Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 6. szám - A törvényes házasságon kívül született gyermek polgári magánjogainak szabályazásáról

azonáltal a börtön az államfogháznál súlyosabb büntetésnek tekintendő. A vétségek elleni szabad eágbüntetések súlyossága szintén tartamuk, és \ia ez egyenlő volna, a 20. § ban megállapított sorrend szerint határozandó meg." E 1 ő a d ó szükségesnek tartaná, hogy a törvényjavaslatban kulcs állapíttatnék meg az egyes büntetési nemek átváltoztatásai iránt. Ha t. i. oly bűnhalmazat forogna fenn, melynél az egyik bűntettre fegyház, a többire pedig börtön rendeltetik, akkor szükséges az iránt is siabályt adni, hogy a börtönnek fegyházzá való átváltoztatásánál mily kulcs szolgáljon irányadóul. Továbbá óhajtja előadó, hogy az államfogbáz ne hozassák v'szonyba a többi szabadságbüntetésekkel. A törvényjavaslat szerint ugyanis megtörténhetik, hogy az, aki közönséges bűnös cselekményt követett el, álIamfogbázzal büntettetik, ami nem egyez meg a custodia honesta fogalmával. Azon rendszert kivánná elfogadtatni, mely Németországban fennáll, mely szerint azon esetben, ha a fegyházbüntetés coneurrái államfogházzal, az államfogház elenyészik és a fegyházbüntetés meghosszabbittatik. Da rányi pártolja az előadónak abbeli indítványát, miszerint kulcs állapittassék meg a szabadságbüntetósek átváltoztatásába nézve, de attól tart, hogy ez azon hiedelemre fogja vinni a birót, miszerint nem a sulyositás, hanem acumulátioelvét kell alkalmaznia. Szükséges volna tehát, hogy ez iránt is útmutatást adjon a törvény. Ami magát az átváltoztatást illeti, szóló az államfogházat sem fegyház-, sem börtönbüntetésre nem kívánja átváltoztatni, mert az államfogház oly speciális büntetési nemet képez, melyet a többivel arányosítani egyáltalában nem lehet. Ennélfogva a következő indítványt teszi: „Mondja ki a bizottság, hogy az államfogházbüntetés fegyház-vagy börtönbüntetésre nem változtatható át, hanem az államfogházbüntetés kiszabására és mérséklésére nézve külön rendelkezés veendő fel." Az előadó első indítványa ellenében felhozatott, hogy ami töivényjavaslatunk rendszere olyan, mely szerint az átváltoztatásra nézve kulcsot felállítani nem szükséges, mert a javaslatnak cardinális elve az, hogy soha átváltoztatás ne lehessen, kivéve a pénzbüntetésnél. Egyedül a 102. §-nál állhatna be az átváltoztatás szüksége, azonban itt is kitűnik magából a törvény szövegéből, hogy a biró uj eljárást tartozik megindítani, és ez njabb büntetést mint összbüntetést kimondani. Felhozatott továbbá más részről, hogy ha szükséges volna is ily kulcsot megállapítani, a mi viszonyaink között lehe tlen volna ezt igazságtalanság nélkül tenni, mivel némely börtöneink meglehetősen jó állapotban vannak, tehát enyhébb büntetésnek tekintendők a fegyháznál ; vannak azonban oly börtönök is, a melyekben a tartózkodás sokkal súlyosabb büntetést képez, mint a fegyház. Határozott kulcsot tehát felállítani nem lehet. Előadó második indítványa, valamint Darányi indítványa ellenében is felhozatott, hogy a törvényjavaslat felfogása enyhébb, mint az indítványé, továbbá, hogy ha valaki egyszer oly büntettet követett el, amelyre fegyház van kiszabva, az nem panaszkodhatik a felett, hogy j azon bűntettének büntetését is, melyre állam- i fogház van határozva, fegyházban, illetőleg | börtönben állja ki. Ennek ellenében az előadó felhozta, I hogy ha valaki súlyos politikai büntettet kö- j vetett el, és hogy könyebben megszökhessék, ellopja valakinek a ruháját, igazságtalanság volna, hogy egész büntetését börtönben állja ki. Szavazásra bocsáttatván a kérdés, az indítványok elvettetek és ennélfogva az eredeti szöveg fogadtatott el. A 102. §-nál, mely igy hangzik: „A jelen fejezetben foglalt határozatok követendők azon esetben is : 1) ha valaki külön téletek^ltal többrendü szabadságbüntetésre ítéltetett: 2) ha az elitélt szabadságbüntetésének végrehajtása alatt más büntetendő cselekmény miatt ujolag határozott ideig tartó szabadságbüntetésre ítéltetik el," — 36 — előadó felhozza, hogy itt is szükséges a kulcsnak megállapítása a büntetés átváltoztatása ezéljából; mert ha egyszer valaki szabadságbüntetésben van, az előbbi itélet nem tekintethetik feloldottnak, és igy első esetben a szabadságbüntetés átváltoztatása fog szükségessé válni. Ennek ellenében felhozatott, hogy a bíró a 102. §. esetében is összbünletést fog megállapítani és e szerint átváltoztatásra nem lesz szükség. Ezek alapján a 102. §. szintén elfogadtatván, tárgyalás alá vétetett a IX. fejezet, mely a bűnvádi eljárás megindítását és a büntetés végrehajtástását kizáró okokról szól. A 103. §-ra, mely igy szól: „A bűnvádi eljárás megindithatása megszűnik : 1) a bűnös halála, 2) királyi kegyelem, 3) elévülés által", Friedmannelőadó azon észrevételt teszi, hogy kívánatos volna ezen szó után: „megindithatása" beleszúrni ezen szót: „és folytathatása", mivel abból az következnék, hogy ha már egyszer megindittatott az eljárás, akkor az 1), 2) és 3) pontok alatt felhozott esetekben is folytatható. Enn ek ellenében felhozatott, hogy folytatni az eljárást semmiesetre sem lehet, mivel már abban, hogy megindítani nem lehet, bennfoglaltatik az is, hogy folytatni nem lehet. Más részről ismét felhozatott, hogy igenis lehet, sőt szükséges az eljárást folytatni ha egyszer megindittatott, mivel a kártérítési követelésekre nézve a tények mindenesetre megállapitandók. Szavazásra bocsáttatván a kérdés, a 103. §. változatlanul elfogadtatott azon megjegyzéssel, hogy a bizottsága megindithatás megszűnésében a folytathatás megszűnését is beleértve látja. A 103. §-sal kapcsolatban előadó felveti azon kérdést, váljon nem volna-e czélszerü, hogy azon esetben, ha a bűntettes a tett elkövetése után elmebetegségbe esik, az eljárás ellene ne folytathassék. Ennek ellenében felhozatott, hogy ez a bűnvádi eljárásba vágó kérdés, minthogy a tett elkövetése után a beálló elmebetegség a büntetést nem szünteti meg, hanem felfüggeszti annak kiszabását, illetőleg végrehajtását azon időre, mig a tettes beszámithatlan állapotban van. Előad ó felhozza, hogy szükséges volna szabványt felvenni ezen §.-ba az iránt, hogy azon esetben, ha a bűnös cselekmény elkövetője a feljelentés előtt teljesen jóvá tette cselekményét a büntetés elmaradjon. Erre nézve s. következő indítványt teszi: „4) ha a tettes cselekményét és annak következményeit a feljelentés előtt teljesen és önkényt helyreigazította." Ennek ellenében felhozatott, hogy az u. n. „thathige Reue" institutiója bír ugyan jogosultsággal némely bűntetteknél, de általános szabványt ez iránt nem lehet kimondani, mivel ez által oly cselekmények is büntetlenekké tétetnének, melyekre nézve ezen intézmény jogosultságát elismerni nem lehet. Szavazásra bocsáttatván a kérdés, az indítvány nem fogadtatott el. A 104., 105. és 106. §§. észrevétel nélkül elfogadtattak. A 107. §-t, mely igy hangzik: „Az elévülést félbeszakítja a bíróságnak az elkövetett bűntett vagy vétség üldözését czélzó határozata vagy intézkedése. A határozat vagy intézkedés napján azonban az elévülés újra kezdetét veszi," előadó oda kívánja módositttatni, hogy az elévülést csak a bíróságnak az ügyre vonatkozó ítélete szakasztja félbe. Ha a bíróságnak az elkövetett bűntett vagy vétség üldözését czélzó minden határozata vagy intézkedése félbeszakasztja az elévülést, akkor ez által igen sok zaklatásnak van hely adva, mert megtörténhetik, hogy valaki bizonyos időszakokban provocál egy-egy bírói határozatot bizonyos ügyben, és ez által azon ügynek elévülését in infinitum megakadályozhatja. Ennek ellenében felhozatott, hogy ha egyszer wár a bíróság ítéletet hoz, akkor nincs minek elévülnie. Felhozatott továbbá, hogy büntető-törvénykönyvnek nem lehet feladata hogy a bűnösöket oltalmazza a zaklatások t\. len, és ennélfogva ha valaki bizonyos*idősza! kokban birói határozatokat provocál bizonyos bűntettes ellen, ezen ez által igazságtalanság nem követtetik el. Szavazásra bocsáttatván a kérdés, az inditvány nem fogadtatott el. A 108. §-nál, mely igy hangzik: „Ha az eljárás megindítása vagy folytatása valamely előzetes kérdésnek jogerejtt bírói elintézésétől függ: az elévülés az előzetes kérdés jogerejtt elintézéséig félbeszakad", előadó felemlíti, hogy ezen §. szövegezése szerint azon esetben, ha valamely btinügynél van előzetes kérdés, azon bűnügy sohasem évülne el. Megtörténhetik pl., hogy az előzetes kérdés feljelentése elmarad, tehát az elévülésben sem állana be. Ennek ellenében felhozatott, hogy ha az előzetes kérdés megindittatott, akkor az elévülés nyugszik, de ha a bíróság nem is foglalkozott az előzetes kérdéssel, akkor előzetes kérdés épen nincs. Ezek után a 108. §. elfogadtatott. Az ülés bezáratván, a legközelebbi ülés febr. l ére tűzetett ki. 1 Vegyes közlemények. Az ügyvédi kamarákból. *A kolozsvári ügyvédi kamara választmánya) az alakulási közgyűlés bői vett meghagyáshoz képest az igazságügyminiszter úrhoz a következő feliratot intézte: Nagyméltóságú m. kir. igazságügymiszter ur! A kolozsvári ügyvédi kamara területéhez tartozó ügyvédek f. év január 16-án az alakulási gyűlést megtartván, a törvényszabta választások megejtése után egyhangúlag kimondották, hogy a kamara megalakulásának epochalis eseményét azzal ünnepelhetik meg legméltóbban, ha mély hálájukat fejezik ki Nagyméltóságodnak azon kitűnő érdemekért, melyeket az ügyvédi rendtartás törvényhozási megalkotása körül magának szerzett, s megbizták a kamarai választmányt, hogy ezen hálaérzést feliratilag tolmácsolja. Midőn a tisztelettel alólirott kamarai választmány a legbensőbb örömérzettel tesz eleget megtisztelő megbízásának, tudatában van annak, hogy nem könnyű feladat a hálának méltó kifejezését adni oly kiváló szolgálatokért, melyek mérvük nagyságánál és az ország javára kiható jelentőségüknél fogva törvényhozásunk évkönyveiben ragyogó betűkkel feljegyezvék, az ügyvédi kar minden tagjának szivében pedig a lelkesült elismerés és maradandó lekötelezés érzését költötték fel. Nehéz vajúdáson ment keresztül ezen ügyvédi rendtartás törvényhozási megalkotása. Mert az országgyűlés jelentékeny része és annak tekintélyes és befolyásos tagjai intéztek heves támadást a törvényjavaslatnak némely elvi jelentőségű s az életbeléptetendő törvény üdvös és sikeres hatásának biztositékául szolgálandó intézkedése ellen ; ugy hogy nem egyszer komoly aggodalom fogta el keblünket, váljon nem oly szerkezetben fog-e az emiitett javaslat az országgyűlési tárgyalásokból kikerülni, mely tervezői és védelmezői intentioitól elütvén, az elhibázott törvények számát szaporitandja. Ezen aggasztó töprengés között reményünket Nagj méltóságodba helyeztük, azon hitben levén, hogy fennkölt szellemének tündöklő bélyegét magán viselő s minden jóért és nemesért, különösen pedig az igazságszolgáltatás magasztos érdekeiért lelkesülő szivének nemes érzetétől áthatott ékesszólásának sikerülni fog » támadásokat elhárítani és a törvényjavaslatnak fontos és nagyhorderejű intézkedéseit megmenteni. Keményünk fényesen telje-alt. Az ép oly nemes mint heves szellemi küzdel- -"Vn