Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 10. szám - A budapesti ügyvédegylet III. szakosztálya által a büntető-törvénykönyv javaslata tárgyában kiküldött bizottság jelentése

— 61 — dozatai az e tárgy iránt kibocsátandó rendé1 I tben közelebbről Írassanak körül. — A kísérletről szóló IV. fejezetben a 66. §. 1. pontjára tartja szükségesnek a bizottság megjegyzést tenni, mely pont igy szól: „Nem büntettetik a kísérlet, ha a tettes 1. a szándékolt cselekmény véghezvitelétől külső kényszer nélkül elállott." E határozmány tulajdonkép felesleges, minthogy a 64. §-bau ki van mondva, hogy akkor képezi a cselekmény „a megkezdett bűntett vagy vétség kísérletét, ha a szándékolt bűntett vagy vétség véghezvitele megkezdetett, és ha a véghezvitel a tettes akaratától független körülmény által akadályoztatott meg;" továbbá mert ugyanezen §. második pontja kimondja, hogy a bűntett kísérlete mindig, a vétségé azonban csak a törvény különös részében meghatározott esetekben büntetendő. A törvényjavaslat tehát a kísérlet definitiójába, eltérőleg a német büntető-törvénykönyvtől és azosztrák javaslattól, belevette azon momentumot is, mely szerint a véghezvitelnek a tettes akaratától független körülmény által kell megakadályoztatnia.*) Ebből egyenest következik, hogy ha a véghezvitel a tettes akaratától függő körülmény folytán maradt el, akkor a kísérlet büntettetik ; tehát felesleges positive kitenni, hogy mikor nem büntettetik a kísérlet. Ámde a törvényjavaslat készítője, tekintettel a magyar törvényszéki gyakorlat bizonytalanságára, szükségesnek tartotta ezen expressiv határozmány felvételét. Ezt a bizottság elfogadta, de nem vélt belenyugodhatni azon kitételbe, mely e czélra a 66. §. 1. pontjában használtatik. Ha az, a ki külső kényszer nélkül elállott, nem büntettetik, akkor csak azt lehet büntetni, ki külső kényszer folytán állott el. Külső' kényszer azonban úgyszólván csak ott forcg fenn, ahol a véghezvitelt továbbfolytatni absolute lehetetlen. Már pedig ily széles kört adnia büntetlen kísérletnek nem lehet. A kísérlet bümetlensége csak ott engedhető meg, a hol az elállás önkényt történt; mert az önkénytes ellállás azt mutatja, hogy nem volt meg a dolus azon intensivitása, mely a bűnös cselekmény véghezviteléhez megkívántatik; tehát sem a subjectiv, sem az objectiv momentum nem eléggé terhes arra, hogy büntetés szabassék ki. Ámde előfordulhatnak számös esetek, melyeknél az elállás nem önkényt, de nem is külső kényszer folytán történik. Mindezen esetekben a törvényjavaslat 66. §-ának 1. pontja szerint, mint fentebb láttuk, büntetlenség áll be ; azonban teljesen indokolatlanul. Mert a hol az elállás nem önkényt, nem belső oknál fogva, hanem valamely olyan külső körülmény folytán történt, mely nem képez ugyan abíolut akadályt a kivitel folytatására, de a tettesnek — talán téves — nézete szerint nagyon bizonyossá teszi a felfedeztetést, vagy talán megnehezíti vagy lehetleniti a menekülést, ily esetben a büntetlenségnek nincs helye, mert itt a bűnös cselekmény véghezvitelének megkezdése mellett megvan egész teljességében a gonosz szándék is. Vegyünk pár példát. Valaki éjjel belopózik egy szobába és ott kinyitja a szekrényt, melyben tudomása szerint pénz van. Azonban épen midőn keresi a fiókban a pénzt, az ablakon át látja, hogy valaki gyertyával közeledik. Ettől a tolvaj anyDyira megijed, hogy mielőtt még a pénzt hatalmába keritette volna, elfut. Ezen ember kétségkívül a lopásnak büntetendő kísérletét követte el. Még praegnansabb példa a következő (mely a törvényjavaslat indokolásában is mint büntetésre méltó eset van említve): Valaki belopózik egy lakott szobába azon czélzattal, bogy a szoba lakójának pénzét elrabolja. Amint azonban bejön és megragadja a szoba lakóját, ez oly kiabálást kezd, hogy a tolvaj attól tart, hogy az utczáról az emberek be fognak jönni és elzárják előle az utat a menekülésre. Ezen *) Hogy mennyiben kifogásolható ezen kitétel: , .megakadál) oztatott," arról alább szólunk. félelem ugyan alaptalan, mert a becsukott ablaktáblák miatt az utczán a kiabálás nem hallható; de ő mégis elfut még mielőtt a pénzt elvenné a szoba lakójától. Senki sem fogja tagadni, hogy ez az ember büntetésre méltó rablási, kísérletet követett el. Ámde sem ő, sem a fennebbi egyén nem lesz büntethető, ha a 66. §. 1. pontja megmarad, mert mindketten, ugy mint a 66. §. 1. pontja a büntetlenséghez megkívánja, „külső kényszer nélkül" állotiak el a tett elkövetésétől ; a gyertya látása ugyanis az egyik esetben, és a kiabálás a másikban nevezhető ugyan a tettes akaratától nem függő külső körülménynek, de külső kényszernek nem. A büntetlen kísérletnek a törvényjavaslatban foglalt ezen kiterjesztése nem tá- I maszkodhatik sem a tndományra, *) sem a törvényhozások rendelkezésére. Számos idézetekkel volnánk képesek ezt bebizonyítani; szoritkozuuk azonban pár kiváló példára. Schwarze (Hohzendorf: Handbuch d.D. Strafreclits II. 305. 1.) a következőket mondja e tárgyról: „Desto entschiedener ist das Requisit des Abstehens, áaan die Hinderung nicht durch iiussere Umstande veranlast worden, festzuhalten ; es muss hier jeder Umstand, in welchem der Thater ein Hinderniss seiner weiteren Tbatigkeit eiblickteund durch welchen er sich von derén Beendigung abhalten liess, die Annahme des freiwilligen Rücktritts ausschliessen, auch wenn die Auffassung des Thaters in Bezúg auf diesen Umstand noch soirrig oder für Andere sehwer begreiflich war; genug, dass der Thater sich einer „wirklichen oder vermeintlichen Nöthigung**) fügte. Glaubte insbesondere der Thater irrigerweise, dass seine Krafte oder sein Geschick nicht hinreichten das vorhandene oder vermeintliche Hinderniss der That zu bese'tigen oder die That überhaupt zu Ende zu führen, so ist ein freiwilliges Abstehen nicht vorhanden; das vermeintliche Nichtkönnen ist dem Nichtwollen nicht gleichzustellen. Die Fest:tellung dieser Grenze kann im einzelnen Falle schwierig sein. Keinenfalls aber ist es richtig, wenn man das Hinderniss als einen „u n ü b e rwindlichen Widertsand" charakterisirt hat; auch in dem Falle, wenn das Hinderniss ein unübeiwindliches nach der Ansicht des Thaters sein würde, derselbe aber Anstand nimmt, durch Beseitigung desselben, nach Befinden, Gefahr für sich berbeizuführen, ist ein „freiwilliges Abstehen" nicht vorhanden. Die Ueberraschung des Thaters bei der That durch einen Dritten, wird das freiwillige Abstehen ausschliessen. Ebenso kann das Hinderniss in derPersondes Thaters selbat Hegen: Schwa^he seiner Krafte (Fali aus der Praxis: bei dem Nothzuchtsversuche fühlt der Thater, ein Epilepticus, das Nahen der durch die Aufregung veranlassten Krafte.***) Szintily értelemben nyilatkozik Zachariae a kísérletről irt nagy monográfiájában. Az ide vonatkozó számos helyek közül csak a következőket idézzük: „Ferner ist bei der Entscheidung der obigen Frage nicht unberücksichtigt zu lassen, ob bei dem Thater durch die zufallige Störung blos die F u r c h t vor der Strafe oder eine Regung dea Ge wissen a er*) A törvényjavaslat felfogása ugy látszik ROÍSÍ véleményére támaszkodik. (Az indokolás azonban — sajnos — nem ad felvilágosítást az iránt, miért tér el itt a törvényjavaslat az általánosan uralkodó felfogástól.) A nevezett tudós ugyanis ezeket mondja etárgyról (Traité de droit pénal. II. XXXII.): „A la vérité, le désistermnt peut dérivér de motifs divers; il peut étre l'effet d'un retour a la justice ou celui de la crainte, d'une crainte réveillée par la timidité naturelle de l'agent, ou par des circonstances extérieures; il peut consister dans l'abandon absolu du projet eriminel, ou dans non ajournement a un moment plus favorable. Dans tous ces cas la tentative dóit demeurer egalcmentimpunie ; car la justice humaine ne dóit pas fouiller dans l'intérieur de la pansé, elle n'en a point de moyens ; elle ne le pourr»it sans s' exposer a trop d'erreurs.1' Ez azonban egyáltalában nem fogadható cl, mert igen sok esetben utalva van a biró arra, hogy a vádlott belsejét kutassa. **) Hálschner: System S. 202. ***) Ez csak nem külső kényszer ? zeugt wurde, oder ob er zugleich m e i n t e, dass er nun das Verbrechen gar nicht vollenden könne; und ob er ferner sich blos auí das Unterlassen der noch erforderlichen Hanálungen beschrünkt, oder zugleich ctwas gethau hat, unj der Wirkung der schon vorgenommenen Acte zu begegnen, oder dieselbe zu hindern. Hiernach wird der Richter entscheiden müssen, ob ein ganzliches Abstehen vom Versuche, oder ein bloses Aufschieben der Ausführung anzunehmen sei, und für letzteres dürfte bei einer solc'ien zufiilligen Störung so lange einefactische Vermuthung streiten, bis sich aus gewissen Thatsachen, z. B. daraus, dass der Thiiter sich Ubsrzeugt hatte, dass aus dem entstandenen Larm u. s. w. ihm keine Gefahr d-ohe, und er die Vollendung dennoch unterüess, ergiebt, dass es wirklich ein freiwilliges und ganzliches Abstehen von der Vollziehung des Verbrechena sei. (Die Lehre vom Versuche der Verbrechen. II. 254. 1.) Berner (Tankönyv 180. 1.) és Pauler ia (Tankönyv 124. §.) azon elvet követik, melyet ezen idézett irók képviselnek. Ugyanazon eredmény re jutnánk a modern külföldi törvények nyomán ia. A német büntető-törvénykönyv, mint már emiitők, a kísérlet definitiójába nem veszi fel azon momentumot, hogy az elállás a bűnös cselekmény elkövetőjének akaratától független körülmények folytán történt. Azon törvénykönyvben tehát annak meghatározása, hogy mikor büntetlen a kísérlet, feltétlenül szükséges. Benne is foglaltatik az a 46. §. 1) pontjában, mely igy hangzik: „Der Versuch als solcher bleibt straflos, wenn der Thiiter 1) die Ausführung der beabsichtigteu Haudlung aufgegeben hat, ohne dass er an dieser Ausführung durch Umstande gehindert worden ist, welche von a e i n e m W illen unab hangig waren." Ezen törvény tehát nem külső kényszerről, hanem a tettes akaratától független körülményről szól, éa ezen §. azerint a fennebb emiitett két esetben büntetendő kísérlet forog fenn. A legújabb osztrák javaslata kísérlet definitiójába szintén nem veszi fel az akarattól független körülmény folytán való elállást, és ennek folytán a 47. §. 1) pontjában a kísérlet büntetlenségét a következő esetben engedi meg: „wenn der Thater 1) aus e i g enem Antriebe und nicht inFolge iiusserer, von aeinem Willen unabhángiger Hindernisse von der Vollendung des Verbrechena oder Vergehens abgeatanden ist." Itt tehát a tettes akaratától független akadály vétetik fel, de e mellé még a büntetlenség követelménye gyanánt az önkénytea elállá8 („aua eigenem Antriebe") is megköveteltetik ; tehát a fennebbi két eset ezen törvénykönyv azerint ia büntetendő kísérletnek tűnik fel A belga törvénykönyv a kísérletet következőkép definiálja: „II y a tentative punissable, lorsque la résolution de commettre un erime ou un délit a été manifestée par des actes extérieurs qui forment un commencement d'excution ede ce erime ou de ce délit, et qui n' ont été auapendus ou n'ont manquéeur effet que par dea circonstance a i n d é p e n d a n t es de la volonté de l'auteur." Tehát felvétetik itt a kísérlet definitiójába a bünszerző akaratától független körülmény folytán való elállás, vagyis a kísérletnek teljes definitiója adatik, ugy mint a mi javaslatunkban. Ámde a belga törvénykönyv nem tartalmaz külön határozmány t arra, hogy hol büntetlen a kísérlet, és ennyiben következeteaebben jár el, mint a mi javaslatunk. De nemcsak ebben különbözik a belga büntető-tvkönyvnek ez iránti határozmánya a mi törvényjavaslatunktól, hanem különbözik már a kísérlet defioitiójában is. A mi törvényjavaslatunk ugyanis a kísérlet körülírásában— a porosz büntető-törvénykönyv példája után indulva — azt követeli meg, hogy a véghezvitel a tettes akaratától független körülmény által akadályoztat o tt legyen meg. A belga törvény azonban nem ezen szót használja: akadályoztatott meg, hanem használja ezt: „suspendus par des cir-