Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 6. szám - A törvényes házasságon kívül született gyermek polgári magánjogainak szabályazásáról

- 34 papiere) papírok l) oly értékpapírok, melyek­nél az abban foglalt kötelezettség teljesítését mindenki követelheti, ki az okmányt „proprio Domine" bírja s azt a teljesítés ellen kiadni kész. Az okmányban magában tehát vagy áta­lán nincs kijelölve a jogosított személy, vagy egyenesen ki van mondva, hogy a kötelezett­ség teljesitését az okmány minden birtokosa joggal követelheti..2) Ezen kitűnő forgalmi ké­pességénél fogva a bemutatóra szóló papír fon­tosságban még az ordre-papirt is jóval felül­múlja, A bemu'atóra szóló papír vonatkozik va­gyonjogi, leggyakrabban pénzbeli szolgálmányra, mely nem függ ellenérték adásától. Ide tartoznak: kölcsön-kötjegyek, állam­adóssági kötvények, sorsjegyek, pénztári utalványok, vasúti-, színházi-, fürdőjegyek stb., bemutatóra szóló részvények és hányad­részvécyek, záloglevelek, biztosítási kötvények, közraktári jegyek stb. Bemutatóra szóló papíroknál gyakran az állam fenntartotta magának a kizárólagos kibo­csáthatási jogot, különösen a bankjegyekre nézve. Különben mindenkinek szabadságá ban áll bemutatóra szóló papirokat bármely mennyiségben kibocsátani s a határt csak a kibocsátó hitele szabja meg. Az állami engedé­lyezés mellett felhozhatni, hogy ily papírok nagy része „pénz" gyanánt működik, a pénznek al­kotása pedig állami functió. De másrészt az értékpapír a forgalom és hitel szüleménye, a hitelt és forgalmat pedig szükség nélkül nem kell megakasztani. Bemutatóra szóló papírnál a papir bir­toka elégséges a legitimatióhoz s az átruházás egyszerű átadás által történik.3) Erre nézve csak a birtok jogelvei (habere licere) irány­adók. Minél nehezebb azonban a „vindicatio", annál szükségesebbé válik a kellő megsem­misítési eljárás. Magától értedik azonban, hogy az átadó az átvető közti jogviszonyra nézve mérvadók zon jogügylet elvei (causa traditionis), mely­nek alapján az átadás eszközöltetett. Ez iránt fennáll azon jogelv, hogy az átadó jogosítva van, „legem dicere suae rei." De az átadó gondolja meg dolgát.4) Ha a papir egyszer kezéből ki­került, rendesen lehetetlen az ellenkező aka­atot megvédeni: „In meiner Brust war meine That noch mein , Einmal entlassen aus dem sichern Win­kel des Herzens, ihrem mütterlichen Boden, Hinausgegeben in des Lebens Fremde, Gehört sie jenen ttick'schen Miichten an, die keines Menschen Kunst vertraulich macht." (Schiller: Wallenstein.) Az átadó felelős a papir jogi érvényessé­geért, de nem a behajthatóságáért. Az átadás folytán a volt birtokosnak min­den joga az adós ellen „ipso facto" megszű­nik. Elméleti szempontból ugyan a tudósok közt még heves vita van, kivált Unger és Euntze anovatio, Renaud ésBluntschli pedig a „8ingularis successio" elveit tartják al­kalmazandóknak, azonban valamennyien ugyan­azon eredményre jutnak. A kifogási jog ugyanaz mint a rendé et re szóló papíroknál. De ha az adós tudja, hogy nem jóhiszemű) birtokossal van dolga, ugy nem szabad fizetnie, valamint akkor sem, ha a bíró azt neki megtiltotta. Az adós csak a papir kiszolgáltatása el­len köteles fizetni. Részletfizetések az okmá­nyon lejegyzendők. Az adós a papirt recta- vagy ordre-pa­pirrá változtathatja át. A forgalmon kivul he­lyezett vagy vinculált ilyetén papírt pedig is­mét devinculálhatja, azaz> lekötött papírt visz­szaállithatja átalános forgalomba. A kötelezettség megszűnik: 1) teljesítés által, ha a papir a fiz.et8' nek kiadatott. Ha ez apapirt újból tovább adja, uj kötelezettség keletkezik; 2) a papir megsemmisülése folytán, mivel az érvényesithetés tényleges feltétele többé nem teljesíthető. Az elvesztés veszélyeinek elleni bizto­sításra szolgál abirói megsemmisí­tés. Átalános elvek szerint, ha az elvesztés igazolva lett, felhívás intéztetik a birtokoshoz, ki a kíttizött határidő alatt jogait védheti. A határidő elteltével a papir megsemmisíttetik és ezen bírói intézkedés maga után vonja, hogy az adós a jogosítottnak teljesíteni vagy uj pa­pirt kiszolgáltatni köteles.6) A megtörtént meg­semmisítést csak „restitutio" utján lehet meg­támadni, gyakran azonban ez is ki van zárva. Hol a megsemmisítés az adós részéről kell hogy megindittassék^ez jogosan csak ugy lehet­séges, ha a megsemmisítés ezen módja a kö­telezettség keletkezésekor már mint eventuáli­tás megállapittatott. A bemutatóra szóló papirok körül felme­rülő legfontosabb kérdések: a vindicatio, a „causa debendi", a lekötés s a birói megsem­misítés. Ezekről a következő czikkekben. Dr. Herich Károly, k. m. ministeri titkár. ') Az eddig emlitteteken kivül L különösen: U n g e r : Die rechtlichg Natúr der Inhaberpapiere ; eine civilistische Untersuchung. Leipzig, 1857, — Euntze: Die Lehre von den Inhaberpapieren oder Obligationen ÍU portenr rechtsgeschichtlich, dogmatisch, stb. dargestellt. — Bekker : Die Geldpapiere. — Renaud: Zur Literatur der Inhaberpapiere. — Röss­ler: Rechtliche Natúr der Inhaberpapiere. 5 „Inhaber-Papiere sind Urkunden, welche elner­Beits die ihnen incorporirte Forderung beweisen, ande­rerseits für den einfachen Besitzer eine Legitimation zur Erhebung der Forderung bilden und somit durch blosse Ubergabe des Papiers die innewohnende Forderung übertragen." Löhr : Über die Frage : Soll es zulassig sein, Inhaber-Papiere ausser Cours zu setzen. 169. 1. L. szabályok stb. az i. h. 6. 1. 3) Már a rómaiaknál képezi a „traditio" alakját az átruházásnak „ex jure gentium.1, A fejlődő forga­lom nem tűrhette az „in jure cessio" vagy a „manci­patio" nehézkes solennitásait. (L. Endemann az i. h. 384. 1.) *) Stein az i. h. 15. 1. 1. A törvényes házasságon kívül született gyermek polgári magánjogainak szabá­lyazásáról. Hazánknak a törvényes házasságon kivül született gyermek polgári magánjogaira vonat­kozó törvény tételei, amint azok országos, ugy helyhatósági törvényeinkben és törvény gya­nánt szolgáló érvényes szokás-gyűjteményeink­ben elszórtan frljegyezvék, az időnkénti szük­ségletekből fejlődve, a nemzet erkölcsi érzülete szülte jognézeteinek azon sajátságos kifejezését képezik, mely ugy a polgári magánjog codifica tiojánál, valamint a kilátásba helyezett uj örö­kösödési törvény alkotásánál a változott vi­szonyokra, való tekintettel egyedüli alapúi és kiindulási pontúi kell hogy szolgáljon, és a korszellem igényelte minden ujitás és módosí­tás az igy megtartott szilárd alapon is a legnagyobb óvatossággal lenne esz'-.özlendő ; mert a nemzet erkölcsi érzületévél és jogné­zeteivel, hajlamaival és szokásaival ellentétes, nem szellemében és nem a különbnemti szük­ségletek szerint fejlődött polgárzati viszonyok­hoz mért törvények az erkölcsi tökély- és bol­dogságnak közelébe nem vezetnek, követké­zé sképen jók nem lehetnek. Egyes törvénytételeknek más, habár a rendszeresség é9 tudomány szinmértékén álló idegen codexekből való átvétele az óhajtott sikerre nem vezetne, mert az egyik államban kitűnő­nek bizonyult törvény a másik szelleménél és belvisszonyainál fogva az előbbitől külön­böző vagy épen ellentétes alapokon fejlődött államban kártékony, s ritka eset, ha csak tűr­hető is lehet; igy például a code civil 732-ik 6) A nehézség ez esetben a bizonyítási teher szabályozásában fekszik (1. Endemann az i. h. 436. 1.) 6) „Das Amortisationsverfahren erscheint dom­nach als ein civilprocessualiaehes Contumacial-Verfah­™l iü' iÖ' SzabálT0k 8tb- az «• h. 15. 1. és Unger az czikkel) akár pedig a szász codexnek 2) 2049-töt 2056-ig terjedő §§-ai szerinti határozványoknak a magyar codexbe ugy, valamint az alkotandó örökösödési törvénybe való felvétele ezred éves örö­kösödési rendszerünket támadván meg, a nem­zet erkölcsi érzületével és jognézeteivel aligha találkoznék. Az örökösödést szabályzó törvény alkotá­sának előestvéjén a törvényes házasságon kí­vül született gyermek polgári magánjogainak és szülőihez való viszonyainak mi iránvban és mi módon kívánatos szabályozását szóba hozni nemcsak időszerintinek, de kötelességnek tartom, mert „a törvényes házasságon kivül született gyermek jogállapotát tárgyazó minden kérdés különös fontossággal bir. Ezen kérdéseknél az emberiség legszentebb követelményei, a tör­vényhozásnak az alkotmány szelleme s a tapasz­talat8zülte más viszonyok iránti tekinteteivel nem ritkán összeütköznek. A házasságon kivül szüle­tett gyermek úgyis a szerencsétlenség martaléka, Nevelésében mindig hiányzik az, amit pótolni semmivel sem lehet, szülőinek jó pél­dája." 3). Tájékozhatás tekintetéből azonban veg stink előbb bár csak egy futó pillantást a ró­mai s a német jognak, ugy egynémely idegen törvényhozásnak, valamint hazánk törvényeinek a törvényes házasságon kivül született gyer­mek magánjogait tárgyazó határozványaira 8 azután lássunk a felvetett kérdés megoldásához. I. Római jog szerint minden rokonságnak alapját a bizonyosult nemzés képezte; en­nek az atyát illető, rendesen meg nem állapit­ható bizonyossága a „páter est, qnem nuptiae démon strant 4) jogszabályival lévén he'yettesitve, a férfi-személy általi ro­konságnak jogérvénye a házasságban történt nemzéstől volt föltételezve; miért is a házassá­gon kivül született gyermekek (liberi illegitimi), kik „ex damnatocoita" (incestuosi, adut­termi) születtek, ugy azok, kik házasságon ki­vül más nemi közösülésből (naturales, vulgo qualesiti, spurii) származtak, atyjuk és atyai ro­konságuk nem lévén, nemzőjük családjához nem tartoztak és annak atyai hatalrca alatt nem állottak. A vélt házasságban nemzett, ugy a törvé­nyesített gyermekek a törvényes házasságból, származottakat megillető jogokba helyeztettek­A „liberi illegitimi naturales", ha nemzésük bűntényen kivül történt és nem­zőjük az atyaságot elismerte, az eltartás, ugy az atyai hagyatékhoz örökösödési jog tekinte­tében a törvényes házasságban szülöttekkel egyenjogúak voltak, atyjok rokonainak hagya­tékában azonban nem örökösödtek. Anyjokhoz ugyanazon jogvisszonyban állottak, melyben a törvényes házsssághól származottak; kivéve mindazonáltal az „ex complexibus et nefariis, aut incestis, aut damna­t i s" szülőieket, kik szülőiktől eltartást sem igényelhetvén, jogtalanok voltak. 5) A különben engedélyezett concubinatus a kereszténységnek a nő méltóságáról, ugy a há­zasság szentségéről vallott elveivel ellenkezvén, annak korlátozása 8 lehetőleg megszüntetése czéljából, csakis a concubinátusban nemzettekre kiterjedőleg 6) keletkezett a a törv: házas­ságon kívül származottak törvényesitését tár­gyazó jogintézmény; és pedig a következő há­zasság utján 7) mindaddig, mig a concubiná. val törvényes házasság létesíttethetett; a con. ') Le loi ne considére ni la nature ni l'őrigine des biens pour en régler la succession. 2) Bürgerlichea Gesetzbuh für das Königreich Sachsen ; publ. am 2-ten Január 1863. „Erbfolgö der Ehegat ten". 8) Zacharia: „Zur Vergleichung des französischen und des englischen Rechtes mit dem allgemeinen deut­schen Rechte, in der Lehre von dem Rechte unehelicher Kinder die Paternitáts- oder Vaterschaftsklage anzustellen." 4) L. 5. D. de jure vocat. (2. 4). 6) Convt. 6. Be in cestis nuptiis (5. 5) növel­12. cap. 1. et 3. 6) A canonjog nemcsak a concubinatusból, ha­nem egyáltalán minden házasságon kivül szülötteket törvényesithetőknek nyilvánított. ') Const. 5, 6, 7, 10, 11. de nat: lib: (5. 27)

Next

/
Thumbnails
Contents