Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 5. szám - Jelentés a budapesti ügyvédi egylet 1874. évi működéséről

30 — A belkezelési Ügyek sorából kiemelendőnek vélem az ügyvédvizsgáló bizottság 24tagjának megválasztását, és az egylet elhunyt érdemdús pénztárnokának Morlin Imre úr általi előleges helyettesítését, valamint a pénztárnak az elhunyt pénztárnok úr rokonaitól való hiánytalan átvételét. Az ügyvédi kamara életbeléptetése körüli előkészületekre nézve különösen kell hangsúlyoznom azt, hogy az igazgató választmány egy Dr. Andaházy László, Dr. Ap át hy István, Dr. Bróde Lipót, Dr. Friedmann Bernát, Dr. Győri Elek, Dr. Hcld Kálmán, Horváth Károly, Dr. Környei Ede, Dr. L owik Adolf, Morlin Imre, ifj. Muraközy László, Dr. S c h n i c r e r Gyula, Dr. S i e g m u n d Vilmos, Dr. StillerMór és Dr. Weinraann Fülöp urakból alakított bizottságot küldött ki, mely ngy az ügyvédi egylet jövendőbeli sorsa, mint az ügyvédi kamara életbeléptetése körüli előkészületek iránti javaslattétellel megbízatott. Ezen bizottság jelentése folytán azután határoztatott : 1. hogy az egylet jövendőbeli sorsát illetőleg mindenek előtt az egyleti alapszabályok 17. §-a i) kikezdése végpontjának módosítása inditványoztassék, és ha ezen módositás elfogadtatik és a kormány által is jóvá hagyatik, akkor a budapesti ügyvédi egylet esetleges feloszlatása vagy átalakítása kérdésében ujabb és részletezett javaslat a választmány, illetve annak kiküldendő bizottsága által kidolgozandó és utóbb elfogadás végett esetleg egy rendkívüli közgyűlés elé terjesztendő. Az ügyvédi kamara életbeléptetése körüli előintézkedések czéljából mindenek előtt a titkár egyleti költségen határoztatott Bécsbe küldetni az ottani kamara ügykezelése és belszervezetének tanulmányozására és a szükségelt könyvés nyomtatványminták beszerzésére; előterjesztendő jelentése alapján lesznek azután a budapesti kamara ügyrendé és belszervezete, költségvetése stb. iránti javaslatok a választmány által a kamara elé terjesztés végett kidolgozandók. Végre a kamara tisztikara és választmánya választásának előkészítésére egy 8 választmányi és 4 egyleti tagból alakított választási bizottság küldetett ki, melynek feladatául tüzetett ki, magát a budapesti ügyvédek sorából általa tetszés szerint választandó tagokból kiegészítvén, az ügyvédi kar tekintélyének megfelelő választások eszközléséről gondoskodni. Ezen bizottság tagjaiul megválasztattak: Dr. Andaházy László, Dr. Búsba ch Péter, Dr. Bróde Lipót, Dr. Friedmann Bernát, Dr. Győri Elek, Morlin Imre, Dr. Siegmu n d Vilmos és Dr. S z e 1 é n yi Károly választmányi és Dr. Agorasztó Szilárd, B a i n tner Imre, Dr. Francisci Kázmér és Unger Alajos egyleti tag urak. Az egylet titkára fennebb jelzett kiküldetésének megfelelvén, a bécsi kamara belszervezete és ügykezelése körüli tapasztalatait és a beszerzett mintákat a választmány elé terjeszté, mely is egyleti titkár urat felkérte, hogy észleletei alapján a budapesti ügyvédi kamara elé javaslatképen terjesztendő és a megfelelő mintákkal ellátandó ügyrendi tervezetet dolgozzon ki, és ebbeli munkálatának felülbírálására Horváth Károly úr elnöklete alatt egy bizottságot küldött ki, melynek tagjaivá egyleti titkár, Dr. Andaházy László, Dr. Bróde Lipót, Moriin Imre és Dr. Stiller Mór urak választattak. Egyúttal határoztatott, hogy a bécsi kamara könyvtára kiegészítésére és a bécsi kamara elnöke és választmánya részéről az egylet küldötte iránt tanúsított kiváló előzékeny figyelem viszonzásául a bécsi kamarának az 1836-tól máig megjelent magyar törvények gyűjteménye egyleti költségen megküldessék. Ha még megemlítem, hogy a kamarai választások előkészítésére kiküldött bizottság magát kiegészítvén, választási körré alakult, s remélhetőleg sikeres működését szakadatlanúl folytatja, s hogy az ügyrendi tervezet is készen várja már a felülbírálást,— tömör vonásokban kimenitettem mindazon intézkedéseket, melyeket az igazgató választmány — a nélkül, hogy mi különben nem is lehetett hivatása, hivatalos fellépése által az önálló nézetek érvényesülését elnyomni szándékolta vclna,-— szúk- . ségesnek tartott arra, hogy az alakulandó i ügyvédi kamara czélszerü életbeléptetését elö- j segitse. . . | Az egyleii tagok névsora az ujaob ala- | kulás folytáu is kielégítő létszámot tüntet tel; | mély fájdalommal kell azonban jelentenem, | hogy egyletünk a mult évben két alapító és három rendes beltag halála folytán érzékeny veszteséget szenvedett, melynek jellemzésére egveHk között elég lesz felemlítenem, hogy egyletünk fáradhatlan, szeplőtlen jellemű pénzvárnoka, Polgár Mihály, is elhunyt, és hogy elhalt a harmadik szakosztály érdemes elnöke, Dr. C s a c s k ó Imre, valamint egyletünk első könyvtárnoka, és utóbb több éven át ellenőre, ; Bo gd á ny Lajos is. I Az egyleti segélyalap, melynek szaporításához elbúryt Porgár Mihály is 100 forintnyi alapilványnyal járult, tekintélyes összegre gyarapodott, melyből már számba vehető segélyezések eszközölhetők, s mely e szerint rendeltetése czéljának mindinkább megfelel, s jótékony hatásával az egylet összeműködésének eredményeit kedvezően gyarapítani már teljesen alkalmas. Dr. Siegmund Vilmos, egyleti titkár. A budapesti ügyvédegylet III. szakosztálya által a bvntetőtörvénykönyv javaslata iránti vélemény kidolgozása végett kiküldött bizottság XVIII. ülése, január 21-én. A mult ülés jegyzőkönyve hitelesittetvén, D á r d a y felemlíti, hogy az atyai fenyíték tárgyában hozott határozatra a III. fejezetnél szükséges lesz reflectálni. Fayer felhívja a bizottság figyelmét azon indítványra, melyet Ceukássy a XII. fejezet czimére nézve tett. Az indítvány a VII. fejezet czimét, mely igy hangzik: „A beszámítást kizáró és enyhítő okok" olykép kivánja megváltoztatni, hogy a czim igy hangozzék: „A büntetést kizáró és enyhítő okok." Hosszabb eszmecsere ntán abban történt megállapodás, hogy az eredeti czim tartassék meg. Tárgyalás alá vétetvén a VIII. fejezet, mely a bűnhalmazatról szól, a 94. §-nál, mely igy hangzik: „Ha valamely cselekmény a büntetőtörvény több intézkedését sérti, ezek közül az lesz alkalmazandó, mely a legsúlyosabb büntetést állapítja meg," Dárday előadó utal arra, hogy a bűnhalmazat kérdését minden törvénykönyv máskép oldja meg. De azon nézet hogy az absorbtió vagy a cumilatió elve egymagában alkalmaztassék, többé helyeslésre nem talál, hanem általában el van fogadva a sulyositás rendszere. Az eszményi bűnhalmazatról szóló 94. § t elfogadásra ajánlja. Annak szabványára Eézve a törvénykönyvek különben is mindannyian megegyeznek. Darányi azon indítványt teszi, hogy „valamely cselekmény" helyett, „egy és ugyanazon cselekmény" tétessék. Ennek ellenében felhozatott hogy azon kérdés, váljon az eszményi bűnhalmazat csak ott forog-e fenn, a hol egyedül egy cselekmény van, contrevers kérdést képez, és a törvényjavaslat épen azért nem állította élére a dolgot, hogy a törvénykönyvbe a controversiákat ne vigye be. Felhozatott továbbá, hogy a törvényjavaslat különös része speciális intézkedéseket tartalmaz azon esetekre nézve, ahol ezen kérdés kétessé válhatnék. A 337., 368., 369. és 394. §§. mind megannyi intézkedések arra nézve, hogy a concret esetekben a bírónak biztos útmutatása legyen. Ennek ellenében ismét felhozatott, Darányi indítványa mellett, hogy ezen kifejezés: „valamely cselekmény" ugy is magyaráztathatik, hogy az bizonyos fajt jelent, és ez által az anyagi bűnhalmazat alá tartozó esetek is az eszményi bűnhalmazatba vonathatnának. Továbbá figyelembe veendő az is, hogy a javaslat különös részében foglalt rendelkezések nem merítik ki az életben előforduló minden eseteket, és igy a kérdésnek ezen megkerülése teljesen kielégítőnek nem mondható. Figyelembe veendő az is, hogy ugy a német büntetőtörvénykönyv, valamint az oszlrák javaslat szintén ily kifejezést használnak: „eine und dieselbe llandlung." Szavazásra bocsáttatván a kérdés, a többség Darányi indítványát elfogadta, és e szerint „valamely cselekmény" helyett „egy és ugyanazon cselekmény" vclna teendő. Tárgyalás alá vétetvén 95. §. első bekezdése, mely igy hangzik: „Ha pedig ugyanazon személy több büntetendő cselekményt, vagy ugyanazon büntetendő cselekményt több izben követte el, az egyes cselekmények büntetései, amennyiben bűnhődés, megkegyelmezés vagy elévülés által el nem enyésztek, egy összbüntetésbe egybefoglalaudók" c lő a dó utal arra, hogy az ezen §-ban foglalt eszme szintén szabatosabban van kifejezve a német btiutetőtörvényköny vben, amennyiben ott ki van mondva nemcsak az, hogy "több oüntetendő cselekmény,* hanem „több önálló büntetendő cselekmény." Szóló tehát itt szintén közbeszurandónak véli ezen szót: „önálló", vagy pedig ezen szót: „külön". Felhívja továbbá a bizottság figyelmét arra, hogy e §-nak ezen szavai: „vagy ugyanazon büntetendő cselekményt több izben követte el", pleonasrnust képeznek, mert ugyanezen eszme benne van a már előtte lévő szavakban jg. Hogy miért maradt el tö-vényjavaslatnnkból ezen szó: „önálló", azt az indokolásból sejthetni. A német büntető-törvény könyvnek azon kitétele ugyanis: „wo mehrere selbststándige Handlungen", számos controversiára adott alkalmat. Némely commentátorok ugyanis azáltal kizárva látták a folytatólagos bűntetteket, mások ismét nem. Ezr-n kételveket akarta a törvény készitője kikerülni, azonban ismét más hibába esett. Dárday és Darányi megjegyzik, hogy nem az volt a kérdés, hogy ki van-e zárva a foytatólagos bűntett, hanem az, hogy a folytatólagos bűntettnek a bűnhalmazathoz való viszonya közelebb meghatároztassék-e vagy sem, a mi a tudomány kérdése lévén, Dárday szerint mellőzendő. Hosszabb eszmecsere után ibban történt megállapodás, hogy kívánatos volna a 95. §. ezen szavaiban: „ha pedig ugyanazon személy több büntetendő cselekményt" világosabban kifejezni, hogy itt különböző büntetendő cselekmények értetnek. Tárgyalás alá vétetvén a 95. §. második bekezdése, mely igy hangzik: ,.Az összbüntetés a bűnös által elkövetett legsúlyosabb cselekményre meghatározott büntetési nemben állapítandó meg, s ha ez határozott idejű szabadságbüntetésben áll, ennek leghosszabb tartama a következő §§ ban megállapított gszoritásokkal meghosszabbítható" — előadó első kérdésül kivánja kitüzetni, váljon a bűnhalmazatnál csak a szabadságbüntetések szabandók-e ki, mint összbüntetés, vagy pedig a pénzbüntetés is. A törvényjavaslat 100. §-a világosan megmondja, hogy pénzbüntetésre nézve a cumulatió elvét véli elfogadandónak. Szóló azonban ezt indokolatlannak tartja. A különös részben több helyen csakis pénzbüntetés van kiszabva, és e tekintetben a cumulatió igen súlyos következményekre vezetne. Különösen sújtaná ez az irókat, mivel a sajtóvétségeknél igen magas pénzbüntetések vannak felvéve. Elismeri, hogy a német büntetőtörvénykönyv is a cumulatiót veszi fel a pénzbüntetésre nézve, d3 a legújabb osztrák javaslat már elhagyja ezen elvet és a pénzbüntetés maximumát a kiszabott büntetés kétszeresében állapltja meg. Szóló tehát elfogadja az osztrákjavaslatban foglalt rendelkezést, és kimondatni kivánja, hogy a cumulatió elve a pénzbüntetésre se alkalmaz„assék. Ennek ellenében felhozatott, hogy a pénzbüntetés oly különböző természetű a szabadságbüntetésektől, hogy nincs indokolva annak reductiója. A szabadságbüntetések meghosszabbítása súlyosság tekintetébon geometriai arányban halad, holott a pénzbüntetésre nézve ezt állítani nem lehet. Más részről felhozatott, hogy ha a sajtóvétségekre nézve a pénzbüntetés comulátiója igen súlyos következményekkel járna, akkor e