Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 5. szám - Az értékpapírok 4. [r.]

— 28 Ha ezt nem teszi, kétségtelen, hogy az hiányos lett volna; és ha ezen kijelentésnél tovább megy, átlépi a határt, melyet a törvény vont meg számára. A javaslat határozottan ragaszkodott alaptörvényeinkhez, állami intézményeinkhez akkor, midőn az 5. és 9. §§-at felvette ugy, a mint azok abban vannak. Nem hagyott el semmit, a mit felölelnie kellett, és nem karolt fel többet, mint a mi szükséges volt. Csakis csodálkozni lehet tehát Kőrösy Sándor urnák a ,,Jogtudományi Közlöny" f. évi 1. számában foglalt ilyféle felkiáltásán : „A javaslat ezen része az, kapcsolatban az állam elleni bűntettekről szóló fejezet némely részével, melyet nem helyeslek, és hazánk független államisága megtarthatása szempontjából elfogadás végett senkinek sem ajánlható k." Váljon mit képzel Kőrösy ur ? Az lett volna-e tán feladata a javaslatnak, hogy elvetve az állami alaptörvényt, Horvátországnak az igazságügy teréni törvényhozási jogát megtagadja? Váljon azt biszi-e, hogy egy oly törvényjavaslat, a melyető mindenkinek me1 eg e n ajánlana, bárki más által helyesnek ismertetnék el? A tényleges állapotoknak individuális vágyak szerinti méltatása avagy megtagadása nemcsak hogy nem szabad, de veszélyes is. Az igazság ez esetben elhomályosul a vágy és a szenvedély izgalmai között, s helytelen és elfogult Ítéletek kerülnek felszínre a tények, a valóban létező körülmények elmellőzése folytán. Hogy ez igy van, arról fényes bizonyítékot szolgáltat Kőrösy ur is, a ki, mivel az 1868. 31-ik t. czikk Horvátország számára külön igazságszolgáltatást biztosit, és ő ezt szintén nem szereti, elvetendőnek mondja a javaslatot, mely az emiitett t. czikket tekintetbe vette és azt tette, a mit minden elfogulatlan ember előtt tennie kellett. Hogy ki legyen a „magyar honos," azt a javaslat indokolása eléggé megfejti, csak figyelmesen át kell azt olvasni. E szerint „magyar honos" minden magyar államalattvaló, s mivel a magyar államnak alattvalói a horvátok is, tehát ők is „magyar honosok." Minthogy azonban Horvátországnak az igazságügy terén külön törvényhozási joga van, ott, hol igazságszolgáltatási kérdés merül fel, a „magyar honosság" csakis Horvátország határáig terjed s az azon belül állandó lakással biró magyar alattvalók az ott levő törvények szerint Ítéltetnek el. Ha tehát valamely horvátországi magyar állam-alattvaló külföldön követ el valamely, akár közönséges, akár állam elleni büntettet és itt nálunk elfogatik, az nem fog itt elitéltetni, hanem elküldetik Horvátországba, mert Horvátország a magyar államra nézve belföldet képez. Azon orosz izgató is tehát, ki Horvátországban a magyar államtóli elszakadásra izgatna, a mennyiben ott nem vonatnék fenyiték alá, itt fogna megbüntettetni, — ha pedig ott perbefogatás után, felmentetnék, akkor itt nem vonathatnék újra felelősségre ugy, mintha valamely külföldi állam törvényszéke által mentetett volna fel, mert Horvátország belföld a magyar államra nézve és igy az ott előfordulható igazságszolgáltatási visszaélések nem nemzetközi uton, de más módon intézendők el. Különben az állam elleni bűntettekre vonatkozólag a viszony Horvát- és Szlavonországokkal külön lesz szabályozandó, a mint azt a javaslat jelzi; minden idevonatkozó kérdést tehát most már feszegetni, legalább is időelőtti. Nem tudjuk azt, váljon az állam intézményeinek, alkotmányának védelme nem fog-e egy bizonyos törvényszékre bizatni. Kétséges az, hogy az itt vagy amott elkövetett bűncselekmények tettesei minő módozatok mellett fognak átszolgáltatni, miként fog a politikai bűntettesek illetékessége szabályoztatni. Annyi bizonyos, hogy Horvátország, mint a magyar állam kiegészitő része, az alkotmány, az alaptörvények és az állam intézményeit védő szabályzatok tekintetében az anyaországtól különböző büntető-intézkedéseket nem tehet, hogy a most említett pontokra nézve büntetőtörvénykönyvének teljesen egyezni kell hazánk büntető-törvénykönyvével. A 15-ik §. büntetést foglal magában, még pedig egy büntetési nemet a külföldön bűnöző belföldiekre nézve; ezeo rendelkezés tehát a büntetések közé, vagyis a Ill-ik fejezet alá tartozik, miért is ahoz ott fogunk hozzászólani. A 19-ik §. szintén inkább a Ill-ik fejezet alá sorolható, mint ide, hol a törvénykönyv kiterjedési köréről van szó, minélfogva az oda lenne áthelyezendő. Dr. Csukássy Károly, kir. alügyész. Az értékpapírok. >IVA recta-papir *) oly értékpapír, melyy akár magánszemély, akár közintézet vagy az állám által lett kiállítva, bizonyos névleg meghatározott hitelezőre szól és hátirat utján át nem ruházható. 2) Ily papir már kiállítása óta lehet recta-papir vagy csak később válhatik azzá, ámbár eleinte „rendeletre" vagy „áthozóra" szólt. Főjellege abban áll, hogy forgalmi képessége nagyon meg van szorítva. A recta-papirokhoz tartoznak: mindennemű kötelezvények, bizonyos névre szóló részvények, utalványok, kötelezőjegyek, vitellevelek, továbbá a tengeri hajósok elismervényei, a vitelezők rakjegyei, a hajókölcsönlevelek és biztosítási kötvények, a mennyiben bizonyos névre lettek kiállítva. Eleinte a váltó is kizárólag recta-papir volt. Általán a recta-papirok a magánjog szabványai szerint itélendők meg. Azokat, a rectaváltó kivételével, sem a kereskedelmi, sem a váltójog egyenesen nem szabályozza, hanem az „áruk és egyéb ingó dolgok* fogalma alatt subsummálja, mi kivált a vindicatio tekinte') 1. Kuntze az i. h. 32. 1. — Endemann az i h. 422. 1. — Goldschmidt: az i. h. 65. 1. - Hahn az í. h. 278. 1. 2) A hitelező a papiron meg van nevezve s az adós csakis a névszerint megjelölt hitelezőnek tartozván, fizetés csak ennek nyugtájára eszközöltetik azaz mint közönséges magánkötelezvényeknél fizetés csak annak részére történik, ki jogosultságát a követeléshez a polgári törvény szerint igazolhat a (L. szabályok a földtehermentesitési magyar állampapírok birJ1um7egf)mmisité8érö1 és evvel kapcsolatos tárgyaktében igen fontos. (Utaltam erre már III. czikkemben.) Kecta-papirok nem ruházhatók át hátirat, hanem csak engedmény utján. A papir ez esetben nem csak bizonyító eszköz, hanem egyenesen kelléke 3) az engedménynek. Az engedményhez megkívántatik, hogy az engedményező szabad rendelkezési joggal birjon. Az átengedett adósnak beleegyezése nem szükséges, mivel előbbi viszonyán nem történik semmi változás. Az adós azonban az engedményről értesítendő, mert különben érvényesen róhatja le kölelezettségét eddigi hitelezője kezébe, de ha az engedmény tudtára adatott, ugy előbbi hitelezőjének csak saját veszé'yére fizethet. Hacsak az engedmény ingyen vagy minden további kötelezettség nélkül nem történt, az engedményező a követelésnek nem csak valóságáért, hanem idejekori behajthatóságáért is felelős. Az engedmény átalános hatását illetőleg a római jog szerint az engedményes csak anynyit követelhetett az adóstól, s mennyit ő fizetett a követelésért. A „lex Anastasiana" azonban már a római jog szerint sem volt alkalmazható a kereskedelmi forgalom tárgyaira (1. Arndts az i. h. 259. §.), valamint a német kereskedelmi törvény 299. czikke is minden kétség kizárása végett kimondja : „lm Falle der Abtretung einer aus einem Handelsgeschaft hervorgegargenen Forderung kain die Bezahlung ihres vollen Betrages auch dann verlangt werden, wenn dieser^Betrag die Summe des für die Abtretung vereinbarten Preises übersteigt." Az adós az engedményes ellen mindazon kifogásokkal élhet, melyekkel az engedményező ellen birt. Sok vitára 4) adott alkalmat azon kérdés, va'jon és mikép ruházható át a v ál tó engedmény útján. Az 1840. évi XV. t. cz., mely az addig ismeretlen váltóintézményt hazánkban meghonosította, az engedmény tekintetében következőkép intézkedik : „Az, ki a váltót közönséges engedmény mellett másra átruházza, engedményesének s az azt követőknek válfójogilag lekötelezve nincsen, hanem az engedmény mind formájára, mind az abból ellene vonható következésekre nézve a köztörvény alá tartozik, az engedményes azonban a váltót tovább forgathatja és mind ő, mind forgatmányosai az elfogadó ellen szintúgy mint maguk között és a?, általengedőt megelőző forgatók és kibocsátó ellen a forgatmányból származó váltójogokkal élhetnek." Dr. Apáthy István^ egyetemi tanár a in. k. igazságügymini8zterium megbízásából szerkesztett „magyar váltótörvény könyv" tervezetébe következő intézkedést vett fel: „A váltóból eredő jogok részben vagy egészben engedmény utján is átruházhatók olvképen, hogy az engedményes jogait az elfogadó illetőleg a kibocsátó 8 az engedményező előzői ellen váltói uton érvényesítheti." Apáthy a tervezethez csatolt indokolásában, kiindulván abból, hogy az engedmény a váltó természetével egyátalán nem ellenkezik s hogy a német váltórendszabály e kérdést niegodlatlanul hagyta ugyan, de a gyakorlat kénytelen volt azzal foglalkozni, kifeji, hogy a gyakorlat a kérdést az általa tervezett intézkedés szellemében oldotta meg. A tervezet megvitatására egybehívott szakércekezlet kebelében ez iránt elvi vita támadt. Egyrészről a czélbavett intézkedés teljes elhagyása hozatott indítványba, miután az engedmény szabályozása a magánjogba való. valamint eddigi váltótörvényünk kivételével nincB is váltótörvény, mely az engedményt ismerné. Ez ellen azonban felhozatott, hogy az en3) L. különösen Goldschmidt az i. h. 8. 1. és Suhayda : a magyar polgári anyagi magánjog rendszere 4) L. különösen Apáthy : A magyar váltótörvénykönyv tervezete 38. czikk és Herich : A magyar váltotorvényjavaslat a szakértekezlet megállapodásai nyomán 55. 1. r '