Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 12. szám - In fraudem legis

— 70 — szünteti azt, hogy intensivebb szabadságbüntetés alkalmaztassék a tettesre, a melynél a gonosz irányú akarat rendszeres megváltoztatása hosszabb időt és nagyobb kényszert igényel. Ott pedig, hol az akarat iránya nem volt romlott, hol a jogsértő eredmény nem szándékoltatott : az akarat helytelen irányzatának megváltoztatására s a nagyobb gondosság iránti hajlam előidézésére épenséggel nincs szükség, hogy oly büntetési nem vétessék fel, amely a szabadságnak korlátozásán felül még nagyobb mérvű kényszert is foglalna magában. A javítás azonban — igen helyesen — ezen büntetési nemnél sem ejtetett el egészen, és mindazon esetekben, a melyekben az elitélt büntetésének ideje alkalmas arra, hogy az magán- és nem-magánelzárásra felosztható, az illető fogságbüntetésének egy ^részét magánelzárásban kénytelen eltölteni. A csekély fokú gonoszság és a romlatlan akarat, a mi azonban nagyobb mérvű jogsértést idézett elő, nem vettethetik egyszerűen akár a nagyobb gon oszságu bűncselekmények büntetése alá, akár az erkölcsileg nemes és tiszta forrásból eredő bűncselekmények megfenyitési módja alá. Mert előbbi esetben a büntetés tulszigoru, a bűncselekménynek meg nem felelő lenne; a második esetben pedig oly enyhe, hogy az azon bűnös cselekményekre kellő megtorló hatással nem birna. A fogságbüntetés ennélfogva, a mely javitó, s melynél a nevelés bizonyos foka szintén fellelhető, egy büntetési rendszerből sém maradhat ki, mint olyan, a mely ugy a tény, mint az alanyi gonoszság tekintetében a legalsóbb fokú, a legcsekélyebb bűncselekményre alkalmazandó büntetés. Azért a fogház és államfogház között lényeges különbség van, s hibás lenne az a felfogás, hogy ez a kettő netán egyesíthető lenne. Az államfogházzal büntetendő cselekménynél ugyanis nem a tett csekélysége, nem az akarat romlatlansága az, a mi tekintetbe jő, hanem a tettes indoka és ezé Íj a, tettének rugói és forrásai; e mellett lehet a bűncselekmény nagy, még pedig igen nagy, az akarat teljesen szilárd és minden tekintetben átgondolt. A fő, a döntő, a mi annak jellemző megkülönböztetését adja, a cselekmény erkölcsi tisztasága, a szándék nemessége. A fogházzal büntetendő cselekményeknél a tárgyi vagy alanyi rosz csekélysége az, mi őket a többitől elválasztja ; az államfogházzal büntetendőknél az erkölcsileg nemes indok képezi az elválasztó vonalat. Ott a javításra czélzó nevelés nélkülözhetlen, itt felesleges. E két különböző alapú és forrású bűncselekményeket tehát egy és ugyanazon büntetéssel fenyíteni nem lehet; s nagy ellenmondás lenne az, ha egy politikai bűntettes ugyanoly elbánás alá esnék, mint egy — habár csekélyebb lopást elkövetett — tolvaj; ha a párbaj béli segéd és a csaló között nem tétetnék különbség büntetések megállapításánál. A javaslat ennélfogva igen helyesen cselekedett, midőn büntetési rendszerébe a fogságot és az államfogbázat felvette ; de nem lehet helyeselnünk azt, hogy, a mint az már fentebb is említve volt, az államfogházra nézve annak általán elfogadott jellemző sajátságát elvetette, s daczára hogy azt custodia honesta-nak akarja tekintetni, mégis a becsületet érintő jogkövetkezmények alkalmazását mellette nemcsak megengedi, de határozottan elrendelj, s ez által a fogház viszonyát megzavarta s a kettő közti különbséget oly csekélységre szállította le, a melyet az indokolás szerint önmaga sem akart és nem is akarhatott. Dr. Csukássy Károly, kir. aliigyész. Szemle. A közjegyzői kinevezések. — Az osztrák büntetötörvénykönyv javaslatának indokolása. — Az angol bírósági reform felfüggesztése. Budapest, márcz. 23. (F.) A közjegyzői kinevezések, mint értesülünk, nem egyszerre, fhanem fokozatosan fognak közzétetetni. Az intézmény életbeléptetésének elhalasztását tárgyazó törvényjavaslat a képviselőház által április első napjában fog tárgyaltatni, és néhány nappaj később tanácskozás alá veszi a ház a törvényszékek számának redactiójára vonatkozó törvényjavaslatot is, melynek beterjesztése az igazságügyminlszteriuin részéről kilátásba van már helyezve. A közjegyzők kinevezése a törvényszékek reductiójával combinative fog keresztülvitetni, és ez különösen azért történik, mivel az igazságügyminiszterinm alkalmat kiván szolgáltatni a megszüntetendő törvényszékeknél levő bíráknak arra, hogy közjegyzői állomásokra reflectálhassanak. A budapesti közjegyzők kinevezése, mint halljuk, már húsvét vasárnapján fog közzététetni. Megjelent a napokban a legnjabb osztrák büntetőtörvénykönyv javaslatának indokolása. A mű nem kiván tulajdonképeni kimerítő indokolásnak tekintetni, hanem az uj javaslatnak csak azon pontjait világítja meg, melyek az előbbi javaslatoktól eltérnek; a különös részre pedig épen nem terjed ki, mivel az igazságügy miniszter nézete szerint a törvényjavaslat különös részének szövege elég támpontot nyújt arra nézve, hogy miért tért el az uj javaslat a régibb javaslattól és a német büntetőtörvénykönyvtől. Az indokolás ezeknél fogva nem is neveztetik Motivenbericht-nek, hanem czime a következő: „Allgemeine Bemerkungen zu dem im Abgeordnetenhause des Keicasrathes eingebrachten Entwuríe Uber Verbrechen, Vergehen und Übertretungen." Azon pontok, melyekre az indokolás kiterjed, igen alaposan tárgy altatnak, és ezen szempontból a mű reánk nézve is kiváló becscsel bir. Az a ng o lo r s zág i bíróságok reformjára vonatkozó törvényjavaslat a napokban visszavonatott. 1873-ban nyújtatott be egy törvényjavaslat, melynek tárgya volt azon intézkedés, miszerint Angolországban és a gyarmatokban a nagy-westminsteri törvényszékek, valamint a lord cancellar méltányossági bíróságai fölé is legfelsőbb felebbezési fórum állapittasaék meg, és ezen bíróságok összeállítása valamint illetékessége is pontosan körülirassék. A legfontosabb és egyszersmind az angol alkotmányba legmélyebben belevágó határozmánya a törvénynek az volt, hogy a lordok házának azon joga, mely szerint ez mint felebbezési, illetőleg semmisítő fórum állott fenn, megszüntettetett és az újonnan alakított legfelsőbb törvényszékre ruháztatott át. Az alsóház gyorsan letárgyalta a törvényjavaslatot, és már akkor aggodalmak nyilatkoztak az iránt, hogy végrehajthatók lesznek-e az abban foglalt intézkedések. Időközben a conservativ minisztérium jutott a kormányra és 1874-ben hasonirányü törvényjavaslatot nyújtott be Skótországra nézve. A lordok házában azalatt erős opposit ó támadt a felg0-. ház bíráskodásának megszüntetése ellen, ég az" alsóházban ugyanezen iránynak jelenségei mutatkoztak. A kormány tehát látván, hogy ga[ fát pártja kívánja a törvény elejtését, azt visszavonta. Ez által azonban kérdésessé válik váljon a már Aogolországra és a gyarmatokra vonatkozólag meghozott törvény végre fog.e hajtatni. In fraudem legis. E czimfelirat alatt akarunk szólni azon kérdéshez, mely a járásbíróságok polgárjogi gyakorlatában, mondhatni, mindennapos g a mily mindennapos, oly vitás is, mint azt, midőn a kérdés tárgyát avval jelezzük: hogy 300 frton felüli követelések részben engedmény eztetnek s e részösszegek aztán külön bepereltetnek: mindenki közülünk saját gyakorlatából is ismeri. Alperes ily viszonyok közt mindenkor a czikkünk homlokára tűzött jelszót aliegálja, mi ellen felperes legtöbb esetben el szokta mondani: „cui licet quod plus, licet utique quod est minus" s tagadja az alperes által nem bizonyított törvény kijátszást. A bíróságok rendesen — helyes jogérzéktől vezéreltetve — az illetőséget leszállítják, de a mily átalános ez eljárás, oly eltérő az indokolás. Legtöbbször az alperesi allegata értelmében kimondják, hogy a bir ói hatáskör a p. t. r. 93. §. a) pontjának megkerülése van szóban, mely indokolást aztán a magyar kir. Curia mint semmitőszék a semmiségi panaszok elvetéseikor tudvalevőleg többször felhasznált. Ez elbánásra a bíróságokat bizonyára annak heiyes érzete vezeti, hogy a p. t. r. körül a helyén levő közjogi felfogásnak nyissanak tért, mely közjogi felfogás a birói hatáskör kérdésénél annyira dominál, hogy az a jelzett jogesetnél hivatalból lesita figyelembe veendő. Hasonszerü felfogás, sőt még szigorúbb, uralkodott a rómaiaknál, kik, ha valaki követelését megosztotta (exceptio litis dividuae), vagy pláne ha mindennemű követelését ugyanazon alperes ellen egyszerre nem érvényesítette (exceptio rei residuae), ugy anazo n évi perfolyamban a hátralévő részt vagy többi követelését nem érvényesíthette. Bármennyire helyeseljük azonban a közjogi felfogást e téren, sőt még azt is, hogy a kereset leszállittatik, az indokolást nem oszthatjuk a maga merevségében. Lássuk tehát, min alapszik azon in fraodem legis-re czélzó alperesi ellenvetés. Ez talajdonkép nem más, mint azt állítani alperesi részről, hogy az engedményi ügylet juris si mulat io, s valójában fenn nem áll. Habár m o s t má r az ál ti g y 1 e t nem igényel olyszerti bizonyítást, mint a puszta tények, hanem a biró jogosítva lesz jelenségek alapján indulni, mint p. o. azon esetben, ha van egy tiltó jogszabály, minő az, hogy zálogjegyeket zálogtárgyul elfogadni nem szabad, s valaki most már tizletszerüleg ugy el, hogy a zálogjegyeket a visszvásárlás jogának az állítólagos eladó részére való fenntartása mellett megvesz, s a viszaváltás esetére kamatokat is kiköt, mely esetben a biró a simulatiót bátran megállapíthatja s így * tulajdont a zálogitást allegáló felperesnek» kitett visszaváltási zárhatáridőn tul is megítélheti, — de e jelenségeknek többeknek kell lenni, mint teszem fel, az adott esetben, hogy van egy tiltó törvény, ez ép ugy a zálogjegyekre vonatkozik, mint ezon üzletszerű ügyletek, hogy mi több kamatok vannak visszaváltás esetére kikötve, stb. Hol vannak azonban ily összevágó jelenségek a törvény kijátszását, a juris simülatiót, illetőleg akkor, ha a biró előtt áll al engedmény külső ténye, melyre vonatkozói*? alperes egyszerűen azt állítja, hogy az * t8r' vény megkerülését czélozza?