Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 5. szám - Jelentés a budapesti ügyvédi egylet 1874. évi működéséről

- 29 — gedmény utján való átruházás szabályozása okvetlen szükséges, mit nem csak a jogfolytonosság javai, hanem azon elvitázhatlan tény is eléggé indokol, hogy az engedmény tényleg gyakran előfordul. Az értekezlet többsége oda döntötte el a kérdést, hogy az engedmény a váltótörvényben szabályozandó és Dr. Apáthy István, egyetemi tanárt bizta meg, hogy ez iránt kimerítően intézkedő tervezetet bocsásson az értékezlet érdemleges tárgyalása alá. Apáthy ezen megbízásnak megfelelt s a „magyar váltótörvényjavaslat',, mely jelenleg már az országgyűlésnek be is terjesztetett, az engedmény tekintetében a következőket tartalmazza: „A váltóból eredő jogok részben vagy egészen engedmény utján is átruházhatók olyképen, hogy az engedményes jogait az elfogadó, illetőleg a saját váltó kibocsátója s az engedményező előzői ellen váltói uton érvényesítheti. Az engedménynek ép ugy mint a hátiratnak magára a váltóra vagy annak másolatára vagy a váltóhoz avagy a másolathoz csatolt lapra — toldatra — kell vezettetni. Végre a recta-papirokra nézve átalán megjegyzendő, hogy azok megsemmisítése 6) nem alapszik valóságos szükségleten. Ily papírok egyszerűen érvényen kívül helyeztethetnek az által, hogy a hitelező, illetőleg engedményese s az adós közt uj okmány vagy esetleg nyugta kiállittaíik. Némely recta-papirokra nézve azonban (állampapírok, záloglevelek stb.) gyakran edictalis eljárás van megállapítva. Az 186S. évi 54. t. cz. 529. §-a csak annyit mond, hogy a közforgalom tárgyait képező értékpapírok megsemmisítésének módjáról külön törvény fog intézkedni. Ily törvény mielébbi alkotása a minisztertanács határozata folytán külön szakértekezletre bízatott, mely ép oly fontos mint nehéz teendőit remélhetőleg nem sokára bevégzendi. Dr. Herich Károly, m. k. miniszterititkir. (Jelentés a budapesti ügyvédi egylet 1874. évi működéséről. Előterjesztetett a budapesti ügyvédi egyletnek 1875. évi január 31-én tartott rendes közgyűlésén.) A budapesti ügyvédi egvlet a lefolyt évre büszkeséggel tekinthet vissza. Nem annyira az ez évi tevékenység, mint inkább az egylet alakulása óta szakadatlanul folytatott munkásság eredménye az, mely bennünket arra feljogosít. Az 1874. XXXIV. t. cz. szentesítése és életbeléptetése egyenesen a budapesti ügyvédi egylet buzgó, kitartó működésének köszönhető, mert egyletünk kezdeményezé és fejleszté az ügyvédrendtartási törvény alkotását; egyletünk volt az, mely szüntelen szorgalmazta az ügyvédi testület korszerű rendezését, mely egy életerős ügyvédi szervezet létesítését minden tőle kitelhető módon elősegítette, mely az önkormányzati jog csorbítatlan megadását az ügyvédi függetlenség létfeltételéül felismervén, tekintélyének egész súlyával, lelkesültségének egész .hevével harczolt az ügyvédek közös szent ügyéért, — s fáradozásait siker is koronázta, mert ime ma már az ügyvédi kamarák alakulása küszöuén állunk, urai vagyunk önmagunknak, jelenünknek és jövőnknek, s csak tőlünk függ, váljon megfelelendünk-e a szép, a nemes feladatnak, melynek megoldását nagy küzdelmek után és nagy remények között tette le a törvényhozás kezeinkbe ! Nem hiu kérkedés az, ha az eddigi siker oroszlánrészét magunknak vindicáljuk; önérzettel mondhatjuk, hogy fáradoztunk, munkálkodtutik „az ügyvédi testület társadalmi összes érdekeinek előmozdításán" s így valóban büszkeséggel tekinthetünk vissza a mult évre, mely leghőbb vágyaink teljesüléséhez vezetett, s mely egyleti működésünk egyik legfényesebb sikeréről tesz tanúságot. Ha egyletünk a mult évből semmi másra nem utalhatna, mint pusztán a fegyelmi bíróság mikénti alakítása tárgyában a képviselőházhoz 5) Lásd különösen Endemann az i. h. 426. 1. benyújtott kérvényünk sikerére, ez egy siker is méltó örömmel tölthetne el bennünket. Örömünket pedig csak fokozhatja azon körülmény, hogy egyletünk két kiváló tagja volt az, mely a parlamentben érdekeink s törekvéseink buzgó és hathatós szószólójaként fellépve, e sikert velünk vállvetve kivívta, — értem egyletünk nagyérdemű tiszteletbeli tagját, Dr. Pauler Tivadar igazságügyminiszter urat és egyletünk fényes nevü rendes beltagját Csemeghy Károly igazságügyi államtitkár urat, kik ügyünk mellett fáradatlanul küzdőitek s azt diadalra is vezették. De egyletünk más irányban sem volt tétlen, s habár munkássága egyelőre szűkebb körre szor tkozott is, bő anyagot hordtunk össze a továbbmunkálkodásra. Szakosztályaink az 1874. évi február 25-kén tattott közös ülésben megalakulván, az e 1 s ő szakosztály elnökévé Dr. S c h n i erer Gyula, jegyzőjévé S t e h 1 o Kornél; a második szakosztály elnökévé Dr. Apáthy István, jegyzőiévé Dr. S ti 11 er Mór; a harmadik szakosztály elnökévé Dr. Környei Ede, jegyzőjévé Dr. Darányi Ignácz; a negyedik szakosztály elnökévé Dr. Bróde Lipót, jegyzőjévé Dr. Kovács Gyula urak választattak. Az első szakosztály elé az elmúlt 1874-ik évben csakis egy indítvány terjesztetett tárgyalás végett s ez ifj. Dr. Neumann Sándor úr következő indítványa volt: „a kőszén és kőolajnemüek hazai jogunk szempontjából a főtulajdon tartozékát sohasem képezték, s úgy jogi és fontos állami tekintetek, valamint különösen a bánya-főuri-jog , jellege egyaránt sürgetőleg követelik, hogy azok a földtulajdonos rendelkezése aluli fölszabadítása törvény által biztosíttassák." A szakosztálynak elnöke, Dr. Schnierer Gyula úr, az indítvány beterjesztésekor hivatalos kiküldetésben hosszabb időre Oroszországba utazván, távolléte daczára a szakosztály a beterjesztett indítvány tárgyalására egybehivatott, ezen ülés azonban a megjelent tagok csekély száma miatt meg nem lévén tartható, az ujbóü egybehivás szakosztályi elnök úr távolléte miatt elmaradt, visszatérte után pedig azért lett elhalasztva, mert egész szabad ideje a kereskedelmi törvényjavaslat tárgyalására kiküldött enquete-bizottságbani részvétele által volt igénybe véve. Midőn végre mult évi deczember hóban az inditvásy tárgyalandó lett volna, bekövetkeztek az ügyvédi kamara alakulására vonatkozó mozgalmak, s ekkor indítványozó Dr. Neumann Sándor ur inditvá nyát szóval visszavonta. A második szakosztály elnökének a kereskedelmi és váltótörvényjavaslatok tárgyalására egybehívott enquet-ekbeni elfoglaltsága miatt, de azért is, mert indítványok a tagok részéről be nem terjesztettek, összülést nem tartott. A harmadik szakosztály a mult évben három összülést tartott. Az első két szakosztályi ülésben, jóllehet a vitatkozások igen érdekesek voltak, határozat nem hozatott, mert a szakosztály Dr. Környei Ede nrnak a magánfél följelentésére üldözendő bűnös cselek vények meghatározása tárgyában beadott indítványát, a készülőben lévő magyar büntető-törvénjkönyv tárgyalásával összefüggüsben határozta megoldatni. A harmadik szakosztályi ülés azonban igen nagy horderejű határozatot hozott; t. i. a magyar büntető-jogi törvényjavaslat megbirálására Dr. Kö.myei Ede ur kezdeményezése folytán és elnöklete alatt egy kilencztagu bizottságot küldött ki. E bizottság a magyar tudományos világ élénk figyelmétől kisérve, folyton tartja üléseit, és már a javaslat általános részének befejezéséig jutott és így remélhető, hogy tár yalásait a legrövidebb idő alaít teljesen befejezendi. A negyedik szakosztály négy összülést tartott. Az elsőben Réső Ensel Sándor urnák a kézbesítések végrehajtók általi teljesítésének megszüntetése iránti indítványa tárgyal tatván, az elvben elfogadtatott s azzal rendeltetett a teljes ülés elé terjesztetni, hogy ott az e tárgyban már korábban elfogadott indítvány folytán kidolgoztatni határozott emlékirat mielőbbi felterjesztése egyidejűleg megsürgetendő. Előadóul dr. Siegmund Vilmos úr választatott. A második ülésben tárgyaltatott Réső Ensel Sándor ügyvéd urnák következő indítványa: „Végrehajtási alapul első sorban a bírói Jetétbe helyezett összeg szolgáljon14; az indüványt a szakosztályt el nem fogadta. A harmadik ülésben tárgyaltaíott dr. Bróde Lipót urnák indítványa az ügyvédi fegyelmi bíróságnak tisztán az ügyvédi kamara választmányi tagjaiból leendő törvényhozási megalkotása tárgyában. Az indítvány elfogadtatott s teljes ülési előadóvá indítványozó dr. Bróde Lipót ur választatott. A negyedik ülésben tárgyaltatott dr. Spitzer Adolf urnák indítványa a polg. törvénykezési rendtartás módosítását tárgyazó törvényjavaslat tárgyában, melynek folytán a polg. törvénykezési rendtartás hiányainak s ezek javításainak kijelölése, illetőleg megtétele végett egy három tagu bizottság küldetetj ki, melynek tagjaivá választattak : indítványozó dr. S pi t zer Adolf, dr. Schönberg Ármin és dr. Kovát s Gyula urak. Teljes ülés összesen öt tartatott. Az elsőben tárgyaltatott a harmadik szakosztálynak 1873-ról visszamaradt indítványa a vádlott javára bejelentett felebbezés tárgyában, mely indítvány következő szövegezésben fogadtatott el: „A kir. ügyészség által vádlott javára bejelentett felebbezés a hazánkban fennálló inquisitorio-accusatorius rendszer mellett még akkor is elfogadandó és tárgyalandó, ha vádlott az Ítéletbe belenyugydott; ezen felebbezés azonban vádlott kárára semmi tekintetben sem szolgálhat. A második ülésben tárgyalíatott a negyedik szakosztálynak szintén 1873-rói visszamaradt indítványa a kisebb polg. ügyek elbírálására hivatott hatósági közegek tárgyában, mely is következő szövegezésben fogadtatott el: „A budapesti ügyvédi egylet a közigazgatási közegek bíráskodásának visszaállítását czélszerütlennek, sőt károsnak és veszélyesnek tartja és polgári peres ügyekben a birói tiszt gyakorlására kivétel nélkül csak jogképzett, független és felelős biráinkat tartja hivatottaknak.'4 A harmadik ülésben elfogadtatott a negyedik szakosztály abbeli indítványa, hogy jelenlegi perrendtartásunk mellett a kézbesítések nem a végrehajtók, hanem fizetéses államszolgák által teljesíttessenek; e tárgyban felirat határoztatott az igazságügyi minisztériumhoz intéztetni, mely utóbb rendeltetése helyére el is juttatott. A negyedik ülésben a negyedik szakosztály indítványa tárgyaltatott a Dietrich-féle perrendtartás tárgyában é.3 kijelentetett, hogy „a budapesti ügyvédi egylet a javaslat szerzője által felállított sarkelvek alkalma?ásától — elnézve attól, hogy azokat az egylet különben sem tehetné m igáévá, — nem remélheti jelenlegi eljárásunk javítását; nem tartja különösen czélirányosnak, hogy törvényszékek és törvínyszékek között az eljárás tekintetében különbség tétessék s igy az alkalmazásban lévő anyagi jog különfélesége még az alaki jog terén is meghonosittassék : a gyorsírói jegyzőkönyv vezetést pedig sem az eiső, sem a felső bíróságoknál a közvetlenség és szóbeliség pótlására alkalmasnak nem tartja ; miután pedig e szerint a javaslat szerzőjének sarkelvei már nagyjában is ellenkeznek az egylet által ismételten vallott elvekkel, ennélfogva az egylet a javaslat részletei, illetve tüzetes megvitatásába nem is bocsátkozik." Az ötödik ülésben egyhangúlag elfogadtatott a negyedik szakosztály indítványa, mel szerint az egylet az ügyvédrendtartási törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a főrendiház által javaslatba hozott vegyes fegyelmi bíróságok életbeléptetése ellen testületileg felszólaljon; ez irányban kérvény szerkesztetett, mely a képviselőházhoz benyujtatván, mint fentebb ériutém, sikerre is vezetett. Az igazgató választmány egyletünk beikezelési ügyeit kilencz ülésben intézte el, és az év vége felé tartott ülésekben különösen az ügyvédi kamara éleibeléptetése iránti előkészületekkel is behatóan foglalkozott. *