Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 10. szám - A budapesti ügyvédegylet III. szakosztálya által a büntető-törvénykönyv javaslata tárgyában kiküldött bizottság jelentése

oly nagy ellenszenv fejlődött ki. A Code Pénal-nak különösen 1832. évi reformja előtti rendszere megfosztotta a birót az individualizálhatástól és kényszerítene őt meggyőződése ellenére szigorú büntetést kimondani; holott a mai hármas felosztás az egyes bűncselekményekre vonatkozó anyagi határozmányokra már semmi befolyást nem gyakorol, hanem csakis a codificatió technikája és abhói illetőség szempontjából bir jelentőséggel. I!y körülmények közt a bizottság nem látta helyén levőnek a törvényjavaslatban foglalt hármas felosztásnak ellene nyilatkozni, hanem azt — mint malutn necessarium-ot — elfogadta. A 2. és 3. §§-at a bizottság szintén elfogadta; szükségesnek tartaná azonban, hogy 1. az átmeneti intézkedésekben a polgári büntetéseknek a törvény életbeléptetése előtt elkövetett cselekményekre való alkalmszhatása iránt rendelkezés tétessék. Helyén volna ez különösen azért, mivel azon bűnös cselekmények, melyek jelenleg a polgári eljárás alá tartoznak, (mint pl. a becsületsértés stb.), ha az új törvény életbeléptetése előtt követtetnek el, de annak életbeléptetése után indíttatik meg miattok az eljárás, semmi esetre sem kerülhetnek a fenyítő biróság elé. Már pedig kérdéses, vajon a biró a 3. §-nak ezen szavait: „enyhébb intézkedések alkalmazandók", arra is fogja-e magyarázni, hogy a cselekmény polg á r i avagy fenyítő bíróság elé tartozik-e. 2. Szükségesnek tartja a bizottság, hogy a magyar büntető-tvkönyv intézkedjék a közbenső törvények iránt is. A német büntető-tvkönyv 2. §-ának második bekezdése olykép van szövegezve, hogy ez iráDt is történik rendelkezés. *) Ily szabvány felvétele nálunk különösen azért mutatkozik tanácsosnak, mivel Magyarországban is, épugy mint Kémeiországban, az utóbbi idő alatt többször változtak a törvények, és ezen büntetőtvkönyv életbeléptetésével ismét változás fog beállani. A 4. §-t a bizottság elfogadta, és itt egyszersmind helyeslését fejezte ki a feiett, hojy nem vétetett fel a tvjavaslatba a sajtó- | ügyi felelősség kérdésének szabályozása, illetőleg hogy az 1848. XVIII. t. cz. ez iránti rendelkezéseinek fenntartása mellett a sajtó utján elkövetett büntettek- é3 vétségekre nem I terjesztetik ki a közönséges bűntettekre és vétségekre nézve fennálló felelősség. E kije- ' lentésnél a bizottság főleg a következő szempontokból irdult ki. A sajtóügyi felelősségnek jilenleg fennálló rendszere mellett oly visszaélések, melyek j csak az egész rendszer elejtésével voinának megsítintethetők, nem mutatkoztak; sőt a bizottság nézete szerint a felelősség rendezerének okszerű reformálása nagy mérvben enyhíteni íogja azon merev formaiisnuut, mely e tekintetben jelenleg oly jogosult panaszokra ad okot. De eltekintve ettől, a bizottság helyesnek tartja, hogy a sajtóügyi felelősség kérdése távol tartassék a büntető-törvénykönyv tárgyalásától. A sajtó útján elkövetett bűnös cselekményeknek mikénti megbüntetése, a mellett, hogy számos controversiát tartalmaz, nemcsak jogi, de egyszersmind kiválólag politikai kérdés, és e tárgynak megvitatása és törvénybe foglalása mindenesetre magas hullámokat vetne ugy a törvényhozásban, mint a sajtóban, sőt a büntető-törvénykönyv törvénynyé válását képes volna elhalasztani. Nem czélszerü tehát | oly nagy és sürgős orgauikus mű létrejöttét, | milyen a büntető-törvénykönyv, függővé tenni ezen a politikai pártokat oly közelről érdeklő *) E szöveg igy hangzik: „Bei Verschiedenheít der Gesetze v o n der Zeit der begangenen Handlung b i s zu derén Aburtheilung ist das m i 1 d e st e Gesetz anzmveuden" Tehát: von—his, va yis felveszi a k ö zbeeső törvényeket is; holott a mi törvényjavaslatunk I 3. §-a csak a jelen törvény és a cselekmény elköveté- j sének idején fennállott törvények, gyakorlat vagy sza- j bályok közti különbségről szól. — Az 1874. évi osz- j trák javaslat is intézkedik e tárgyról az vEinführungsgesetz" XVUI. czikkében a következő szavakkal: „Auf Handlungen, welche vor dem im Artikel I. bezeienneten Zeitpunkte begangensind, finden dieBestimmungendieses Gesetzea nur insofern Anwendung, als sic milder sind, als das derzeit geltende Gesetz." — 60 kérdés megoldásának esélyeitől. — Megemlíthetjük itt még, hogy a külföld törvényhozásai szintén külön rendelkeztek e tárgyról. Ha egyszer meg lesz alkotva büntető-törvénykönyvünk, és a sajtóügyi felelősség szabályozásának módozata iránt az arra hivatott tényezők tisztában lesznek : egy alkalmas pillanatban nem lesz nehéz speciális törvény útján újra rendezni a sajtóra vonatkozó azon kérdéseket, melyeket a büntetőtörvénykönyv mellőz. Ezen különválasztást ajánlja tehát a dolog természete, ajánlja a politikai eszéiy, és ajánlja különösen azon számos szomorú tapasztalat, melyeket a magyar törvényhozás aj u n ct i m-tárgyalások terén tett. Kívánatosnak tartaná azonban a bizottság, hogy a 4 §. áttétessék a 62. §-hoz, mely szintén a sajtóról szól. A II. fejezetre nézve a bizottság a területiség elvét, ugy amint az a javaslatban a személyiség elve által némi tekintetben módosítva jelentkezik, elfogadta; egyedül következő részleges pontokra tartja itt a bizottság szükségesnek megjegyzést tenni. A 9. §-ra nézve, mely kétségtelenül hézagot jelez a törvényjavaslatban, azon óhaját fejezi ki a bizottság, hogy a büntető-törvénykönyv életbeléptekor Horvát-Szlavonországra nézve az indokolásbau emiitett külön rendelkezés egyidejűleg hatályra emeltessék. A 15. §., mely azt rendeli, hogy „ha valamely magyar honos a magyar állam területén kivül oly cselekményt követett el, melyre a jelen törvény által hivatalvesztés, vagy a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése van megállapitva: e mellékbüntetés alkalmazása végett a bűnvádi eljárás akkor is megindítandó, ha büntetését külföldön már kiállotta, vagy ha az az illetékes külföldi hatóság által elengedtetett", a bizottság nézete szerint ellenkezik azon elvvel: ne bis in idem. Azon magyar honos ugyanis, aki külföldön büntettet követett el, a területiség elvénél fogva azon törvény szerint büntettetik, mely ott áll fenn, ahol a bűntett elkövettetett. Enuélfogva, ha a reá ott kiszabott büntetést kiállotta, vagy neki a büntetés elengedtetett, akkor Őt többé nem lehet újra sújtani. Az igazság tehát nem engedi meg, hogy itt a személyiség elvének szempontjából kivétel tétessék, és másrészt a czélszerüségi okok, melyek ezen §-nak a törvénybe való felvétele mellett szólanak, szintén nem oly súlyosak, hogy e miatt szükséges volna a fejezet főelvén ujabb rést tömi. Ezek alapján a bizottság a 15. §.-t kihagyandónak véleményezi. A III. fejezet elveit a bizottság szintén elfogadandóknak véli. A büntetési rendszer, mely ezen fejezetben megállapíttatik, ugy a conceptió, mint a kivitel tekintetében a mai törvényhozás magaslatán állónak mondható. A tvjavaslat indokolása bőven és alaposan kifejti az egyes határozmányok felvételénél irányadókul szolgált szempontokat ; a bizottság ezeket nagyban és egészben magáéivá tette, és észrevételei itt is leginkább a részletekre vonatkoznak. És pedig: 1. A bizottság a pénzbüntetésnek 4000 írtban megállapított maximumát nagyon is alacsonynak tartja. Ezen büntetési nem az, mely legkevésbbéegyenletes; az egyik embert bizonyos összeg nagyon érzékenyen sújthatja, míg a másikra nézve épen nem mondható büntetésnek. Kívánatos volna tehát nálunk is az összeg magassága tekintetében a bírónak tágabb hatáskört adni. Ezen elvből indul ki a német büntető-tvkönyv és a legújabb osztrák javaslat, melyek a pénzbüntetés maximumát épen nem határozzák meg. A bizottság ezek alapján szükségesnek tartaná, hogy a maximum, rtekintettel a mi oeconomiai viszonyainkra", a magyar javaslatban 8000 írtra emeltessék. A pénzbüntetés hovaforditására nézve pedig a bizottság kimondotta, hogy czélszerübb volna a pénzbüntetéseket a szegényalap helyett, mint a tvjavaslatban van, szegény sorsú rabok támogatására fordítani kiszabadulásukkor különösen oly módon, hogy az ily szabad lábra helyezett bűntettesek foglalkozás nyerésében támogatatnának, és fiatal foglyok számára javitó intézetek tartatnának fenn. ' 2. A mellékbüntetésekre nézve kimondott a bizottság, hogy szükségesnek látja, miszerim legyenek oly esetek, melyekben a törvény kötelezőleg szabja meg a politikai jogok fej. függesztésének és a hivatalvesztésnek alkalmazását. De ez, eltérőleg a tvjavaslattól, csak a nagyobb bűntetteknél történjék; a többi esetekben pedig, hol a tvjavaslat szintén kötelezőleg rendeli el a mellékbüntetés kiszabását annak alkalmazhatása a biró belátására bízássék. Vannak ugyanis büntettek, mint pl. a felség személyének megsértése, a hűtlenség némely esetei, továbbá a rablógyilkosság g„. lyosabb lopások, melyeknél biztosan feltehető" az aljas szándék; ezekre nézve tehát mindenesetre kötelezőleg volna kimondandó a mellékbüntetés kiszabása. Vannak azonban másrészről büntettek, melyek nem járnak feltétlenül aljas szándékkal; mint pl. a hivatali büntettek és vétségek, a személy es szabadságnak a házjognab, továbbá a levél- és távirdatitoknak megsértése, a személyes szabadságnak magánszemélyek általi megsértése, a vétkes bukás stb. Ezekre nézve a javaslat szintén kötelezőleg kívánja a mellékbüntetése kiszabását kimondatni; holott a bizottság nézete szerint ezen bűnös cselekményeknél a biró belátására kellene bizni, vajon szükségesnek tartja-e a mellékbüntetést, vagy nem. A bizottság azonban nem elégedett meg azzal, hogy ezen két mellékbüntetés kötelez5ttségének eseteit megszorüandóknak jelentette ki, hanem egyszersmind kimondotta, hogy a politikai jogok felfüggesztésének minimális tartama, mely a törvényjavaslatban bűntetteknél 3, vétségeknél pedig 1 évben van megállapitva, hagyassék el. Ezen határozat hozatalánál a bizottság azon szempontból indult ki, hogy ezen mellékbüntetés az egyes egyéneket különbözőié^ sújtja és ugyanazon tartamban is oly különböző terheltetéssel jár, hogy e tekintetben a bírákat nem lehet valamely mij nimum megtartásához kötni. Végül azelkobzás mellékbüntetésére nézve | kimondatott, hogy a 62. §-t a bizottság olyi kép értelmezi, hogy olt, ahol lehetséges, nemj csak egészbeni, hanem részleges elkobzás i» helyt foglalhasson. 3. A közvetítő intézetekbe való szállításra, J valamint a fel lételes szabad lábra helyezésre a j bizottságnak azon észrevétele van, hogy czél| szerübb volna ugy az egyik mint a másik tei endőt nem az igazságügyminiszterre, hanem j bizottságr a bizni. Ez által az éretnék el, hogy az egész kezelés nem központosittatnék egy ember kezében, és olcsóbb is volna az eljárás. Ezenkívül pedig eleje vétetnék azon anomáliának, hogy a bírói Ítélet egy tisztán közigazgatási közeg által megváltoztathassák. A 47. § ra a bízott?áf m-k azon észreI vétele van, hogy ha elfogadtatik azon elv, I mely szerint az életfogytig tartó fegyházra ! Ítéltek is közvetítő intézetbe szállíttassanak, szükséges volna, hogy az ezek által feltétlenül fegyházban töltendő idő 10 évről 15 évre emeltessék, mert kívánatos, hogy bizonyos aránylagosság legyen a meghatározott \iM és a/, életfogytig tartó fegyházra Ítélteknek a fegyházban töltött ideje íözt ; már pedig n előbbieknél 10 év van L.igállapitva, itt tehát 15 évet lehetne felvenni. Az 50. §-ra nézve kimondatott, hogy mivel az 50. §. második bekezdésében kifejezve | látszik lenni azen eszme, hogy nemcsak azok, akik fegyházra, börtönre vagy fogházra, hanem azok is, akik állan.foghá ra vannak ítélve, feltételes szabadságra bocsáthatók; minthogy továbbá az államf.igházra Ítéltek nem tehetnek eleget a 46. §. azon követelményének, miszerint szolgalmuk által javulásukra alapos rej ményt nyújthassanak : ennélfogva fejeztessék ki a törvényben világosf.n, hogy az 50. §. nrásodik bekezdése az államfogházra ítéltekre nem alkalmazandó. Hasonlag kívánatos volna azon eszmének is, miszerint a fogházra Ítéltek is feltételesen szabadon bocsáthatók, oly módon kifejezést adni, hogy minden kétely kizárva legyen. Végül a bizottság kívánatosnak mondotta, hogy a közvetítő intézetből való elbocsátás mó-