Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 52. szám - Az ügyvédi kamarák és az igazságügyminiszterium

414 séggel birnak, és igy ezen minisztérium is minden nagyobb scrupulusok nélkül elhatározta, hogy a kereskedelmi törvény még a folyó országgyűlési szakban keresztülviendö a törvényhozáson. Minthogy pedig ÍIZ idő már rövid volt, az utolsó evisió elmaradt, (mert azon néhány napig tartó targyalásokat,melyeket a képviselő- és a főrendi ház jogügyi bizottsága folytatott, úgy biszszük. senkisem fogja valóságos revisiónak tekinteni). Nem Bzemrehányáskép mondjuk ezt azok irányában, kik a törvényjavaslatot keresztülhajtották ; de kívántunk utalni arra. hogy bár a törvény életbeléptetése a mi állapotunkban nyereségnek tartandó, nem lehet e müvet olyannak tekinteni, mely minden szükséges előkészítési stádiumon keresztülvitetett. Ne legyen tehát meglepve senki, ha már az életbeléptetés első napjaiban hézagok és hibák fognak a törvényben mutatkozni. Azonban a törvény kezelésében közreműködő tényezők jóakarata és ügybuzgalma a hiányok lehető pótlása tekintetében igen sokat tehet, és ezt a közérdek el is várhatja tőlük. Nem fejezhetjük be ez évi szemlénket a nélkül, hogy egy kellemetlen themára, rrely a sajtó által már annyi változatokban megbeszéltetett, visszíf ne térjünk. A napokban ismét történtalegföbb itélőszékhez egy kinevezés, a mely azt tanúsítja, hogy az igazság ügyminiszterium még mindig nyugdij-intézetnek tekinti a biróságokat. Nincs semmi kifogásunk a legújabb legfőbb itélőszéki biró személye ellen, sőt mondhatjuk, hogy közbecsülésben áll, és munkás embernek tartja öt mindenki; de ugy biszszük, hogy a perek utolsó instantiában való eldöntésének nem a börtönök administratiója képezi az előiskoláját. A ki az enyém és a tied, a személyes szabadság és az élet felett dönt visszavonhatlanul és megváltozhatlanul, annak ezen functiót évek hosszú során át kell gyakorolnia, hogy hibákat, helyrehozhatlan súlyos hibákat ne kövessen el. Ezen egyszerű axióma igazságának felismerésére a mi kormányunk eddig nem jutott; pedig a nyolez évi évi sajnos tapasztalatok után elég alkalma lett volna meggyőződni arról, hogy eddigi eljárásával szakítania kell, ha az igazságügyet jelenlegi desolát állapotából kiemelni akarja. VÁZ ügyvédi kamarák és az igazsáííii^yminiszteriuni. Az ügyvédi rendtartásról szóló 1874. 34-ik trvezikket örömmel fogadta mindenki; az ügyvédi kar öröme azonban kettős volt, mert jogainak biztosítása által benne egy szebb korszak megalapítóját látta. E törvény alapján a kamarák megalakulván, azon édes reményben fogtak a munkához, hogy megszerzik az ügyvédi kainak azon erkölcsi tekintélyt, mely azt társadalmi állásánál s miveltségénél fogva méltán megilleti. E remény azonban csakhamar foszladozni kezdett, mertdaczára annak,az idézett törv. 19. §. meg adta azon jogot,hogy a kam. a jogszolgáltatás és az ügyvédség terén mutatkozó hiányok orvoslatára vonatkozólag véleményt adhatnak s felterjesztéseket tehetnek : mindamellett a foglalkozási körükhöz tartozó kérdésekben tőlük vélemény nem kéretett, nekik véleményadásra alkalom nem nyújtatott, sőt ha valamely tárgyban véleményt adtak, erre súly nem helyeztetett, s ha kérelmeztek valamit, kérelmük többnyire megtagadtatott. Ugyanis a polgári perrendtartás hiányainak orvoslása végett enquete-bizottság hivatott össze; sok ideig folytak a tanácskozások, a nélkül, hogy a hiányokról legközvetlenebb tapasztalatokkal biró ügyvédi kamarák megkérdeztettek volna. A csődtörvény s a büntetö-törvényköm v elkészítése szintén napirenden van. Etárgyakban is folynak tanácskozások; sőt a munkálatok rövid idő alatt a törvényhozó testület elé kerülnek, egy része pedig már oda is jutott: de az ügyvédi kar még véleményadásra sem lön felszólítva. Az ügyvédi rendtartásról szóló törvény 59. §-a a könyvekről tesz említést, melyek az ügyvédi kamarák véleményei alapján az igazságügy miniszter által megállapított szabályzat szerint vezettetve, félbizonyitó erővel birnak. Készítettek tehát az ügyvédi kamarák saját tapasztalataik nyomán tervezetet, egyszerűt, a czélnak megfelelőt, s azt felterjesztették. De figyelembe vétettek-e a legilletékesebb közegek véleményei ? Korántsem. Az igazságügyminiszterium kebelében létrejött egy új, senki által sem ajánlott könyvviteli szabályzat, mely czélszerütlenségénél fogva tökéletesen használhatatlan. Szóval az igazságügyminiszterium a kamaráknak törvényadta jogaik gyakorlására alkalmat nem nyújtott, holott a múltban az igazságszolgáltatás terén létesült javaslatok az ügyvéd egyleteknek rendszerint megküldettek, pedig ezek magánjellegű testületek és nem törvény által alapított hatóságok voltak. Az igazságügyminiszterium f. é. mart. 20-án 8836. sz. a. kelt rendeletével a kamaráknak megszorított portómentesség engedtetett oly értelemben, hogy közhatóságok és hivatalokkal váltott leveleik portómentesek, ellenben ezen portómentesség egymás közti leveleikre, ajánlásra s kocsiposta küldeményeikre ki nem terjed. A székesfehérvári ügyvédi kamara ezen rendelet intézkedését nem tartván kielégítőnek, ellene felterjesztést intézett, kiemelvén, hogy miután az 1874. 34. trvezikk 104. §-a szerint az ügyvédségtől való felfüggesztésről, elmozdításról, a halálozásról, s egyik kamara területéről a másikra költözésről az összes ügyvédi kamarák értesitendők: épen ott tagadtatott meg a portóaientesség, hol arra legnagyobb szükség lett volna. E kezdeményezés folytán ily értelemben több kamara felirt, de a jogos és méltányos kérelem megtagadtatott, s most a kamarák egymással csak nagy költséggel érintkezhetnek, vagy ha ezt mérsékelni akarják: kénytelenek értesitvényeiket s megkeresvényeiket az év végére halasztani. Egyébiránt a neheztelt rendeletben ellenmondás is foglaltatik ; mert ha portómentesség adatik a közhatóságok- és hivatalokkal váltott levelekre : akkor az joggal megilletné a kamarák egymásközti levelezéseit is, minthogy azok szintén közhatósági s hivatali jelleggel birnak, nem lévén köztök egyéb különbsé , mint az, hogy m i g a rendelet közhatóságai és hivatalai államköltségen tartatnak fen, addig az ügyvédi kamarák az államot egy fillérrel sem terhelik. Nem több sikert eredményezett a sz.-fehérvári ügyvédi kamarának a bélyegkötelezettségre vonatkozó rendelet módosítása tárgyában felsőbb helyre intézett felirata sem. Ugyanis a f. é. jun. 15-én 16954. sz. a. kibocsátott igazságiigyminiszteri körrendelet szerint a bélyegkötelezettség az ügyvédi kamarákhoz intézett beadványokra, a fegyelmiek részbeni kivételével, szintén kiterjesztve lett s a f. é. jul. 27-én 21593. sz. a. kiadott rendelettel oda utasitattak a kamarák, hogy az eddigi összes beadványokról leletkimutatást készítsenek, s azt az egyszeres illeték beszedhetése végett az illetékes pénzügyi igazgatóságnak haladéktalanul megküldjék. A sz.-fehérvári ügyvédi kamara ezen rendeleteket szintén sérelmeseknek, sőt erkölcsi érdekeire nézve veszélyeseknek tartván, módosításuk végett az igazságúgyminizteriumhoz feliratot intézett, kiemelvén abban, hogy a törvényhozásban átalánosan elismert elv, hogy a törvénynek viszszaható ereje nincs ; mindemellett a 21593. sz. rendelet arról győzött meg, hogy ezen elv még a törvényerővel nem biró rendeletnél sem tartatik meg, mert annak az által, hogy a bélyegkötelezettség a keletkezés előtt érkezett beadványokra is kiteresztetik, visszaható erő tulajdoníttatik. Előadatott, miszerint a bélyegkötelezettség I jogi alapja abban rejlik, hogy az állam az általa 1 fentartott bíróságok- s a hatóságokra fordított költségekéi t a felek által fizetendő bélyegilletékekből szerezzen kárpótlást,miből önkényt következik, I hogy az államsegélyt nélkülöző, tehát önköltségüI kön működő testületek bélyegilletékkel nem terhelhetők. Ennélfogva jogtalan s méltánytalan a kamarák tagjait tetemes tagsági dijaikon felül még [ bélyegilletékekkel is terhelni. De messzebb menő következménye is van í ezen béljegkötelezettségnek. A sz.-fehérvári ügyvédi kamara pl. azon intézkedéssel vélt eleget tenni az ügyvédi rendtartásról szóló törvény 21. §-a 7. pontjának, hogy a jogszolgáltatás és különösen az ügyvédség terén mutatkozó hiányok orvoslására czélzó s általában minden közérde ü indítványok megtételével minden kamarai tagot felruházott, mely indítványok legalább 3 nappal a közgyűlés előtt írásban adandók be a titkár utján. Tekintve pedig, hogy az említett rendelet értelmében ezen indítványokat tárgazó beadványok is bélyegilleték alá e.-.nek: mi természetesebb mint az, hogy a kamarai tagok költséggel járó inditványozási jogaikat gyakorolni nem fogják. A bélyegkötelezettség ily értelmű behozatala által tehát meg lesznek fosztva a kamarák azon erkölcsi támogatástól, melyet tagjaikban birnak mely a kamarai intézmény létalapját képezi. Kiemeltetett az említett felterjesztésben az is, hogy az 1874. 34. t.-czikk 13. §-a értelmében a főnök évenként tartozik értesíteni a kamarát segédje magaviseletéről; köteles ezen kivül a joggyakorlat félbeszakításáról,ugy a segéd eltávozá; sáról 8 nap alattjelentést tenni. *) Az ily bejelentések olv gyakoriak, hogy ha ezeket a főnök költségkímélés t kintetéből elmulasztja : majd alig kárhoztatható. Pedig a kamarai intézmény egyik föczélja az, hogy az ügyvédi kart gyakorlatilag is kiképzett egyénekkel egészítse ki, s e czél elérését indokolatlan pénzügyi tekintetek által gátolni felette káros és hátrányos volna. Végül megemlittetett még az is, hogy míg az ország államköltségen fentartott bíróságainál s hatóságainál fegyelmi ügyekben a bélyegkötelezettség behozva nincs: fel nem fogható, mi nka lehet annak, hogy az önköltségen működő i taráknál a vádlott által fegyelmi ügyben közbi vetett felebbezésekre bélyegilleték kívántatik. Mindezen okok előadása után a kérelem oda irányult, hogy a kamarai tagok beadványai a bélyegkötelezettség alól felmentessenek. Az ekként indokolt kérelem biztos siker reményében terjesztetett fel, s annál nagyobb lön a csalódás, midőn a kamara nemcsak arról értesíttetett, hogy a neheztelt rendeletek nem módosíthatók, hanem egyszersmind oda utasíttatott, hogy felterjesztéseiben az alárendelt hatóságokhoz nem illő irmodort kerülje. Pedig a sz.-fehérvári ügyvédi kamarát felterjesztéseiben mint mindig ugy ez alkalommal is a közérdek vezérelte. A kérelem tehát ismét megtagadtatott, a nélkül, hogy alaptalanságára legcsekélyebb indok is felhozatott volna. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy midőn a kamara akár a portómentesség általánossá tétele, akár a bélyegkötelezettségre vonatkozó rendelet módosítása végett feliratot intézett, alapos és indokolt kérelme semmi akadályba nem ütközött, sőt az a kamarai intézmény érdekében teljesítendő lett volna. Ezen meggyőződésben volt a sz.-fehérvári ügyvédi kamara is, és ez vezette akkor, a midőn tapasztalva, hogy ott sem talál támogatást, hol azt bizton várhatta, elhatározta, hogy a sérelmek orvoslása végett a képviselőházhoz forduland. Ehez képest a felirat elkészíttetett s a képviselőházhoz oly kérelemmel nyújtatott be, hogy ez a portómentesség általános kimondásáról s a bélyegkötelezettség módosításáról törvényhozásilag intézkedjék. — A kamarai intézmény nagy terhet ró minden egyes tagjára. Áldoznunk kell anyagilag fillér eink kel,áldoznunk szellemileg munkánkkal;s ba ezen áldozatokért azon kárpótlást sem nyeri az ügy védi kamara, hogy közérdekű felterjesztései figyelemre *) Ebben a kamara tévedett, mert a bélyeg- és illeték-szabályok 14. tétele szerint a fenébb emiitett indítványok épugy mint a főnökök jelentései bélyegmentesek. S z e r k.