Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 52. szám - A csőd-enquete és a kényszeregyesség 4. [r.]

— 413 — tudtommal való követelések 8000 forintnyi mennyiségével egy körülbelül 120 hitelező által bejelentett 18000 frtnyi követelési összeg állott szemben. A 120 hitelezőnek követelései (a bélyegköltségek megkimélése czéljábúl) nagy í-észt 50 írton aluliak voltak. Tömeggondnok és választmány választása forogván fen, a választást vezető' biró és a kilencz hitelező belátták, hogy a 120 hitelező nagyobbrészt álhitelező, de miután :i bíróság csak a törvény által előirt formákat vizsgálhatja meg, az álhitelezők nagy többségével oly tömeggondnok és oly választmányi tagok lőnek megválasztva, kik a bukott emberei voltak. És ugyanezen bukott, ha nálunk a kényszeregyesség csak oly módon hozatnék be, hogy a bíróság csak az előirt alaki szabályokat veheti figyelembe, a kényszeregyességre is megteremthetné magának a valódi hitelezők kárára a kellő többséget, a nélkül, hogy cselszövényei miatt megfenyíthető volna. Ily eshetőségek kikerülése czéljábúl szükségesnek tartom, hogy a hitelezők többsége által elfogadott kényszereg}*eség érvénye bírói megvizsgálástól és jóváhagyástol tétessék függővé, és a bíróság működésű ne úgy, mint az ausztriai csődtörvény (228. §.) rendeli, csak a formaságok megtartására szorítkozzék, hanem az 1838. franczia csődtörvény (515. czikk), a porosz csődtörvény (193. §.) nyomán, mely intézkedések a gyakorlatban igen czélszerííeknek bizonyultak, a bíróság jogosítva és kötelezve legyen az egyességek tartalmát is megvizsgálni és az egyességet elvetni, ha az valószínű következtetések szerint álhitelezők felállítása, valamely hitelezőnek titkos módon történt előnyben részesítése, vagy csalás által jött létre, vagy az egyesség által az összes hitelezők érdeke vagy a közhitei csorbát szenvedne. A kényszeregyesség elfogadása iránt a többség és talán épen a valódi hitelezőkből álló kisebbség között vita foroghat fen; nem volna tehát igazságos, hogy maga az érdekelt fél, a többség, határozata az ellenfelet minden birói jóváhagyás nélkül kötelezze. A kisebbség kifogásait, a két fél között létező bizonytalan viszonyt a pártokon felül álló és érdek nélkül eljáró biróság ítélheti meg helyesen, és ez különösen nálunk is sokszor azon helyzetben lenne, hogy egy a többség által elfogadott egyességet elvetne; ellenben ha a formailag correct, tartalmánál fogva pedig sem az összes hitelezők érdekét, sem a közhitelt nem sértő egyességet jóváhagyná, a kényszerrel sújtott kisebbség is megnyugodnék és a bírói határozattal megerősített egyességet igazságosnak és méltányosnak tekintené. g) Az igy bíróilag- jóváhagyott kényszeregyesség joghatálya a fenebbieken kívül abban nyilvánuljon, hogy legyen végrehajtható. Azon a theoriában annyiszor vitatott kérdésre, vajon az egyesség joghatálya a bukott (csődben nem levő) kezeseire és avval együtt lekötelezettekre kiterjesztessék e, határozottan nemmel felelnék és pedig először azért, mert a kezes a zálogképeni biztosítékkal egy rangba teendő, és valamint a kényszeregyesség a záloghitelezőre sem terjed ki, ugy azon hitelezőre sem vonatkoztatható, kinek a bukotton kiviil biztosiI tékkép még kezese vagy más lekötelezettje is van, és még másodszor azért is, mert csak az eredeti adós, nem pedig a kezes, vagy a bukottal együtt kötelezett van csődben és ez a magára vállalt kötelezetséget teljesíteni tartozik. h) Mindezen eddig felsorolt óvrendsza, bályok azonban nem elégségesek arra nézve, hogy a csalások megakadályoztassanak. Ép azért minden csődnyitással egyidejűleg a bukott ellen, úgy mint jelenleg történik, a fényi tő vizsgálat megindítandó volna. Ha a felszámolási határnap előtt a bukott ellen hamis bukás miatt vádhatározat hozatik, avagy a bukott e miatt elitéltetik, kényszeregyességnek, a mint fent előadám, amúgy sem lehet helye, és igy sem a közhitel, sem hitelezők kisebbsége sérelmet nem szenvednek. i) Ellenben ha a csalás kideritése és az elitélés a kényszeregyezség megkötése után következik be, a kényszeregyesség hatályának meg kell szűnnie. A később kiderített csalás esetén a kényszeregyesség joghatályának mely módon leendő megszűnése iránt a régibb csődtörvények, mint fejtegetésem történeti részében előadám, mit sem határoztak, és ily esetekben Németországban az actió Pauliana használtatott, de az ujabb csődtörvényekben kimentő szabályok foglaltatnak. Két irány uralkodó ezekben. Míg a franczia csődtörvény (520. és 521. czikk) és ennek nyomán a porosz (204. §.) és osztrák csődtörvény (242. §.) a bármelyik hitelező által magánjogi dolus alapján a kényszeregyességnek kiezköszölt megszüntetését az összes hitelezőkre is kiterjesztik és a bukott elitéltetése folytán ipso jure beállott megsemmisülés következtében a hitelezők még a kényszeregyezség előnyeitől is megfosztatnak, addig a dán csődtörvény (123. §.), az angol (49. s.) és az amerikai csődtörvény (33. s.) a magánjogi utón kieszközlött megszüntetést csak az azt kérelmezőre nézve mondják ki, a csalás folytán ipsojure be! következett megsemmiilés esetén pedig a hitelezők a kényszeregyesség által nyújtott előnyökben továbbra is megmaradnak, és az egyesség joghatálya csak annyiban vész el, hogy a hitelezők eredeti követei lései újra felélednek, a bukottnak adott halasztás és elengedés érvénytelen. En az utóbbi álláspontot foglalom el, minthogy az igazság követeli, hogy a bukott az általa elkövetett csalás folytán a hitelezők rovására kedvezőbb helyzetbe ne jusson, és hogy a hitelezők azt, mit a kényszeregyesség értelmében jóhiszemfíleg fizetéskép kaptak, sem visszaadni, sem pedig a bukott ellen a kényszeregyesség megsemmisülése folytán ujabban megnyitandó csőd esetében egész követelésökre eső hányadkép beszámittatni ne köteleztessenek. A kényszercgyességnek az előadott feltételek mellett kell, hogy nálunk is i üdvös hatása legyen, és habár a csődtörvénytervezet megbirálására egybehivott enquete többsége a kényszeregyességet elvetette, én szükségesnek tartom, hogy az illetékes körök az ezen intézmény mellett szóló jogi és czélszerűségi okokat J ujabban mérlegelés tárgyává tegyék; s ha ez a kellő gondossággal, elfogulatlanul I és minden ide vágó körülmények figyelembe vételével fog töiténni, meg vagyok győződve, hogy a kényszeregyesség nálunk be i« fog hozatni. Dr. M i s n e r I g n á c z. Szemle. Budapest, 1870. dec. 29. Az országgyűlés négy havi működéséről az igazságügy terén. •— A kereskedelmi törvény életbeléptetéséhez. Egy le'gföbbittlöszéki kinevezés. (F.) Az országgyűlés el van napolva. Ha visszatekintünk a négy havi ülésezésre, az igazságügyi törvényhozás tekintetében mindent inkább, mint örvendetes momentumokat találunk. Beterjesztetett, ugyan egy csomó törvényjavaslat, s ezek közt két codex is, de a képviselőház mezelégedett azzal, hogy azokat a jogügyi bizottsághoz utasította. Ez megtörténvén, többé senki sem gondolt rájok: még a jogügyi bizottság sem talált eddig időt, hogy velők foglalkozzék. Egy törvényjavaslatot azonban a jogügyi bizottság mégis kiemelt a sok közül, a fokozatos birói fizetésekről szólót, valószínűleg azért, mivel sürgősnek tartotta e javaslat — megbuktatását, A bíróságok tehát azon sok viszontagság után, melyet rájok ezen lefolyt év hozott, vigasztalhatják magukat azzal, hogy még rosszabb is következhetett volna, ha a jogügyi bizottság nem állja útját a birói fizetések megnyirbálásának. Ezen egy törvényjavaslat elvetésén kiviül azonban a jogügyi bizottság — valószinüleg azon elvnek hódolva, hogy könnyebb egy rosz törvényjavaslat megbuk: tatása,mint egy jó törvény csinálása — semmi egyebet nem tett. Szeretjük hinni, h^gy most a szünidő alatt a bizottság tagjai végre-valahára befejezik a hozzájok utasitott törvényjavaslatok tanulmányozását — melyek különben már nagyrészt a mult országgyűlés előtt feküdtek — és újév után 1 komolyan hozzáfognak a munkához. Az igaz, hogy ' a parlamenti atmospliára a legközelebbi hón apoki ban nem épen lesz alkalmas a nyugodt munkára, | mivel a közigazgatási bizottságokról szóló tör! vényjavaslat tárgyalása izgalmas napokat helyez ! kilátásba. Ezért tartottuk volna nagyon czél=zej rünek, ha — mint már egy izben emiitettük — a codexek tárgyalására külön szakbizottságokat választott volna a ház a megfelelő jogi szakmához értő tagokból. Ezen szakbizottságok inkább dolgozhatnának a ház ülésezése alatt is, mivel tagi jaik a parlamenti harezok által kevésbbé vétetnéj nek igénybe, mint az általános jogügyi bizottság tagjai, kik kevés kivétellel első sorban országos I politikusok, másodsorban pártpolitikusok, és csak harmad vagy talán negyedsorban jogi szakemberek. Meg kell ezúttal még emlékeznünk mint a jogélet terén nevezetes momentumról, a k e r e skedelmi törvény életbelépéséről, mi pár nap múlva fog bekövetkezni. Sokat vár az ország ezen törvénytől. Mi sem tagadjuk, hogy nagy haladást jelez azaz eddigi állapothoz képest; mindazonáltal várakozásainkat nem merjük nagyon túlfeszíteni, mivel nem feledkezünk meg arról, hogy ezen munkálat igen hirtelen lett törvénynyé. Mikor a kereskedelmi enquete befejezte működését, a szakemberek megegyeztek abban, hogy a törvényjavaslat jó ; de alig volt véleménykülönbség arra nézve is, hogy egy utolsó revisió, mely a munkálaton öntudatosan és egységes irányban vitetnék keresztül, nagyon ráférne még. Időközben a Tisza-ministerium jutott a kormányra. Az uj kormányok rendesen nagy vállalkozási tehet-