő nemzésből szármázottakat anyjuk vagyonából eltartás illette, örökösödési joguk azonban nem volt. A római jog szerinti apai hatalmat a szász nemzet statutái nem ismerik; mindazonáltal a törvényes házasságból származott gyermek személye (209) s vagyona (210) fölött a szülőknek némi különbség nélkül — tágabb értelemben egyátalán minden a s c e d e n s-nek bizonyos rendelkezési jogot engednek, melyet a törvényes házasságon kivül szülöttek fölött — minthogy »p atrem hi habere non intelliguntur« — az anya, esetleg ennek szülői gyakorolni hivatvák; — a törvényes házasságon kivül származottak nemzője ezen hatalmat törvényesités utján azonban megszerezhette. A törvényes házasságon kivül szülöttek pedig — a vérfertőztető, ugy a házasságtörő nemzésből származottak kivételével — következő házasság által, (211) úgyszintén per rescriptum (212) principis törvényesithetők voltak. Léhmann Róbert, ügyvéd Déván. /Néhány szó az igénykeresetekröl. (Dr. Y.) »Igénykereset!« Szép szó, mely rendesen nem vész el hatástalanul a pusztában. Praxisunk szerint csak igényt kell támasztani bizonyos lefoglalt tárgyak iránt, és majdnem bizonyos, hogy az igénylő sikert mutat fel. A foglaltató is szerencsében részesittetik, — nem kell perköltséget fizetnie. Bíróságaink nem engedhetik azt, hogy a méltánytalanság árnyéka lebegjen fölöttük. Az igénylő megnyeri igényét; de a foglaltató is ember, ezt is meg kell jutalmazni azért, hogy követelését biztosítani kívánta adósánál, de szegény elüttetett biztositékától, és azért felmentetik a perköltségek fizetése alól. Nagylelkűség, melyért köszönetet kell mondani bíróságainknak. De szóljunk komolyan. Azon számos visszaélés közt, mely jogi praxisunkban burjánzik, egyike aleggyakoriabbaknak és legveszélyesebbeknek az igénykeresetek divatos felületes elintézése. Péternél foglalás történik. Ott van nyomban Pál sógor, vagy János koma és igényt támaszt a lefoglalt tárgyak iránt. Okiratot is bir felmutatni, hogy e tárgyakat vette vagy ajándékba kapta és csak haszonélvezetül hagyta a foglalást szenvedettnél. Megnyeri igényét, daczára annak, hogy szembeszökő az álüzlet. — Mihálynál árvereznek. Ferencz bir 202. ) U; o. 53. cz. 10. §. 203. ) U. o. 56. cz. 1. §. 204. ) U. o. 111. és 124. czikkekből következtethetni. 205. ) Az orsz. bir. érték. I. R. 10. § ból következtetve. 206. ) »Patrem hi habere non indelliguntur, ctim is incertus sit « Stat. III. K. 2. cz. 4. §-lye. 207. V. o. a Sachenspiegel I. 51. 2. §-lyét »Man sagt, daz chein kint seiner mutter kében kinten sie; des enist doch nicht. — Ein wib mac gewinnen élichekint, adelkint, eigenkint und kebeskint: ist sie eigen man sie vri lázén; ist sie kebes,sie mag elichen man nemen und mac kinder iemer dar binnen gewinne n.« Dig. de Statu hom. síb. 208. ) Stat. II. K. 2 cz. 5. §. 209. ) Stat. II. K. 1. cz. 2. §. 3. cz. 2. §. stb. 210. ) Stat. III. K. 1. cz. 5. §. stb. 2)1.) Stat. II. K. 2. cz. 2. §. 212.) Stat. I. K. 1. cz. 7. §-lyének a H. K. III. R. 2. cz. 5. §-lyével összevetéséből következtetve a H. K. I. R. 108. cz. szabályain. annyi barátsággal Mihály iránt, hogy Mihály pénzén megveszi az árverezett tárgyakat, és azután puszta barátságból vagy jószívűségből ott hagyja azokat Mihálynál használat végett. Két évvel később követelés támad Mihály ellenében. Beperesited. Foglalsz is. De ott van Ferencz; rémalakkép kisér mindenüvé, kezében tartja a két évvel ezelőtt felvett árverési jegyzőkönyvet: mementó mori! Megjelensz az igény tárgyalására kitűzött határnapon; nyomban ott van az árverési jegyzőkönyv ; igénylő képesnek nyilatkozik a a tárgyak identitását beigazolni, és te mehetsz Isten nevében. Köszönd meg, hogy költség nélkül megmenekültél, és ne okoskodjál sokat, mert meg járhatod. Halljuk az ellenvetést: sEz igen természetes. A tárgyak nyilvános árverésen vétettek, a tulajdonjog ez által igazolva van, s többre és másra a/, igénylő nem kötelezhető tulajdonjogának igazolása tekintetében, mint arra, hogy ezen árverési jegyzőkönyvet mutassa be.« Én más nézetben vagyok. Az árverés maga külső tény, folyománya a hitelező előzetes lépéseinek. Akárkijelenik meg az árverésen, tény az, hogy jogában áll az elárverezendő tárgyak közül egyetmást vagy azokat egészben megvásárolni. Kutatni azt, mily uton-módon vásárolja e tárgyakat a vevő, vajon a végrehajtást szenvedett megbízásából és ennek pénzéből, ennek számára tényleg, fictive maga számára, avagy tényleg maga számára saját pénzéből, kutatni ezt az árverés alkalmával nem áll jogában senkinek. Az árverési jegyzőkönyv bezártával az ügy egyelőre végét érte. A hitelező kapja a vételárt; az elárverezett tárgyak a vevőéi. Azon perczben azonban, a midőn új foglalás intéztetik azon már egy alkalommal elárverezett tárgyak ellen, és a vevő mint állítólagos tulajdonos igényperrel támadja meg végrehajtót: az ügy más álakot nyer. Más alakot nyer nemcsak azért, mert egy már bevégzett tény uj vita tárgyává válik, hanem főkép azért, mert az anyagi és alaki igazság harcza kezdődik. Oly harcz ez, mely érdekes, mivel fontos elvért vívatik, érdekes főkép akkor, ha nem madártávlatból szemléltetik, hanem közelebb állunk a csatározó felekhez fegyvereiket megvizsgálandók. En ily esetben nem érem be azzal, hogy az igénylő egyszerűen az árverési jegyzőkönyvrehivatkozik mint oly külső jelenségre,mely a vétel történtét igazolja, s tanura vagy tanukra, kik a tárgyak ugyanazonosságát bizonyítják. Én megtámadhatónak tartom ezen vételt; megtámadhatónak, mert a jóhiszemű hitelező kijátszását nem tűri igazságérzetem; megtámadhatónak, mert az anyagi igazság diadala a czélom; mert ismerem azon száz meg száz erkölcstelen tettet, melylyel a végrehajtást szenvedett kijátszsza jóhiszemű hitelezőit és a törvény révpartjába menekül, ott a legnagyobb nyugalommal nevetvén cselszövényein. Én megtámadhatónak tartom az ilyen árverési vételt még különösen azért ís, mert lehetségesnek tartom bizonyítását annak, hogy azon külső téuy, mely az árverési vételben nyilatkozik, akkor midőn igénylő e tényre mint jogra hivatkozik, nem való; csalás rejlik mögötte, és az egész árverési vétel semmi egyéb, mint végrehajtást szenvedett machinatiója a hitelező rovására. Igaz, az árverési jegyzőkönyv igénylő mellett szól; úgy tünteti őt fel, mint igazi vevőt; ő vette meg a tárgyakat, ezek az ő tulajdonának jelentkeznek külsőleg. Azért ennek ellenkezőjének bebizonyitásaengemterhel. Ebben látom az ily igénylőnek egyedüli jogát, mely meg nem támadható. Több jogot azonban nem engedek neki, nem engedem meg azt, hogy ő állítólagos vételével örök időrehozzáférhetlenné tette volna végrehajtást szenvedett vagyonát, midőn ez még évek múlva végrehajtást szenvedett birtokában található ; nem engedhetem meg, hogy talán évek előtt felvett árverési jegyzőkönyv képezze azon szirtet, melyen széttörnek a jóhiszemű hitelezők törekvései. Én tehát bebizonyíthatom az igényper tárgyalásakor az állítólagos árverési vétel csalárdságát. Bebizonyíthatom, hogy végrehajtást szenvedett vette tulaj donképen meg más személy álareza alatt a nála lezálogolt és ellene elárverezett saját tárgyait jóhiszemű hitelezőinek kijátszására. E bizonyítás engem terhelvén, annak nemeit korlátlanul vehetem igénybe. Bizonyíthatok tehát, ha ez máskép nem sikerül. az esküvel is. A producált