Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 6. szám - A törvényes házasságon kívül született gyermek polgári magánjogainak szabályazásáról

— 35 cubinávali törvény-házasság nem létesittetésének esete előrelátva nem lévén, ezen intézmény Justinián idején odafejlődött, hogy a concubinatusból származottak, ha atyjuk concubin anyjukkal törvény-házasságra'Öbbé nem léphetett és ha atyjuknak törvényes házasságból gyermeke nem volt, perrescriptum törvényesíttethettek. 8) Törvényesités által a gyermek atyja családjába felvéve, atyai hatalom alá került 9) és szülői hagyatékához korlátlan jogot nyert. A természetes gyermek örökbefogadása (arrogatio libernatur) valószínűleg a következő házasság utjáni törvényesités előmozdításának érdekéből tiltatott cl. A törvényes házasságon kivül származott és nem törvényesített gyermeknek atyja hagyatékához joga nem volt; mindazonáltal a mátkagyermek, ha atyja a törv. házasságszerü egybekelést minden igázok nélkül megtagadta, ugy a concubinatusból származottak, ha aiyjoknak törv. neje nem volt 10) atyjok hagyatékát V6 részben örökölték ; az atyja pedig azon arányban örökösödött törv. házasságon kívüli gyermekének hagyatékában, a miut ez részesedett volna az sUyja hagyatékában. Az anya hagyatékát a törvényes házasságon kívül de nem n) „ex completibus aut vefariis, autin celtis, aut demati s" származottak a házasságban született gyermekekkel egyaránt örökölték. 12) (Folytatása következik.) Lehmann Róbert, ügyvéd Déván. A budapesti ügyvédegylet III. szakosztálya által a büntetőtörvénykönyv javaslata iránti vélemény kidolgozása végeit kiküldött bizottság XIX. ülése, január 23-én. 1. Eluök Környei az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv vezetésére F a y e r közbejött betegsége miatt Darányit hívja fel; ennek megtörténtével pedig D ár d a y t szólítja fel, hogy az általános rész VIII. fejezetének, mely a bűnhalmazatról szól, előadását folytassa. A z előadó e felszólításnak megfelelve, mindenekelőtt kiemeli, hogy a 96., 97. és 98. §-t, melyek így hangzanak: 96. §. Több vétség vag> vétségek és kihágások halmazánál a fogházbüntetés, leghosszabb tartamán tul 1 évvel (26. §.), az elzárás pedig hat hónappal felébb emelhető. 97. §. Bűntett és más büntetendő cselekmények halmazánál csak a bűntett büntetése alkalmazandó. 98. §. T.ibb bűntett vagy ezeken tclül más büntetendő cselekményeknek halmazánál : az azok legsulyosbikára megállapított időleges szabadságbüntetés leghosszabb tartáma 5 évvel felébb emelhető. A fölemelt szabadságbün'etés azonban 15 évig tartó fegyház- államfogház- vagy börtönbüntetést nem haladhat tul. — szoros összefüggésüknél fogva együtt véli tárgyalandóknak, egyébként hangsúlyozza azt is, hogy a 97. §. a teljes absorptió elméletét juttatja érvényre, holott különben a javaslat más rendszert fogadott el. Inditványt ugyan nem tesz ez irányban, de mégis szeretné eldöntve látni azt a kérdést, hogy váljon helyesli-e a bizottság az absorptiónak ily partialis érvényrejutását. Hangsúlyozza még előadó azt is, hogy a 97. és 98. §. első bekezdései közt ellentét forog fenn, s ezért a 98. §. első bekezdéséből a következő tételt: „vagy ezeken felül más büntetendő cselekményeknek halmazánál" kihagyni szükséges volna. «) Növel. 74. cap. 1. Növel. 89. cap. 9. o) Tehát „a 1 i cu i j u r i s" lettekét „c a p i t i s d i m i u n t i o t szenvedtek : ez okból a r^scriptum általi törvényesités a törvényesitendőnek beleegyezésétől volt föltételezve. <0) v. ö. Duchta. 455. §. ") Növel. 89. c. 15. L 6. de incestis nuptiia (5.5.) ,s) J. 3. §. de S. e. (3. 4.) A bizottság az előadó által felhozottakat méltányolva, elhatározta, hogy a 96., 97. és 98-dik szakaszt együttesen fogja tárgyalni. C s u k á s s y a 96. §. 98. §-okat kielégítőknek nem találja. E két §. egészen ellenkező rendszert követ; ezen ellentétet az által véli kiegyenlíthetni, ha a 96. §. akkép módosittatik, hogy a büntetés alapja a legsúlyosabb vétség legyen ; ezt annál is inkább lehetne tenni, mert a törvény gondoskodik arról, hogy e módosítás folytán a büntetés súlyát senki el ne kerülhesse, a mint ezt a 328. §. is igazolja, mely szerint, ha valaki a vagyon ellen több vétséget követ el, a kárösszegek öszszeadandók, g az öszszeadás eredménye szerint a vétségek vagy vétségek maradnak, va?y pedig bűntettekké quaficaitatnak. A mi már a legsúlyosabb vétség büntetésének emelését illeti, ő azt. a sulyosbitási módot, mely a 96. és 98. §-ban foglaltatik, el nem fogadhatja, s indítványozza helyette a quotalis rendszert, vagyis azt, hogy a legsulyosbik bűncselekményre mért büntetés bűnhalmazat esetén annak bizonyos számokban kifejezett háuyndával legyen emelhető; mert csak igy le hetue a bűnhalmazat büntetése arányos, t. i. a bűncselekmények súlyához mérve, s a bíró is csak ily meghatározásban találna biztos útmutatást; már pedig a birói önkényre minél kevesebbet óhajtana bizni. A 97. §-t sem helyesli; e §. is ugy volna átalakítandó, hogy a többi szakaszok keretébe beleüljék. S ti 11 e r nem lát ellentétet sem a 96. és 98. sem pedig a 97. és 98. §. közt; különösen a mi a 97. §-t illeti, ő azt ugy értelmezi, hogy bűntett és más büntetendő cselekmények halmazánál a bűntett büntetési neme legyen alkalmazandó. Eszerint mind a három szakaszt elfogadja, s csakis a 96, §-t óhajtja olykép módosíttatni, hogy több vétség vagy vétségek, és kihágások halmazánál a vétségek legsulyosbikának büntetésén tul 1 évvel, az elzárás pedig 6 hónsppal felébb emelhető Sch n ierer Csukássy indítványa mellett szólván, azon. gyakorlati példát hozza fel, miszerint a a 96. §. jelen szövegezése mellett lehető volna, miszerint két oly vétségért, melynek büntetése csak 6—6 hónapot tesz, az illető 6 évi fogházbüntetésre ítéltetnék. D árd a y Csukássyt czáfülva, különösnek tartja azt, hogy a vétségek- és kihágásoknál is a legsúlyosabb bűncselekmény vétessék fel alapul, s azt találja, hogy ily rendelkezés által az, a ki 5—6 vétséget és kihágást követne el, aránytalanul enyhén büntettetnék ; kétszeresen áll ei, a quoialis rendszernél, mely különösen akkor, ha sok a vétség s mind csekély e b b Jelentőségű, könnyen ad absurdum vezethető. Ő megbizik a biró belátásában, s a quotalis rendszert, mint a mely a bírót odakényszeriti, hegy a matbematica szabályait gépszerüg alkalmazza, elvettetni kívánja, ugy a mint azt a modern törvénykönyvek mind el is vetették. Darányi a 96. §-ban az összeadás, a 97. §-ban az absorptió, a 98. §-ban pedig a sulyositás rendszerét látja mígtestesülve, 3 szakaszban tehát 3 különböző rendszert. Szóló a súlyosbítás rendszerét óhajtja mind a három sz..£ szba bevinni. A quoialis reudszert elfogadja, mert a szóban fo'gó 3 szakasz is sok aránytalanságot mutat, p. o. a fogházbüntetés maximuma 5 év, is az 1 évvel emelhető fel, tehát vedével Csak, ellenben az elzárás maximuma í év s az már 6 hóval emelhető fel, tehát teljes felével; — a fegyház és államfoghá maximuma egyáltalán fel nem emelhető; a börtön maximuma pedig, mely 10 év, 5 évvel, tehát szinte teljes felével emelhető fel. A kihágásoknál a comulatiót leginkább alkalmazhatónak véli, s azt tartja, hogy minél sulyusabb a büncselekvény, annál gyengébbnek kellene lenni a sulyositásnak, mert főleg a nagyobb büntetéseknél forognak fenn azon okok, melyek a bűnhalmazat enyhébb büntetését követelik. Az aránytalanságot leginkább a quotalis rendszer által véli mellőzhetőnek, azonban csak u^y fogadja el azt, ha a quóta nagyobb lesz u vétségeknél, mint a bűntetteknél. A kihágásokat pedig, tekintve azok különös természetét, mely nem engedi, hogy a vétségekkel a bűnhalmazatnál egy categóriába tőjjenek, de tekintve azt is, hogy a törvényjavaslatba a kihágások egyáltalán fel nem vétettek, a 96, §-ból kihagyandónak véleményez is indítványozza. Óhajtja továbbá, hogy a 97. és 98. §. közti ellentét is megszüntethessék ; Stillcrre szemben utal a 95. §-ra, a hol a bünletés neme már meghatározva van, s igy lehetetlen, hogy a 96. §. a büntetés nemét értétte legyen. Szerinte abban áll a világos ellenmondás a 97. és 98 §. közt, hogy a 97. §. szerint egy bűntett s vétségek halmazánál a büntetés és vétségekre való tekintet nélkül kellene, hogy kiméressék, addig a 98. §. szerint több bűntett és vétségek halmazánál a büntetés a vétségekre való tekintettel szabatnék ki. Friedroann nem kiván előnyt adni a bűnhalmazatnál a bűntetteknek a vétségek fölött, mert azon okok, melyek a bünhalamzat enyhítése mellett szólanak a büntettekre nózve, azok állanak a vétségekre nézve is. 0 a javaslat szóban forgó szakaszait el nem fogadja, de a quotalis rendszert sem, mert mindkettőt súlyosnak tartja. Indítványozza, hogy minden bűnhalmazat esetén a legsúlyosabb b'incselekvényre mért büntetés legyen a maximum, melyen tul menni semmi esetben se lehessen. Elnök Környei felhívja az indítványozókat hogy indítványaikat szövegezzék a végből, miszerint azok szavait alá bocsáthatók legyenek. Az indítványok ehhez képest szövegeztetvén, mindenek előtt szavazattöbbséggel elfogadtatott azon indítvány, mely szerint a bizottság kívánatosnak mondta ki, hogy a kihágások a 96. §-ba a bűnhalmazatról szóló rendelkezések közé fel ce vétessenek. Elfogedtatott továbbá szinte szavazat többséggel azon indítvány, mihez képest a bizottság óhaját fejezte ki, miszerint a 96-ik szakasz akként módosittassék, hogy több vétség vagy vétségek halmazánál a fogházbüntetés vagy elzárás a legsúlyosabb vétség büntetésén felül annak felével legyen felemelhető. Ezek szerint a többi idevonatkozó indítványok elestek. A 97-ik §. szavazattöbbséggel ugyan, de változatlanul elfogadtatott. A 98. §. első bekezdésére nézve szavazattöbbséggel kimondta a bizottság, miszerint j e szavak : „vagy ezeken felül más büntetendő cselekményeknek" kihagyandók lennének; e §. első bekezdésének többi részére nézve pedig szavazattöbbséggel az ment határozatba, hogy több bűntett halmazánál az azok legsulyosabbikára megállapított időleges szabadságbüntetés leghosszabb tartama l\3-A&\ legyen feljebb emelhető. A 98. §. második bekezdése feletti szavazás a jövő ülésre halasztatott. Eluök Környei az ülést berekesztvén, a következő ülést január 26-ikának d. u. 6 órájára tűzi ki. XX. ülés jan. 27-én. A mult ülés jegyz5könyve hitelesittetvén, tárgyalás alá vétetett 98. §. második bekezdése, mely észrevétel nélkül elfogadtatott. Ezután felvétetett F r i e d m a n nnak indítványa, melynél fogva kimondatnék, hogy a 96. és 98. §§-boz képest kiszabott büntetés az egyes tényekre kiszabott legnagyobb büntetések összegét el nem értheti. D á r d a y előadó az inditványt elfogadhatónak véli, mivel ezen szabvány, mely a törvény szövegét világossá teszi, nincs benne a törvényjavaslatban; a német törvényben és az osz'rák javaslatban pedig benne van. A bizottság az inditványt elfogadta. Táigyalás alá vétetett a 99. §, mely igy szól: „Különböző nemű szabadságbüntetések j között a bűntettekre megállapított, s ez utóbbiak ! között a hosszabb tartamú tekintendő sulyo! sabbnak. Ha tartamuk egyenlő, a 20. §-ban i megállapított sorrend határoz. Ez esetben mind-